Észak-Magyarország, 1986. április (42. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-11 / 85. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1986. április 11., péntek A Kelet-ázsiai Művészeti Múzeumban Több hónapos zárva tartás után áj kiállításokkal nyitotta meg kapuit a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Múzeum. A kinai kerámia- és porcelántárgyakat, valamint az indiai iparművészet legszebb darabjait mintegy négyszáz tárgy reprezentálja. A képen: Az Üj-delhi Babamúzeum ajándéka a kiállításon. Borsodi szakmunkástanulók sikerei Ezekben a_ napokban ren­dezték meg a szakma kivá­ló tanulója versenyeket. Borsod megyében is több szakma országos döntőjére kerül sor. s bár a hazai pá- l.va nem jelentett előnyt, a megye fiataljai szép eredmé­nyeket érlek el. Ter mészete­sen nemcsak idehaza ver­sengtek harmadéveseink leg­jobbjai. Az építőipari szak­mák közül például ötben rendezték meg idén az or­szágos versenyt, s keltőben dobogós helyezést értek el a miskolci 114-es Szakmun­kásképző Intézel növendékei. A legnagyobb sikert Ma-lyi- kánics Péter tudhatja ma­gáénak, ő a központifütés- és csőhálózat-szerelő szak­munkástanulók között a képletes dobogó legmagasabb helyére állhatott fel. A kő­műves Gerőcs Attila pedig harmadikként térhetett ha­za. Az iskola diákjainak a szakmunkástanulók tantárgyi versenyében is sikerült eredményt elérniük. Egyik tanulójuk fizikából az elő­kelőnek mondható hatodik helyei szerezte meg. Pályázat A Hazafias Népfront Balesetvédelmi Társadalmi Bizottsága pályázatot hirdet az otthoni és szabadidős balesetek megelőzése témakörben A pályázaton fiatalok és felnőttek egyaránt részt ve­hetnek. Pályázni lehet az alábbi munkákkal, müvek­kel. alkotásokkal: J. Képzőművészeti alkotá­sok: amelyek egyes képek­ben. vagy sorozatban vázol­ják az emberi élet. a testi épség és egészség alapvető értékéi, amelyet semmi más­sal nem pótolhatunk. 2. Fotó-alkotás: olyan fel- világosító. meggyőző, agila- tiv fénykép (vagy sorozat), amely alkalmas a gyerme­kek. illetve a felnőttek ma­gatartásának befolyásolásá­ra/. :t. Műszaki megoldás: amely az. otthoni és szabad­idős balesetek megelőzését .szolgálja (például megvéd gyermekei, felnőttet áram­ütéstől. mérgezéstől, eséstől, elcsúszástól). A műszaki megoldási egyszerű (de mű­ködő) formában kell elké­szíteni: lehel kicsinyítve is. rövid, egyoldalas műszaki le­írással.-KÍ9C 0M4. Nevelési eljárás, vagy ntdiikaeszköze (óravázlat, ve­télkedő forgatókönyve, klub­foglalkozás. dia-lorgató­A miniszterhelyettes látogatása Miskolcra látogatott teg­nap, csütörtökön dr. Földiák Gábor művelődési minisz­terhelyettes. A délelőtti órákban a zeneművészeti fő­iskolát kereste fel, délután 2 órától pedig részt vett a Nehézipari Műszaki Egyetem tanácsülésén. könyv, nyomkereső játék módszertani anyaga): az anyag alkalmas legyen gyer­mek- és ifjúsági közösségek­ben történő felhasználásra. 5. Kutató-elemző munka, amely az otthoni és szabad­idős balesetek megelőzésé­nek kérdéskörét taglalja: — fogalom-meghatározás, — népesség egy-egy cso­portja baleseti magatartásá­nak elemzése, — az. otthoni balesetek megelőzésével kapcsolatos ismeretek, beállítódás vizsgá­lata kisebb közösségekben. A pályamunkákat kategó­riánként külön-külön szak­mai bizottság bírálja el. A pályamunkák jeligések! Kérjük, hogy a beküldő nevét külön borítékban le­zárva mellékelje pályamun­kájához. A pályamunka ter­jedelme, mérete (nagysága) nem korlátozott! Beküldési határidő: 1986. szeptember 15. A pályamunkák az alábbi címre küldendők: Biztonsá­gos otthont! Budapest. 1138 Váci út 174.'b. A pályázatok díjazása: ka­tegóriánként külön-külön: I. díj: 10 000 Ft. II. díj: 5 000 Ft. III. díj: 2 000 Ft. Ezenfelül minden pályázó könyvjutalomban részesül. A pályázat eredményhir­detése: a Magyar Nemzet 1980. november 15-i számá­ban. A vizek partjára csábította a tavasz a baranyaiakat is. Szabad­idejükben tucatjával keresik fel a pécsiek a város környékén levő halastavakat a szerencsés horgászat reményében. Állati ügyeimből avagy Elefántok laposkúszásban A tninap egy estén egy órán át egy importált cir­kuszműsorból összevágott látnivaló pergett a képer­nyőn. Az első műsorban, húsz óra után. Ennél frek- ventáltabb adásidői keres­ve sem lehetne találni. Eb­ben a műsorban sok egyéb között szerepelt egy ele­fántidom ítási produkció, amelynek végén néhány nagytestű ormányos lapos- kúszásban szántotta a po­rondot. Erről jutott eszem­be, ha a főműsorba be­fért az elefántok laposkú- szása, az én állati ügyeim is megérnek néhány sort. A vadállatokkal ugyan el­sősorban a cirkuszokban, meg olykor az állatkertben adódott kapcsolatom — én még ismertem Aidát, a hí­res borotváló elefántot a cirkuszból és Böbét, a nem kevésbé híres veszprémi csimpánzkisasszonyt az ot­tani vadaskertből, „aki­nek" festményei ma is megtekinthetők a dunántú­li városban —, elmondok hát állati dolgaimból né­hányat. o Cirkuszban dolgozó ba­rátaim révén hajdan sokat csatangoltam a vándorcir­kuszokban a manézs körül. Csaknem minden este ott voltam a miskolci Búza té­ren az ötvenes évek végén — még nem volt akkori­ban televízióm! —, amikor a híres Trolle Rodin svéd cirkusz hosszú ideig itl vendégszerepeit. Estéről es­tére három és fél ezer né­ző figyelte az akkoriban sok újdonságot hozó mű­sort, amelyet az állatok felvonulása vezetett és zárt be minden alkalommal. Természetesen csak a fel­vezethető állatoké, a tevé­ké, elefántoké, hasonlóké; oroszlánok, tigriseit, kroko­dilok nem vettek részt eb­ben. Minden állatot külön manézslegény vezetett bur­nuszbán, turbánban, arab­nak maszkírozva. Két ba­rátommal — mindketten a cirkusz szervezői voltak — fogadtunk az előadások magyar intézőjével, hogy képesek vagyunk mi is fel­vezetni egy-egv állatot. Húsz forint volt a lét. Ezt előre odaadtuk azoknak a manézslegényeknek, akik­nek dolga lelt volna az ál­latok vezetése. Felöltöttük a humuszt, a turbánt, ar­cunkat eltakartuk és beso­rakoztunk a felvonulók kö­zé. Nekem egy vénséges elefánt jutott, két társam egy-egy tevét vezetett. Az állatok egyébként igen jól tudták a dolgukat, a fel­vezető inkább dekoráció volt mellettük. Tevés ba­rátaim már bejutottuk a ponyva alá, amikor vélel- leniil arra járt a cirkusz svéd igazgatója, illetve gaz­dája. Szörnyű haragra ger­jedt miattam. Nem is kel­lett megvárnom a tolmács fordítását, máris átadtam elegáns öltözékemet a ma- nézslegénynek, aki azj,án nagyon kikapott miattam, így hiúsult meg állati sze­replésem egy nemzetközi hírű cirkusz porondján. Q Nagyjából ebben az idő­ben történt, hogy Gyön­gyösön a rendőrök feltar­tóztattak egy összetört ele- jű Skoda Felicia kocsit, mert olyan jelzést kaptak, hogy Budapest felől jövet karambolozott és megál­lás nélkül továbbhajtott. A vezető ezt tagadta, s el­mondta mi történi vele. Ezt a rendőrök felette gyanús­nak találták, s nem hitték. Az autós ezt mesélte el: Budapest felől jött Gyön­gyös, illetve Miskolc irá­nyába. Aszód előtt a régi 3-as úton akkor még mű­ködött a sok áldozatot kö­vetelt halálsorompó, amely előtt — nem kis meglepe­tésére — néhány elefánt ácsorgóit kísérőivel. (Va­lamivel utánuk jöttünk mi is kocsival, találkoztunk az elefántokkal, amelyeket egy vándorcirkusz kísértetett át egyik fellépési helyről a másikra lábon, hogy leg­alább egy kicsit mozogja­nak). A Skoda vezetője be­sorolt az elefántok mögé. A sorompót éppen kezdték leengedni. A kocsi előtt álló elefánt, amikor meg­hallotta a sorompó jelző- harangjának játékát, ko­mótosan két lábra emelke­dett. majd lassan ráült a Skoda elejére. Ugyanis a harangjáték azt a manézs- beli feladatot idézte fel benne, amikor le kell ülnie a mögé tolt acélzsámolyra. A riadt kísérők alig tudták szándékától eltéríteni, a motorház így is alaposan megrongálódot t.. . Hát a rendőrök ezt a mesét nem akarták Gyöngyösön elhin­ni .. . Pedig megtörtént. ® A most következő kis történőikében nem szerepel elefánt. Az egész nem is különösebben fontos, de talán érdekes.k— 1963 igen kemény telén Tiszadorog- mára szólított a dolgom. Hárman ültünk az egyik kolléga Skodájában, amely hősiesen küzdött a hatal­mas hóval. Az út egy da­rabon a Tisza védőtöltésé­nek kanyarjait követte. Sok volt rajta a kanyar. A szinte csak keréknyomnyi út két oldalán magasan áilt a hó. Egyik kanyar után mintha P. Howard vala­melyik légiós regényéből való jelenet tűnt volna elénk. Nem láthattunk messzire előre a töltés miatt, így majdnem ösz- szeütköztünk egy békésen cammogó, lábait a hóban igen komikusán emelgető egypúpú tevével, egy öreg. igen sovány, szánalmas külsejű dromedárral. Nem akartuk hinni, amit lát­tunk. Tizenöt-tizenhat fo­kos hidegben, méteres hó­ban a Nagy Magyar Al­föld északkeleti peremén egy dromedár baktat! Jó öt-hatszáz méterrel később találkoztunk egy ütött-ko- pott cirkuszkocsival. A le­ve ahhoz tartozott. Mint Mezőcsáton megtudtuk, he­tek óta a környéken bók­lásztak, szinte egyetlen produkciójuk a teve volt. Az se csinált semmit, csak volt.. . De téli zimankó­ban az Alföld peremén 1.. . * Nos, az én állati eseteim szereplői nem mutatlak be szépen koreografált lapos- kúszást, de az autóra csü­csülő elefánt, meg a hóban bóklászó teve se kutya ... (benedek) A Napjaink áprilisi száma Használ-e a költészetnek az ünneplés? Közelebb hoz­za-e az évfordulós megem­lékezés a költőt az olvasó­hoz? A kérdés nem provo­katív (éppen a költészet napja előtt), de érdemes el­gondolkodni rajta. Vas Ist­ván hisztérikusnak nevezte a közízlés változásait a minap (Stúdió '86), mert még min­dig nem tudunk az értéke­inkkel együtt élni anélkül, hogy indokolatlanul szembe­állítanánk őket egymással. A költészet nem gátfutás, a Parnasszusra való feljutást nem lehel slopperral mérni. A teljesség igényét csak a legnagyobbak tudták kielégí­teni. de minden költő meg­fogalmaz egy-egy életérzést, hangulatot. színt, amely csak rá jellemző, amely nél­kül szegényebb lenne a vi­lág. A hibát akkor szoktuk elkövetni, amikor szűkkeb­lűén csupán 1—2 szempont szerint rangsorolunk. Talán az lehet az oka annak is, hogy a most (14-én) 100 éves Tóth Árpád is háttérbe szo­rult, kikopott a köztudatból. Volt ő már divatos, sőt „sztárköltő” is, mondta Vas István, de akkor is igazság­talanul. mert más kortársai rovására. A Napjaink leg­frissebb számában Szekér Endre lesz kísérletet a halk és bánatos szavú költő — úgymond — „rehabilitálásá­ra". Tanáros precizitással elemzi egyik halála előtt írott versét, a pors pro lato elvet gyakorolva, cseppben mutatva ki és fel Tóth Ár­pád formaművészetét, a francia századvégi lírán is­kolázott költő értékeit. Az a gond ezekkel a dolgozatok­kal, hogy alkalmiak. Ez nem minősítés. De — kérdem én — jövőre már nem lesz nagy költő Tóth Árpád? Vagy Sinka István, aki vi­szont jövőre lesz 90 éves. Medvigy Endre a méltatla­nul elfeledett szegényparaszt költő hagyatékából váloga­tott egy csokornyil, illetve irt hozzá tanulmányt. Egyet kell értenünk a szerzővel: nem vagyunk olyan gazda­gok, hogy bárkiről, bármi­lyen értékünkről lemondhat­nánk. Még akkor sem, hu költőnk egyes megnyilvánu­lásai, művei esetleg vitat­hatók. Miért éppen a köl­tőtől vitatnánk el a tévedés jogát? Századunk történel­me keservesen -tanít meg minket arra, hogy csak a nyílt, jó szándékú és de­mokratikus vita hozhat jó megoldást.. Mindenféle túl­zás, a másikat kirekesztő tü­relmetlenség csak növeli a feszültséget, de magakadá­lyozza a fájó gondok nyilvá­nosságra kerülését, feltárá­sát. Erről (is) szól Fekete Gyula jegyzete (Alkalmi de­viáns vagyok). Még egy cikkre hívnám fel a figyel­met. Bíró Zoltán írt (Meg­marad-e az ének? címmel) magvas és elgondolkodtató recenziót a Hetek antológiá­járól. A szerző eredeti lá­tásmódja azért figyelemre méltó, mert a magyar iro­dalomtörténet folyamatába helyezi el a költőket. Igen gazdag a lap vers- rovata. A már említett Sin­ka István mellett Garai Gá­bor. Mezey Gábor, Oláh Já­nos, Konczek József, Takáts Gyula, Papp Lajos és Rózsa Endre verseit olvashatjuk. Jókai Anna, Barát-h Lajos és Raft'ai Sarolta elbeszélései kínálnak pihentető olvasni­valót. A lapot Braga Ferenc, Feledy Gyula, Pető János, Engel Tevan István, Mezey István, Lóránt János, Reich Károly, Czinke Ferenc, vala­mint Würtz A. László raj­zai illusztrálják. horpácsi

Next

/
Thumbnails
Contents