Észak-Magyarország, 1986. május (42. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-01 / 102. szám

1986. május 1., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 15 Súlyemelő EB Május 7-én kezdődik Kari- Marx-Stadtban az idei súlyeme­lő Európa-bajnokság, s a konti­nens legjobbjainak küzdelmében tíz magyar szerepel. A névsort Hegedűs Miklós, a Magyar Súly­emelő Szövetség főtitkára is­mertette. A csapat: 52 kg: Ba- barczi István (Oroszlány). 75 kg: Messzi István (Kecskemét). 82,5 leg: Bars! László (Diósgyőr) és Csengeri Kálmán (Ózd). 90 kg: Balázsfi Zoltán (Oroszlány) és Buda Attila (Bp. Honvéd). 100 kg: Bökfi János (Békéscsa­ba), Hlavati András (Bp. Hon­véd). 110 kg: Jacsó József (Di­ósgyőr), Sándor István (MTK* VM). Labdarúgás, NB II. Rangadó Dunaújvárosban A labdarúgás második vo­nalában szombaton lépnek, pályára a csapatok. Ezúttal a 29. forduló mérkőzéseit rendezik meg. A listavezető Eger Vácra látogat, a szege­diek otthonukban fogadják a Baját, mig a hatalmas haj­rával a második helyre fel­került dunaújvárosiak a DVTK-val mérik össze ere­jüket. A Dunaújváros tavaly ősszel szenvedett utoljára vereséget, a tavasszal nyolc találkozót nyert zsinórban és legutóbb csúszott be egy döntetlen a sorozatba, ösz- szeforrott, egységes, ütőké­pes gárda kovácsolódoll ösz- sze a Duna partján, így a diósgyőriekre roppant nehéz feladat vár. Talán Szlovák mór játszhat, kétséges vi­szont Oláh szereplése, aki legutóbb Verébbel ütközött és a derekát fájlalja. Gál Béla vezető edző úgy véli, fegyelmezett és szervezett játékkal meglephetik a ha­zaiakat, akiknek bizony már érik egy vereség a nagy menetelés közben ... A Kazincbarcika lényegé­ben a Szolnok ellen hazai környezetben két hete el­szenvedett vereséggel ..kiü­tötte" önmagát, a hátrány akkora, hogy ezt már képte­lenség ledolgozni. Szombaton a Veszprém látogat a ve­gyészvárosba, ahol a szurko­lók azt remélik, mielőbb megkezdik az új együttes építését, amely alkalmas le­het a visszakerülésre. A hátralevő fordulókban min­denesetre a sárga-kékek fel­szabadultan futballozhatnak, s akár egy-két meglepetést is okozhatnak. A sort kezd­hetik a veszprémiekkel szem­ben. A mérkőzések egyéb­ként 5 órakor kezdődnek. Túrák DVTK: a diósgyőriek május I-jén családias összejövetelt ren­deznek Garadnán. Találkozás délután, az esemény rendezője Hornyak Balázs és felesége. A szakosztály tagjai május 4- én. vasárnap sétát tesznek a Forrás völgyben, indulás a Ma­iá l.is-parkból 9 órakor. Az út­vonal : Csnnyik.-völgy — Forrás- völgy — Középforrás — vissza a Maiális-parkba. Túravezető: Diósgyőri Gyula. MISKOLCI HELYIIPAR. A szakosztály tagjai munkatúrára indulnak a Helyiipari forrás­hoz. Szombaton és vasárnap egyaránt fél kilenckor találkoz­nak a Majális-parkban, a szín­helyen építési munkákat végez­nek és rendezik az emlékpar­kot. Túravezető: Tóth István. A Borsod Megyei Természet- barát Szövetség által a szép for­rásokhoz szervezett túrasorozat negyedik programjára május 3- án. szombaton, kerül sor. A 101. Számú Ipari Szakmunkásképző Intézet ODK-ja a Szolaj ka-for­ráshoz vezet túrát. A megköze- litéshez három útvonalat alán­jának a szervezők. A túraielen- tésekei 12 órától lehet; bélyegez­tetni, a rövid összejövetelt 2 órá­tól tartják. 5. Porán hegyi gyorsasági autóverseny Május 3-án ismét rangos eseményt láthatnak Miskol­con az autósport rajongói. A Lillafüred és Hollóstető közötti 4500 méteres pályán rendezi meg a Borsod Me­gyei Autó- és Motorsport Szövetség, és a Magyar Au­tóklub Borsod Megyei Szer­vezete az 5. Porán hegyi gyorsasági autóversenyt, amely a magyar bajnokság első fordulója. A viadalon 15 géposztályban 77 ver­senyző méri össze gyorsasá­gát. Mint korábban már be­számoltunk róla, valamennyi hazai élversenyző rajthoz áll, és a nézők márkás gép­kocsikat láthatnak a Bükk- ben. A műszaki gépátvétel szombaton reggel 6 órától 8 óráig tart, majd 7 óra 40 perctől a kötelező edzőfu­tamokat rendezik meg. A kétfutamos verseny rajtjá­ra 12 órakor kerül sor, az eredményhirdetést és a díj­kiosztót pedig 17 órakor ren­dezik a hollóstetői turista­ház parkolójában. A verseny ideje alatt reggel 6 órától délután 18 óráig lezárják a miskolc—egri út Lillafüred és Hollóstető közötti szaka­szát. A nézők csak a Hámo­ri-tóig hajthatnak be sze­mélygépkocsikkal, ezért cél­szerűbb tömegközlekedési eszközt igénybe venni. Mi­vel a verseny a Bükki Nem­zeti Park területén zajlik, a rendezők kérik a szurko­lókat, hogy óvják a termé­szetet, és vigyázzanak sa­ját biztonságukra is. (papp) Rajthoz áll a tavalyi verseny győztese, Tóth János is, BMW Toj gépkocsijával Beszélgetés Tóth Lajossal, a DVTK társadalmi elnökével Megyénkben megkülönböztetett figyelem nyilvánul meg Borsod országosan kiemelt sportegyesülete, a Diósgyőri Vasgyárak Testgyakorló Körének működése iránt. Az 1910-ben alapított klub háromnegyed év­százados történetében, mint az élet egyéb területein is, egymást követték a sikerek, a szebbnél szebb eredmények, olykor azon­ban előfordultak kudarcok is. Mostanság új szelek fújdogálnak honi sportmozgalmunkban, az élet lépésváltás­ra kényszeríti a klubok irányítóit is. Diós­győrött második éve működik az a veze­tés, amely tiszteletre méltó célokat, meg­valósítható terveket tűzött a zászlajára. Tóth Lajos társadalmi elnököt kértük fel egy beszélgetésre, amelynek során nem törekedhettünk teljességre, de remélhető­leg fontos témákat érintettünk. — Bevezetőül engedjen meg egy sze­mélyes jellegű kérdést: hogyan tudja segíteni a Borsodi Ércelökészítő Mű igazgatója a DVTK-t? — A BÉM önálló nagyvállalat, amit jól mutat az évi 4 milliárdos árbevé­tel. A kohászat anyagellátását biztosító gyárnál felmerülő műszaki-gazdasá­gi problémák megoldása nemritkán napi ,tíz órát is igénybe vesz. Nos. ezen túl kell sporttal foglalkozni, ami hosz- szú távon korántsem egyszerű feladat. Az apró sikerélmények mégis egyfajta megújulást jelentenek számomra. Az is bizakodással tölt el. hogy vannak támo­gatóink. s velük könnyebb megtalálni a helyes ösvényt. Miskolc város veze­tői sokat segítenek, s ez hitet ad a munkához. — Évek óta hallani, hogy a klub anyagi gondokkal küzd. Kitérne arra, hogy mikor és hogyan keletkezett a hi­ány, s mit mutat a jelenlegi helyzet? — Mifelénk mindig végletekben gon­dolkodtak. Ez a klub korábban nem volt olyan jó. de most sem annyira rossz, mint azt egyesek gondolják A si­keres időszakban több pénz jutott az egyesületnek, de a felhasználás HATÉ­KONYSÁGA nem maradt meg! Meg­bomlott a szakosztályok közötti egyen­súly. eltolódott a labdarúgás javára, ugyanakkor a kötelező, s időben elkez­dett építkezés váratott magára. S azt sem hallgathatom el: pillanatnyi érde­kek alapján olyan mennyiségű pénz áramlott ki. amely szintén közrejátszott a hiány kialakulásában. Az esztendők alatt ez rendre belekerült á „hurkatöltő- be”, s görgettük magunk előtt. — Elegendő-e a célok megvalósításá­hoz a klub költségvetése? — Erre nehéz egyértelmű igennel vagy nemmel felelni. Huszonöt millió­ból gazdálkodunk. Ahhoz-, hogy lépést tudjunk tartani a velünk szemben tá­masztott követelményekkel, megítélésem szerint még 6—8 millió kellene Ezt a tárgyi feltételek javítására fordítanánk, mert a magas szintű sportoláshoz elő­ször a feltételeket kell megteremteni. Igyekszünk racionálisan gazdálkodni. — Hogyan értékeli a DVTK és a két nagy bázisvállalat, az LKM és a Dl- GÉP kapcsolatát? — A múlthoz képest előrelénésként értékelem, hogy köztünk megállapodási szerződés van érvényben. Kétségtelen, többre lenne szükség attól, mint ameny- nyit folyósítanak, de a nagyüzemektől kapott pénz rendre időben érkezik. így arra bátran tervezhetünk. Fontos, hogy a jövőben az elnökségi tagok részlete­sebben tájékoztassák az első számú ve­zetőket, mondják el, mit jelent ma él­sportolónak lenni. Ha ez megtörténik, egészen biztosan többet is adnak bázis­szerveink vezetői. — Az elmúlt esztendőkben nem min­denkinek nyerte el a tetszését a me­gyében a DVTK-nál uralkodó vezetési stilus. Mit tesznek annak érdekében, hogy visszaállítsák a klub reputáció­ját? — Kényes téma és házunk táját érin­ti. Az végzetes, ha egy klubvezetésnek nincs tekintélye! A DVTK korábbi ve­zetői többször olyan Ígéreteket tettek, amelyeket nem tudtak készpénzre vál­tani. Mi úgy akarjuk magunkat elfo­gadtatni. hogy adott szavunkat min­den esetben betartjuk. Valamennyi klubbal jó kapcsolatra törekszünk! Mindenkit partnernek tekintünk, s igyekszünk keresni az érdekazonossá­got. Annyit kérünk csak: tegyenek ele­get a felfelé áramoltatás „törvényé­nek”, amit nem ingyen kívánunk. Meg­ítélésem szerint még néhány esztendős kemény munkára lesz szükség, hogy visszaszerezzük a megbecsülést — Milyen elvek szerint választanak egyik vagy tnásik szakosztály élére ve­zető edzőket? — Azt szeretnénk elérni, h'-"” áll­janak saját lábukra szakosztályaink, ezért növeljük számukra a teret és a lehetőséget. Olyan szakvezetőket szer­ződtetünk, akik képesek az önálló szak­mai, gazdasági és morális élet kialakí­tására. Ehhez bizonyos tudatformálás is szükségeltetik, amelyet türelmesen, de következetesen próbálunk megvalósíta­ni. Minden klubot menedzselni kell, nem szerencsés, ha apró ügyekkel is az elnökség tagjaihoz szaladgálnak a szak­osztályok1 képviselői. — Milyennek ítéli meg a DVTK és a Baráti Kör kapcsolatát? — Nagy szükségünk van a támoga­tásra, azt mondhatom, hogy jelentős se­gítséget kapunk tőlük, ugyanakkor sem­mi beleszólásunk nincs a dolgaikba, hi­szen önállóak. Gondot okoz, hogy nem rendszeres az anyagi eszközök vbeára- molitatása, ezért nem tervezhetünk a pénzzel, gondolom, hogy ez belső szer­vezési problémákkal magyarázható. Az sem túl szerencsés, hogy a Baráti Kör kilencven százalékban labdarúgás­centrikus. s ez nem segíti kellő mér­tékben az egyesület gazdálkodását. — A klub válogatott kosarasai és birkózói lassan kiöregszenek. Ügy tű­nik. hogy helyüket senki nem tudja át­venni ... — A birkózókat kevésbé féltem, mert a szakosztály igen jól szervezett egység, s a láthatáron öt-hat nagy te­hetség is feltűnt. A kosarasokért jó­magam is aggódom. Az utóbbi egy-két esztendőben sokat tettek annak érde­kében. hogy az „új" Wintert, vagy Medgyesit felkutassák. Hamarosan el­dől: erőfeszítéseik sikerrel járnak-e? Van azonban az éremnek egy másik ol­dala is, mégpedig az átigazolási lehe­tőség. Néhány nagy „fogást” elpuskáz­tunk, gondolok például Sitkeire vagy éppen Petrikre. — Az utóbbi években a kajak-kenu szakosztály szinte a szavát sem hallat­ja. Mi van velük valójában? — Két éve kezdődött el az az épít­kezés. amelyet egyfajta mélypontról in­díthattunk. Tavaly ősszel a drezdai nemzetközi viadalon már láthattunk biztató jeleket, s ebben az évben már olimpiai pontot is tervezhetünk rájuk, akad néhány ifjúsági válogatott is a szakosztályban. A női szakág indult ha­tározottabban. 1986-ban az országos bajnokságokon dobogós helyezéseket várunk. A nyolcvanas évek végéig a B-kategóriások élére kell kerülniük! — Rendszeresek azok a panaszok, amelyek az atlétikai szakosztályban te­vékenykedő edzőktől származnak. Sze­rintük Schxveickhardt Gyula vezető edző stílusa nem vezethet jóra ... — Az atléták mellé szükség volt egy kemény kezű vezetőre! Olyanra, aki összefogja a társaságot, s képes köve­telni is. Schweickhardt következetesen halad a maga útján, közben jó néhány konfliktushelyzet áll elő. Ezek leveze­tése nem egyszerű feladat. A felmerült problémák egyébként nem olyan sú­lyosak. mint ahogy lefestették azokat. A szakágak gyakorlatilag egyenesbe ke­rültek és nagyon remélem, hogy a szakosztály előkelőbb pozíciót szerez magának az országos versenyben, mint tavaly. Elmondhatom: ellendrukker jócskán akad. Az atléták értékelésekor a másik tábor soha nem veszi figye­lembe. hogy mennyire súlyosan érintik a szakosztályt az elvándorlások. Az idén 6—8 válogatott kerettag továbbta­nulására kell számítanunk, felnevelt te­hetségeink elvesznek a számunkra. Er­ről pedig korántsem a vezető edző te­het. — Mi a■ véleménye a DVTK utánpót­lás-neveléséről, -kiválasztásáról és te­hetséggondozásáról? — A téma örökzöld, de kétségtelen, hogy egy klub csak akkor dolgozhat eredményesen, ha jól szervezett hátor­szágot tudhat maga mögött. Ezt pilla­natnyilag a DVTK nem mondhatja el... Az elmúlt időszakban sokat tet­tünk a lemaradás csökkentése érdeké­ben és tovább keressük-kutatjuk a ki­bontakozás lehetőségét a testnevelők­kel, az edzőkkel, az orvosokkal, az is­kolákkal és a város illetékes vezetői­vel. Igyekszünk mindenkivel megis­mertetni elképzeléseinket. i«v akarjuk megnyerni ügyünknek a legjobb szak­embereket. Elmondhatom, hogv szak­osztályaink egyébként már önállóan is sokat tesznek saját jövőjük biztosítá­sáért. — Ne vegye utólagos kötözködésnek, de kíváncsiak vagyunk a véleményére, vajon nem emelték-e túl magasra a mércét a labdarúgók esetében? — Erre egyértelműen azt felelhetem: a cél helyes volt, de talán azt körül­tekintőbben is meg lehetett volna vizs­gálni, hogy adott-e hozzá minden fel­tétel? Az köztudott: megfelelő erőssé­gű állományra és anyagiakra van szük­ség. ha valahol élvonalbeli együttest szeretnének „összehozni”. Jómagam ki­csit magasnak éreztem a mércét, de be­álltam a sorba, eltompult bennem a kétkedés. A szakvezetéstől ugyanis rendre azt a választ kaptuk: nem rosz- szabb a mi állományunk a többieknél, csak éppen a feltételek ... Nos. min­dent biztosítottunk a zavartalan mun­kavégzéshez, mégis elszakadt a kapocs Bánkúti és a csapat között. A szak­vezető ezt észlelte, s becsületére legyen mondva, lépett is. Gál Bélától sokat vá­runk. Elvem, hogy érzelmi kötődés nél­kül egyetlen edző sem képes eredményt produkálni. Nos. Gál nálunk iátszott. egyike annak a fiatal edzői hullám­nak. amely kopogtat az ajtón. Nagy a feladat, amit kapott, de ő nem az a fajta, aki megijed a saját árnyékától. — Nem ítéli úgy meg. hogy túl so­kan ,,nyüzsögnek” a labdarúgók körül? — Tíz csapatnál többet működte­tünk. azt mondhatom, hogy a jelenlegi apparátusra mindenképpen szükség van. Az elképzelt modellhez nem sok ez a létszám, mert arra törekszünk, hogy jól kiépített, olajozottan működő szervezetté váljon a labdarúgó-szak­osztály vezetése. Akkor cselekszünk helyesen, ha a saját nevelésű játéko­sokat favorizáljuk, hiszen az eredmé­nyek is. akkor jöttek Diósgyőrött, ami­kor az itteni, helyi sportolók alkották az együttes, gerincét. — Kérjük, ismertesse létesítmény- fejlesztési elképzeléseiket! — Szeretnénk a stadion környékét csinosítani, s felújítani a szociális léte­sítményeket. A későbbiek során — vá­rosi támogatással — Diósgyőrött sza­badidő-központot akarunk létrehozni. Szükségünk van egy futófolyosóra, de önálló otthont kell teremtenünk kosa­rasaink számára. Távlati terveink kö­zött szerepel egy fehérkőlápai edzőtá­bor kialakítása. — Mely szakosztályokra fordítanak a jövőben megkülönböztetett figyelmet? — Annyit hadd jegyezzek meg. hn<nr előreláthatóan nem csökkentjük szak­osztályaink számát az elkövetkezendő időben, de újak életre hívását sem vál­laljuk. Elsősorban a súlyemelés, a bir­kózás, az atlétika és a labdarúgás sta­bilitását igyekszünk erősíteni. — Köszönjük a beszélgetést! Doros László Kolodzcy Tamás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents