Észak-Magyarország, 1986. március (42. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-12 / 60. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1986. március 12., szerda Száz év dokumentumai A siftrtórok polcoin megma­radtok a régi siemléltetö- eszközök. Iskolatörténeti kiállítás Jubilál a Berzeviczy Az elmúlt száz esztendő­ben annyi minden történt a világban — hogy mást ne mondjunk, két világhá­ború pusztított embert, s mindent, amit emberkéz al­kotott —, s e hazában is, hogy igazán szerencse is kell hozzá, hogy múltunk emlékeit máig őrizni tud­juk. Különösen, ha ezek az emlékek holmi papirosok, tö­rékeny, múlandó kémcsö­vecskék. netán gyanúsan sűrű folyadékkal teli üve­gek. mint amilyeneket egy hajdani fiumei kiránduláson kaptak ajándékba a Berze­viczy. akkor még Deák Fe­renc Kereskedelmi Gimná­zium tanulói. Az egykori leltárkönyv tanúsága szerint 6 3 darabból állt az aján­dék (a kőolajfinomítás fá­zisait dokumentálandó), mostanra hatot őriztek meg belőle. Majd fél évszázad távlatából bizonyítják ezek a szemléltetőeszközök, hogy az iskola hajdan is sokat adott arra, hogy tanulói a lehető legkorszerűbb, leg­alaposabb tudással kerülje­nek ki a falai közül. Száz év bizony már egy iskola történetében is nagy időnek számít, és ha szeren­cséről beszéltem az elébb, bizony ahhoz is szükség volt Fortuna kegyeire, hogy az iskola élén mindig olyan igazgatók álljanak, akik tisztelték a múltat. Akik akkor is őrizgették a régi papirosokat, amikor divat volt azokat a MÉH-be kül­deni. Mert az már jobb eset­nek számított, ha csak le­véltárba vagy múzeumba kerültek az egykori iromá­nyok. ha nehezen is, onnan elő lehet keríteni őket. (A Berzeviczy Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközép- iskola március végéig látha­tó jubileumi kiállításán ugyan — nem kis büszke­séggel mondta el Csótai Já­nos igazgató — kilencvenöt százalékig saját anyag lát­ható. de a múzeum, illetve Az iskola első pecsétje a levéltár is segítette őket, hogy a lehető legteljesebben mutathassák be az egy év­század iskolatörténetét.) Mert bizony van, amiről még tud a tanári emlékezet, de már nincs meg. Az egy­kor legendásan értékes könyvtár szakmai kuriózu­mait például sírva, „önként” adták át a mostani Lévay Könyvtárnak, és azóta sem nagyon bukkantak nyomára. Ez tehát hiányzik, bár a lá­togató közvetlenül nem ér­zékeli. Annál kevésbé, mert ha a nagyteremben időrendi sorrendben halad a tárlók mentén, a dokumentumok­ból nemcsak az iskola, ha­nem egy kicsit Miskolc ke­reskedelmének történetével is megismerkedhet. Az alig néhány soros „alapítólevél” például 1885. július 5-én kelteződött, s Gálffy Ignác igazgatóságával egy évre rá, 1886. szeptember U-én már a tanítás is megkezdődött. Az első. földszintes iskola- épületről fénykép is maradt. Ez a mostani egyébként a harmadik épület, 1908-ban épült, s a hajdani dokumen­tumok között rábukkantak a soha el nem készült tor­naterem (a Pece felőli ré­szen épült volna fel) ter­veire. Pontosabban a hom­lokzati tervére, s a látogató elgondolkozhat, milyen har­monikusan illeszkedne az épülethez. Kereskedelmi gimnázium­nak alapították, volt köz- gazdasági középiskola, az­után kereskedelmi techni­kum. A vendéglátósok a legfiatalabbak, ők az 1968— 69-es tanévtől „csatlakoz­tak”. Mint ahogy a lányok is csak az utóbbi fél évszá­zadban nyertek bebocsátást a falak közé, a negyvenes évek elején előbb az esti tagozatra, azután az ötve­nes évek elején a nappali tagozatra is. A lányok—fiúk aránya azóta az előbbiek javára változott, így nem­csak azon gondolkodhatunk el, hogy szűkös lehet bi­zony az eredetileg kétszáz fiúra épült iskola, a mai hatszáz diáknak, hanem azon a világon is, amikor az Undervood Írógépek mö­gött csupa-csupa fiú ült. Az iskolának voltak ne­ves tanárai, s híressé vált diákjai. Mindjárt az első tanári karból is említhetünk neveket, hiszen a város ne­ves személyei — dr. Kovács Gyula kamarai titkár, Pon­tos István takarékegyleti főtitkár. Kovács Lajos nép­rajzíró és költő — vállaltak tanítást. Mutatván ezzel is, hogy a város saját ügyé­nek érezte (ne feledjük, a kiegyezés utáni évtizedek voltak ezek, amikor fellen­dült Miskolcon is a kereske­delem) az iskola létesítését. Azután későbbről, a tanít­ványok közül Lengyel Menyhért arcképe ötlik szembe, Bartók az ő szöve­gére komponálta A csodála­tos mandarint. S tallózva már az újkori történetben, bizonyára kevesen tudják, hogy Miskolc felszabadulása után alig három nappal dr. Udvardi Lakos János igaz­gatása alatt ebben az isko­lában megkezdődött a taní­tás. Klapcsik Sándor, történe­lem—magyar szakos könyv­tárossal beszélgettünk a ki­állításról. ö válogatta, ku­tatta a múlt dokumentuma­it, s azt mondja, nem volt könnyű. Az azonban egé­szen bizonyos, hogy — meg­előlegezve az idén érettsé­gizőknek is a sikeres vizs­gát — 11 561 növendék szív­hatta magába a szakmai is­mereteket, a tudást száz év alatt. Akár nevüket is fel lehetne sorolni, hiszen meg­őrizték az évkönyvek, s amikor azok már nem vol­tak divatban, az osztálynap­lók. De hát ez a névsor hosszú-hosszú lenne, így hát csak a tanárok neve került fel a „falra” —• az övék, akik „hátukon vitték” a száz esztendőt. A kiállítás, az iskola dísz­termében nyilvános. Márci­us végéig bárki megtekint­heti. Azután sajnos le kell bontani, de a későbbi jubi­leumok szervezőire gondolva, ez a kiállítás már video­filmre kerül. Csutorás Annamária Fotó: Fojtán László „Valami rejtélyes magnetizmus sugárzott Kiss Manyi # lényéből, ami vonzotta az embereket, férfiakat, nőkel egyaránt. Mindenki, aki a közelébe került, barátja, de legalábbis bámulója lett.” E sorokat Bilicsi Tivadar írta róla, aki színpadon, s számos filmben volt a partnere. Hihe­tünk neki. Kiss Manyi 1911. március 12-én született Magyarlónán. egy székelyföldi falucskában (bár igazi szülőhelyeként Zágont említi, ahová nyolchetes korában került). Muzikalitására a gimnáziumban figyeltek fel, s tizenöt éves volt, amikor szü­lei Kolozsvárra vitték, és beíratták a zenekonzervatóriumba. Az egyik este színházba ment. Kálmán Imre Tatárjárás cí­mű operettjét látta, s a színház varázsa annyira foglyul ej­tette, hogy csapot-papot, zongorát, konzervatóriumot ottha­gyott, s jelentkezett Izsó Miklósnál, a kolozsvári színház ren­dezőjénél, a kitűnő színészpedagógusnál. Izsó meghallgatta, tehetséget látott benne, elvállalta a tanítását. Neve hama­rosan felbukkant a kolozsvári Nemzeti Színház plakátjain, s két esztendő múlva, 1928-ban megkapta színészdiplomáját. Kolozsvár után Miskolc, majd Szeged következett, a kö­zönség kedvence lett, rajongtak érte. 1936 őszén új kabaré nyílt Pesten, a Pódium. Komlós Vil­mos, Herczeg Jenő, Pethes Sándor, Keleti László és Szenes Ernő mellett Kiss Manyi is színpadra lépett — kiugró sikert aratva. A kritikusok és a közönség is felfedezte tehetségét, humorát, csillogó egyéniségét. 1936 decemberében már a pa­tinás Magyar Színházban játszott Csathó Kálmán Szakítani nehéz dolog című vígjátékéban, s a kritikusok alig találtak jelzőket a dicséretére. Manyika A 5ziget a szárazföldön című filmben „Kiegészítő hozzászólás" Szülőföldjeiről és nem szü­lőföldjéről beszélt Fekete Gyula író, a Magyar írók Szövetsége alelnöke, me­gyénk szülötte a minapi té­véműsorban. Jól szerkesztett műsorban járta és járatta velünk végig a matrikula- beli szülőföldön, Mezőkeresz­tesen kezdve azokat a helye­ket, amelyek életét formál­ták, amelyek őt azzá a Fe­kete Gyulává érlelték-nevel- ték, aki alig valamivel till a húsz esztendőn élére tu­dott állni egy olyan tevé­kenységnek, amelynek ered­ményeként megszületett a magyar parasztság évezre­des álma, a parasztoké lett a föld és ennék gyakorlati véghezvitelét Borsodban igen tevékenyen ö irányíthatta. Tulajdonképpen itt fejező­dött be a szülőföldeket be­járó körséta, felvillantva vé­gezetül néhány képet a meg­változott, a mai Mezőke­resztesről. Kerek egész volt így a Major Sándor szer­kesztette, Wiedermann Ká­roly rendezte dokumentum­film. Mégis hiányzott belőle valami: az utolsó negyven esztendő. Fekete Gyula igen okosan fejtegette a bevezetőben, hogy miért többes számban beszél a szülőföldjeiről, mi­ért van szerinte egy ember­nek több szülőföldje. S való­ban, őt nemcsak a szülői ház formálta, hanem a sá­rospataki kollégium, a Bod­rog-purti Athen levegője is más emberré gyúrta, később meg a híres^nevezetes Györ- ffy Kollégium adott megha­tározó vonásokat arculatá­hoz, gondolkodásához. E há­rom helyszín és az azokon élt emberek adták az alap­vető adalékokat Fekete Gyu­la felnőtté, gondolkodó em­berré éréséhez. Ám utána jött a hazatérés a megyébe, a magára vállalt országos je­lentőségű feladat, amely köz­életi emberré, politikus lé­lekké nevelte. Jött az iro­dalmi munkálkodás, cikkei­nek, köteteinek hosszú sora, jö(tek a hírlapok, folyóira­tok hasábjain folyó társa­dalmi töltésű viták, a nem­egyszer igen éles polémiákat kavaró állásfoglalások. Ezek is szinte szülőföld értékűek, hiszen ezekben az a Fekete Gyula, aki 1945 legelején a megyei földreform élére állt, új, meg új vonásokkal ed­ződött, gazdagodott és egy­ben változott, erősödött, lett mai irodalmi és össztársa­dalmi életünk mind markán­sabb egyénisége. Ezért hiányzott a nagyon jó filmből az utolsó negy­ven esztendő. Mert Fekete Gyula a születésétől a fel- szabadulást követő hónapo­kig a filmben említett szü­lőföldeken emberedett, ám ami az utolsó negyvenegy évben volt, az sem hagyta érintés nélkül, változatlanul. (benedek) Ifjúsági filmnapok Borsodban Még csak tegnap este ért véget a mezőkövesdi záró- ünnepséggel a Filmnapok fa­lun '86 borsodi rendezvény- sorozata, holnap már újabb filmes ünnepségsorozat kez­dődik. A forradalmi ifjúsági napok ünnepségláncolatát kí­vánja gazdagítani az a film­program, amelynek hivata­los és egyben ünnepi megnyi­tója március 13-án, csütör­tökön délután négy órakor lesz — a KISZ Miskolc Vá­rosi Bizottsága, a 101. Sz. Ipari Szakmunkásképző In­tézet és a Borsod Megyei Moziüzemi