Észak-Magyarország, 1986. április (42. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-02 / 77. szám

1986. április 2., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 ” csapdája Színházi körökben senki előtt nem ismeretlen a vat- tázás fogalma, ami annyit jelent, hogy a félig üres né­zőteret ismerősökkel, roko­nokkal, potyázókkal megtöl­teni, telt ház varázsát kel­teni, mert így remény van rá, hogy a darab nem bukik meg. még hetekig színen tartható. Ezért volt érthető meglepődésünk, amikor ezt a kifejezést egy homlokegye­nesen ellenkező területen, a gazdálkodásban hallottuk. Egy termelőszövetkezet meg­lehetősen ideges elnökétől, aki a következő hirdetést kí­vánja feladni a napilapok­ban : „Gazdaságunk felvesz olyan embereket, akik haj­landók a lehető legkevesebb bérért dolgozni, s az sem baj, ha két hét múlva fel­mondanak. Megbízhatatlan­ság jeligére — a kiadóba.” Nem is olyan régen ugyan­ez az elnök még lelkesen beszélt a szövetkezet jövőjé­ről. Akkoriban jött ki a ren­delet a jövedelemszabályo­zás három változatáról, ame­lyek közül saját lehetősége­ikre alapozva szabadon vá­laszthattak a mezőgazdasági nagyüzemek. Anélkül, hogy a részletekbe belemennénk, sokan, köztük az említett tsz is az úgynevezett hozzáadott érték utáni formát válasz­totta, amelynek lényege, hogy a bértömeg számít az adó­zás alapjául, s nem a bér- színvonal. Vagyis egy-egy gazdaság, ha nyereségét nö­velni tudja, kevesebb mun­kással, s természetesen na­gyobb bérekkel, hatékonyab­ban dolgozhat. Érthető öröm­mel fogadták tehát ezt a rendelkezést sok üzemünk­ben, hiszen felszámolhatták a ráfizetéses üzemágakat, hogy az innen felszabaduló munkabért azok kapják, akik tényleges nyereséget hoznak az üzemnek. (Eddig a bér­színvonal tartása miatt egy kilencezer forintos fizetésű magasan képzett szerelő mel­lé, egy 2500 forintos varrónőt kellett felvenni, hogy ne kelljen a bértúllépésért bün­tető adót fizetni.) Ez a rende­let rengeteg előnyt rejt ma­gában. A szövetkezetek egy­más után hozták létre az ön­elszámoló egységeket, ahol a magasabb bérért nagyobb tel­jesítményt, anyag-, energia-, s létszámtakarékosságot kö­veteltek meg. És a dolgozók szívesen fogadták. A több­letmunkát, az odafigyelést vastagabb boríték honorálta, s bizony sok helyen nem százasokkal, hanem zöld bankjegyekkel gyarapodott a családi kassza. Az üzemek­ben javult a hatékonyság, hiszen kisebb létszámmal, kevesebb energiafelhaszná­lással javítani tudtak az eredményeken, s úgy tűnt, a fejlődésiben nem lehet meg­torpanás, hiszen a rendelet három évre biztosította a vá­lasztás adta lehetőséget. És akkor robbant a bom­ba, amely az elnökből ki­váltotta ezt az enyhén szól­va cinikus kiíakadást. A Pénzügyminisztérium az el­múlt évben villámgyorsan módosította előző rendeletét, s nyolc százalékban határoz­ta meg az adómentes — ed­dig nem volt felső határ — bél növekményt. Íme egy pél­da: eddig egy üzem ölven főt alkalmazhatott hetven­ezer forintos évi bérrel, hu­szonöt dolgozót ötvenezer forintos fizetéssel, s még hu­szonötöt negyvenezer forin­tos jövedelmet felmutató sza­laggal, hogy az engedélye­zett 57 500 forintos bérszín­vonalát ne lépje túl. Ha a hozzáadott érték utáni