Észak-Magyarország, 1986. május (42. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-06 / 105. szám
1986. május 6., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Belföldi piacra A Budapesti Bútoripari Vállalat Encsi Gyáregységében hazai megrendelésre késtül- nek a Napsugár nevű szekrénysorok. A bútorgyár sze* relöihemében Lakatos Csaba bútorasztalos a készülő termék ajtaján dolgozik. Szép álom volt Egy konzervált üzemről Ebben az ötletben nem volt nehéz látni fantáziát. Nem volt drága a szabadalom — mindössze félmillióba került —, a leírásban szereplő paraméterek pedig azt mutatták, hogy a gyártmány többet fog tudni, mint a „piacon” kapható hasonló áruk. De biztos, ami biztos, a prototípusokat le is vizsgáztatták. Ismételt megerősítést nyert: a radiátor minősége kiváló, s az erről szóló bizonyítványt 'kiállították. Egy nyomda is megrendelést kapott, s hamarosan elkészültek a terméket reklámozó prospektusok. Természetesen, amit leírtunk, csak a felszín, ami korántsem mutatja be azt a munkát, amit a felsőzsolcai Lenin Termelőszövetkezet a cél érdekében kifejtett, hogy egy álmot megvalósítson. Deres István, az elnök, nem tagadta: — Nem keveset gondolkoztunk, amikor ebbe az üzletbe belevágtunk. Nagy volt a tét! Az országban akkoriban kezdték erőltetni akislakásépítéseket, radiátorokért sorok álltak a Tüzép-telepek előtt. A távlati előrejelzések is keresleti piacot jeleztek, vagyis tartósan berendezkedhettünk volna a gyártásra. Nemcsak mi láttuk így a perspektívát, majd’ mindenki biztatott, hogy vágjunk bele, bomba üzlet, nem szabad kihagyni. Ezt éreztem én is, társaim is! Mindössze tízmillió forintot igényelt a csarnok átépítése, a gépek beszerzése, s a legelemibb számítás már negyvenmillió forintos termelési értéket jósolt. Előttünk volt a nagy lehetőség, ami ma minden szövetkezetnek célja: önálló, korszerű termékkel megjelenni a piacon. Kétségtelenül látványos kudarccá vált az üzem ügye. A termelés éppen csak beindult, s máris a cink-alumínium ötvözetek áremelése miatt, termelési árváltozást kellett kérni. Erre a nagy megrendelők sorozatban mondták vissza megrendeléseiket, a magán házépítők pedig drágában i kezdték a terméket, s így az kiszorult a boltokból. Már csak azért is, mert a hiánypiacra alapozva több vállalat s szövetkezet vállalkozott a radiátorgyártásra, sőt exportból is szereztünk be szerelvényeket. Pár hónapon belül túlkínálat jelentkezett. — A mai napig azt mondom, hogy nagy hibát nem követtünk el. Kockáztattunk, de az ésszerűség határain belül. Termékeinkre sikerült vevőkört találni, s még hazai viszonylatban is gyorsan sikerült a gyártásra berendezkednünk. Amiről elfelejtkeztünk — s ez jó tanács mindenkinek — a kellő óvatosság. Pénzügyi erőink nagy részét erre az üzemre fordítottuk, s a gyors piaci változást újabb töke híján nem tudtuk követni. Mindenképpen törvényszerű volt, hogy az üzem léte így pecsételődjön meg? A számok tükrében igen. Megyénk mezőgazdasági üzemei sorozatban fizettek rá ezekre a boltokra. Az ipari melléküzemágak kialakításának kezdetben oly biztató kísérletei napjainkra több okból visszájára fordultak. Nemcsak, hogy nem segítik az alaptevékenység megerősítését, a legtöbb esetben tovább fokozták a termelés veszteségét. Ma már a legerősebbnek tartott üzemeinkben is panaszkodnak a gyengülő hatékonyságra, nem is beszélve azokról a termelőszövetkezetekről, amelyek a melléküzemágaiknak köszönhetően már-már reménytelen helyzetbe kerültek. Felsőzsolcán erről még nincs szó. Az