Észak-Magyarország, 1986. június (42. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-21 / 145. szám

1986. június 21., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Szá m ítóg ép p rog ra m Látványos fejlődés újabb ellentmondásokkal és kérdő­jelekkel. Általában így érté­kelik a decemberben lezárult számítástechnikai kormány- programot. A kezdet még 1970-re nyúlik vissza. Ekkor mindössze 80 számítógép volt Magyarországon, tényle­ges komputergyártásról pe­dig nem is beszélhettünk. Vagyis: jóformán a nulláról indult a központi fejlesztés. Ma viszont több mint száz­ezer számítógép van az or­szágban, és ha így haladunk, önálló iparággá válik a szá­mítástechnika. Mégsem lehet egyértelmű sikerről beszélni. Nézzük a részleteket! A számítástechnikai ága­zat volt az, amelyik a leg­dinamikusabban fejlődött az elmúlt 15 évben. Hetvenmil- lióról 12 milliárdra növeke­dett a tágan értelmezett szá­mítástechnikai ipar termelé­se. Ám, ha a számok mögé nézünk, kiderül: nagyon le­maradtak egyes részterüle­tek, míg más ágak próbál­tak a számítástechnikában előttünk járó országokhoz közelíteni. A számítógépfej­lesztés, a komputergyártás a kormány támogatásával sem tudott elég hatásosan fej­lődni. Érzékletes a következő adat: a magyarországi szá­mítástechnikai gépparknak — értékben számolva — mint­egy 40 százaléka hazai gyárt­mányú. Bár senki sem tűzött ki olyan célt, hogy száz szá­zalékra törekedjünk (aligha lenne ez gazdaságos egy kis országban!), a magyar gép­park részesedése azért na­gyobb lehetne. De még en­nél is több gondot okoz az, hogy túlságosan sokféle tí­pus van forgalomban. Zavart okoz ez a sokféleség a hasz­nálatban, a javításban. Sokkal biztatóbb a kép, ha a számítástechnika alkalma­zását vizsgáljuk. Pillanatnyi­lag 2000 úgynevezett nagy- számítógép és 20 000 mikro- komputer található a gazdál­kodó szervezeteknél. A többi magántulajdonban van. Pál László, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság főcso­portfőnöke elmondta: össze­sen 7000 vállalat, intézmény, szövetkezet, gazdaság hasz­nálja nap mint nap a szá­mítógépet. A számítástechni­ka tehát gyakorlatuk, gaz­dálkodásuk részévé vált. Töb­bek között a Videoton, az Állami Szolgáltató Közpon­tok (az ÁSZOK), a Medicor, az Ikarus, a Bábolnai és a Bólyi Mezőgazdasági Kombi­nát, a Nyíregyházi Konzerv­gyár, a Fejér, a Bács-Kiskun megyei és Miskolc Megyei Város Tanácsa érdemel em­lítést. A gazdálkodó szervezetek érdeklődésének növekedésére jellemző, hogy az elmúlt esz­tendőben — jóllehet csök­kent a beruházásra fordítha­tó forintok összege — többet költöttek számítástechnikára, mint mondjuk 1981-ben. Szá­mokban kifejezve: 1981-ben az összes beruházás 1,3,1985- ben pedig már 2,3 százaléka volt számítástechnikai jel­legű. Az elmúlt másfél évtized kétségbevonhatatlan eredmé­nye, hogy a felhalmozódott számítástechnikai tudás ön­álló magyar szoftveripart ho­zott létre. (Szoftver: a kom­puter számára írt kérdések, utasítások összessége, gépi program.) Jóval nagyobb kí­nálattal, mint amit a belföl­di piac felvett. A program- készítők tehát külföldön ke­restek vevőket termékeikre. Nem is eredménytelenül. Csaknem másfél milliárd fo­rint értékben adtak el kü­lönböző szoftvereket tőkés és szocialista piacon az elmúlt öt esztendőben. Volt olyan programfejlesztő, aki egy­maga több mint kétmillió forint értékű munkát tett le az asztalra tavaly. Idehaza elsősorban ügyvi­tel-korszerűsítésre