jöve­delemszabályozást választot­ta egy adott üzem, nyilván­való lépésként megszüntette a legalacsonyabb fizetésűek ágazatát, hiszen innen nye­reség nem származott. Egy­más után számolták fel eze­ket a részlegeket, varrodá­kat, kiszerelő üzemeket. Pél­dánkhoz visszatérve a meg­maradt hetvenöt dolgozó fi­zetése — a bértömeg-gazdál­kodás miatt — már több mint 62 ezer forintra nőtt. vagyis bérük tíz százalékkal emelkedett. Vagyis két szá­zalékkal meghaladta a ren­deletmódosításban meghatá­rozott nyolc százalékot, s így az üzem százalékonként 400 százalékos (!) munkabéradót fizet. Jelen esetünkben két­millió forintot, azért, mert a korszerűt, hatékonyt válasz­totta, s azért, mert egy több évre kiadott rendeletet alig egy év alatt úgy módosítot­tak, hogy az üzem, akár­mennyire rugalmas is, csap­dába kerüljön. Mert aki nem figyelt oda, még az is rosszul járt. Mert ha csak félévkor — nyár közepén — szüntette meg veszteséges ágazatát, most örülhet saját lustaságának, hiszen a következő évben még 5,2 százalékot fejleszt­hetett, s nem kell a munka­béradót fizetnie. A többiek pedig, akik hittek a rende­letben, s villámgyorsan kezd­ték visszaépíteni a felszámolt alacsony bérű ágazataikat, s vesznek fel boldog-boldog­talant, csak legyen munka­könyvében üres hely. Ma­gyarán vattáznak, hogy az alacsony bérek lehúzzák az elszaladt bérszínvonalat. Ter­mészetesen fel kellett szá­molni mindent, ami az elő­relépést szolgálta. Megszűn­tek a fegyelmen, munkain­tenzitáson, takarékosságon alapuló önelszámoló csopor­tok, s ismét létrejöttek azok a melléküzemágak, amelyek ráfizetésesek ugyan, de vesz­teségük nem akkora, mint amennyit a bérszínvonal-túl­lépésért adózni kellene. A szövetkezeteknek adód­na egy kompromisszumos megoldás is. A legjobban fi­zetett dolgozókat alkalmazó részlegeiket szakcsoportokká alakíthatnák át, mert itt más az adórendszer, a dol­gozók akár évi kétszázezer forintot is megkereshetné­nek. Hogy miért jó ez, az már más kérdés, az illeté­kesek biztos meg tudnák vá­laszolni. De maradjunk sa­ját példánknál, a szakcso­port ellenőrzésileg kikerül a szövetkezeti fegyelem alól (bíróságaink a megmondha tói), s így érthető a félelem ettől a formától, ami tény­legesen veszélyezteti egy- egy üzemünk stabilitását. Nos, ennyit erről a ,,29-es’ számmal jelzett rendeletről — kármán — Az autóklubban I«. f |:: Naponta 40 személygépkocsi vizsgáztatását végzik el a mis­kolci Autóklub Győri kapui ál­lomásán. Ugyanennyire tehető a vizsga előtti előzetes vizsgá­latok száma. Felvételünkön Ba­kos Pál szerelő egy Zsiguli mo­torját szabályozza be. Fotó: Pásztor Káról) Postaközpont és ampullagyár ti! Az EAEV-re nagy leiadatok várnak Több mint egy évtizede, hogy megalakult a Boovina Gazdasági Társaság. A tár­saság alaptevékenysége az­óta is változatlan maradt. Az eltelt' több mint egy év­tized gyakorlata bizonyítot­ta, hogy a más mezőgazda- sági kultúrák termesztésére alkalmatlan területeken to­vábbra is a húsmarhatartás­nak és az intenzív juhte­nyésztésnek van létjogosult­sága. Ezt erősítette meg a gaz­dasági tanács igazgató ta­nácsának beszámolója, me­lyet az elmúlt napokban fo­gadtak el a Szikszói Állami Gazdaságban. A tanácskozáson dr. Béké­si Gyula megnyitója után az előzetesen kiadott írásos anyaghoz dr. Kertész Istuón, a Boovina vezetője fűzött szóbeli kiegészítést. Már­mint elmondta, a Gazdasá­gi Társaság 1985-ben mind­két ágastatnál (húsmarha és juhászat) kedvezőtlen köz- gazdasági viszonyok között végezte munkáját. Különö­sen sokat romlott az elmúlt évekhez képest a juhászati ágazat helyzete, s így saj­nálatosan tovább csökkent az anyajuhlétszám, illetve több tagüzem szüntette meg juhászatát vagy bérbe adták. A húsmarhatartást tekint­ve, néhány éve abban re­ménykednek a tangazdasá­gok, hogy javulni fog és kedvezően hat az ágazatra a szabályozó rendszer. Az 1985-ös év munkájának ér­tékelésekor ismételten meg­állapították, hogy — a meg­levő gyepterületet, valamint a megtermelt mellékterméket — csak részben használják ki, és ennek következtében népgazdaságunk igen komoly devizabevételről kénytelen lemondani. Húsmarhát első­sorban a kedvezőtlen adott­ságú üzemek tartanak, tekin­tettel arra, hogy ezek az üzemiek rendelkeznek első­sorban jelentős gventerüle­A Boovina éve üli , N \ lekkel. Az elmúlt években ezek a gazdaságok nem tud­tak megfelelő eredményt el­érni, ezért felszámolták az ágazatot. Ám továbbra is szükség van erre a fontos ágazatra. Ennek megfelelő­en a legtöbb gazdaság be­csülettel. megfelelő hozzáér­téssel végzi munkáját, bíz­va a fellendülésben. A húsmarha ágazat megle­vő gondjai mellett, még na­gyobb eredménytelenség mutatható ki a juhászati ágazatban. Az elmúlt évben tetőzött a veszteség. A szak­emberek tudják, hogy ez az ágazat rendkívül költségérzé­keny, s ehhez társul még a kedvezőtlen közgazdasági szabályozó rendszer is. A visszaesés látványos, de sok legelőt még hosszú ideig nem lehet másképpen hasz­nosítani. A juhászat munká­ját. jelentősen befolyásolja a szakemberhiány. Az idős generáció kihalása után nem sikerült a szakmát szerető utánpótlást nevelni. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy az elmúlt öt évben a Boovina Gazdasági Társaság taggaz­daságainál az 1980. évi 93 ezer 600 darabból 1985-re 60 ezer 900 darabra csök­kent a juhállomány. Bizo­nyára a nagymérvű csökke­nés válthatta ki az egyik hozzászóló keserű kifakadá- sát: „Mi lesz a takarmány­nyal, ha már nem lesz juh, ami megfelelően hasznosít­sa?” A kedvezőtlen gazdasági év sem tudta azonban meg­változtatni a taggazdaságok optimizmusát. Nemcsak a saját erejükre és ágazat iránti szeretetükre támasz­kodnak, de bíznak abban is, hogy 1987-től segítséget kapnak a juh- és húsmar- hatartó gazdaságok. V. M. Az Észak-magyarországi Ál­lami Építőipari Vállalat ko­rábban a nagyberuházások­nál, majd a különféle re­konstrukcióknál vállalt je­lentős szerepet, most a la­kásalapozások, továbbá a közműépítések mellett Mis­kolcon két magasépítési fel­adatot is elvállalt. Mindkét munkát versenytárgyaláson nyerték el és azokon meg­határozó jelleggel korszerű technológiákat alkalmaznak. Az úgynevezett posta ré­gió-központ építése körül­belül 2 milliárd forintos költséggel kezdődött el, amelynek az építőipari ré­sze 410 millió forintot tesz ki. Az építés hivatalos kez­dete 1986 első negyedéve, a befejezése pedig 1988-ban lesz, de úgy, hogy az épí­tőknek a jövő év második negyedévében már biztosí­taniuk kell a technológiai rendszerek szereléséhez a munkaterületet. így érthető, hogy a brigádoknak igen feszített ütemben kell dol­gozniuk. Ötszintes épület — Újszerű volt a verseny- tárgyalás is, hiszen a beru­házó egy beadványtervre ír­ta ki a pályázatot — mond­ja Tóth János termelési fő­mérnök —, a részletes kivi­telezési tervet csak később készítették el. Éppen ezért végleges terv híján a mun­ka elnyerése érdekében ne­künk a szokásosnál nagyobb kockázatot kellett vállalni és ebbe az is beletartozott, hogy a rendkívül rövid ha­táridő és az időnyerés érde­kében az énítéshez a hiva­talos kezdés előtt hozzáfog­tunk. A folyamatos terv­szolgáltatás mellett 1985-ben már körülbelül 10 millió fo­rint értékű munkát végez­hettünk el és ez az időelőny lehetővé teszi, hogy az idén még a tél beállta előtt tető alá hozzuk az ötszintes épü­letet. Az épület szerkezeti elemei BVM-TIP vázból, Dunaújvárosban készülnek és ez a nagy teherbírású rendszer, valamint az álta­lunk alkalmazandó rétegelt élői e gyártott monolit beton­födémek, továbbá a lépcső­házak építészeti megoldása együttesen lehetővé teszi a gyors munkát és a megfele­lő stabilitást, szilárdságot. Ez a korszerű építészeti rendszer biztosítja majd, hogy mi az építési területet a szerelőknek a határidőre valóban át tudjuk adni. Er­re biztosíték lehet az a lel­kes fiatalokból álló gárda, amely az ifjú Kalmár László vezette építésvezetőségen ki­alakult. Ők már a Hollóhá­zi Porcelángyár üzemcsar­nokának munkálatainál be­bizonyították rátermettségü­ket, hiszen ott is költség- szinten belül, jó minőségben és határidőre befejezték a munkát. IRII Papírfa, bányafa Az idén mintegy 45 ezer köbméter faféleséget ter­melnek ki a Borsodi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság­ban, amelyet papírfaként ér­tékesítenek. A kivágásra érett nemesnyár nagyobb része a tokaj-hegyaljai te­lepítésekből kerül majd ki, többek között a tállyai er­dészet területéről. De ter­melnek nemesnyárat a mé- rai, nemkülönben a Mocso- lyás környéki erdőkben is. Ugyancsak papírfának érté­kesítik a bükköt, amelyet nagyobbrészt a zempléni ré­szeken, a hegyközi erdők­ben vágnak ki, míg az ugyanerre a célra kivágott gyertyántörzseket a Sajó-völ- gyi erdészet adja. A kiter­melt papírfa nagyobb része, 35 ezer köbméter, exportra kerül. A megállapodások értelmében borsodi papírfát szállítanak Jugoszláviába, Ausztriába és Olaszországba is. A bányafának kitermelt törzsek kizárólagosan a bor­sodi szénbányák üzemeiben kerülnek beépítésre. A kor­szerű, acéltámos biztosítás mellett sem nélkülözhető a bányafa, amelyből az erdő- gazdaság a megrendelésnek megfelelően, 15 ezer köb­métert szállít a bányákba. ' ' 3övŐre már próbaüzem í, % |§| |É '■■■ v., 'I A .második fontos építési feladat a Csanyikban meg­valósuló gyógyszer-ampulla­gyár lesz. Mint ismeretes, a Kriptongyár volt épületét a Chinoin megvásárolta és a női munkaerő foglalkoztatá­sa érdekében a város és a megye vezetői kérték a gyá- i at, hogy ezen a csíramen­tes levegőjű helyen épüljön fel az évente 150 millió da­rab kapacitású ampullagyár. A Chinoin az építészeti munkát az ÉÁÉV-re, a tech­nológiai szerelést pedig a Vegyépszerre bízta. A vi­lágbanki kölcsönnel épülő új létesítménynél a meg­valósítást végző építőipari vállalatnak most 180 millió forintra van előszerződése és itt a folyamatosan elké­szülő tervek után szaka­szonként kötik majd az újabb szerződéseket, hogy a munka közben zavartalanul folyhasson. Van is tenni­való, hiszen 1987 szeptem­berében már meg kell kez­deni a próbaüzemet és 1987 végén pedig üzembe kell helyezni az új gyárat. Igen lövid tehát az átfu­tási idő és a magasépítés­hez itt is a BVM—TIP szer­kezeti elemeket használják fel. Nagyon fontos még itt a csíramentes környezet ki­alakítása is. — Az építés ér­dekessége — mondja a két szakember, Tóth János ter­melési főmérnök és Varga T. Lajos előkészítő főmér­nök —, hogy a már említett dunaújvárosi elemeken kí­vül a LIFT-FORM födém- süllvesztéses eljárást alkal­mazzuk. Látványos munka — Ez a szerelés időszaká­ban igen látványos munka lesz, hiszen a körülbelül 2 ezer négyzetméter alapterü­letű födémek kialakítását felül kezdik meg és azok elkészülte után süllyesztik le a megfelelő szintre. Ezt a kétféle technológiát, te­hát a BVM-TIP és az LIFT- FORM rendszert azért at- - kalmazzák így együtt ezen a kivitelezésen, hogy a vál­takozó élőmunkaigény le­hetővé tegye a munkák meggyorsítását. Ez fontos is lesz — teszi hozzá a terme­lés irányítója —. mert 1987 márciusára már meg kell teremteni a szerelés felté­teleit és ezért ehhez a mun­kához a Kipszer segítségét >s igénybe vesszük. Itt Borzási Ferenc építés- vezető által iránvított brigá­dok dolgoznak, akik koráb­ban a kombinált acélmű, majd Budapesten a Ganz- MÁVAG, később pedig a Dorogi Brikettgyár építésé­nél nagy tapasztalatot sze­reztek. Erre a tapasztalat­ra valószínűleg szükségük is lesz, hiszen ebben az évben körülbelül 100 millió forint értékű építészeti múnkát kell elvégezniük. Hajdú Gábor Kiegyensúlyozottan gazdálkodtak Sárospatakon Tények, adatok bizonyít­ják, hogy Sárospatak ipari üzemeiben, a termelőszövet­kezetek ipari melléküzem- ágaiban az elmúlt évben ki­egyensúlyozott, eredményes gazdálkodás folyt. A terme­lés 7,6 százalékkal bővült, míg nyereségük csaknem 9 százalékkal emelkedett. Ked­vezően alakult a gazdálkodó szervezetekben az érdekelt­ség is, a bérek — az építő­ipar kivételével — kielégítő mértékben növekedtek. Nem ilven kedvező a kép, ha az ipari és a mezőgazdasági üzemek ipari melléküzem- ágai közötti kooperációs kap­csolatok alakulását vesszük szemügyre. Egyedül a Ruhá­zati Szövetkezet ez alól a kivétel. A mezőgazdasági üzemek, termelőszövetkezetek nehéz időszakot éltek át; a kedve­zőtlen időjárás miatt nagy volt a termeléskiesés mind a növénytermesztésben, mind a szSlőhozamokban. A növény- termesztésben például olyan arányú volt a veszteség. hogy a melléküzemágak ti meléstöbblete sem tudta j tolni a kiesést. A mezőg; dasági üzemek múlt nyeresége a támogatások lenére mintegy 33 százak kai volt kevesebb a tér zettnél. A városi párt-v rehajtóbizottság, amikor közelmúltban az ipar és mezőgazdaság 1985. évi tel sítményét elemezte, nag értékelte azt a körülmér hogy ezúttal nincs egyet veszteséges mezőgazdái üzem Sárospatakon és v záskörzetében.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents