Észak-Magyarország, 1986. június (42. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-28 / 151. szám

1986. június 28., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7 Szomszédolás Hat szekér borsodi r . fi * t r az sgeszseg A fogyókúrák korszerű dietetikai elveiről (1.) a A Nagytemplom A már 200 ezer lakosi pedig „a magyar szabadság számláló hajdani cívisváros- őrvárosának”. De a költők nak, Debrecennek is több városaként is emlegetik Cso­arculata van, mint hazánk konai, Ady, Gulyás Pál, Sza­valamennyi nagyobb telepü- bó Lőrinc kapcsán, lésének. Nemcsak a gyakori Debrecen azonban minde­lűzvészek, hanem a háború, nekelőtt Csokonai Vitéz Mi­a tatár, a török, a labanc, a hály városa. Nemcsak azért, világháborúk okoztak súlyos mert itt született, itt iskolá­károkat; 1944 végén a város zott, itt kezdett el verselni lakóépületeinek 70 százaléka a magyar irodalom legsokol­újjáépítésre szorult. A hat- dalúbb költőegyénisége, hogy vanas évektől kezdve a ház- azután harminckét éves ko­gyárból kikerülő előre gyár- rára, legtöbbször gyalogosan, tott elemekből megkezdődtek végigűzetvén az országon — a lakótelepi építkezések. Saj- Pest, Sárospatak, Pozsony, nos eltűntek olyan régi, a Komárom, a Somogy megyei népi építészetre jellemző la- Csurgón töltött hosszabb-rö­kóházak is, amelyekben tör- videbb tartózkodása után — ténelmünk nagyjai születtek, 1805 januárjának egyik hi­éltek. A földművelő, állat- deg, havas napján itt hunyta tartó, kézműiparos és keres- le örökre a szemét. Nemcsak kedő lakosság mellett kiala- azért, mert a hálás utókor kult a város ipara és mun- színházat — a színházban kásosztálya is. Debrecen to- Petőfi mellett ott áll a mell­vábbra is szellemi központja szobra — jelöl a nevével, a Tiszántúlnak, egyetemei- mert pirogránit mellszobra ben, fő- és középiskoláiban díszíti a középiskola auláját, közel 15 ezer fiatal tanul. mert közadakozásból a Hat­Színházai, zenekarai, ének- vani utcában magasodik a karai, népi együttesei ha- hét méter magas, 75 mázsa zánk határain túl is sok si- súlyú vasgúla, síremléke, kert arattak. A nagy hagyó- mert a Kálvin téren kis­mányú városi könyvtárat és s® elmozdítva eredeti helyé­a gazdag gyűjteménnyel ren- ről — Izsó Miklós bronzba delkező Déri Múzeumot so- álmodott alakja elnéz a kol­kan látogatják, nemcsak légium fölött, helybeliek, hanem az évente A hálás utókor szintén itt megforduló másfél millió közadakozásból gyűjtötte hazai és külföldi vendég is. össze a szoborra való pénzt. Az Alföld irodalmi folyóirat Izsó Borsod megyéből vite­országos rangú, a Hajdú-Bi- tett hat szekér agyagot, és hari Napló pedig már a tét- egy bérelt udvaron rakta fel szetős ofszet eljárással ké- az öntőmintát alig több mint szül. A városnak — méltán fél év alatt. A hagyomány — több olyan neve volt, úgy őrzi, hogy a művész ci­amelyre büszkék lehetnek. A gúnyokkal tapostatta meg — Zsigmond király által 1405- zeneszó mellett — négy na­ben Buda jogaival felruhá- pon át az agyagot. Azt is zott Debrecent nevezték „kál- feljegyezték, hogy a tartóáll­. „„ vany rudjai a nagy súly alatt vinista Romának, egesz Ma- megereszkedtek, Izsó aláug- gyarország és Erdélység vi- rótt, hogy felfogja. Állítólag Iágító lámpásának”, Kossuth akkor roppant meg a dereka. ami aztán többé nem gyó­gyult meg. A mintát Mün­chenben öntötték ki bronz­ból, 1871 októberében avat­ták fel. A Debrecen című mono­gráfiában ezt olvashatjuk a szoborról: „A Csokonai-szo- bor nemcsak Debrecen, ha­nem hazánk egyik legszebb