Vállalat rendezé­sében — az Ifjúság u. 16— 20. alatti tanintézetben. Kiss Istvánná, a tanintézet kol­légiumának igazgatója mond köszöntőt, majd Dobozy Zsolt, a KISZ Miskolc Vá­rosi Bizottságának első tit­kára nyitja meg a megyei filmprogramot. Ezt követő­en ünnepi díszelőadásban mutatják be Horváth Péter és Dobray György új film­jét, a Szerelem első vérig c. alkotást. A bemutató utáni találkozóra várják Újhelyi Jánost, a film dramaturgját és a film diákszereplőit. A három hétre tervezett filmprogram keretében a megye mozijaiban mintegy harminc olyan magyar és egy-két külföldi filmet mu­tatnak be, amely mondani­valójával a forradalmi ifjú­sági napok gondolatához kapcsolódik. Kiemelt ren­dezvények is gazdagítják a sort. Például március 18-án a csanyiki KISZ vezetőképző iskolában a Mi lenne, ha... című szovjet filmet mutat­ják be és vitatják meg Pi- gay Imréné, a városi párt- bizottság politikai munka­társa vezetésével. Március 24-én a Hejőcsabai Cement­gyárban lesz országos pre­mier előtti bemutató, és ott a Falfúró című. Szomjas György rendezte filmet lát­hatja a közönség, s erre, il­letve a bemutatót követő ta­lálkozóra meghívják a film rendezőjét és más alkotóit. A Szerelem első vérig című filmet még két alkalommal láthatják az ünnepi prog­ramban: 27-én a szikszói művelődési házban és ugyanakkor a miskolci Bé­ke moziban; mindkét helyen a film alkotóival és szerep­lőivel is találkozhatnak az érdeklődők. A sorozatot áp­rilis 2-án Tokajban zárják és ott Elem Klimov Jöjj és lásd című filmjét mutatják be. Ennek részletesebb prog­ramját később ismertetjük. Neve ismertté vált, operettek sokaságában szerzett nép­szerűséget, a film is sűrűn foglalkoztatta, pedig volt olyan időszak, amikor egy producer ezt mondta neki: A Manyi névvel menjen egy budai úricsaládhoz háztartási alkalma­zottnak, de a filmgyárat hagyja békében. Egy „Manyi” nem csinálhat karriert... A sikerszériát a háború törte ketté. 1945 után, évekig nem találta a helyét, revüszínpadokon, kabarékban tékozolta te­hetségét. A csendet a film szakította meg: Bán Frigyes, Fábry Zoltán bízott rá szerepeket — koránál legalább 30 évvel idősebb, ezer redővel barázdált arcú öregasszonyokat játszott — elhitető erővel. 1954-ben került a Madách Szín­házba, ahol végre igazi otthonra lelt, s kibontakozhatott egyedülálló tehetsége. Az itt töltött, másfél évtized alatt el­jutott pályafutása csúcsára. Játszott Brechtet, Csehovot, Gor­kijt, Sarkadit, Németh Lászlót. Színpadra lépett drámában — eszményi Kurázsi mama volt —, komédiában, játszott öregasszonyokat és bakfisokat. Minden maszk nélkül meg tudott öregedni, és képes volt belülről megfiatalodni. Utolsó nagy, emlékezetes alakítását Németh László Bod- nárné című drámájának címszerepében nyújtotta. Pedig már beteg volt, komoly fájdalmak gyötörték, amelyek annyira fokozódtak, hogy 1971 márciusában kórházba kellett feküd­nie, a műtéttől remélte a gyógyulást. Ám az orvosok má> nem tudtak segíteni rajta. Március 29-én, alig több mint két héttel 60. születésnapja után, örökre lehunyta szemét. Halála napján a Madách Színház előcsarnokában kifüg­gesztették fekete szalagos fényképét, S a fotó alatt — né­hány óra múlva — százszámra gyűltek a virágok'. K. Gy. Hute Gyula szülőföldjei

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents