Észak-Magyarország, 1986. április (42. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-04 / 79. szám
1986. április 4., péntek ESZAK-MAGYARORSZAG 5 ..Az tlft.-Must nem lehel tt$y csapásra megvaltoztat- ni. t's men sokkal bonyolultabb leküzdeni a telurtet- lensénot a gondolkodásban. Energikus erőfeszítésekre van in szükség.*' (Az SZKJ* KB politikai beszámolója a XXVlí. kongresszusnak.) A problémák elidegeníthetetlen kísérői az emberi léinek. Mint árnyékok követnek bennünket, máskor pedig ott haladnak előttünk. és hiába próbálnánk őket átugorni. Nem új gondolat, hogy életünk folytonos birkózás a problémákkal és e harc váltakozó szerencsével folyik. Szinte nincs olyan ember, aki a maga módján ne sikeres életre vágyna, ne akarna boldogulni az életben. A problémákkal a siker reményében szembenézni tudó élet művészetét azonban sokan vonakodnak magukévá lenni. A boldogulás útját ősidők óla keskeny, sokszoros elágazásokon keresztül haladó ösvényhez hasonlítják. Vannak ősi ösvények, amelyeket sok-sok egymást követő nemzedék tagjai jártak végig. Nem tudjuk, kinek lába taposta az első nyomokat. Csak azt, hogy járható utat talált és követői akadtak. A mindennapi éleiben való elbol- dogulás ösvényei ma is erőteljesen hasonlítanak elődeink el igazodási szokásaihoz, noha a társadalmi valóság hatalmasat változott körülöttünk. A mindennapi élet területén történelmileg kitaposott ösvényeken kell haladnunk : az elemi erkölcsi nyájnak útjait kell jár- .f)|mk. Kell, hogy a családi meghittség, a baráti szolidaritás, az őszinteség, az ígéret megtartása még a inai bonyolult világban is érdemnek számítson, és lehetőleg rövid távon elnyerője megérdemelt jutalmát. -A"Hu körülnézünk, lépten- nyomon a mindennapi élet keretei széthullásának riasztó képe tárul elénk. Legalább minden második család a fennmaradásért küzd; az önzetlen barátságokat nemritkán érdekszövetségek váltják lel; a hazugság az élet bizonyos területein szinte intézményes formákat ölt; még jogi szankciók sem tudnak gyakran ígéreteink megtartására késztetni bennünket. Emberi létünk újratermelésének alapszintje, a mindennapi élet rendezettsége súlyos veszélybe került Ügy vélem, életstílusunk mindenképpen szükséges megváltoztatását mindennapi létünk rendezésével kell kezdenünk. Ezt a legutóbbi időkben lebecsültük. Ügy véltük, hogy erőnket szinte teljesen valóban nagy problémákra; gazdasági, politikai, tudományos kérdések megoldására kell fordítanunk. A mindennapiság pedig, mint afféle szegény rokon, életünk peremjelensége lett, és máris maradandó személyiségtorzulásokhoz vezetett. De ennél is nagyobb veszély; nem termelődnek érvényes módon és eléggé széleskörűen újra azok az erkölcsi normák, amelyek mindennapi életünket szabályozzák. A mindennapi élet „gyakorlóterei’" a kis közösségek. Mindenekelőtt a szilárd és meghitt család. Azután a tartalmas baráti közösség. Nagyon hiányoznak életünkből, főleg az ifjúságéból az egyesületek. Nem elégséges a tömegeket átfogó mozgalom. Működőképes, a személyiség számára valóban emberi környezetet nyújtó kis közösségekre lenne szükség, amelyekhez öröm és érdem tartozni. Dosztojevszkij mondja; ..Kell. hogy legyen mindenkinek valami menedéke!" Tagadhatatlan, hogy a rendezett mindennapi élet nyújtja számunkra a legbiztosabb menedéket. Innen vágunk neki a boldogulás ösvénye végigjárásának, ide kell örömeinkkel és kudarcainkkal megtérnünk, és pályánk végén ismét egyre inkább e területre korlátozódik tevékenységünk. A rendezett mindennapiság azonban nem szűkülhet „a magunknak élés" szférájává, és nem gátolhat bennünket hivatásunk betöltésében. Emberségünk megtartásának és megújításának szükséges alapja ez. Emberség nélkül pedig nem gyakorolhatunk magas szinten hivatást. Nem élhetünk értékes életet sem. Itt érkeztünk el életstílusunk