Észak-Magyarország, 1986. június (42. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-28 / 151. szám

1986. június 28., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Propagandisták eszmecseréje a Befognál II izdiois és a tudatformálás kérdései ..Itt már régen nemcsak •i propagandamunkáról van szó", jegyezte meg egy hosz- szú beszélgetés során me­gyénk egyik neves közgazdá­sza a közelmúltban, amikor a megyei pártbizottság veze­tő propagandistái a Borso­di Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság vezetőivel és pro­pagandistáival találkoztak. A megjegyzés azért is fontos, mert a párbeszédre épülő gondolatcsere is bizonyítot­ta: gazdasági, politikai, köz­oktatási stb. feladataink még egy olyan sajátos helyzetben levő gazdaság munkájában is tükröződnek, mint a Be­lag. Helyzetük speciális, hi­szen — mint ahogy Cserép János, a gazdaság nemrégi­ben megválasztott igazgató­ja tartalmas tájékoztatójában elmondta: nagyrészt a jövő­nek dolgoznak. Többek vé­leménye szerint az elmúlt évtizedben rablógazdálkodást folytattak, de az igazgató e*t a megállapítást túlzásnak tartja. Mindenesetre elma­radtak az erdők felújításá­val. Nehéz feladat ezt pótol­ni, mivel egy csemetésnek H —S) év kell, hogy hivatalo­san erdőnek lehessen nevez­ni. A hagyományos lak Her­rn elés mellett keresik azo­kat a módszereket. ame­lyekkel pótolni tudják a ki­esett nyereséget; s az idén és a jövőben hatékonyabban tudnak gazdálkodni. Földesi Aiital, a gazdaság pártbizottságának titkára (aki funkciójában szintén új em­ber) azt is elmondta: lezái- ták az elmúlt évek vitáit, le­vonták a tanulságokat. A gazdaság szakmai és politi­kai vezetése egységes, a párt­bizottság fontos feladatának tartja, hogy a maga eszkö­zeivel erősítse . a dolgozók bizalmát, optimizmusát. A Befag elindult azon az úton, amelynek végén visszanyeri régi hírét, és remélhetőleg nyereségét is. Tudják, hogy az eredmények nem fognak máról holnapra jelentkezni és nekik is fel van adva a „lecke”: a pártmunka esz­közeivel, hogyan tudják eredményesen segíteni a gaz­dasági feladatok végrehaj­tását. A gazdaság pártbizott­sága sincs könnyű helyzet­ben: a 120 ezer hektáron működő Befag pártszerveze­tei közül csak a miskolci egységek: öt alapszervezet, mintegy 290 párttagja tar­tozik közvetlen irányításuk alá. A többit a helyi párt­bizottságok. pártvezetőségek irányítják. Koordinálnak, de úgy tartják és mi is úgy véljük, nem egy ideális ál­lapot. Érdekes módon a cég szakszervezeti bizottságának a hatásköre a gazdaság egész területére kiterjed. A pártszervezetek területi szét­szórtsága. a meglehetősen bonyolult irányítás nem könnyíti meg a politikai munkát. A politikai munka nem választható el a gazdálko­dástól, az ország és a me­gye helyzetéről, mindezek­hez társutnak az erdőgazdál­kodás sajátos termelési kö­rülményei. Dr. Barta Imre vezető propagandista a be­vezetőben idézett megjegy­zés után kifejtette: hitelek­re csak akkor számíthat a gazdaság, ha ennek a meg­térülése biztosítva van. Ez nemcsak a népgazdaság, ha­nem a Befag kollektívájának az érdeke is. A nemrégiben megalakult vállalati tanács a nehéz helyzetből ne úgy akarjon kilábalni, hogy csak a mára és a holnapra gon­dol. Hiszen az erdőgazdál­kodásban — és a népgazda­ság más területén is — fon­tos azoknak a kutatásoknak, fejlesztéseknek a finanszírozá­sa, amelyek lehet, hogy csak később hoznak hasznot, de nélkülük növekedne az így is meglevő lemaradásunk. Ez az erdőgazdálkodásra, a fa- feldolgozásra különösen vo­natkozik. Természetesen a Befag- nál is gondolnak a jövőre. Például a szakmunkás-után­pótlás biztosításában, amely­nek helyzetéi katasztrofális­nak nevezte a gazdaság egyik propagandistája. Valamikor rang volt náluk dolgozni — hangsúlyozták mostanában a kohászatban, a gépipar­ban, a bányászok közölt is hangoztatott tényt. Ez egyrészt a Befagnál is igaz, másrészt talán arról van szó — jegyezte meg Bo­gár László megyei vezető propagandista, hogy napja­inkban általában leértékelő­dött a termelő, értéktermelő fizikai munka rangja. Bizo­nyára ebben is van némi igazság. A befagos dolgozók közül sokan nem végezték el a nyolc általánost. Az er­dők munkásai nehéz körül­mények között, tűző napon, esőben és hidegben, nehéz körülmények között dolgoz­nak. Keresetük az elmúlt években szerény mértékben emelkedett, de ők is többel érdemelnének. A gazdasági kérdések mel­lett természetesen szóba ke­rültek a pártmunka,' a párt- oktatás feladatai is. A Be­fagnál is nyilvánvaló, hogy nagy gondot kell fordítani a tömegpropaganda-tan folya­mok. előadások témájának kiválasztására és a résztvevők összetételére. Ez azt is je­lenti, hogy akinek felsőfokú végzettsége van. az ne járjon alapfokú tanfolyamra, aki­nek pedig ott á helye, az ne hallgasson számára ne­hezen követhető előadáso­kat. Mert a résztvevőből ek­kor szó szerint „hallgató” lesz. Persze, a vitázók egyet­értettek abban, amit a gaz­daság pártbizottságának tit­kára és dr. Nagy Aladár, megyei vezető propagandista is elmondott: fontos az elő­adók tájékozottsága. Ez sok esetben — nemcsak a Befag­nál. de más területen is — jelentős személyes erőfeszí­tést, időt stb. igényel. És még egy dolgot említett Bo­gár László: ami nem igaz, arról nem szabad, persze nem is lehet meggyőzni sen­kit. De volt olyan Vélemény (dr. Barta Imre), miszerint eppen ideje véget vetni a számos helyen folytatott, úgynevezett sikerpropagan­dának, amelyet egyesek az eredményekkel folytatott meg győzésnek is neveznek. Reá­lis. valódi, csak igaz, a ne­hézségeket feltáró és a fel­adatokra mutató tudatfor­málásra van szükség. A propaganda nem tud mindent megoldani, s nem is ez a feladata. De a maga szerény eszközeivel segíthe­ti a feladatok végrehajtását. Ehhez a jobb minőségű munka mellett többek kö­zött jól tájékozott, képzett propagandistákra és az ed­digiektől korszerűbb pártok­tatási anyagokra van szük­ség. De mindenekelőtt — mondta dr. Nagy Aladár: el­sősorban a magunk életében, a kisebb közösségben, a bri­gádban, a vállalatnál kell változtatni, megújulni. Köny- nyü a felső párt- és állami szerveket bírálni, önkritiká­ra már kevésbé hajiunk, pedig elsősorban saját kör­nyezetünkben kell jobbíta­ni. S ez a nehéz. De úgy tűnik, a Borsodi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaságnál mostanában erre törekednek. Petra József Társasúton a szépre emlékezem.. mítási műveletek nem szük­„Az utazással kapcsolatos mindennemű észrevételt kö­szönettel veszünk ...” — ol­vasható e mondat a Coop- turist külföldi utazási aján­latainak 19116. évi kiadvá­nyában. Nos, e szívélyes felkérésnek aligha lehet el­lenállni. Kiváltképp akkor, ha a régóta tervezett és óhaj­tott társasát a vártnál több „meglepetéssel” is szolgál, így történt ez annak a,negy­venegy tagú csoportnak az esetében, akik az idén nyá­ron, június 5-e és 12-e kö­zött tölthettek el néhány napot a bolgár Napospárton és Isztambulban.­A részvételi díj felemelé­se és a költőpénz csökken­tése nem lephetett meg iga­zán senkit, hiszen a kiad­ványban előre figyelmeztetik az utazni vágyót, hogy: „. . . partnereink módosításai és a valutaárfolyamok vál­tozásai programjainkat és azok részvételi díjait eseten­ként befolyásolhatják . .A sor azonban folytatódott. A repülőgép jelzett délelőtti indulása időközben estire módosult. (Bonyolultabb szá­ségeltettek ahhoz, hogy rá­jöjjünk, ezzel legalább fél nappal csökkent tartózkodá­si időnk a Naposparton.) Nem volt szerencsénk a kí­sérőszemély kiválasztásával sem, akinek az indulás előtt néhány nappal szedték le a gipszet a lábáról. Jól­lehet, a hét napból csupán hal-hét órára korlátozott idegenforgalmi program so­rán (ennyi időnk volt ugyan­is a Topkapi Palota, a há­rem, a Kék Mecset, a Hagia Sophia és az ázsiai oldal megtekintésére), derekasan állta, helyesebben járta a sarat, még helyesebben ta­padta a szultáni palota ka^ vicsos útjait. Nyelvtudását csupán ez idő alatt kama­toztathatta. E néhány óra alatt „hazai produkciók” is tarkították programunkat. A rendre elmaradó létszámel­lenőrzés miatt az ázsiai ol­dalon csaknem ottfelejtet.! idősebb házaspár, majd a szultáni palotában elvesztett, később megkerült útitársak korántsem lelkes szavakkal figyelmeztették idegenveze­tőnket kötelezettségeire. Kapcsolatunk ettől eltekintve egyébként harmonikus volt, hisz’ találkozásaink legin­kább az étkezési időre kor­látozódtak, mondanivalója pedig nem sok volt szá­munkra. Ilyen és hasonló tapaszta­lások után kis társaságunk már fel sem vette, hogy Isztambulban a város nevé­től elválaszthatatlan bazár valamennyi üzlete zárva volt a három nap alatt, a helyi ünnepek miatt. Mindent egybevéve, a látot­tak valóban feledhetetlen élményt jelentettek. A me­sés tengerpart Bulgáriában, a történelmi nevezetességű Nesszebár (ami természete­sen nem szerepelt a prog­ramban), a jellegzetes török táj. A Márvány-tenger és a Fekete-tenger övezte Isztam­bul, a Boszporusz ... Egy­szóval, utazni, látni, megis­merni jó dolog. Kár, hogy a szervezésbeli mulasztások korlátokat szabtak eme megismerésnek ... (monos) Szólni és beleszólni is... ■ ■ Összejöttek az öregek Szeretnék pontos, precíz és őszinte beszámolót adni egy párttaggyűlésről. Az eposz­írás szerinti szabályok nyo­mán invokációmban kérhet­ném az istenek segítségét, a köz megértését, a jövőt épí­tő unokák megértését. Az ülésről különben is pontos jegyzőkönyv készült, amelyet az előírások szerint 411 órá­val később már a felsőbb szervek asztalára tettek. Június 23-án taggyűlést tartott az MSZMP Miskolc Városi Bizottságának I 3. te­rületi alapszervezete. A 250 tagú kollektívát 110-en kép­viselték. Hozzászóltak tizen­egyen, s a két és fél órás eszmecsere végén a Mátra Füszért Nagykereskedelmi Vállalat árubemutatón látta vendégül a résztvevőket. Ez