köztéri szobra. Az eredeti mintától, amely légies, so­vány, fiatal Csokonait ábrá­zol, eltér kissé: a szobor tel- tebb idomokat kapott és kor- talanabb arcot örökít meg ... A költő baljában lanttal, ’zsinórdíszes magyar ruhában, dús redőzetű köpenyben áll. Elszánt tekintettel néz át a kollégium felett, amelyről kicsapatása után mindig el­fordította a fejét, ha arra járt... A szobor, mivel hi­teles képünk a költőnkről nem maradt fenn, mára hi­teles Csokonai-alakká vált.” A fiatal, a sanyarú sorsú költőfejedelem haláláról csak annyit jegyeztek be az anya­könyvbe, hogy száraz be­tegségben eltemettetett, in­gyen. Nekrológot Kazinczy írt róla, megjósolva halha­tatlanságát ... A tér, a Kálvin tér, ahol a szobor áll és a környéke ma már a magyar történe­lem zarándokhelye. A város az ország és a szabadság- harc fővárosa lett 1849-ben, az országgyűlés a Reformá­tus Kollégium oratóriumában ülésezett, a Nagytemplomban hirdették ki a Habsburg-ház trónfosztását, itt hallatta sza­vát: Kossuth Lajos, és Deb­recen alatt ütköztek meg először a cári seregek a ma­gyar honvédsereggel ... A Magyar Tanácsköztársaság 133 napjából a városnak csak 32 nap jutott, a román ki­rályi csapatok vonultak be a városba, a horthysta külö­nítmények csak 1920 márci­usában jutottak el Debrecen­be .. . 1944 szeptember elején a város és környéke hadmű­veleti terület. A szőnyeg­bombázásokkal megtizedelt várost október 19-én szaba­dítja fel a Vörös Hadsereg. December 22-én a Reformá­tus Kollégium oratóriumában megkezdte munkáját az Ideiglenes Nemzetgyűlés, megválasztotta az Ideiglenes Kormány tagjait. A népi demokratikus Ma­gyarország a Magyar Kom­munista Párt programja alapján hadat üzent a náci Németországnak. Az első kor­mány székhelye a Kossuth utcában, a Pénzügyi palotá­ban volt, azon a helyen, ahol 1711-ben megszövegezték a szatmári békét. Ott született újjá a magyar szabadság, ahol a Rákóczi-szabadság- harc végére pecsétet ütött a történelem . . . Oravcc János Debreceni városkép „Evés-ivásban tudta mi elég Fölöslegesen nem evett soha még, Csak ami táplál s jól emészthető.” Chaucer: Canterbury mesék (Prologue: The Doctor) Az elhízás problémája nemcsak kozmetikai kérdés, hanem elsőrendű egészség- ügyi probléma. Az elhízás elsősorban a felesleges szén­hidrát- és zsírfogyasztásnak tulajdonítható. A szénhidrát­fogyasztáson belül a cukor- fogyasztás az, amit ma szá­mos kórkép kifejlődésében veszélyeztető tényezőként tartanak számon. Számítások szerint 1 kg súlyfelesleg 7000 többletkalória elfogyasztásá­nak az eredménye. Az ész­szerű étrendi eljárás elhízás esetén abban áll, hogy ke­vesebb kalóriát fogyasszunk, mint amennyit a szervezet elhasznál. Ez nem azt jelenti, hogy a fogyókúra alatt éhez­nünk kell, ami miatt sok esetben a nagy lelkesedéssel elkezdett fogyókúra abba is marad, hanem azt, hogy is­mernünk kell a kalóriasze­gény étkezés lehetőségeit. Az 1000—1500 kalóriás ét­rend összeállításakor elsősor­ban a szénhidrátokat és a zsírokat korlátozzuk. Szigo­rúan tilos fogyasztani cuk­rot és cukortartalmú étele­ket (cukorka, csokoládé, sü­temény stb.), édesített italo­kat (kóla, szörp), és magas cukortartalmú gyümölcsöket (banán, szőlő, szilva, sárga­barack, őszibarack, sárga­dinnye). Az összetett szén­hidrátok fogyasztása (kenyér, burgonya, liszt, rizs) sem megengedett. A növényi ere­detű szénhidrátforrások közül a színesfőzelékek, zöldségfé­lék és saláták kaptak nagy szerepet, mert tekintélyes mennyiségű rostot, vitamint és ásványi sót tartalmaznak. A magas zsír- és zsírtartal­mú ételek korlátozásakor el­sősorban az állati eredetű zsiradékok korlátozására gon­dolunk. Fogyasszunk sovány húsokat, húskészítményeket, csökkentett zsírtartalmú te­jet és tejtermékeket (kefir, joghurt, sovány túró, óvári sajt, túrasajt, party vaj­krém) . Ételkészítéshez hasz­náljunk napraforgó étolajat, Ráma margarint. Húst ne süssünk zsírban, vagy zsir- tartalmú lében, hanem főz­zük, pároljuk, grillezzük alu­fóliában, teflon- vagy cse­répedényben süssük. A fő­zelékeket nem szabad rán­tással, habarással készíteni, csak főzni, párolni, nyersen vagy salátaként fogyasztani. Az ételek édesítésére csak mesterséges édesítőszereket (sacharin, polisett) lehet használni. Fűszerek — a va­níliáscukor és fűszerkrémek kivételével — engedélyezet­tek. A napi táplálékmennyisé­get 5—6 alkalomra osszuk be, mert így éhségérzetünk ki­sebb lesz. A napi 2—3-szori bőséges étkezés helytelen, számos kóros következmé­nyek mellett általános pana­szokat és közérzetzavart okoz. Legyünk tisztában azzal is, hogy a fogyókúra nagy tü­relmet kíván! Hirtelen gyors fogyásra ne törekedjünk! Eredményt elérni csak las­san, fokozatosan lehet az­zal, hogy a napi kalória­mennyiséget a leírt elveknek megfelelően csökkentjük. Kiss Erika dietetikus Megyei Kórház II. belgyógyászat A közelmúltban, még a májusi béke és barátság hó­napja keretében megtisztelő meghívást kaptam: vegyek részt a Hazafias Népfront egyik helyi csoportja talál­kozóján, ahol a béke és ba­rátság gondolatának ápolása mellett a megjelentekkel, Miskolc lokálpatriótáival a Miskolci macskakövek című sorozatról, meg egyéb, ehhez kapcsolódó gondolatokról be­szélgethetnénk. Örömmel tettem eleget a meghívásnak, s mondhatom, sok értékes adalékkal gazdagodott is­merettáram. Az ott hallot­takról nehéz lenne érdemben írnom, hiszen azok nagyrészt nem az én emlékeim, hanem a jelen volt kedves beszél­getőpartnerekéi, de nem tit\ kólóm, igen nagy örömmel hallgattam például az immár nyugdíjas, nagy köztisztelet­ben, álló törzsökös miskolci főorvos néhány megjegyzé­sét, kiegészítését. Például azt, hogy a joggal gyakorta em­legetett Roráriusz cukrászda esetében miért csak az utol­só mester nevét hangoztat­juk, miért nem esik szó nagy hírű elődjéről, Rábel mesterről, aki pedig nagyon tisztes, haladó gondolkodású ember volt. Miskolc váro­sának megbecsült polgára, s sírja is itt van a város egyik temetőjében. Bevallom. Rá­bel mesterre halványan em­lékszem, a hajdani Rábel- cukrászda számomra csak kívülről ismert titokzatosság volt, s a harmincas évek végétől, amikor már felcse­peredtem, sőt érettségi előtt álltam, a cukrászda Rorári­usz mester keze alatt mű­ködött. s én már ehhez kö­tődöm. Ezért szólok mindig erről, csakúgy mint kortár­saim nagy többsége is így emlékszik e kedves helyre. Meg sok egyébre is máskép­pen emlékszem, mint a ná­lam sokkal idősebb, tiszte­letre érdemes, Miskolcot sze­rető nemzedék értékes tag­jai. Levelet kapott a szerkesz­tőség — nem én! — egy idősebb, magát csak T. K, monogrammal jelző miskolci lakostól, aki nyolcvannégy esztendősen, sűrű sorokba szedte a régi Miskolchoz fű­ződő emlékeit. Névtelenség­be burkolózása érthetetlen. hiszen annyi adatot közöl magáról, hogy igazán nem nehéz feladat megfejteni, kit is takar a két betű. De ez az ő dolga. Én csak azért említem itt, mert leveléből kitűnően igen szereti Mis­kolcot, sok-sok adalékkal szolgálhat a város története iránt érdeklődőknek, s mert csaknem egykorú a század­dal, olyan kisebb-nagyobb változásokról, utcakép-átala­kulásokról, boltok változásai­ról, új területek alakulásá­ról, s nem utolsósorban már nem élő személyekről tud­hat, amelyek sokat segíthet­nének a várostörténet Hiva­tásos feljegyzőinek. A Mis­kolci macskakövek sorozat­ban azért tartottam szüksé­gesnek ezt feljegyezni, hogy jelezzem: sokan szeretik Mis­kolcot, sokan szeretnék a vá­ros múltjának kisebb-na- gyobb jellegzetességeit a fe­ledéstől megmenteni. A Miskolci macskakövek több olvasónkat sarkallta le­vélírásra, javaslattételre. Bujdos Lászlóné a Vászon­fehérítő utcából például arra emlékeztet, hogy a Győri ka­pu két oldalán korábban több rózsabokor és cserje volt, az utat kísérő két park­sáv sokkal szebbnek tűnt, most pedig kopárabb, kipusz­tulófélben levő. Szeretné Miskolcot szebbnek, virágo-- sabbnak látni, fasorokkal, virágágyásokkal, s mindjárt javasolja is. hogy legyen Miskolcon alkalmas helyen olyan virágágyás, amely a napóra szerepét is betöltheti, mint például szülővárosában, Marosvásárhelyen látható. (Fényképet is küldött róla.) Javasolja, hogy az Avas ol­dalában a templom alatt, vagy az új Dísz téren legyen ilyen. (Figyelemmel a fény­viszonyokra, ez utóbbi javas­lat látszik jobbnak.) Ezt is azért mondtam el itt, hogy jelezzem: sokan gondolnak Miskolc szépítésére. A sorozat e-mai darabjá­nak nincs egyetlen központi témája. A már említett ref­lexiókon kívül tulajdonkép­pen valami kis — bátorta­lan — számvetés illenék ide. Ugyanis most jelentkezik ez a sorozat 1984. december 8-a óta ötvenedszer. Nem nagy esemény, nem kell jubilálni, ünnepelni, de alkalmas talán egy kis vissza- meg egy kis előretekintésre. Sok minden­ről esett szó az eddigi írá­sokban. Miskolci életem — tulajdonképpen más nincs is — jó néhány epizódját fel­jegyeztem itt, illetve életem­ből azokat az apró emléke­ket, történéseket, amelyek — feltételezésen! szerint — má­sok érdeklődésére is számít­hatnak és amelyek másoknak is segítenek maguk hasonló emlékeinek megidézésében. Nem utolsósorban az utá­nunk következő nemzedékek­nek talán egy-két ismeretadó adalékkal is szolgálnak. Sok dologról kellene még megemlékeznem. Most folyik például a Széchenyi utca re­konstrukciójával együtt a párhuzamos útvonal, a bol­tokat kiszolgáló út megnyi­tása. kiépítése. A páratlan oldal elöregedett sikátorait kettészelő és hihetőleg a jö­vőben fel is számoló építke­zés során meghökkentő ut­caképi részletek tárulkoznak fel. El nem felejthető, de megszüntetendő részletek. Vagy: nemsokára sor kerül a színház épületének külső tatarozására is. Talán fel kellene jegyezni, milyen bol­tok voltak az épület Deák— Déryné utcai földszintjén, ha a sarkon levő Teutsch-dro- gériától befelé haladtunk, át­lépve a színház homlokzati emeletére, a jelenlegi néző­téri társalgóba, az egykori Nemzeti Casinóba vezető lép­csőt. Milyen boltok is voltak jtt?... Boltok... Magamban sokszor próbálgatom, emlék­szem-e még a főútvonalak egyes boltjaira, melyik hol volt, melyik cégtábla alatt mi rejtőzött, mit árultak, kí­náltak a társas cégek, mint Glüksmann és Lőwinger, Ecker és Sugár, Weisz és Csunderlik és így tovább. Ma is előttem van a talán utol­só lovas kocsival járó mis­kolci orvos fogata; a Rei- nitz doktoré, amely mindig ott állt az orvos lakása előtt, a Lichtenstein József (ma Ady Endre) utcán. A kapu mellett egy nagyobb bolt, a cégéren a két tulajdonos: Szunyogh és Lefkovics. S nem tudok rá visszaemlékez­ni. mit árultak ... (benedek)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents