Észak-Magyarország, 1986. április (42. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-04 / 79. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1986. április 4., péntek a megye lakosságához, dolgozó közösségeihez Az elektronizáció térhódítása napjaink egyik legszembetűnőbb jelensége és a jö- t vönk alapja. A következő évtizedekben meghatározza az emberi munka egészét a világban. így hazánkban is. Mindez már most is érinti a munkafolyamatok nagy részéi. Ha ezen újabb kihívására nem tudunk megfelelően válaszolni, akkor kockáztatjuk. hogy a világgazdaságban elfoglalt jelenlegi helyünket is elveszítjük és •i nagy hátrányba kerülünk. Ezek arra ösztönöznek bennünket, hogy minél gyorsabban bővítsük a számítás- technikához értő embek körét, akik a társadalmi. gazdasági életben hatékonyan tudjak alkalmazni megszerzett ismereteiket. Ezért kezdeményezzük, hogy Borsod- Abaúj-Zemplén megye ifjúsága számítás- technikai kultúrájának kiszélesítése, fejlesztésének meggyorsítása érdekében a VII. ötéves terv időszakában MEGYEI TÁRSADALMI AKCIÓT szervezzünk. Ennek eredményeként nemcsak az állami költségvetés erre fordítható forrásait szeretnénk bővíteni, hanem széles körű lehetőséget akarunk teremteni a számítástechnika iránt érdeklődő, tehetséges fiataloknak. hogy képességeiket minél magasabb színvonalon kibontakoztathassák. Az ifjúság felkészítése érdekében jelentősen növelni kell a számítógépek számát az iskolákban, a művelődési házakban, az ifjúsági klubokban. Ezt viszont csak úgy érhetjük el. ha az állami pénzeszközök mellé társadalmi összefogással is segítséget nyújtunk. Kérjük ezért megyénk lakosságát, dolgozó közösségeit, hogy e cél elérése érdekében 1986—1990 között 3 társadalmi munkanapot ajánljanak fel munkahelyeiken. Elhatároztuk, hogy az így összegyűlt pénzeszközökből vásárolt gépeket azokra a településekre juttatjuk vissza, ahol a társadalmi munkát végezték. Az akció társadalmi nyilvánosságának biztosítására, a befolyt összegek célszerű és igazságos elosztása érdekében Társadalmi Védnöki Testületet hoztunk létre. Elnöke: Huszár Andor, a Tiszai Vegyi Kombinát vezérigazgatója, tagjai: Botya Péter, a Borsodsziráki Bartók Béla Termelőszövetkezet elnöke, Dusza Árpád, megyei szakfelügyelő, dr. Eöldy Ferenc, a Sárospataki Comenius Tanítóképző Főiskola főigazgatója. Kálmán László, a miskolci Földes Ferenc Gimnázium igazgatója, Káka Lajos, az Ózdi Kohászati Üzemek számítóközpont vezetője, Valaska László, az MTESZ titkára. A testület titkára: Borsos Árpád, a megyei tanács művelődési osztályának vezetője. Az elmúlt évtizedekben megyénkben a megyei, helyi kezdeményezésű társadalmi összefogás sok mondandó értéket alkotott. A lakosság, a dolgozó kollektívák új iránti fogékonyságában, a jövőnkért vállalt önkéntes segítségében most is bízunk. Kérjük, hogy minél többen érezzék át ennek az akciónak nemes célját és csatlakozzanak a felhíváshoz. Borsod-A baúj-Zemplén Megye Tanácsa, a fogyasztási szövetkezetek megyei szövetsége, a Hazafias Népfront megyei bizottsága, az ipari szövetkezetek megyei szövetsége, a Kommunista Ifjúsági Szövetség megyei bizottsága, a Magyar Szocialista Munkáspárt megyei bizottsága, a Műszaki és Természettudományi Egyesületek megyei szövetsége, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa, a Termelőszövetkezetek Megyei Szövetsége. Félszavakból is értjük egymást? Lesz-e „kulturális nyár”? A tanácselnök, Tukáts A városi könyvtár — együttműködésben — nagyon jól dolgozik A