Észak-Magyarország, 1986. június (42. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-02 / 128. szám

1986. június 2., hétfő

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3

Meghívó - születésnapra

Felszabadulásunk 40. évfordulóját követően egymást érik a kerek évszámú születésnapok. Az 1945-ben új életet kezdett ország intézményei és szervezetei elöbb- utább elérik a maguk jubileumát, és mi sem természetesebb, mint hogy sort kerítenek annak megünneplésére. A mai születésnapról elmondhatjuk, hogy lényegében az egész országé a roppant képzeletbeli torta, mert ehhez a születésnaphoz valamilyen formában szinte mindenkinek köze van: ma az úttörőmozgalom 40. évfordulóját ünnepeljük.

Ez az évforduló valahogy szebb, izgalmasabb, bizser- getöbb a többinél. Nem az országszerte gazdag programot ígérő rendezvények miatt, és nem az ünnepi beszédekben bizonyára elhangzó látványos statisztikai adatok miatt, amelyekben remélhetőleg nemcsak arról lesz szó, hogy mi mindent kaptak az úttörök a társadalomtól ez alatt a négy évtized alatt, hanem arról is, hogy az úttörők mi mindent adtak a társadalomnak. Az ünnepi asztalnál nemzedékek, generációk valódi találkozására nyílik lehetőség. Egyfajta őszinte párbeszédre az egykori és a mai úttörők között. A kék és vörös nyakkendők egyszerű szimbóluma alkalmat kínál annak az egyszerű ténynek a felismerésére, hogy minden felnőtt gyerekként kezdte ... Értelmetlen beidegződések rabjai vagyunk, amikor felnőtt és gyerektársadalomról, vagy szülök és gyerekek érdekeiről beszélünk, ahelyett, hogy „a” társadalomról és ,,a” család érdekeiről beszélnénk. Hogy ugyanannak a fának vagyunk gyökere és koronája, és józan ésszel nem lehet arról beszélni, hogy melyik a fontosabb. Figyeljünk egymás szavára. Hátha felismerjük végre, hogy a „bezzeg a felnőtteknek könnyű ...” és a „bezzeg a gyerekeknek könnyű ...’’ - kezdetű mon- dókák nem egyebek, babonás ráolvasásoknál, és nagyjából annyi a hatásuk is. Holott a megértés csupán a szándékon, az akaraton, és- ne szégyelljük a szót - a szereteten múlik. És ha már érettebbnek tartjuk magunkat, akkor mindebben nekünk, felnőtteknek kell jó példával szolgálnunk.

Mondjuk el, hogy nem örököltünk a szüléinktől problémamentes világot és- legjobb szándékaink ellenére -, mi sem hagyunk ilyet magunk után. És tegyük hozzá azt is, hogy ebben nemcsak azok a bizonyos objektiv okok és feltételek a ludasak, hanem saját hibáink, tévedéseink, emberi gyarlóságaink is az okok közt vannak. A tekintélyt, vagy ami még több, a barátságot semmi sem ássa jobban alá, mint a csalha- tatlanság látszata.

Gondjaink természetesen sokszor tesznek fáradttá, idegessé, türelmetlenné, egy életen át képtelenség egyfolytában mosolyogni. Ez azonban nem gátolhat meg bennünket abban, hogy belássuk, a gyerek is lehet fáradt, ideges, türelmetlen. Mert ahogyan a mi gyermekkorunk sem volt fenékig tejfel, az övé sem az.

Hogy neki már mások a gondjai?

Egészen magától értetődik, hiszen éppen azért fáradozunk, éppen ez munkánk egyik legfontosabb eredménye. De azért a gondok akkor is gondok maradnak, és ha valóban úgy lenne, mint ahogy előszeretettel feltételezzük, hogy a gyerek egyetlen gondja a tanulás, manapság már az is kellőképpen indokolná a fáradtságát, türelmetlenségét, idegességét. De nem ez az egyetlen gondja. A tanulás mellett léteznek a mindennapi helytállásnak olyan területei, próbakövei is, mint például a különórák, a szakkörök, a sport, az úttörőmunka, a közösségben betöltött szerep, a játék, a barátság, és - emlékezzünk csak! — a szerelem is. Akkor még nem beszéltünk a család gondjaiból reá eső - olykor igen komoly - részről, amellyel szemben ráadásul sokkal felkészületlenebb nálunk. Vegyük észre, hogy nemcsak a gyerek mehet a szülök idegeire, a szülő épp oly kibírhatatlan tud lenni, és még abban sem lehetünk eléggé bizonyosak, hogy melyik eset a gyakoribb.