másik megújítási lehetőségéhez; a magas szintű hivatástudattal végzett munkához. Sokan azt mondják: csak bizonyos alkotó munkákat lehel így végezni. Csakugyan márványból Dávidot vagy Mózest formálni inkább elhivatottság, mint fából széklábat faragni. De a széklábfaragást is lehet magas szintű munka-ethosszal végezni. Ehhez munkánkat elsődlegesen szolgálatnak kell tekintenünk. Sajnálatos, ha valakinek úgy kell rutintevékenységet végeznie, hogy még szolgálatnak, értékteremtő tevékenységnek sem tekintheti munkáját. Az ilyen munka elidegenítőén hat az emberre, hiszen olyan világban érzi magát, ahol a dolgok fonák oldalukat fordítják feléje, és az álértékek hivalkodnak a valódi értékek mezében. A személyiség valameny- nyi lehetőségének kibontása ritkán fér bele egy életbe. Boldogulásunk ösvénye nemegyszer elágazáshoz vezet. Miként egykoron Héraklésznek, választanunk kell az öröm é< a lemondás között. Nincs olyan erkölcsi szabály amely csalhatatlanul helyes választást írna elő az élet konkrét helyzeteiben. De arra mindenképpen ügyelnünk kell, hogy mások és önmagunk emberségének növeléséhez járuljunk lettünkkel hozzá, vagy legalábbis az emberségben kárt ne okozzunk, miként egykor Hüpokrátész a gyógyító orvostól megkívánta. Talán egyesek puszta moralizálásnak tartják az imént megfogalmazott normál, és azt mondják, hogy az emberek életét döntően társadalmi, ezen belül gazdasági, politikai, ideológiai stb. feltételek szabják meg. és az erkölcsi megfontolások nem többek tetteink valódi motívumainak elpálástolásánál. La Rochefoucaud-t idézik: „Az erények csak álcázott bűnök 1” Akik így érvelnek, sajnálatosan nem értik az emberi cselekvés hatás- mechanizmusát, és a társadalmi környezet meghatározó szerepét végzetszerűnek tartják. Pedig az ember nemcsak szereplője, hanem szerzője is saját drámájának. Szembe kell néznie az élet, a történelem kihívásaival. Természetesen számolnia kell a készen talált feltételekkel. De e feltételrendszer aktív formálójává, megújító java kell válnia. Az új feltételek azután már magukon viselik a cselekvő ember keze nyomát. A körülmények hatalmára való hivatkozás az alapja az önfelmentő magyarázatok keresésének. Shakespeare adja egyik szereplője szájába: „Köny- nyű a kecskebaknak fajtalan hajlamait a csillagokra hárítani." Akarati gyengeségünket. lehetetlenségünket a körülmények végzetesen kedvezőtlen összjáté- kával magyarázzuk, és igyekszünk magunkat áldozatnak feltüntetni. így természetesen már a felelősség alól is felmentve érezzük magunkat. A tehetetlenség azonban nemcsak a megvalósítás gyámoltalanságában nyilvánulhat meg. hanem gondolkodásunk mozgékonyságának hiányában is. A problémák világos megfogalmazása. az alternatív lehetőségek terének gondolati megalkotása és az adott feltételrendszernek legjobban megfelelő megoldás választása valóban nem mindig könnyű feladat. Ehhez magas szintű gondolkodási kultúra, sőt tehetség kell. Ezek nem velünk született adottságok, noha genetikai útravalója az egyik embert alkalmasabbá teszi az ilyen feladatok megoldására, mint a másikat. A természet nerr egyenlő mércével méri r tehetséget. De a kitartó önképzés és a módszeresen kulturált gondolkodás elsajátítása sokszor pótolja a nagy ötletek hiányát. A gondolkodási stílusunk megújulásának az az alap- feltétele, hogy ne merev megoldási mintákban gondolkodjunk, hanem a változó feltételekhez való alkalmazkodás, az önkorrekcióra való folytonos készség szelleme hassa át cselekvési terveinket. Az élet különböző cselekvési szituációkba állít bennünket. Ha cselekvésünk várakozáson felül sikeres. ésszerűtlen változtatnunk cselekvési stratégiánkon. De cselekvési taktikáink (az alkalmazott konkrét munkamódszerek, technikák és technológiák) még ekkor is javíthatók. Elért eredményeink megőrzése és mennyiségi