Észak-Magyarország, 1986. június (42. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-14 / 139. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 6 1986. június 14., szombat A s Aranyosi völgy egy résilete Az idegen forog - és elmegy A/. idegen forog. jön, megy .... ám — sajnos — sokszor inkább hamarabb megy, mint szeretnénk. Leg­alábbis itt megyénkben (ezen belül is a zempléni, hegyal­jai részeken). Ennek egysze­rű magyarázata van: nincs elég és megtelelő szállás­hely. étterem, gyengécskék a közlekedési feltételek — hogy csak a legfontosabbakat em­lítsük, A szándék viszont már megvan. Egyebek mellett ezek is elhangzottak a Szerencs és városkörnyék megyei ta­nácstagi csoportjának leg­utóbbi ülésén, melyet Erdő- bényón tartottak meg. Idegenforgalomról lóvén szó. köztudott, hogy nem csak (szállás) helyszűke, de pénzszűke is létezik. Márpe­dig igencsak meg kell gon­dolni, hogy azt a kicsike pénzt mire fordítják. Ezért kell a sokféle vélemény. Zborai Gábor, Tokaj város tanácselnöke azt mondotta: a siránkozás nem használ, be kell vetni a saját erőket. Is­mertette az ezzel kapcsola­tos. immáron tényeken ala­puló tokaji dolgokat: a tár­sadalmi munka értéke a vá­rosban elérte az évi 68 mil­lió forintot. Erre lehet ala­pozni, innen lehet tovább­lépni. Hiszen a kapott forin­tokat ily módon megkétsze­rezhetik. Természetesen ez nem je­lenti azt, hogy most már nincs is további és több pénzre szükség. Dehogynem. Más. Adott a vízi sporthoz, a sétahajózáshoz a Tisza, a Bodrog. (A közelmúltban ir­tunk róla.) Remény van ró, hogy próbajáratot indítanak az oly régóta várt Sárospa­tak—Tokaj közötti vízi úton. Itt a HungarHotels, mint közreműködő is segít. Nem véletlen, hogy a kör­zet megyei tanácstagjai Er- dőbényén jöttek össze. Ez a falu ugyanis — természeti, földrajzi adottságai miatt — szeretne üdülőfaluvá előlép­ni. A környező szépséges táj, az Aranyosi-völgy közelsé­ge. látogatottsága ezt indo­kolttá is teszi. Igaz, — mon­dotta a tanácselnök, Hanti Ede —. jelenleg a községben a magasabb szintű követel­ményeket nem tudják bizto­sítani. Az alapellátással, an­nak megfelelő színvonalúvá tételével kell foglalkozniuk. Már 60—80 igénylés futott be a tanácshoz üdülőtelkek­re. A leendő halastó mellet­tiekre, amely tónak kialakí­tását már el is kezdték. To­vábbá rengeteg alföldi em­ber jön Erdőbényére. Ahol már nemsokára vezetékes ivóvízrendszer is lesz. Ezt most kivitelezik — 70 millió­ba kerül. Van itt még egy súlyos gond, ami nemcsak az ide érkező idegeneket riasztja el, de a helybélieket is irritálja Nemrégiben volt a környe­zetvédelmi világnap. A bé- nyeiek bizonnyal keserű száj­ízzel .,ünnepeltek”. Lehet, hogy pontosan ezen a napon is éppen perli tét belélegezve gondoltak a világnap esemé­nyeire. Amiből van itt bő­ven, s nemcsak a faluhoz kö­zeli üzemben, de a levegő­ben, a fákon, a mezőn is . . . Száll, mint Holle anyó, pár- napihéi, mikor megpaskolta azokat. . , Magyarán : szeny- nyez, veszélyes hatásokat okoz az emberi szervezetben leülepedve. Aggódnak az itt élők, aminek sokszorosan aláhúzottan hangot is adtak ezen az ülésen a házigazdák. Sürgetve és kérve innen is valamilyen megoldást a kör­nyezetszennyezés megszünte­tésére, legalábbis mérséklé­sére. Jó példák is vannak az üdüléssel, turizmussal kap­csolatban e tájékon. így a két aprócska falu. Baskó és Sima ügy-e „sínen van”. Az­az, e két település minden régi háza elfogyott. Felújí­tották, megőrizve a hagyo­mányokat. Az érdeklődésre példa: további 40 telket ad­nak itt el — melyekre már szintén nem kell keresni a vevőket. Mészáros István Fíítöház és irodalom Első látásra bizonyára fur­csának tűnik a két szó és a bennük rejlő fogalom ösz- szekapcsolása. Ez általános­ságban így igaz. Ha azonban a sátoraljaújhelyi fűlőház történetére utalunk, akkor kiderül. hogy különleges esetről van szó. A nagy időket látott, vi­harvert, öreg újhelyi vasút­állomással átellenben épült ez a fűtőház a múlt század kilencvenes éveinek a köze­pén. És itt következik az iro­dalommal való kapcsolata. A tetőzetét ugyanis századunk nagy regényírójának, Móricz Zsigmondnak az édesapja: Móricz Bólint ácsmester épí­tette. aki reggelenként Pa­takról járt Üjhelybe mun­kába, és este vissza Patakra, a Héce nevű városrész ele­jén ma is meglevő, saját ma­ga építette családi házába. A früstököl és a vacsorát népes családja körében fogyasztot­ta el, de az ebédet valame­lyik1 fia, legtöbbször — aho­gyan az író erre visszaemlé­kezik írásaiban — az akkor 15—16 éves Zsigmond hordta neki az újhelyi fűtőházba. Mindennek a felemlítésére az ad időszerűséget, hogy a fűtőház „kiöregedett”, s ha­marosan megkezdik a felújí­tását, korszerűsítését. De töb­bé nem fütőház lesz, -mint va­lamikor, amikor egyszerre 6 —8 mozdony is pöfékelt benne. Hiszen hol vannak már a hajdani füstös „vas- paripák”? Járműjavítóvá, szerelőcsar­nokká alakítják ót. Sic tran­sit gloria mundi ... Az em­berekéhez hasonlóan — így múlik el egy „irodalmi" vo­natkozású, híres fűlőház di­csősége is.. . <h. j.) Kazettakalózok Meglepetést keltettek a nemrégen Olaszországban nyilvánosságra hozott ada­tok: 1984-ben a világ külön­böző részein összesen 540 millió törvénytelenül előállí­tott filmkazettól adtak el, amelyek értéke majdnem másfél milliárd dollár. Ugyanebben az évben a szer­vezett bandák 800 millió ze­nés kazettát hoztak forga­lomba. Négyszáz éve f-ört-énf- Szikszón Ez idén van a háromszá­zadik esztendeje, hogy Buda visszafoglalásával megkezdő­dött a török fokozatos kiszo­rítása hazánkból a Balkán­ra, s ezzel az ország felsza­badítása a 150 éves oszmán uralom alól. Történészeink tudományos üléseken, nem­zetközi konferenciákon elem­zik. újraértékelik a magyar­ság politikai, gazdasági, tár­sadalmi. kulturális állapotát a török hódoltság korában. Mai megyénk területe a 16—17. században nem került „tartósan" török megszállás alá. hiszen afféle ütközőpont szerepét töltötte be a Felvi­dékre kiterjedő Habsburg-ki- rályság. az erdélyi fejedelem­ség és az Alföld ifelől ék alakban felnyúló török hó­doltság között. A törökök azonban „alkalomszerűen” be-betörtek — főképp a bor­sodi és az abaú'ji területekre. Zemplénbe már ritkábban. Különösen a Hernád menti falvak, mezővárosok szenved­tek sokat a törököktől, akik a rablás, felperzselés mellett a férfiakat, sőt a janicsár- sógra szánt gyermekeket is elhurcolták. A török „áfium” leggyak­rabban Szikszót és lakosait sújtotta, akik a veszedelem idején többnyire ősi temp­lomukban kerestek és talál­tak védelmet. A szakembe­rek az abaúji tájon 36 mű­emléki templomot tartanak számon, s közülük a leg­szebb. kálvinista puritánsá­gában is a legimpozánsabb a szikszói református templom. Ez érthető, íhiszen Szikszó gazdag történelmi múlttal bí­ró város volt évszázadokon át, a Hernád-völgy. Száraz­völgy és a Cserehát gazda­sági. kereskedelmi központja. Egy 1280-ban keltezett kirá­lyi oklevél olyan kiváltságok­kal ruházta fel, amelyék Szikszót, mezővárosi rangra emelték. Nagy Lajos kirá­lyunk leánya, Mária király­nő 1393 tavaszán „Diósgyőr­ben lakozván meglátogatta az ö jóvoltából újra épülő Szikszót”. Református temploma a hazai gótikus építészet gyö­nyörű remeke. A 14. század­ban háromhajós csarnok­templomnak épült: nagymé­retű. csúcsíves ábtaknyílásök- kal, gazdagon tagolt kerete- zésű kapuzattal, kél oldalán támpilléres, gótikus toldalék­kal. A történelem viharai­ban gyakran megrongálódott, tűzvész is pusztította. így többször is újraépítették, át­alakították. A mohácsi vész után, amikor a török rá­rátört Szikszóra is, 1585-ben a templomot lőréses kőfallal. 8 méter széles és 8 méter mély vizesárokkal is körül­vették. Létszükség volt a templom „hadi” jellegű megerősítése — akárcsak az ugyancsak Hernád-völgyi Vizsoly! temp­lomé —, hogy a török por­tyázások idején erődtemp- lothként védelmezhesse a vá­ros lakosait. Hiszen a 16. szá­zad második felében mind gyakrabban volt kitéve Szik­szó a törökök rablásainak. fosztogatásainak: 1558-ban Velizán fülek1! bég, 1567-ben Hasszán basa ugyancsak Fü­lekről rátört Szikszóra, ki­fosztotta és mintegy kétezer embert rabszíjra fűzve ma­gával hurcolta. De Rákóczi Zsigmond szendrői kapitány, a Rákóczi-család politikai szerepének megalapozója, idejében érkezett. Alsóva­dásznál utolérte a basát, és 600 törököt levágva, a szik­szói foglyokat kiszabadította. A legnagyobb török vesze­delem — kis híján — négy­száz évvel" ezelőtt, 1588-lban zúdult Szikszóra. Szinán bu­dai basa ugyanis ezer arany­tallér adót vetett ki a város­ra, aminek a megfizetését a szikszóiak megtagadták. A basa dühében hatalmas se­reget vont össze, és Kara Ali bég vezérletével Szikszó ellen küldte. A törökök útközben kirabolták Putnokot, Sajó- szentpétert. majd megtámad­ták Szikszót. A gyermekek, nők, öregek elmenekültek a városból, a fegyverfogható férfiak bevették magukat az erődtemplomba, és a lőréses kőfalak mögül védelmezték a várost, igyekezvén feltartani a törököt, amíg Rákóczi Zsigmond felmentő csapatá­val meg nem érkezik. Szikszót kirabolva, fel­gyújtva a 16 ezer főnyi tö­rök sereg a városon kívül vette fel a harcot Rákóczi Zsigmond 2000 magyar és 300 német katonából álló csapa­tával. Az elszánt, félelme­tes ütközetben súlyos csa­pást mértek a magyarok a törökökre, akik megzavarod- vá hanyatt-homlok menekül­tek. Maga Kara Ali is meg­sebesült, majd a vezérletet átvevő Musztafa szécsétiyj bég, sőt a harmadik parancs! nők, Bajazid basa is elesett a szikszói csatában. A ma­gyarok a temérdek hadizsák­mányon kívül 400 foglyot is ejtették, s a csatateret 1700 török holtteste borította. A törököket hatalmas tömeg­sírban temették el, s a ha­tárnak ezt a részét ma is Törökhalomnak nevezik. Érdekes látvány fogadta a régészeket, akik 1927 júniu­sában a Törökhalmon ásatást végeztek. Temérdek kar- és lábszárcsont került elő, de koponyát csak egyetlenegyet találtak. A régészek feltevése szerint, ennek az a magya­rázata, hogy a csata után a szikszóiak a török fejeket valószínűleg a kőfalakra ki­tűzték az esetleg újra pró­bálkozó török csapatok meg­félemlítésére. Amikor aztán a veszedelem elmúlt, nem a Törökhalomban, hanem má­sutt földelték el. A régi. fakult írások pedig a Szikszóra tört törökök ke­gyetlenkedéseit ekképpen örökítették meg az utókor számára: „A basák, bégek a szikszai sokadalomra reá ütő­nek, sok népet és marihát vő- nek el, de az Úristen béké­vel el nem bocsájtá őket, ha­nem erősen megverték őket a mieink minden hadaikkal együtt". Hegyi József E. KOVÁCS KÁLMÁN Ki mit mond a temetésemen? Zöldséges: Salátát, hagymát, retket és babot tőlem vásárolt. Amikor kapott. Sakkmester: Változatosság volt a fegyvere, ha jó kedve volt, nem bírtunk vele. Ultimester: Buszmátának vélték a partnerek, a gyengébbeket nem kontrázta meg. Pletykamester: Mondják, egy nénikéje Sveicban élt, hová tette - mit kaphatott — a pénzt? Nagymenő: Kértem, gründoljunk közös üzletet. Ahhoz nem értek — szólt —, és nevetett. Menesztett tisztségviselő: Rang nélkül is minden lében kanál, míg detekon ragadta a halál. Könyvtárosnö: Tucatjával vitte a könyveket. Egyszer megcsókolt. Mit érezhetett? Tanitvány: Elbűvölően tanított, mesélt, élesztette bennünk a szenvedélyt. „A szenvedély legdrágább földi kincs, kiből hiányzik, abbam semmi sincs.” Barát: Az élet célját másként fogta fel, a barátságot mégse mondta fel. Ellenség: Amit mondott, azt hitte is. Kinevettük: én is, te is. Gyermekem: Az életében hány pofont kapott! És sírt, mikor nekem egyet adott. Unoka: Nagyapa mindig törődött velem, miért nem súgtam meg, hogy szeretem? Özvegy: Kezembe akadt ez a költemény, de most se tudom, kivel éltem én. Riassz jegyet kaptat ? Félté­keny vagy a kistestvéredre? Szüleid civakodása szoron­gást: okoz? Tárcsázd fel a megadott számot, s a vonal másik végén — egy majna- frankfurti szerény kis irodá­ban — bizalmat ébresztő fia­tal hang jelzi: aki a hívás­ra válaszol, teljes odaadással figyel. Azok a nyugatnémet gyerekek, akik a felszólítás­nak eleget tesznek, nem bán­ják meg: idősebb és főkénl belesebb barátra lelnek, aki­nek névtelensége ráadásul külön megkönnyíti a kitá­rulkozást. Néha elég eev jó­ízű beszélgetés, mert bizony — ki hinné? — a legfiala- labbaknak is gyakorta fő gondjuk a magány. A telefonos lelki klinika nem újdonság, de kétségkí­vül ritkaságszámba megy a kizárólag gyermekeknek, ser­dülőknek szánt nyugatnémet szolgálat. Ilyenkor, a tanév végén különösen sok a do­log: ha a szülők vagy akár a pedagógusok sejtenék, mi­lyen traumát okoz a gyere­keknek a rossz bizonyítvány­tól, vagy még inkább a szü­lői megtorlástól való féle­lem ... Sokakat kell ilyen­kor lebeszélni arról, hogy „világgá menjenek” — és akik a tanácsokat adják, pon­tosan tudják, mennyire nem szabad ezeket a fenyegetése­ket félvállról venni. „A legrosszabb az egész­ben az, hogy nem tudjuk, valójában sikerült-e segíte­nünk” — mondja a szolgálat egyik munkatársa az újság­író „felnőtt-érdeklődésére”. Ök, a tanácsadók egyébként alig harmincán vannak, s gyermekeknek minden eUons/olgaiuilas Ilin­kül, puszta lelkesedésből és segíteni akarásból vállalták a feladatot, ami tekintettel a 24 órás szolgálatra, nem is könnyű. Többnyire egyetemi hallgatók, pszichológiát, pe­dagógiát tanuló diákok, akik­nek az indítékai között sze­repel a majdani hivatásukat segítő tapasztalatok «vűjlése is. De vannak közöttük föld­rajz szakos hallgatók, sőt háziasszonyok is. A költsé­geket Majna-Frankfurt váro­si tanácsa fedezi — évi 9 ezer márkát biztosít a helyiségre, a telefonok fenntartásával kapcsolatos költségekre. Ez persze nem elég, a hiányzó összeget adományokból fe­dezik. A bűvös szám hívása egyébként ingyenes — ez a posta hozzájárulása —, hogy a kiadás senkit se riasszon el. Évente mintegy hatezerszer csöng a telefon. Viszont a hívóknak csak mintegy egyharmada jut el a „vallo­másig”, és néha ők se köny- nyen. Igaz, kilétük mindvé­gig ismeretlen marad, s a szolgálat munkatársai nem tesznek fel tapintatlannak tűnő, sürgető kérdéseket, és nem is készítenek feljegyzé­seket. Elképzelhető az is, hogy azok a hívók, akik mégsem szánják el magukat lelkűk kiteregetésére, később megint jelentkeznek. Ezért olyan fontos, mennyire ro­konszenves és megnyugtató mindjárt elsőre a hang. mennyire talál bele a meg­felelő hangulatba — kelt re­ményt, anélkül, hogy tolako­dó lenne.

Next

/
Thumbnails
Contents