*

Látszólag messzire kanyarodtunk a születésnapi tortától, ám a látszat - mint már annyiszor - ezúttal is csal. Mert ha megpróbálunk egy nyelven beszélni, ha megértjük egymást, ez mindennél szebb és hasznosabb ajándék egykori és mai úttörők számára egyaránt. Olyan érték, amely ünneppé teheti az elkövetkező hétköznapokat is.

Cs. G.

Szovjet kohászati szakemberek látogatása

Három napig volt vendége a Lenin Kohászati Műveiknek a szovjet Gipromez Kohászati Tervezőiintézet szakértői csoportja, akik Kapo- lyi László ipari miniszter meghívására érkeztek hazánkba.

Magyarországi tartózkodásuk ideje alatt megtekintették a Csepel Műveket, az Ózdi Kohászati Üzemeket, a Dunai Vasművet, és a diósgyőri kohászatot. A vendégek áttekintést nyerhették a magyar vaskohászat jelenéről, gondjairól, a kiútkeresés irányairól.

A Lenin Kohászati Művekben több lényeges műszaki problémával, technológiai folyamatokkal ismerkedtek annak érdekében, hogy hozzájárulhassanak a távlati fejlesztési lehetőségek eredményes feltárásához. Szempontjaik között elsődlegesnek tekintették az előállított termékek minőségi mutatóinak növelését, valamint az energiafelhasználás csökkentését. Az LKM vendégházában, a Nehézipari Műszaki Egyetem

képviselőivel, a magyar és szovjet kohászok részletesen megvitatták azokat a feladatokat, melyek megoldása nélkülözhetetlen a világpiaci versenyképesség megőrzéséhez. A szovjet szakértők új koncepciókat vázoltak fel a hengerlési technológia fejlesztésére, és javaslatokat tettek a folyamatos acélöntőműben előállított bugák mennyiségi növelésére. Külön kitértek a hulladékfeldolgozás új módszereire, melyek révén jelentős minőségi javulás érhető el.

A szakmai találkozó jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy az LKM által kezdeményezett magyar—szovjet hosszú távú kohászati együttműködés még szélesebb körben kibontakozhasson, erősítve ezzel is a már eddig kialakult hagyományosan jó, baráti kapcsolatokat.

Nagy bonyolultságú digitális integrált áramkörök ellenőrzésére szolgáló mérőautomatát fejlesztett ki a Mikroelektronikai Vállalat. Gyorsaságára jellemző, hogy egy másodperc alatt tízmillió mérés elvégzésére képes.

Mezőgazdasági

fajtaminősítés

Számos új — magyar és külföldi — fajta minősítését javasolta a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumnak az Országos Mezőgazdasági Fajtaminősítő Tanács.

A testület a Növénytermesztési és Minősítő Intézet előterjesztése alapján 27 magyar és 12 külföldi fajta állami minősítését indítványozta, és 31 fajta engedély okiratának visszavonására tett javaslatot, mivel ezek időközben elavultak. A tanács megállapította: a növénytermesztők ismét magas genetikai értékű fajtáikhoz jutnak, amelyek vetőmagjának, szaporítóanyagának előállítását már korábban megkezdték.

'Egyebek között két egyesült államokbeli kukorica- fajta kapott zöld utat a köztermesztésre, mind a kettő a hazánkban már jól ismert Pioneer hibridek közé tartozik. Terméseredményeik kiemelkedően jók, és ami szintén előnyös: a növények állóképessége szintén kitűnő; ez a gépi betakarítás szempontjából igen lényeges. A cukorrépa-termesztők lehetőségei két új fajtával bővültek; az NSZK-ban nemesítették ki a Perlát, amely kitűnő termesztési tulajdonságokkal rendelkezik, hasonlóan az Ibishez, amely szintén NSZK-beli fajta. Az új napraforgók között van az I regszemcséi Takarmányter- mesztési Kutatóintézet fajtája, amely iránt máris nagy a termelők érdeklődése. A Torna napraforgó az Egyesült Államokból származik, ez az első kifejezetten étkezési típusú fajta.

Ái építés minőségéről

Az építés minőségéről kezdődött kétnapos országos tanácskozás a hét végén, Harkányban. Hazánkban ez az első olyan szakmai konferencia,. amelyen komplex módon vizsgálják a problémakört. A szakemberek minden oldalról — tehát a tervezés, a kivitelezés, az építőanyag-gyártás és -szolgáltatás, a műszaki fejlesztés, az érdekeltség és az ösztönzés, az ellenőrzés, a hatósági munka, a szakoktatás oldaláról is — elemzik aminőség javításának követelményeit és lehetőségeit.

A VIiI. ötéves terv építés- politikai kérdéseiről Somogyi László építésügyi és városfejlesztési miniszter tartott előadást: Mint rámutatott, az ágazat fő célja — s egyben alapgondja is — a reális piaci viszonyok megteremtése, illetve erősítése az építés területén. Az építő szervezeteknek ugyanis tudomásul kell venniük, hogy a beruházási feladatok nem gyarapodnak a tervidőszakban, jelentős keresletnövekedéssel a továbbiakban sem lehet számolni.

Ma már nem nehezedik mennyiségi nyomás a hazai építőiparra, itt az ideje tehát, hogy a szakma a minőséget, a jól elvégzett és alaposan ellenőrzött munkát állítsa tevékenysége középpontjába. Ezért minden jövőbeni fejlesztés a minőség jegyében valósul meg. Építőanyaghiány nincs, s ez lehetővé teszi, hogy az építőipar ne használja fel a rossz, gyenge minőségű anyagokat. Azokat az üzemeket, amelyek képtelenek minőségi árat produkálni, le kell állítani. Csak azok a termékek maradjanak a piacon, amelyek korszerűségben, minőségben és árban egyaránt megfelelnek a mai követelményeknek. A minőségi munkához minőségi munkaerőre van szükség, örvendetes, hogy ismét sok — egyre több — fiatal jelentkezik építőipari tanulónak. Lehetőség van tehát arra, hogy a szakmai képzésben is előtérbe kerüljön a minőség. Eleve becsületes munkára, szép munkára kell tanítani ezeket a fiatalokat.

A MÁV-nak is vannak gondjai

Még a látszatát is szeretnem elkerülni, hogy valaki rám süsse annak bélyegét, hogy a Magyar Államvasutak pártján állok, függetlenül attól, milyen véleményt alkotnak az utasok tíz- és százezrei a vasút szolgáltatásáról. Persze, a személyszállítás állandóan a kirakatban van, a nap minden órájában vizsgázik pontosságból, megbízhatóságból, kulturáltságból. Mi, utasok, könnyen elmarasztaljuk a MÁV-ot, ha néhány percet késik o vonat, vagy ha pályaépítés miatt valahol megáll a szerelvény, illetve, ha piszkosak a kocsik. Természetesen joggal háborog ilyenkor bárki, hiszen pénzéért elvárja, hogy megfelelő kényelmét biztosítsanak számára, hogy a menetrend szerint érkezzen a vonat, hogy kulturált utazásban legyen része.

Mint minden gazdálkodó szervezetnek, a MÁV-nak is megvannak a maga gondjai, amelyeknek felszámolása nem megy egyik napról a másikra. Például, bármenynyire szeretné a vasút vezetése elérni a vágányzárak csökkenését, nem mindig jár sikerrel törekvése. Tavaly a MÁV területén . mintegy húszezer esetben kellett elrendelni vágányzárat. Ez a rendkívül magas szám a vágányok műszaki állapotával függ össze. A pályafenntartás, a vágánykorszerűsítés viszont óhatatlanul maga után vonja, hogy késnek a vonatok, egyes esetekben több órán át szüneteltetni kénytelenek még a személy- szállító szerelvények közlekedését is.

S itt elérkeztem mondandóm lényegéhez. A MÁV gondjai ugyanis főleg a pályák nem megfelelő állapotából, a részben elavult járművek gyakori meghibásodásából, a korszerűtlen járműjavító bázisok szűk kapacitásából és a szinte minden területen jelentkező krónikus munkaerőhiányból adódnak.

Nem lehet tehát azon csodálkozni, hogy esetenként a vasút munkájában szervezetlenség, és egyéni mulasztások is előfordulnak, amelyek azután további nehézségeket, bosszúságokat okoznak az utazóközönségnek, illetve a teherforgalomban a szállít- tatóknak.

Bajusz Rezső, a MÁV vezérigazgatója a vasút helyzetét értékelve a közelmúltban utalt arra az áldatlan állapotra, hogy az országos beruházási nehézségek miatt egyre csökken a felújítható vasútvonalak hossza. Míg az V. ötéves tervidőszakban 1722 kilométer pályát korszerűsítettek, addig a VI. ötéves tervben már csak 1475 kilométerre futotta a pénz. Pillanatnyilag még ennél is rosszabb a helyzet, hiszen a VII. ötéves tervben előirányzott pályakorszerűsítés hossza alig több mint ezer kilométerre tehető.

így jegyzem meg azt, hogy még a tíz évvel ezelőtti

1700 kilométer sem volt elegendő a növekvő követelmények teljesítéséhez, az azóta bekövetkezett csökkenés érthetően tovább fokozta a MÁV problémáit. A vasútpályák mintegy 25 százalékára az igen elhasználódott jelző érvényes. A vasút vonalhálózatának 43 százalékán a pályára engedélyezett óránkénti sebesség 80 kilométer alatt van, s a vonalak 31,5 százalékán tengelynyomás-korlátozások miatt több korszerűbb mozdony nem közlekedhet, de a nagy raksúlyú teherkocsikat sem lehet megfelelően kihasználni.

Kedvezőtlen a nagyobb személypályaudvarok és rendező pályaudvarok vágányhá- lózatána'k általános helyzete. Ennek tudható be az, hogy a MÁV csak korlátozásokkal tudja kihasználni az egyéb okok miatt sem megfelelő pályaudvari kapacitásokat. Számos nagy forgalmú főútvonalon kényszerült arra a vasút, hogy a pálya felújítása során elhagyta a középállomások korszerűsítését, ideértve az aluljárók, illetve a peronok építését. Egyszerűen azért, mert a beruházási pénzekből erre már nem futotta. Ezeken a vonalakon, az állomások fejlesztésének elhúzódása miatt az egyébként 100—110 kilométerrel közlekedő gyorsvonatok csak sebességcsökkentéssel haladhatnak át, amely két-három perces időveszteséget okoz, és többletenergia-fogyasztást eredményez.

Az idén és a következő esztendőben a vontatás korszerűsítése érdekében 20 nagy teljesítményű villamos mozdony és 15 tolatómozdony hazai beszerzését tervezi a MÁV. Ez viszont még mindig kevés, nem oldja meg a meglevő gondokat. Éppen ezért a hiány enyhítésére 1986 júliusától az esztendő végéig húsz darab 2 ezer lóerős tehervonati dízelmozdonyt bérelnek a csehszlovák vasutaktól.

Nem túlságosan biztató az a hír sem, miszerint személykocsik vásárlására ebben az évben sem nyílik lehetőség, mégis a MÁV arra kényszerül, hogy a következő menetrendi időszakban 158 elavult személykocsit selejtezés címén kivonjon a forgalomból. Csak az 1989-es évben kerülhet sor húsz, nemzetközi forgalomra is alkalmas, korszerű személykocsi beszerzésére. A nagyon várt villamos motorvonatok vásárlása is csupán 1988-ban valósulhat meg, viszont két prototípus szerelvény megérkezésére már 1987 első felében számíthat a MÁV.

Eléggé problematikus a MÁV személykocsi-ellátása is. A gondokat fokozza, hogy garázda utasok „jóvoltából” tavaly 10 millió forint kár keletkezett a személykocsiparkban, nem beszélve arról a nagy időveszteségről, amelyet a károk helyreállítása igényelt.

Nem .irigylésre méltó a MÁV munkaerőhelyzete sem. Az elmúlt öt esztendőben 5600-zal csökkent a vasút létszáma, s a szűkös beruházási lehetőségek miatta munkaerőt helyettesítő fejlesztések sem valósulnak meg. A munkaerőgondokat súlyosbítja az a körülmény, hogy kulcsfontosságú, ám nem túlságosan vonzó munkakörökben 16 százalékos fluktuáció mellett 11,7 százalékos létszámcsökkenés következett be. Ez a kétségtelen kedvezőtlen tendencia kihat a munkafegyelemre, ugyanakkor a szakmai hozzáértés szintje sem a kívánatosnak megfelelően alakul.

A vasút vezetése természetesen nem nyugszik bele a helyzetbe, keresi a kivezető utat. Ennek érdekében, elsősorban a vasút üzemviteli helyzetének javítására külön intézkedési tervet készítettek. Az intézkedésék átfogják az üzemviteli szakterület minden szintjét. Az intézkedések a személyforgalomban döntően a személykocsipark eddiginél rendszeresebb fenntartását és tisztítását írják elő. Ez ugyanis a kulturált utazás biztosításának legfontosabb feltétele. Hogy ez a mindennapok gyakorlatában maradéktalanul érvényesüljön, a feladatukat jól ellátó vasutas személyzetet megjutalmazzák. viszont a munkájukat hanyagul végzőket szigorúan felelősségre vonják.

Lovas Lajos