fokozása a cél. Ilyenkor gondolkodásunk majdhogynem hagyományos, de a szónak nem rossz értelmében, hiszen az élet követeli meg a meglelt és hatékony cselekvési stratégia lehetőségeinek kibontakoztatását. A baj akkor kezdődik, ha a körülmények alapvetően megváltoznak, és mi ezt figyelmen kívül hagyjuk. Folytatni próbáljuk az immár retrográddá vált cselekvési minták alkalmazását. Ekkor rövidebb vagy hosszabb távon elkerülhetetlen a kudarc. Ez a szellemi tehetetlenség leggyakoribb formája: a megújulás készségének a hiánya, az alkotó szellem elkopása. Ritkábban találkozunk azzal a szemlélettel, amelyet „mindenáron való újításinak nevezhetünk. A megújulásra bizonyos akut feszültséghelyzetekben mindenképpen szükség van, és ennek vállalni kell a kockázatát. De a megújulásnak ki kell tudnia bontakozni és megszilárdulni. Az öncélú „permanens újítás” vágya éppúgy merevsége a gondolkodásnak, mint a múlt kliséinek babonás tisztelete. Hársing László Napról napra változik a kép a beruházáson, amely két és fél év alatt valósul meg A magyar—szovjet olefinegyezmény alapján Amikor 1974-ben elkészült a Tiszai Vegyi Kombinátot a Kalusi Klórvinil Egyesüléssel összekötő mintegy háromszáz kilométer hosszúságú termékvezeték, amelyen 1975-től kezdődően a TVK o lef i ngy á r á ba n előáll ított etilén egy részét (évi 130 ezer tonnát) továbbították a szovjet testvérüzembe, még kevesen gondolták, hogy tizenhárom év múltán az etilénáramlás iránya megfordul. Az történt, hogy időközben meghosszabbították az 1970 szeptemberében aláirt magyar—szovjet olefinegyezményt, amely lényeges módosítást tartalmaz. Eszerint 1987-től a Tiszai Vegyi Kombinát már nem exportál évente mintegy 130 ezer tonna etilént a Szovjetunióba. Az etilén áramlásának iránya ugyanis az 1980-ban meghosszabbított magyar— szovjet olefinegyezmény értelmében megváltozik, s 1987. január 1-től már a szovjet partner szállít Le- ninvárosba évi 60 ezer tonna etilént. De hát, mi legyen a nagy mennyiségű alapanyag sorsa vetődött fel annak idején a kérdés. A döntés megszületett: idehaza kell feldolgozni, belföldön kell belőle értékes műanyag alapanyagot előállítani. Az elhatározást tett követte; egy korszerű, világszínvonalnak megfelelő technológiájú lineáris polietiléngyárat kell a Tiszai Vegyi Kombinátban létesíteni. A beruházás előkészítése során a Chemokomplex Külkereskedelmi Vállalat bevonásával számos ajánlat közül választotta ki a TVK azt a 4 eljárás-tulajdonost, illetve fővállalkozót, akik olyan technológiát ajánlottak, amely exportképes terméket állít elő. kielégíti a magyai feldolgozóipar igényeit, vételárban, illetve termelési költségben versenyképes, -továbbá a szállítások és szolgáltatások teljesítési határidejével jól illeszkedik az elképzelt megvalósítási ütemtervhez. A négy külföldi csoport képviselőivel részletes műszaki-kereskedelmi tárgyalásokat folytattak a kombinát vezetői, s ezzel párhuzamosan termékeikből jelentős mennyiséget vásároltak, és azokat üzemi körülmények között ki is próbálták. Az összehasonlító értékelések elvégzése után a legkedvezőbb árat — azonos műszaki tartalom mellett — a Phillips Petroleum Co.. mint eljárás-tulajdonossal és a C. 1TOH The Japan Steel Works konzorciummal, mint fővállalkozóval tudtak elérni. Ezért a Chemokomplex Külkereskedelmi Vállalat velük " írta alá a lineáris polietiléngyár import áruinak szállításáról szóló szerződést. * A komplett berendezés szállítására 1984. januárjában kötötték meg a szerződést a JSW és a C. ITOH japán cégekkel. A licencadó az amerikai Phillips Petroleum Company, amely több évtizedes tapasztalatok birtokában a mai legmagasabb technikai színvonalnak megfelelő technológiát biztosítja. A gyárat számítógép vezérli, amely gazdasági szempontból garancia az optimális üzemvitel, valamint az ideális termékminőség folyamatos biztosításához. Az új létesítmény technológiájával gyakorlatilag a nagy és középsűrűségű polietilének teljes skálája gyártható. Még egy lényeges változás: a lineáris polietilének gyártásának megvalósításával teljesen új típusú termékek bevezetéséről kell a kombinátnak gondoskodnia, amelyek kedvező fizikai tulajdonságuk révén a késztermékké való feldolgozás során jelentős anyag- és energiatakarékosságot tesznek lehetővé. Amikor a Tiszai Vegyi Kombinát a világviszonylatban újszerűnek számító lineáris polietiléngyár beruházását kezdeményezte, a kombinát vezetése felismerte annak szükségességét, hogy az új típusú anyagok megismeréséhez sok kutatómunkára van szükség. Ehhez a TVK saját kutatási lehetőségeinek felhasználásán kívül az ország legjobb műanyagkutató intézményeit kérte fel. A négy éve tartó kutatás során 54 jelentés készült ebben a témakörben. Elsősorban a Műanyagipari Kutató Intézet, a Budapesti Műsza-, ki Egyelem műanyag- és gumiipari tanszéke, valamint a Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskola végzett kutatásokat, de más intézmények is kaptak megbízást részfeladatok teljesítésére. Az új gyár, amelynek építése 1984 tavaszán kezdődött, évenként 140 ezer tonna különféle natúr lineáris polietilén granulátumot gyárt. A mintegy 6 milliárd forint költséggel megvalósuló létesítményt a legkorszerűbb termelésirányító számítógépekkel szerelik fel. Az eredeti terv szerint a polimerüzem próbáját 1986. december 31-ig, míg a kikészítő üzem próbáját 1987. március 31-ig kell befejezni. A lineáris polietiléngyár építése a Tiszai Vegyi Kombinát hathatós segítségével olyan gyors ütemben halad, hogy jóval a beruházási programban szereplő határidő előtt megkezdheti a termelést. Mint azt legutóbb az Ipari Minisztériumban megrendezett tanácskozáson — ahol részt vettek a hazai felhasználók is — Nagy László, a TVK termelési igazgatója elmondta: augusztusban már lineáris polietilént akarnak gyártani az új üzemben. Ezt megerősítendő, erre az évre mintegy 30 ezer tonna kifogástalan minőségű műanyag alapanyag előállítására tett vállalást a kombinát kollektívája. Ebből a kereskedelmi minőségű termékből tízezer tonnát tőkés piacon értékesítenek, mintegy tízezer tonnát a vállalat saját műanyaggyárában dolgoznak fel, a fennmaradó tízezer tonna lineáris polietilént pedig a hazai felhasználóknak értékesítik. A szakemberek egybehangzó véleménye szerint, az új üzemben gyártható termékek —, amelyek megfelelnek a Phillips Mralex típusú termékeinek — fizikai tulajdonságait tekintve rendkívül előnyös tulajdonságokkal rendelkeznek a hagyományos technológiákkal gyártott termékekkel szemben, mivél a magas húzószilárdság, merevség, a jó zsugorodási tulajdonság magas ütőmunkával és kitűnő feszültségkorróziós ellenállással párosul. Ezek a kedvező tulajdonságok — a széles sűrűségtartományon belül — sokféle alkalmazási területen történő félhasználást tesznek lehetővé. Mind a népgazdaság, mind pedig a TVK szempontjából nagv jelentőségű a lineáris polietiléngyár megvalósítása. A nagy kapacitású objektum üzembe helyezése érzékelhető módon járul hozzá az ország növekvő műanyagigényének jobb kielégítéséhez, és ezzel bizonyos mértékben csökkenti az egy lakosra jutó műanyag-felhasználásunkban meglevő lemaradásunkat a fejlett ipari országokhoz képest. Az új gyár a hazai igények kielégítésén túl egyúttal jelentős árualapot biztosít a népgazdaság külkereskedelmi mérlegének javításához. A lineáris polietiléngyár lényegében a magyar—szov-, jet olefinegyezmény alapján valósul meg. Megépítésével gyakorlatilag az egyezményből a magyar félre háruló feladatokat teljesítik azáltal, hogy megteremtik a rendelkezésre álló etilén feldolgozásának feltételeit. L. L. Korszerű, világszínvonalnak megfelelő technológiát alkalmaznak