nyelvhasználatban a nyelvi forma megválasztasa. a megnyilatkozás terjedelme és kzerkesztettsége több tényezőtől függ. Van, amikor egyetlen szó mögött a tartalom mérhetetlen gazdagsága tárul fel. Gondoljunk az anyakönyvvezető előtt kimondott ,.igen” felelőszóra, amely sorsokat határozhat meg. s nemcsak a házasfeleket, hanem majdani gyermekeikét. utódaikét is. A hajdani nehéz munkássors idején tragédiákat okozott a gyárkapura kiírt puszta tőmondat: ..Munkásfelvétel nincs!" E két szó súlyát ma nem érti. aki nem élte meg a munkanélküliség válságos időszakát. Mai színesebb világunkban mindenki számára teljes élteimet sugall a reklám szerkezetileg hiányos kérdő mondata: ,,Megvette már az e hetit?" Mi teszi lehetővé a kurta, többnyire nem teljes kifejtést tartalmazó közlések megértését? Mi ad örömteli vagy tragikus kicsengést, esetleg játékos felhangot az elhangzó vagy olvasott közleménynek? Mi biztosítja hogy a hiányos szerkezetű mondatok is teljessé kerekednek tudatunkban? A felsorolt példákban a közös előismeret. Amikor anyanyelvűnkön fogalmazunk, gazdaságosságra törekszünk. s annyit közlünk mondatainkban, amennyi feltétlenül szükséges, a ki nem mondott elemek az előzményekből és az összefüggésekből amúgy is érthetők a partner számára. Elképzelhető például egy ilyenféle párbeszéd munkatársak között: „Holnap?" ..Megyek!’’ „Megvan az új?" Persze, kipróbáljuk." A kívülállónak nem sokat mond e néhány szó. de a beszélgető társak számára világos, hogy vasárnap együtt mennek horgászni, s egyikük felavatja új horgászbotját. Ha erről a hétvégi programról oivan embei'l kívánunk tájékoztatni. aki nem ismeri az előzményeket és a körülményeket, akkor bővebben, teljesebb szerkezetű mondatokkal folytatjuk a párbeszédet. A családtagokról, a szoros baráti vagy munkatársi kapcsolatban élőkről, a nemzedéktársakról joggal mondhatjuk, hogy „félszavakból is értik egymást”. Az együtt megélt évek, a közös emlékek, az azonos sors. a rokon érdeklődés, a hasonló műveltség vagy szakismeret révén alakul ki az a helyzet, amikor szinte szólnunk sem kell, s mégis felfogjuk a másik gondolatát. Ugyanaz a látvány, jelenség, élmény hasonló visszhangot ver bennünk, egyetlen szó azonos gondolatsort indít tudatunkban. Természetes hát, hogy ebben az esetben nem a kínos választékossággal megfogalmazott, kimért mondat- alkotás a beszédíolyamat elvált formája. Nyelvhelyességi babona, hogy mindig „teljes mondatok” összeállításával kell megszólalnunk. Ma már a kisiskolásokat sem arra tanítják, hogy a tanító néni kérdésére: „Mit csináltál tegnap délután otthon a napköziből hazaérve?" így feleljen: „Tegnap délután otthon a napköziből hazaérve segítettem édesanyámnak", hanem a természetes választ, az új elem Hagyomány a 42. Sz. Általános Iskolában, hogy a tavaszi szünetben egész napos programot biztosítanak a gyerekeknek és a szüleiknek. Az idén április 5-én, a szünet első napján délelőtt 10 órától délután 5-ig rendezik meg a nonstop műsort. Az aulában könyv- és játékvásár, a Domus Áruház lakberendezési kiállítása, valamint kimondását várjuk csupán: „Segítettem édesanyámnak." Ez nem jelenti azt, hogy az iskola nem törődik a mondatalkotás gyakoroltatásával, hanem egyszerűen az életszerű kommunikációra nevel. A mondat azáltal teljes, hogy beépül egy mondatláncol^t- ba, a szövegbe, a dialógus folyamatába. Ne feledjük, azonban, hogy nem szabad beszélgető társunkat bizonytalanságban hagyni. Ha hiányzik a témával kapcsolatos közös előismeret, ha más-más a be- szédtárgyról alkotott képük a jelenlevőknek, akkor teljesebb kifejtésben kell szólnunk róla. Sokszor épp azért nem értenek meg bennünket, mert csak a magunk gondolati és tudástartalmára vagyunk tekintettel, s figyelmen kívül hagyjuk a másik, a többiek kulturális vagy élménybeli hátterét. Meg kell ismernünk egymást, s alkalmazkodnunk a gondola tkifejtés részletességében, a mondat- és szövegszerkesztés terjedelmében és szer- keszteltségében a társakhoz, hogy valódi eszmecsere alakulhasson ki közöttünk, hoey él telme legyen a beszélgetésnek. S amikor már közel kerültünk egymáshoz, akkor valóban félszavakból is érteni fogjuk egymást. az ínyenceknek süteménykiállítás és -vásár lesz. A hölgyek örömére fél 2-től frizura- és divatbemutatót tartanak. A gyerekeknek gyermekbalett, diszkótánc- és karatebemutató lesz délelőtt, egész nap Játszóház, délután 3-tól 5-ig pedig ismét tinidiszkó. Aki még mindig unatkozna, annak kozmetikai tanácsokat adnak és szabóim mló kai kölcsönöznek. Gyula feljegyzést tesz elém. Közel két oldalon sorjáznak a tervek, javaslatok, feladatként vállalandó felvetések. Egy albizottsági ülés után érkezett ez a levél az elnökhöz. Mint mondja, máskor is így van ez. s alkalmanként vissza is kérdezik a „feladók”: mi lett a sorsa a javaslatoknak? Adalékként, illusztrációként került az asztalra e téma, bizonyságául annak, hogy ebben a városban az értelmiség igenis benne van a közéletben. A köz- művelődésben is. * A városi tanács végrehajtó bizottsága az elmúlt év decemberében tárgyalta meg a középtávú közművelődési terv végrehajtását és javaslatot fogadott el a hetedik ötéves tervi feladatokra. A feladatok természetszerűleg a jelen helyzet alapján fogalmazódtak meg. Az elmúlt évek tapasztalatairól és a máról beszélgettünk Iski Ildikóval, a városi tanács művelődésügyi osztályának köz- művelődési felügyelőjével. — Az Önök által készített írásos beszámoló a város köz- művelődésében a legjelentősebb változásnak nevezi az 1983-ban működésbe lépett Művelődés Házát. Vajon a munka tartalmát tekintve is elmondható, hogy a közművelődés vezető intézményévé vált „a ház”? — A kezdet nehézségeivel ebben az intézményben is meg kellett küzdeni. Úgy értékeljük, hogy valamelyest stabilizálódott az itt dolgozók köre. ez kihat a munkára is. Nem csupán egyedi programokban élezhető ez, hanem a folyamatos tevékenységben is. A Művelődés Háza megjelenésében is meghatározó a városban, természetesen a közművelődésben nem hagyatkozhatunk erre az egyetlen intézményre. Nekünk szükségünk van az iskolákra, a Képtárra, rá vagyunk kényszerítve az együttműkö désre. Együtt dolgozunk egyházi intézményekkel. a Nagykönyvtárral, hangversenyeket rendezünk a templomban például ... A vár — míg el nem kezdődött a felújítás — ugyancsak helyt adott közművelődési rendezvényeknek. Valami elindult az együttműködésben, a középtávú és az éves tervek meghatározásakor is volt egyeztetés. Szeretnénk rendszeressé tenni ezt a munka- kapcsolatot; nem csupán egyegy programra terjedően, hanem minden jelentős, kultúrával kapcsolatos tartalmi kérdésben. — A Művelődés Házában kapott otthont a közművelődési könyvtár is. Hogyan ítélik meg a munkáját? — A könyvtári tevékenységről szólva sem ragadhatunk le a városi intézménynél, hiszen jelentős értéket képvisel a főiskola könyvtára is, a Nagykönyvtárról nem is beszélve. Természetes tehát, hogy ezek az intézmények is kapcsolatban vannak egymással. A városi könyvtár tevékenységét jónak ítéljük. Adottak a személyi feltételek is ahhoz, hogy színvonalas tartalmi munkál végezzenek. Példás az üzemekkel, tömegszerve- zetekkel kialakított kapcsolat, rendszeresek az író-olvasó találkozók, kiemelten jól foglalkoznak a gyerekekkel. Nagyon elégedettek vagyunk az oktatási intézmények és a könyvtár kapcsolatrendszerével. — Sárospatak idegenforgalma igen jelentős. Az idelátogatók száma meghaladja évente a félmilliót. Nagyon sokan keresik fel a múzeumokat, a kiállítóhelyeket. Megfelelőnek tartják-e a kínálatot, egyáltalán e területen mi a helyzet? — Mindenekelőtt tudni kell, hogy a Rákóczi-vár például országos felügyelethez tartozik; a Képtár, a Domján-ház, az Andrássy- Kurta-gyűjtemény a Herman Ottó Múzeum kezelésében van. Minden kiállítás idején az vetődik fel: ezt az anyagot igényli-e a közönség, vagy másra várt? Az együttműködésről azt tudom elmondani, hogy az optimális kapcsolatokra törekvésnek vagyunk jelenleg tanúi. — A közművelődés egészéről beszélve megkerülhetetlen. hogy ne váltsunk szót az amatőr művészeti mozgalomról. Egy ilyen nagy hagyományú városban, mint Sárospatak, miként lehet jellemezni mindezt? — A megyei helyzettel ellentétben úgy értékeljük az itteni tevékenységet, hogy az nagyon jó. Mutatok magának táblázatokat is. Számadatokat tartalmazó összesítéseket. Hogy mindezek miként győzik meg önt, ahhoz tudnia kell, hogy a városban — a művelődési ház tevékenysége mellett —, az úttörő korosztályban például tizenhárom szakkör működik, vagy csoportként dolgozik; rendszeresen összejönnek még tizenhét további közösségben a gyerekek... Ha a felnőttekről van szó. akkor mohdha- tom: tizenegy alkotókor van és él a városban ... .— Mindenfelől azt hallani, hogy az emberek manapság nem szívesen járnak moziba. Sárospatakon mi a mozi „jelenléte”, hogyan ítélik meg ennek az intézménynek a működését? — Ugyancsak számokkal bizonyítható, hogy a látogatók száma az elmúlt öt évben nem csökkent. A mozi itteni működését elismerjük, műsorpolitikájával nincs gondunk. — Ha egészében jól értelmezem: Sárospatakon az együttműködés, az együttdolgozás gondolata szabja meg a közművelődés tartalmát. Ennek a formai megjelenése bízatott rá a jelenre. — Körülbelül így értékelhető mindaz, amiről területenként, intézményenként beszélgettünk. A következő öt évre is ennek alapján fogalmaztuk meg a feladatokat. Nem vagyunk elégedettek. Tudjuk, mindig lehet és kell is többet, meg jobbat cselekedni. * A tanácselnök még egy „adalékot" lesz az asztalra. A megyei pártbizottság végrehajtó bizottsága is megtárgyalta az elmúlt év végén, hogyan hajtották végre Sárospatakon a közművelődési meg a művelődéspolitikai irányelveket. Az elemzések után a határozat egyik pontja a következőről is szól: „a megyei szervek segítségét is kérve, ki kell dolgozni egy hagyományossá tehető nyári művészeti-közművelődési rendezvény tervét. A programalakításban figyelembe kell venni Sárospatak és a többi zempléni város — Sátoraljaújhely, Szerencs, Tokaj — együttműködésének lehetőségét, az idegenforgalmi adottságok egymást kiegészítő, erősítő szerepét. A rendezvénysorozat a zempléni táj történelmi és kulturális tradícióira, sajátos közművelődési, kulturális lehetőségeire épüljön, számolva a külföldi érdeklődéssel Is. A nyári programsorozat megtervezésére és lebonyolítására operatív bizottságot kell létrehozni." Tó nagy József A Rákóczi-vár nagyon is rászorult a rekonstrukcióra Fotó; Fojtán László Kováts Dániel Program a szünidőben