a diabetikus ital-kóstoló ugyan nem került a jegy­zőkönyvbe, s az a tény is csak egy sor, hogy a rendez­vény néma felállással kez­dődött. A két ülés között el­hunyt barátnak, elvtársnak adóztak így is a jelenlé­vők . .. Talán az eddigiekből is kiderült, hogy ez az alap­szervezel más, mint a töb- •bi. Van olyan tagja, aki egy forint tagdíjat fizet, akad olyan is. aki négyszáz forin- tot. A résztvevők legfialalab- bika 37 éves, a legidősebb már a 83. nyarat köszönti. Van köztük esztergályos, fő­mérnök, háziasszony, zöldség­kereskedő, igazgató, újság­író, rendőr és katona, nagykövet... Kevés kivétel­től eltekintve, mindnyájan nyugdíjasok. Feltűnően nagy a kitüntetettek száma. Sokan sokéves munkásmozgalmi múltra tekinthetnek vissza. Sokan és sokféleképpen fo­galmaznak. Aggódnak a jö­vőért, határozottabb tetteket és keményebb programokat szorgalmaznak. Sokan közü­lük fegyveres partizánok voltak, megjárták a hansági építőtábort, jegyeztek béke­kölcsönt. Többségük unoká­val és dédunokával is büsz­kélkedhet. Nagy múltú, nagy tapasztalatú emberek ők, szájukon most is a felelős­ség tudata formál véleményt. Talán meglepő, ha leírom, hogy mennyire figyelik a vi­lágot, mennyire naprakész információkkal rendelkeznek. Helyzetüket, szerepüket nem akarom eltúlozni, hiszen nem ők tolonganak a diszkóban, ünnepes felvonuláskor már nem ők viszik a zászlót; nem .iáinak r&elv is kólába és számítógépes Basic-tanfo- lyamra, nem ők szavaznak a most futó slágerekre, nem ők járnak a legdivatosabb öltönyökben... De itt van­nak, jelen vannak és teszik a dolgukat. Politizálnak, hal­latják szavukat, s akár hi­szik, akár nem, a miskolci „öregek tanácsa” fiatalítást sürget. Szót váltottak a Né­pi Ellenőrzési Bizottság el­nökével, beszámoltatták a ta­nácstagokat, s várják a ke­rület országgyűlési képvise­lőjét, a püspök urat is. Öregek? Nyugdíjasok? Nem szívesen mondom, nem szí­vesen írom le. A mozgalom­ból nem lehet nyugdíjba menni. A közéleti ember — akár igazgató, akár gép mel­lett dolgozó vasas — nyug­díjasán is nyughatatlan. Szól és beleszól, s joggal várja el a feleletet a tornyosuló kérdésekre. Talán már ne­hezebben ejti a szót, talán nehezebben érti a választ.. , De a szeme még jó, s a zsi- gerekbe oltódott ösztönök ré­vén meg tudja különböztet­ni a konkolyt a búzától. Szeretem és csodálom őket. És jó egészségei kívánok. B. I, A Haladás gázvezeték Ma már szinte köztudott, •hogy hazai kőolaj- és föld- gázmezőink közül a jelentő­sebbek termelésük lefelé szál­ló ágána kerültek, a kutatás a belátható jövőben legfel­jebb ha e csökkenést tudja pótolni. Az évtized végére — az eddigi megállapodásokban rögzített szovjet földgázim­porton felül — további be­hozatalra lesz szükségünk. A Szovjetunió a megfelelő készletekkel rendelkezik, új mezői azonban egyike távo­labb vannak Európától, ezért az import feltétele, hogy a kitermelés és a szállítás lé­tesítményeinek megvalósítá­sában az érdekelt országok közreműködjenek. Az ilyen együttműködésnek az euró­pai KGST-országok gyakor­latában már hagyományai vannak — emlékezzünk csak az orenburgi Szövetség gáz­vezeték építésére. GÉPEKET SZÁLLÍTUNK Most ismét új neveket kell keresnünk a térképen. Jam- burg messze az Uralon túl, az Ob tonkolatvidékón fekve észak-szibériai város, ahol a hetvenes évek végén fedez­ték fel azt az óriási kész­letekkel rendelkező földgáz­mezőt, amelynek kiaknázása csak most kezdődik majd. Már a lelőhely feltárása is szokatlanul nehéz körülmé­nyek között kezdődött meg 1982-ben. A Sarkkörön túli vidéken nemcsak irdatlan hideg van. hanem a hóna­pokig tartó sötétség is pró­bára tesz embert, gépet egy­aránt. Itt. ilyen körülmé­nyek között kell százszámra mélyíteni a termelőfúráso­kat. felépíteni a termelő- és gázelőkészítő üzemek sorát, mintegy 15 ezer dolgozó számára egy új várost, s in­nen indul a hatalmas, csak - nem másfél méter átmérőjű gáz-távvezeték, hogy Szeröv és Bereznyiki között átszel­ve az Uralt, Izsevsz, Kazany, Jelec. Kurszk vidékét érint­ve. Ungvárig érkezzen majd. A négyezer-hatszáz kilomé­ternyi vezeték építése során mintegy hárommillió tonna csövet fektetnek le, s negy­ven nagy teljesítményű, a gáz továbbításáról gondosko­dó — úgynevezett nyomás­fokozó — kompresszorállo­mást is létesítenek. A távvezeték építésében valamennyi érdekelt szocia­lista ország részt vesz, a be­ruházást közösen — a gáz­ból való majdani részesedés •a rá n yéba n fi nanszí r o zzá'k. Hazánk — a tavaly decem­ber végén aláírt szerződés értelmében — a távvezeték építésében közvetlenül csak különböző hazai és import­anyagok, valamint berende­zések kiszállításával vesz részt. Emellett szállítunk — szintén a részvétel fejében — különféle hazai gyártá­sú árukat, főként energeti­kai gépéket. Az együttmű­ködés keretében részt ve­szünk továbbá egy új kő­olaj- és földgázmezö fő tech­nológiai létesítményeinek fel­építésében Tengiz mellett, a Kaszpi-tengernél. MAGYAR ÉPÍTŐK TENGIZBEN Az első, még kis létszámú szakembercsoport már a hely­színen van, hogy előkészítse a „■terepet” a csúcsidőben maj­dan ott dolgozó, mintegy öt­ezer magyar szakembernek. Kél nagyobb szénhidrogén­ipari komplexumot építenek, az elsőt 1988, a másodikat 1991 végén adják át. Itt sem lesz könnyű dolguk a magyar építőknek: a kör­nyezet sivatagos, az időjárás szélsőséges. Természetes, hogy a szélsőséges, szokat­lan időjárás miatt korhatár­hoz kötötték a kinti munkát. Fizikai munkára csak 50 év alattiak jelentkezhetnek, de a többiek sem lehetnek 55 évesnél idősebbek. Ám a ke­resetek is a mostoha feltéte­lekhez igazodnak, átlagosan húszezer forint körüliek, ami­hez még a teljesítménytől függően, .akár további ezrek jöhetnek. HÚSZ ÉVEN ÁT Végül is mit eredményez számunkra ez az együttmű­ködés ? Az egyezmény értelmében a Haladás távvezetéken 1989- től évente fólmilliárd köb­méterrel növekvő mennyisé­gű földgázt kapunk a Szov­jetuniótól a korábbiakban rögzítetteken felül. Egészen 1992-ig, 'amikortól ez a több­let évente kétmilliárd lesz. Az egyezmény 1989-től. szá­mítva húsz éven át marad érvényben. Ez a konstrukció azt je­lenti, hogy a résztvevő or­szágok. ígv Magyarország is, a beruházáshoz való hozzá­járulásával, mintegy hitelt nyújt. A Szovjetunió ezt a hitelt és kamatait gázzal tör­leszti, természetesen a min­denkora érvényes gázárnak megfelelően. Ha a visszafi­zetés befejeződik, a Szovjet­unió húsz év lejártáig to­vábbra is szállít jamburgi gázt. ezért áruk szállításával kell majd fizetnünk. T. P. !

Next

/
Thumbnails
Contents