elnök felsóhajtott: — Szerencsére. Az elmúlt évben minden összejött. Kedvezőtlen időjárás, nagy hozamkiesések az alaptevékenységben, ami párosult ipari üzemeink jövedelem- csökkenésével, veszteségével. Az eladatlan radiátorkészletünk értéke meghaladja a 6,8 millió forintot, s bizony mivel csurranva-cseppenve vásárolgatják, nem tudnám megmondani, hogy mikorra tudjuk eladni. És ez csak egy gond. Meg kellett oldanunk az asszonyok foglalkoztatását, mert az nem megoldás, hogy egyszerűen bezárjuk az üzem kapuját, s kiadjuk a munkakönyveket. Így ismét megkezdődött a hajsza olyan termékek iránt, amelyre van piaci kereslet, s amelynek gyártásáról van, aki hajlandó lemondani. A viszonylag korszerű radiátor- üzemet, munkaasztalaival, speciális gépeivel konzerválták, vagyis meghagyták az esélyt, hogy a kereslet-, kínálatváltozást azonnal követni tudják. A jelenlegi gyártmányszerkezetet inkább a kényszer diktálja, mint a gazdaságosság. Molnárkocsiktól kezdve, a tolózárjavításon át, az alumínium füst- cső készítéséig sok mindennel foglalkoznak, de az igazi üzletet egyelőre az Elzett Művekkel aláirt szerződés jelenti, amelynek értelmében olyan öntödét valósítottak meg, amely hárommillió forintos árbevételt hoz a szövetkezetnek. Volt egyszer egy radiátor, aminek nagy jövőt jósoltak. Vannak helyette barkácster- m ék ek, al umí niumk i 1 i n esek, hogy az ipari ágazat egyáltalán fennmaradjon. És ha ezek gyártása valami nyereséget is hoz, a megyeszékhely melletti gazdaság vezetői megkönnyebbülhetnek. Ennyit egy szép “álomhoz, egy nagy nyereséget magában rejtő ipari ágazat bukásának margójára. — kármán — Fotó: F. L. Selyemipari technológiaváltás Megérkeztek Szentgott- hárdra, a Magyar Selyemipari Vállalat helyi gyárába az előkészítő üzem rekonstrukciójához tavaly megrendelt japán gépsorok. Ebben az üzemben készül a hazai gyártású selyemszövetnek csaknem a fele, évi 26—27 millió négyzetméter, ám a századunkkal egyidős, 86 éves üzem épületei, előkészítő és gyártó gépsorai ugyancsak megértek a felújításra. A technológiaváltás az előkészítő üzem rekonstrukciójával kezdődik, ahol évente 20 millió méter fel- vetőszál-köteg (úgynevezett lánchenger) készül saját feldolgozásra és további 10 millió méter a társgyárak számára. Az új gépsorok üzembe helyezésével a hagyományos gyártási módszer helyett áttérhetnek az elemi szálak sodrás nélküli feldolgozására. Ez az NSZK-ból importált poliészterfonal alapanyagnál csaknem évi egymillió márkás megtakarítást jelent, amiből az új gépsor két és fél év alatt megtérül. A berendezéseket a gyártók közreműködésével azok a magyar szakemberek szerelik fel, akik Japánban, a Tsudakoma cégnél elsajátították a gépek működtetéséhez, kezeléséhez és karbantartásához szükséges ismereteket. Alku, derűre de az ember boldog, büszke és elégedett, ha az első árnál olcsóbban vásárol, hogy aztán megtakarított fillérjeinek többszörösét költse egy hűsítő sörre, vagy márkás cigarettára. A piac azért jó. mert ott beszélgetni, évődni. ismerkedni lehet. Egy marék sóska, vagy két csomó hagyma beszerzése olyan kommunikációs folyamat forrása lehet, amely messze meghaladja egy ilyen egyszerű adásvételi kapcsolat határait. A piacnak, a Búza térnek — slamposságában is — színe, íze, élményt adó bája van. Alkalom a diskurzusra, a dicséretre és a kritikára. Én például mindig megkérdezem, hogy honnan való az áru. A tűző napon is fekete kendőt viselő néni elmondja. hogy hajnalban kelt, akkor szedte a batyura való salátát és retket. Harsányból jött. de délre szeretne hazaérni, mert estére vacsorát főz az urának, s még vásárolnia is kell. Elgondolom. istenem, menynyivel személytelenebb a vásárlás, ha kedvem és pénztárcám lehetővé teszi, hogyha autót, színes televíziót vagy mélyhűtőt veszek ... A fene érti ezt, de ón egy levesre való zöldséggel többet elpepecselek, mint mondjuk egy méregdrága híradástechnikai cikk beszerzésével. Mit mondjak? Nem az alkut hiányolom én a Centrumból, vagy a Do- musból, vagy a Pátria üzletházból. Ha valaminek, valahol fix ára van, azért árat kell fizetni... Jó, ezt tudomásul veszem. Számon kérem viszont a pénzemért, egyenjogú és egyenrangú állampolgári mivoltomért is a figyelmet, az udvariasságot, a vásárlás bölcs derűjét. (brackó) A piac azért jó. mert ott alkudni lehet, illik és kell. Nem azért a húsz fillérért. Fojtórt László képősszeóllitósc Építőipar és minőség A legtöbb kritika már évek óta az építőipart éri, s valljuk be. nem alaptalanul, s nemcsak az állami építőipart, hanem a szövetkezeteket, a kisvállalkozókat is. Egy jól sikerült ház sokak munkáját dicséri — a rosz- szul kivitelezetten is sokan hagyják rajta kezük nyomát. Végigtekintve az építési folyamat láncolatát, a tervezők felelősségét kell először hangsúlyozni. Természetesen nem statisztikai, szakmai kérdésekben kell konzultálniuk a megrendelőkkel, hanem a lakás funkcionális kialakításáról, esztétikai megjelenéséről kell kikérniük a véleményüket, úgy, hogy közben tudásuk legjavát. szakmájuk értékét is közvetíteni tudják. Ezentúl ismerniük kell az érvényes jogszabályokat, rendeleteket. mert ha ezek ellenére épül a ház, a leendő tulajdonost bünteti meg a tanács. A hagyományos építőanyagoknak volt egy jó tulajdonságuk: mindenki ismerte azokat. A szakembereken kívül a laikusok is tudják, hogyan kell bánni a fával, a kővel. Ez ma már egyre kevésbé mondható el a korszerű anyagokról, szerkezetekről. amelyek nemcsak nagyobb használati értéket képviselnek — s emiatt drágábbak is —, hanem sok veszélyt jelentenek mások számára, akik alapvető tulajdonságaik ismerete nélkül vágnak bele az építkezésbe. A helytelen tárolás, a gondatlan szállítás, az át nem gondolt felhalmozás miatti gyakori mozgatás nem tesz jót a gázbetonnak, a védőfóliával borított ablaknak, az ásványgyapotnak. A műszaki ellenőrzés rendkívül fontos az építkezés teljes folyamatában. Nemcsak a végén, amikor azt kell megállapítani, hogy mitől rossz a ház. hanem az egyes munkafázisoknál is. A műszaki ellenőrzést most még komolyabban kell venni, mert a közelmúltban napvilágot látott építésügyi rendeletek jelentősen megnövelték szerepét. A hatósági jogkört kapott Építésügyi Minőségellenőrzési Intézet kitilthatja az építésből a hibás anyagot, szerkezetet, leállíttathatja a szabálytalan munkavégzést, s tetejébe még megbírságolhatja a hibát elkövetőket : állami vállalatokat és magánosokat egyaránt. A tervezési jogosultság korszerűsítése pedig azt a célt szolgálja, hogy az építészek szakmai képzettségüknek megfelelő feladatot vállaljanak. s ne csak terveket készítsenek, hanem a kivitelezéskor is őrködjenek a műszaki, minőségi előírásokon. Ez a két rendelkezés arra hivatott, hogy lehetőleg már az építkezés megkezdése előtt kiszűrje az esetleges hibaforrásokat, és intézményes módon védje az építtetők érdekeit. Végtére is. a lakás jó vagy rossz minősége nemcsak a beköltözést követően hat ki a közérzetünkre, hanem később is. Még évtizedek múltán is befolyásolhatja, hogy érezzük magunkat otthonunkban. Sz. K.