vásároltak és vásárolnak szoftvereket. Jóllehet ennél jóval több te­rület gépesíthető, gyakorlati­lag mindenre lehet szoftvert készíteni. Vagyis: a meglévő komputerállomány egyálta­lán nincs kihasználva. A 15 esztendős, három sza­kaszban megvalósuló köz­ponti program 2,4 milliárd forint támogatást nyújtott. Mégpedig úgy, hogy hosszú lejárati időre, alacsony ka­mattal kérhettek hitelt a vál­lalatok, a szövetkezetek, az intézmények. A gazdálkodó szervezetek ezt a segítséget már többszörösen visszafizet­ték. Magyarországon az el­telt másfél évtized alatt több százezer ember sajátította el különböző mértékben a szá­mítástechnikai tudnivalókat. Tagadhatatlan tehát, hogy a központi fejlesztési program megalapozta a jövőt. Csakhogy még nem min­den gazdasági vezetőt érin­tett meg a számítástechnika, az új kultúra szele. A meg­lévő gazdasági környezet csu­pán részleteiben fogadta be és alkalmazta az elektroni­kát. Ezzel magyarázható, hogy a kormány új, egy fel­fogáséban a korábbitól egé­szen eltérő programot indított az év elején. Az elektronika társadalmi-gazdasági alkal­mazásának elterjesztését szorgalmazó központi fej­lesztési programot. Lényegében olyan gazda­sági és társadalmi feltétel- rendszert kíván kiépíteni a kormány, amely jobban tá­mogatja az elektronika hazai elterjedését, szélesebb alkal­mazását. A politikától, a tár­sadalmi szervezetektől kezd­ve a vezetőképzésen, a tö­megoktatáson át a tömeg­tájékoztatásig megfelelő kör­nyezetet kíván teremteni az elektronika további fejlődé­sének. Ennek érdekében anyagi támogatást is nyújt. Ugyanakkor elvárja, hogy az ipar saját kezdeményezései­vel, saját érdekeinek felis­merésével csatlakozzon a fej­lődési folyamathoz. A prog­ram több, egymással össze­hangolt részegységből áll össze egységes egésszé. A számítástechnikán kívül érin­ti a távközlést, az automati­zálást, a szervezéstechnikát, az információs technológiá­kat, a műszerezést és jól kapcsolódik a KGST komp­lex programjához, aminek az elektronizálás szintén ki­emelt része. A KGST-fej- lesztés elsősorban a kutatás­ra, a műszaki eszközök fej­lesztésére helyezi a hang­súlyt, míg a hazai a haté­kony alkalmazást kívánja fő­ként serkenteni. Nyilvánvaló, a KGST-prog- ram a mi céljaink megvaló­sulását is nagyban segíti. Egységesíthető lenne például az állomány, ami növelné a hatékony alkalmazást. Azt azért látni kell: nem elegen­dő számítógépet vásárolni, a komputerhez kell igazodni felfogásban, szervezésben egyaránt. Csak így alkalmaz­ható eredményesen az elekt­ronika. A gyorsításra pedig igen nagy szüksége van Ma­gyarországnak. Hiszen az előzőkben vázolt dinamikus fejlődés ellenére részterüle­teken és az elektronizáció egészét tekintve is hazánk alaposan elmarad a nyugat­európai államoktól, s nem­ritkán alulmaradunk a szo­cialista országokkal való ösz- szehasonlításban is. H. T. A pártcsoportok heilyéről és .szerepéről az MSZMP Szervezeti Szabályzata a kö­vetkezőket mondja: „Az a laps zerveze tekiben — lét­számtól függően — pártcso- portoikat .kell létrehozni. A pártcsoportok rendszeresen értékelik tagjaik munkáját, magatartását, a pártmegbí­zatások teljesítését. A párt- csoportok munkáját a cso­port ülésén megválasztott és a taggyűlés által megerősí­tett bizalmiak irányítják”. A XIII. kongresszust meg­előző vezetőség- és küldött- váLasztó taggyűléseket köve­tő bizalmiválasztások 'ta­pasztalatai, a megválasztott bizalmiak összetétele igazol­ja, hogy a pártalapszenveze- tek döntő többségében felis­mer téli a pártcsoportokban folyó tevékenység jelentősé­gét, igénylik munkájukat. A kongresszusi határozat megerősíti: a politika meg­valósításának, a végrehajtá­sért folytatott politikai .mun­ka fő területe továbbra is az alapszervezet. Éppen ezért tulajdonítunk megkülönböz­tetett jelentőséget a párt- csoport életének. Sokszor fel­merül, hogy a pártcsoportok milyen kérdésekkel hogyan foglalkozzanak. Általános elvként megfogalmazható: te­vékenységük arra irányul­jon. hogy a párttagok megis­merjék a határozatokból adódó konkrét helyi tenni­valókat és vegyenek részt azok megvalósításában. Rendszeresen értékeljék, is­merjék el a végzett munkát és bírálják a mulasztókat. A jól működő pártcsapor- tok egyre több — a pártta­gok érdeklődési körét is fi­gyelembe vevő — a terme­lőmunkával, egy-egy konkrét akcióval összefüggő pártmeg­bízatást adnak. Lényeges ez az iparban, mezőgazdaság­ban levő társadalmi és tö- megszervezetekiben dolgozó kommunistáknál, mert ezzel is érvényesítik a pártirányí­tást, az adott szervezetben a párt politikai céljainak el­érését. A pártmegbízatások vállalásának és teljesítésének tapasztalatai — az eredmé­nyek mellett — egy rokon­szenvesnek nem mondható jelenségre is felhívják a fi­gyelmet. Nevezetesen arra, hogy a nagyszámú állandó pártmegbízatást vállalóik kö­zött — elsősorban gazdasági, állami vezetők részéről el­vétve, de a párttagság más köreiben is viszonylag ke­vés az időszakos .pártmegbí­zatással rendelkezők száma. Az időszakos pártmegbíza­tások teljesítését az esetek többségében értékelik a párt­csoportok. A tapasztalatok szerint a megbízatás teljesí­téséért, a jó munkáért egy­re több dicsérő szó hangzik el, de a mulasztások esetén a pártcsoport könnyen elfo­gadja a karnagyarázkiodást. A pártcsoportok életének, munkájának fontos mozza­nata a taggyűléseket meg­előző tevékenység. A ta­pasztalatok szerint az éves beszámoló taggyűlésekre va­ló felkészülés élénkíti fel a legjobban a pártcsoportok óletét. Az alapszenvezetek politikai tevékenységének alapvető .mércéje, — amely­ről a taggyűlésnek számot kell adnia —, hogy a sze­mélyre szóló pártmegbízaitá- so'kat a párttagok hogyan és milyen színvonalon teljesí­tették. A tapasztalatok ösz- szegzését a pártcsoportok bevonásával célszerű elvé­gezni. Helyesnek bizonyult az a gyakorlat, hogy egy-egy időszak munkáját értékelő pártcsoport-összejövetelen az alapszervezeti vezetőség va­lamely tagja részt vesz, aki elmondja a vezetőség előze­tes véleményét, tapasztala­tát a párttagok munkájáról és a pántcsoport éves tevé­kenységéről, egyben továb­bítja a pártcsoport észrevé­teleit. javaslatait a vezető­ség beszámolójához. Korunk hadseregeire a korszerű technika, a ma­gas fokú gépesítettség és au­tomatizáltság a jellemző, ami azt a logikusnak tűnő látszatot keltheti bennünk, hogy a testi-fizikai igénybe­vétel a .katonai tevékenység során csökkenő tendenciát mutat. Ezzel ellentétben az igazság az, hogy a katonák fizikai állapotával szemben támasztott követelmények nemcsak .mértékükben ha­ladják meg a korábbiakat, hanem minőségi jellemzőik­ben és összetettségükben is. Kérdésként merülhet fel tett. A testsúly csökkenése és a testmagasság növeke­dése nyilván a csontrendszer aránytalan fejlődését jelzi az izomrendszerrel szemben, a mellbőség pedig a tüdő vi- tálkapacitásának a relatív csökkenésével jár együtt. Nyilvánvaló, hogy az egészséges fejlődés menete mindhárom tényező egymás­hoz viszonyított arányos nö­vekedése esetén lenne a leg­kedvezőbb, melyhez érdekes megjegyezni, hogy a hon­foglalástól .a testmagasság a 19. század elejéig alig vál­tozott. Az erőteljes romlási kai, a mozdulatgyonsasága 6,2%-kal, és az ügyesség, vagy a mozgáskoardmációs képessége 3,6%-fcal fejlő­dött a 24 hónapos katonai szolgálat ideje alatt. Meg­nyugtató, hogy az erő és az állóképesség vonatkozásában a 18—23 éves fiataljaink ma már azonos vagy közel azo­nos szintet teljesítenek mint a szovjet, a lengyel, a cseh­szlovák. az NDK, az oszt­rák, az NSZK, vagy az USA fiataljai. Az edzettség egyéb összetevői tekintetében vi­szont mindezt már kevésbé lehet elmondani. A nyilván­HAJDU SZAB0LCS­-SZATMÁR ZALA PEST BORSOD BARANYA CSONGRAD 170 160 1957-65 /Kádár-Véli/ ezek után, hogy bevonuló fiataljaink milyen szinten tudnak e növekvő és főleg bonyolultabb összetevőkből álló testi-fizikai igénybevé­telnek eleget tenni. Az 1960-as években vég­zett vizsgálatok során azt ta­pasztalták, hogy a fiatalok fizikai adottságai permanen­sen romlanak. Példa erre, hogy a katonai szolgálatra és szakszolgálatra alkalmatlan minősítésűek száma az 1940- ben születettekhez viszonyít­va az 1941-es korosztálynál 6,8 százalékkal, az 1947-es korosztálynál 18,4 százalék­kal, az 1948-as korosztály­nál pedig .már 22,0 százalék­kal nőtt. E kedvezőtlen ten­dencia ok és okozati Össze­függéseit keresve többek kö­zött azt találták, hogy az átlagos testmagasság különö­sen az utóbbi évtizedekben jelentősen megnőtt, amit a testsúly és a mellbőség nö­vekedése csak elkésve köve­A pártegység szempontjá­ból is jelentősége van a pártcsoportokon .belül foly­tatott eszmecserének akár ideológiai, akár gazdaságpo­litikai kérdésekről van szó. Ebben a vonatkozásban az eszmecserén túl jelentősége van annak is, hogy a párt­tag kifejtheti véleményét a nagyobb közösségek előtt, a taggyűlésen. Ezzel össze­függésben szükséges felhív­ni a figyelmet egy eléggé el­terjedt, helytelen szemlélet­re. Tapasztaljuk, hogy több helyen a pártcsoport-értekez- lete.k aktivitásának a tag­gyűléseken már nyoma sincs. Ennek okát részben abban látjuk, hogy nem kel­lően tisztázott a párttagok és a vezetőségek előtt a párt- csoport-értekezlet és a tag­gyűlés azonos célokat szol­gáló, de különböző funkció­ja. Nevezetesen az, hogy a pártcsoportokban a kisebb közösség dolgairól, személy szerint valamennyi tagjának munkájáról kell szót válta­ni, a taggyűlésen pedig az egész alapszervezet tevé­kenységéről, a vezetőség munkájáról, a működési te­rületen jelentkező politikai, gazdasági, ideológiai kérdé- ‘sékről- lehet és kell véle­ményt mondani, átlóst fog­lalni, határozatot hozni. Olyan is előfordul, hogy a pártcsoportok képviseleti elv alapján megbíznak egy-egy párttagot a csoport vélemé­nyének tolmácsolására a 1907-10 /Bartucz/ folyamat megállítására és az elmaradás felszámolására többirányú intézkedés tör­tént, melyek hatáséra nap­jainkra már érezhetően ked­vező változások álltak be. Az utóbbi évtized tapasz­talata összességében az, hogy a .katonai kiképzés hatása­ként a sorállomány testi-fizi­kai tulajdonságai jelentős mértékű pozitív változáson mennek ót. ugyanakkor re­latíve nőnek azok a nemkí­vánatos különbségek, melyek a bevonuláskor a felkészült­ség szintjében tapasztalha­tók. A katonai kiképzés ered­ményeként az edzettség va­lamennyi összetevője fejlő­dik, de nem azonos mérték­ben. A 18 hónapos katonai szolgálat bevezetése előtt a sorkatonák maximális testi ereje 14,5%-kai, a gyorserő- kifejtési képessége 11,4%-kal. a mozgásgyorsasága 8,6%- kal, az állóképessége 7,5%­taggyűlésen. Ez azért nem mondható helyesnek, mert megoszthatja a párttagságot, visszaszorítja az egyes párt­tag véleménynyilvánítási le­hetőségét a taggyűlésen. A párttagnak egyénileg joga és egyben kommunista kö­telessége, hogy véleményt mondjon a különböző kérdé­sekről és javaslatot tegyen. Fontos szerepet töltenek be a pártcsoportok a párt után­pótlásának nevelésében, a tagfelvételi munkában. A pártcsoportok tagjai ismerik legközelebbről a környeze­tükben dolgozó embereket és természetesen a fiatalokat Az arra alkalmas fiatalok felkészítése, megbízatásokkal való ellátása, párttaggá ne­velése a párt fejlődése szem­pontjából alapvető kérdés. Ez a felelősségteljes feladat a kiindulópontja a pártcso­portok politikai nevelő mun­kájának. Az alapszervezeti vezetősé­gek rendszeresen igényeljék a pártcsoportok véleményét, javaslatait a gazdálkodás, a vezetés, a munkaihelyi lég­kör, esetenként még a káder­kiválasztás kérdéseiben is. Ezekre az észrevételekre, jelzésekre, bíráló megjegyzé­sekre térjenek vissza, mert csak ez teremtheti meg az al apót a pártcsoportmunka komolyságához, aktivitásá­hoz. Czank János az MSZMP KB munkatársa 1870-73 /Goehlert/ való fejlődés ellenére ugyan­is nem egészen kedvező a gyorsaság, a robbanékony erőkifejtés, de főleg a koor­dinációs képesség átlagos fejlődési szintje. A fegyveres erők kikép­zési rendszere természete­sen igyekszik figyelembe venni és érvényre juttatni azokat a lehetőségeket, me­lyekkel a bevonuló fiatalok edzettségi színvonalában mu­tatkozó eltéréseket közelíteni lehet egymáshoz, ez azon­ban önmagában nem elégsé­ges. A helyzet gyökeres ja­vításához az szükséges, hogy fiataljaink már a bevonulás előtt a neveiés-oktatás-kép- zés komplex folyamatában életkori sajátosságaiknak megfelelő módon vegyenek részt a szükséges mértékű testi-fizikai felkészítésben, annak megalapozásában. A tapasztalat ugyanis az, hogy amíg a 18—23 éves fi­atalok testi-fizikai felkészí­tése során az induló szintek relatíve távolodnak egymás­tól, a 4—13 éves korú gye­rekeknél az edzettség alacso­nyabb szintű összetevői vi­szont relatíve gyorsabban fejlődnek, ezért a különbsé­gek a felkészítés során ked­vező .módon mérséklődnek. Ennek alapvető magyarázata elsősorban az, hogy a kerin­gési-légzési funkciók anató­miai hordozóinál, a szív, a tüdő, az erek volumenének optimális fejlődése szem­pontjából nélkülözhetetlen feltétel a szervezet automa­tizmusai által szabályozott tartós fizikai igénybevétel, különösen a fejlődés intenzív szakaszában a 9—13 éves korban. Az is tapasztalati tény. hogy a tantervi test- nevelési óraszám felett, de még a szervezet automatiz­musai által szabályozott ke­retek között maradó moz­gástöbblet jelentősen nö­veli a gyerekek által nyújtott teljesítmény nagyságát. Ez arra utal, hogy a jelenlegi átlagos testnevelési óraszám még nem tudja nyújtani az optimális fejlesztési ingert, kialakítani a belső készte­tést, ezért szükség van a gye­rekek részére további moz­gási lehetőség biztosításéra, elsősorban a kondicionálás és a koordinációs képessége­ik fejlesztése céljából. Dr. Bf ürk István 3 é t ■I > 2 É t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents