Észak-Magyarország, 1986. május (42. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-01 / 102. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 6 1986. május 1., csütörtök Megyénk tájain Szalonna román kori temploma és a harangláb Ha az utas Miskolc felől halad az Aggteleki-karszl felé, még mielőtt a szelidebb hajlatú dombok heggyé magasodnának, a Bőd va folyócska egyik nagyobb kanyarulatában — a Rakaea- víztározótól szinte csak egy ugrásnyira — találhatja meg ezt a kisközséget. A helységben azonban nem csupán a Bódva csörgedezik; hosszú évszázadok óta buzog ott egy lorrás is. Nyilván éppen ez a télen is langyos — 21—22 Celsius-fokos — forrás csábította letelepedésre a régebbi korok emberét, hiszen ott melegedhetett is, később pedig egy folyvást pergő malmot is működtethetett. Amikor honfoglaló őseink a Kárpát-medencében megjelentek. ez a vidék Örs vezér birtoka lett. Az ő népe építtette lel azt a kis kerek templomot, amely a ma is álló. román stílusú egyház szentélye. (A régészek az előbbi épületrész keletkezésének idejét a XI. századra teszik; a hajó a XII. századból való.) Örs vezér utódai a tatárjárás utánig birtokolták ezt a vadban, halban egyaránt gazdag tájat. Ekkor azonban valami okból túladtak rajta. Az új gazda Tekus. a sárosi ispán lett. Ö sem volt akárki, de fia. István, apja hatalmán is messze túltett; Magyarország nádoraként, tehát a király utáni első emberként vonult be a történelembe. A Tekus nemzetség aztán több ágra bomlott. Az egyik ilyen leszármazol ti ág éppen a Szalonnái nevet viselte. Közéjük tartozott az a Szalonnái István is, aki Páduá- ban gyűjtötte magába a humanista tudományt, s aki hazatérte után, nemcsak a templomnak viselte gondját, hanem kolostort is építtetett az odahívott pálos szerzeteseknek. A szalonnái templom belső falain ekkor már ott sorakoztak a részben ma is látható. remekmívű freskók. A déli oldalt Antiochiai Szent Margit legendájának jelenetei díszítették — ezeket valószínűleg 1250 és 1300 között örökítette meg egy ismeretlen mester —; a próféták (Ábrahám. .Jeremiás. Dániel, illés stb.) mellképeit pedig az 1400-as években festette meg Szepesi András, meg máig névtelenségbe burkolózó társa. Valóságos egyházi központ volt ekkoriban a falu; díszes templomába messze földről elzarándokoltak. Köztük nyilván azok a cseh származású bányászok is. akik a környékbeli hegyekből hozták felszínre az érceket. A pezsgő életnek azonban véget vetett a török. Az ellenség 1526. szeptember 10-én dúlta fel Szalonnát, mégpedig olyan kegyetlenül, hogy a nevezetes templomból is csak a csupasz falak maradtak meg. Egészen n század végéig kelleti várni, amíg a helyreállítás megindult. Ekkor. 1598-ban került újra fedél az épületre, a falakra pedig hófehér mészborítás. Akkoriban ugyanis már a reformátusok élték ott a maguk sokkal egyszerűbb hitéletét. amelyhez köztudomásúan nem illenek a díszek, a festett faliképek. Tulajdonképpen ez a le- meszelés mentette meg a freskómaradványokat az utókornak. Egészen 1929-ig fedett. óvott Szalonnán a mész. Ekkor azonban egy nagyobb szabású helyreállítás során előbukkant Antiochiai Szent Margit legendájánek néhány epizódja. 1974-ben pedig már tudatosan és alaposan vizsgálták végig az ősi falakat, s bontották ki mind a próféták portréit, mind azokat a lovas alakokat, amelyek talán egy Szent László-ábrázo- 1 ás szereplői. A műemlékvédelem szakembereinek hála. a szalonnái templom ma már kívül- belül példásan felújítva hirdeti a régi mesterek dicsőségét, művészetük értékeit. Odakint első pillantásra is látni, hogy melyek a XI— XII. századi falmaradványok, odabent pedig szinte a mű- nyomatok élességével ugranak elő a faliképek maradványai a patyolat fehérségű síkokból. A harangláb a református hívők adakozásából 1763-ban épjilt. és a templom szomszédságában mutogatja robusztus formáit. Hanem a meleg vizű forrás mindmáig kiaknázatlanul. zabolázatlanu! buzog. A. L. MUNKA Többségünk pihenéssel tölti május elsejét, a munka ünnepét össze- állításunkban néhány al kofó-dolgos «kép segítse, gevel szeretnénk fel-; villantani olyan pillanatodat, amelyek valamely mádon érzékeltetik az ember és a MUNKA közötti - nemegyszer - bensőséges kapcsolatot. Nem lehet elég korán kezdeni - ifjú „épitömunkások" egy NDK-beli óvodában Minden részletet aprólékosan meg kell vitatni - munkamegbeszélés a Parlament ülésszakán Kánikulában kétszeresen is melegük van az útépítőknek — aszfaltozok Gyorsuló időben él napjaink embere, nagysodrú élet veszi körül, életritmusa is felpörgetett. Áll ez például a pénzkeresetre, mert igen sokan az egyik munkahelyen jól-rosszul ellátott munka után rohannak u másik helyre, ahol fennmaradt energiájukat hasznosítják, és keresetüket — kényszerűségből, vagy egyszerűen többel akarásból — növelik, rohannak telkükre, vagy egyéb elfoglaltság után. Ma már egyre kevesebb azoknak a száma, akik különböző társadalmi munkák, önként végzett közérdekű tevékenységek miatt sietnek. De tény. hogy a többség siet. És e sietés okozza. hogy türelmetlen mindenütt. Türelmetlen a fő munkahelyén, mert gondolatban már a másik munkahelyen van, türelmetlen a másik munkahelyen, mert eszébe jut, hogy másnap mit kell elvégeznie a fő munkahelyén, türelmetlen különböző szakmai megbeszéléseken, es különösen az az oktalan időtöltést jelentő eszmecseréken és mindenhol. És türelmetlen a művelődés, a kultúra befogadásánál. A közelmúltban egy fiatalember azt mondta nekem, egy értékes filmről beszélgetve, hogy ő bizony otthagyta a vetítést, mert nem győzte kivárni, hogy valami érdekesség történjen. Kitűnt, hogy körülbelül a vetítési idő egynegyede után, de még az egyharmadának letelte előtt, ment ki a nézőtérről, mert az igen értékes, mély dráma látszólagos mozdulatlansága kevéssé érintette meg, nem volt türelme kivárni, amíg ez a nyugalmasnak látszó történet átvált a rendkívül mozgalmas, fordulatos cselekménybe. Gyakran tapasztalhatjuk. hogy olvasó emberek a nagyobb bekezdéseket egyszerűen átugorjak, unalmas leírásnak tartva azokat, s főleg a gyorsan váltó dialógusokból igyekeznek megismerni a cselekmény fő vonatát, és ezzel meg is elégszenek. Vagy éppen előre lapoznak a könyv vége felé. mi lesz a befejezés. Nincs türelmük az író nyelvi fordulataira, gondolati mélységeire, tájleíró, vagy jellemábrázoló képeire figyelni, csak a cselekmény érdekli őket. A televízió egyes drámai adásainál is sokan kikapcsolják a készüléket, vagy átváltanak, ha nincs valami gyors cselekményesség. fordulatosság a mű elején. Tulajdonképpen azért, mert nagyon sok tévénéző megszokta, hogy a sorozatokban sugárzott krimikben és egyéb történetkékben igen szűkre szabott időben sokféle fordulatot lát, az első öt percben megismerkedik a bűncselekménnyel és az 58. percben a nyomozás sikerét láthatja, s közben nincsenek elgondolkodtató percek, csak a szemnek szól a látvány, legkevésbé sem veszi a szellemet igénybe, nincs szükség gondolati együttműködésre. Meghökkentő volt számomra. amit egy kisdiáktól hallottam: hogyan van türelmük az íróknak ilyen hosz- szan, részletesen leírni dolgokat, amikor azt elolvasni is mennyire fárasztó és unalmas? Igaz, ez a kisdiák, mint kortársai, már a televíziós kor gyermekei, akiknek az esti mesét is a tévémaci mondja az édesanyjuk helyett, és akiknek vakációs szabad délelőttjeif is a televízió gyermekműsorai töltik ki. (Meg persze, a felnőtteknek szánt műsorok minden időben.) Nem jó ez. hogy ennyire türelmetlenek vagyunk. Nem jó. ha nincs erőnk egy-egy könyv, színpadi mű. vagy f i I ma lkot ás gon d c > 1 a ti s ágára figyelni. Ha csak a látványos fordulat képes lekötni. Meri ez azt jelenti, hogy nem próbálunk a művek mélyére hatolni, nem kívánjuk azt gondolatilag érteni, csak a felszínen látható cselekmény érdekel, ami sokszor nem is elsődleges, hanem elsősorban valamely mélyebb mondandóhoz kíván csak elvezetni. Rejtve marad így sok-sok alkotói szándék, sok-sok igaz emberi gondolat, mondandó. Ez tapasztalható kiállítási termekben is. ahol igen sokan unottan továbbsétálnak az olyan művek elől. amelyeket hosszan kellene szemlélni, töprengeni esetleg rajta és így eleve szakadék képződik a mű és annak nézője között. Itt is kevés a türelem. és kevés az érteni akarás. Életünk ebben a felgyorsult időben még összetettebb, mint bármikor korábban. S ha valaha, most aztán különösen kellene idő és tűre' lem napjaink kérdéseinek jobb megértéséhez, azoknak a legkülönbözőbb közvetítésben történő befogadásához-1 Az irodaiam, a művészetei a valóság átfogalmazott tükrei. Az író, a képzőművészt a filmrendező a valóságot ön-; maga szubjektumán átszűrve kínálja megismerésre, s e*! az átszűrés azt jelenti, hog)'; a valóságból kiemeli azl, ami* ő megismerésre elsődlegesek fontosnak tart. Hogy veik együtt tudjunk gondolkodni] szándékait megértsük, mondandóját be tudjuk fogadnlj ahhoz a jelenleginél sokkalj de sokka 1 több türelem éij érteni akarás szükséges. Nem szabad türelmetlennek lenni. Sem a művésze'; tek befogadásánál, sem a<| élet más területein. A mun'j kában, a magánéletben sehí A türelmetlenség tulajdon' képpen a rendelkezésünkül álló idő értékes kihasználó' sótól foszt meg. Csak múlat' jtlk az időt, s elmegyünk au értékek mellett... Benedek Miklós
