Észak-Magyarország, 1986. június (42. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-03 / 129. szám

1986. június 3., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Kiből lesz a kisfőnök? „A művezető olyan, mént két ointányér között a leve­gő.” Az ismert, szellemes és kesernyésségében is igaz­ságot hordozó definíció ar­ra vonatkozik, hogy a veze­tés utolsó láncszemének képviselői a legkonfliktuso- sabb tűzvonalban teszik a dolgukat, „lentről" is, „fönt­ről” is kapnak, szerepük roppant fontos, de helyze­tük és feladatuk még min­dig nem teljesen tisztázott. A Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság me­gyei szervezetének vendége­ként nemrég Miskolcon járt dr. Roóz József kandidátus, főiskolai tanár, a Pénzügyi és Számviteli Főiskola buda­pesti Intézetének igazgatója, a téma egyik jeles hazai is­merője, művelője és szószó­lója. Vele beszélgettünk. MŰVEZETŐ ÉS DISZPÉCSER — Úgy tűnik, hogy a szi­gorodó gazdasági körülmé­nyek között élesedik az el­lentét a vezetők és a veze­tettek között. További el­lentmondás, hogy a közvéle­ményben leértékelődni lát­szik a vezetői státus, noha a központi törekvések egyre nagyobb feladatokat rónak az „egyenlőek között első” vezetőre. Mi erről' a vélemé­nye? — Bonyolult világban élünk, kár lenne elhallgatni az ellentmondásokat. A mai helyzet tisztázásához kissé vissza kell kanyarodni a múltba. A szocialista gaz­dálkodás kezdetén nagyobb figyelem összpontosult az el­osztásra, mint a termelésre. Továbbá: a tervezési folya­mat fölülről indult, azaz megcéloztak egy életszínvo­nal-emelkedést, ehhez hozzá­rendeltek egy megfelelő nemzeti jövedelem-gyarapo­dást, s kiszámították, hogy mennyivel kell fokozni az ipar és a mezőgazdaság pro­dukcióját, az exportot és az importot, hogy az elképzelé­sek valóra váljanak. Most fordított a helyzet. A ter­melésé a kulcspozíció. Az a kérdés, hogy mit tudunk ad­ni a hazai és a külföldi piacra, s a gazdasági háttér megteremtéséhez milyen fel­szereltség kell. Ettől függ a nemzeti jövedelem, és a kül­kereskedelmi mérleg ismere­tében dönthetünk arról, hogy életkörülményeink ho­gyan alakulnak. Ismétlem, a felelősség a termelőké, s a súlypont a közvetlen terme­lésirányítókra tevődött át. — A művezetőkről van szó? — Tágabb a kör ennél. A termelés közvetlen parancs­noka a művezető, a diszpé­cser, de még a főművezető és az üzemvezető is. Hely­zetük, sorsuk munkahelyen­ként, műhelyenként más és más. Nincs egységes recept. Egy mikroelektronikai gyár­ban általában diplomás a legelső, vagy legalsó főnök. Egy más üzemben mások a kiválasztás szabályai. TISZTA VIZET A VÖDÖRBE! — Kiből lesz kisfőnök? — Inkább választják őket, mint kiválasztódnak. A ha­zai gyakorlat szerint nem a legjobb szakember, nem a legjobban kereső munkás lesz művezető. „Hivatalt vál­lalni” nem nagy dicsőség a kétkeziek között. A munkás­átlagnál kevesebbet keres­nek, s gyakran dróton rán­gatják őket. A művezető fel­adatát az úgynevezett ma­radvány-elv alapján kapja meg. Amit már nem vállal el senki, az a művezető, vagy a közvetlen termelés- irányító dolga. Ráadásul: a feladat- és a hatáskör nem fedi egymást. — Tudományos rangot adó értekezéseit ön ebből a té­mából írta. Kérem, összegez­ze kutatásai eredményeit! — Sok, személyes vélemé­nyen alapuló tapasztalat sze­rint a művezető munkájá­nak valamivel több mint a felét olyasfajta foglalatosság teszi ki, amely nem az ő dolga. Anyagért szaladgál, szerelőt keres, alkatrészt tar­hál, rosszul szerkesztett ter­vet bütyköl, munkást tobo­roz, beosztottjainak bölcső­dét, szakszervezeti beutalót, segélyt intéz ... Szóval, a hiányos feltételek foltozásá­val foglalkozik. Ha nincs vö­dör, vödröt kerít, ha víz kell bele, akkor telemeríti. — Mi a feladata a — ma­radjunk ennél a kifejezésnél — a közvetlen termelésirá­nyítónak? — A válasz elméletinek tűnik, de konkrétan fogal­mazni csak a konkrét szi­tuáció ismeretében lehet. Te­hát: a termelésirányító koor­dinálja a termelést, s egy­ben ellenőrzi is. Alapvető tennivalója az emberi kap­csolatok ápolása, a szőkébb közösségen belüli jó viszony és jó hangulat megteremté­se. Továbbá: ő a kommuni­kációs lánc legfontosabb ál­lomása, pontosabban fogal­mazva, átjátszóadója. Köz­vetíti a vezérkar utasításait, de viszi a kétkeziek vélemé­nyét, állásfoglalását, ötleteit is. — Ez — ugye — ideális állapot? Nálunk nagyobb ipari és szervezési kultúrá­val rendelkező országokban mi a helyzet? — A külföldi példák ta­nulsággal szolgálhatnak, de receptként nem használhat­juk őket... A német műve­zető kevésbé lát el operatív szerepet, mint a magyar, ő szervezéssel foglalkozik, mi­után ott a munkafeltételek megteremtéséért kizárólago­san a funkcionális osztályok a felelősek. Az eléggé nagy hírű svéd modell szerint is nőtt a művezető tényleges vezetői, szervezői szerepe, mivel az operatív feladato­kat az autonóm munkacso­port vette át. Ellenben az angolszász országokban és Norvégiában csökkent, vagy ténylegesen megszűnt a mű­vezető szerepe. — Sajnáljuk-e hát a né­pes. de nem túlfizetett, s bi­zonytalan egzisztenciájú ma­gyar középvezetői csapatot? — Jobb sorsra érdemes társaság ez! Jövőbeni bol­dogulásunk nem kis rész­ben múlik rajtuk. De ne saj­náljuk őket! A kiszolgálta­tott, s két cintányérral ka­lapált művezető egyben ki­vételes hatalmi pozíciókkal is rendelkezik. Ha mondjuk a gyárvezetés megálmod va­lamit, annak megvalósítása nem elsősorban a pillanat­nyi technikán, nem a fel­szerszámozottságon, nem az anyagon, hanem a műveze­tőn múlik. A dörzsölt mű­vezető, ha kell, átírja a ter­veket, a baráti kapcsolatok révén anyagot szerez, s egy későbbi, jobban fizető mun­ka megajánlásával szakem­bereket toboroz a feladat végrehajtására. Lehet, hogy a munka nem lesz remek, de ha az érdeke úgy kívánja, akkor megcsinálja, meg tud­ja csinálni, hiszen a fentebb említett kiszolgáltatottsága egy csomó, írásban nem rög­zített hatalmi joggal páro­sul. Persze, ez a felemás struktúra vissza is üthet. A hazánkban járt külföldi munkaszervezők, termelés- r aoi ona li zá lók kors zer űs í tő tippjei éppen a művezetőkön buktak meg. Az idegen nyel­vű tipszter csak azt írta elő, hogy a művezető mit ne csi­náljon. De ez már a szük­ségből szerzett jogokat sér­tette, így hőseink inkább beérték a másodhegedűs szerepével, s nemet mond­tak, csakhogy ne kelljen le­adni a köz dolgaiba való túlzott beleszólás soha nem szentesített jogosítványáról. AZ IGAZI MEGMÉRETÉS — Szakma, hivatás, mes­terség ez? Vagy valami más? — Külön-külön és együtt is az. Ahogy mondani szok­ták: költő nem lesz, hanem születik ... Nos, nálunk, majd’ tíz éve képeznek mű­vezetőket. Másfélékét év alatt alapos szakmai, politi­kai, vezetési ismeretet sajá­títhatnak el, de az igazi megméretés a gyárban, a műhelyben dől el. Én sze­mély szenint sokat várok a technikusképzés újbóli meg­indításától. Nagy öngólt rúg­tunk, amikor a technikumo­kat bezártuk, illetve átszer­veztük. Jó néhány év, s szinte egy korosztály maradt ki... Bízom a feltörekvő fiatalokban, s egy olyan gaz­dasági, társadalmi szituáció létrejöttében, amely zöld utat nyit a hozzáértő ter­melési rá ny í toknak. Brackó István Fabrikett Mohácsról Már a Tü^ép-telepeken is kapható 25 kg-os csomagok­ban a Mohácsi Farostlemezgyár által előállított fabrikett. A 4000 kcal hőértékű hamumentes, jó minőségű tüzelő­anyagból évi 2000 tonnát terveznek gyártani. Felújított állomások ■ Sebgyógyító lámpa A Budapest—Hegyeshalom vasúti fővonal korszerűsíté­se keretében a Budapesti Vasútigazgatóság győri üzem­főnökségének területén be­fejeződött a kis- és a kö­zépállomások rekonstrukció­ja. Nagyszent jános és He­gyeshalom között hét állo­mást újítottak fel, amire mintegy 800 millió forintot költöttek. Ezeken az állomá­sokon javultak az utaski­szolgálás feltételei, és avas­utasok munkakörülményei. A teljes 60 kilométeres szaka­szon kicserélték a fővonal sínpárjait, s végig új, kor­szerű biztosítóberendezések működnek. Az új pályán 140 kilométeres sebességgel ha­ladhatnak a vonatok. A nagy állomások közül megkezdték a mosonmagyar­óvári állomásnak és vágány- hálózatának korszerűsítését; gyalogos átjárót is építenek itt, amelyet még az idén megnyitnak. A Qualitas Ipari és Szolgáltató Kisszövetkezet Evolite sebgyógyító lámpája BNV-nagydijat kapott Szigorú intézkedések Szigorú intézkedésekre szánta el magát a kormány­zat a teljesítmény nélküli keresetkiáramlás megfékezé­se érdekében. Nem volt más választása. Tavaly például — miközben csökkent a nem­zeti jövedelem — mindösz- sze kétszázalékos ipari tel­jesítmény-növekedés állt szemben 10 százalék körüli bérnövekedéssel. Kétszáznál is több vállalatnál és szö­vetkezetnél 20 százalékkal magasabb béremelést hajtot­tak végre, sőt, volt példa 40 százalékos emelésre is A jelenség nagy veszélye, hogy ha egyszer az indokolt­nál több bér áramlik ki, vagyis ha ennek nincs meg a kellő teljesítmény-, illetve árufedezete, akkor a bérki­áramlást, éppen az infláció fokozódásának elkerülése miatt, áremelésekkel kell „visszaszívni”. És ez senkinek nem jó, kiváltképp’ azoknak nem, akik nem jutottak, mert nem juthattak többletjöve­delemhez: például a nyug­díjasok. Vagy az amúgy is meglehetősen gyatrán fize­tett pályakezdők, az ala­csony jövedelmű többgyer­mekesek. A bérnövekmény áreme­lésekkel történő ellentétele­zése szükségképpen vezet a reálbér csökkenéséhez, végső soron az életszínvonal stag­nálásához, vagy további rom­lásához. Ezért is központi törekvés, hogy az idei — öt- százalékos fogyasztói árnö­vekedést meghatái'ozó — ár­tervet mindenképpen be kell tartani, ehhez azonban eav szigorúan betartandó bérki- áramlási terv is kell. S e terv lényege, hogy értékelhető, és valódi munkateljesítmény nélkül senki nem juthat többletbérhez. Az elhatáro­zás persze problematikus, mert ma már nem titkolt munkáltatói gyakorlat, hogy a mindenkori áremelések mértékéig mindenkinek, úgy­mond. kijár a béremelés. A munkáltatókat ez ügyben egyre erősödő társadalmi nyomás szorítja, ám gondol­juk csak meg: társadalmi­lag vajon igazságos-e. hogy mindenkinek, végzett mun­kája mennyiségétől és minő­ségétől függetlenül, csakis afféle szociális megfontolá­sok alapján emeljék a bérü­ket? És legfőképpen megfon­tolandó, hogy az árak eme­lése, az inflálódás csakis a teljesítmények növelésével előzhető meg. S mert más­ként — a jelek szerint — nem megy, hát ki kell kény­szeríteni a teljesítmény-nö­vekményt. Emiatt születtek a mostani kényszerítő intézkedések. Lé­nyegük. nagyon leegyszerű­sítve: minden olyan válla­lat, szövetkezet (mezőgazda- sági termelőszövetkezet is!), amely a kívánatos teljesít­mény-növekmény nélkül emeli a béreket, részben büntetőadókat fizet, részben pedig kényszertakarékosság­ra ítéltetett. A megoldás spe­ciális, nem változtatja meg a keresetszabályozás lénye­gét és konstrukcióját és még­is hatásosnak látszik. És nem­csak általános jellegűek — afféle mindenkire és senkire sem érvényesek — e szigo­rítások, hanem egyúttal sze­mélyre is címzettek, még­pedig a vezetők személyére. Ók, akárcsak időlegesen, eredménytelen gazdálkodás esetén is, prémiumaik, ju­talmaik felét, vagy akár az egészet is elveszthetik mind­addig, amíg a keresetek nö­velése mögött meg nem je­lenik a kívánatos teljesít­mény-növekmény. Ami per­sze nemcsak a munkásokon, hanem mindenekelőtt a fo­lyamatos munkavégzés felté­telein múlik. Ez pedig a ve­Az Országos Takarékpénz­tár adatai szerint a lakosság takarékbetétekben elhelye­zett pénze április 30-án 253.3 milliárd forintot tett ki. Az év elejétől 9,1 milliárd fo­rinttal növekedett. Ugyaneb­ben az időszakban 100 fo­rint pénzbevételből havonta átlagosan 4.43 forintot he­lyeztek el a takarékban, szemben az elmúlt évi 3.84 forinttal. Változatlanul a leg­népszerűbbek a magasabb kamatozású betétek, vala­mint a gépkocsinyeremény- betétkönyvek. A lakosságnak nyújtott hi­telek állománya az év első négy hónapjában 7,1 milli­árd forinttal emelkedett, s Habpatronok Csaknem kétmillió dollár exportbevételre számít az idén a Répcelaki Szénsavter­melő Vállalat, amely jelen­leg a hazai ellátás mellett 23 országba szállít szifon- és habpatronjaiból. A napokban kötöttek szerződést egy sváj­ci és egy belga kereskedő vállalattal: ezek a márciusi próbaszállítások után még ebben az évben ötmillió hap- patront rendeltek Répcelak­zetés feladata. Ismerve a mai vállalatvezetői jövedelmeket ez az intézkedés bizony na­gyon kemény szigorítás. És persze, az érintettek körében nem lesz népszerű. De az most már még ke­vésbé találna közmegegye­zésre, ha változatlanul foly­tatódna az értékelhető telje­sítmények nélküli bérki­áramlás, ha emiatt nem si­kerülne tartani az idei ár­tervet, ha további áremelé­sekre kerülne sor, s ha to­vább csökkennének a reál­bérek, ha tovább fokozódna a manapság már nehezen el­viselhető infláció. A gazda­ság mai állapota — vala­mennyiünk közreműködésé­nek eredményeként közveszé­lyes. tehát tarthatatlan. A helyzet súlyosbodásának el­kerülése viszont közérd''’-' Ehhez pedig határozott és kérlelhetetlenül szigorú in­tézkedések kellenek, amelye­ket egyébként elkerülhet­tünk volna. Valamennyiünkön mú­április végén meghaladta a 211,7 milliárd forintot, A termelési hitelek közül változatlanul a mezőgazda- sági kölcsönök iránt élénk az érdeklődés. Az év első négy hónapjában 60 300-an vették igénybe ezt a lehetőséget, összesen 1,1 milliárd forint értékben. A.z egyéni és tár­sas vállalkozásokat a pénzin­tézetek 2300 esetben, össze­sen 230 millió forinttal tá­mogatták. Január elejétől április vé­géig 442 millió totó- és lot­tószelvényt értékesítettek. Totószelvényekből 26, lottó- szelvényekből 7 százalékkal több kelt el, mint tavaly ilyenkor. ról. Az idén először Afriká­ba is eljutottak a gyár ter­mékei, s ezzel vált lehető­vé, hogy az eddigi 13 mil­lióval szemben 20 millió hab­patront exportáljanak. Nő a hazai kereslet is ter­mékeik iránt: az év eddig eltelt hónapjaiban szifonpat­ronból 200 millió, habpat­ronból pedig tízmillió dara­bot adtak el. többet, minta tavalyi hasonló időszakban. Betétek és hitelek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents