Észak-Magyarország, 1986. március (42. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-12 / 60. szám

1986. március 12., szerda ESZAK-MAGYARORSZAG 5 Közterület-felügyelők egy éve MISKOLCERT Éppen egy évvel ezelőtt, 1985. március ielején jelen­lek meg Miskolcon a közte­rület-felügyelők. Az azóta el­telt időszak alatt a város­lakók, vállalatok, intézmé­nyek megismerték tevékeny­ségüket. olykor úgy is, hogy velük szemben intézkedtek. Garad Istvánnal, a közterü­let-felügyelet vezetőjével ed­digi munkájuk tapasztala­tairól beszélgettünk. Tavaly, mielőtt a felügye­lők kiléptek a megyeszék­hely közterületeire, kéthetes képzésben vettek részt, ugyanis az élet különböző területeiről kerültek a fel­ügyelethez. Ezért vált szük­ségessé, hogy a nyilvános bemutatkozás előtt megis­merjék jogaikat, kötelessé­geiket, tisztában legyenek feladataikkal. Akkor még heten voltak, később azon­ban már tízen járták a vá­rost. Elsődleges feladatuk a központi és helyi rendeletek végrehajtásának ellenőrzése. A felügyelők kötelesek in­tézkedni a közterület rend­jét, tisztaságát, megsértők­kel szemben, fellépnek a parkrongálások ellen, ellen­őrzik az útfelbontások jo­gosságát. Erre azért van szükség, mert az út építésé­től, javításától eltelt öt éven bélül nem lehet azt felbon­tani. Természetesen ez alól kivétel a hibaelhárítás, ám a javítóknak ekkor menet közben kell jelenteniük a munkavégzést. Sajnos ennek legtöbbször nem tesznek ele­get, így nehezebb megtudni, hogy a csőtörés kijavítása után melyik vállalat hagyta betemetetlenül a gödröt, ve­szélyeztetve ezzel az arra közlekedők biztonságát. Télen a behavazott Jár­dák. nyáron pedig az elta- karítatlan szemét jelent gon­dokat. A családi házak tu­lajdonosai, és a házfelügye­lők közül nem mindenki tudja, hogy a kerítéstől, il­letve a fal síkjától mért 10 méteren belül kell rendet tartania. A tapasztalatok szerint ezen a területen van­nak a legnagyobb problé­mák. Sok sérülés, bokatörés történt már amiatt, hogy az éjszaka esett havat reggel nem lapátolták el. A szeme­telés szerencsére nem okoz ilyen súlyos sérülést, ám esztétikai érzékünk tiltako­zik ellene. Nyáron, az idegenforgalmi szezonban különleges felada­taik is voltak a közterület­felügyelőknek. Főleg a kül­földiek. de néhány hazánk­fia is sátrat vert Tapolca autóparkolóiban, szinte az üzemelő kempingek szom­szédságában. Jobbik eset­ben csak lakókocsijaikat ál­lították le. A más célra szol­gáló területen furcsa lát­ványt nyújtottak a kifeszi- tett köteleken száradó fe­hérneműk, ruhadarabok. Ilyenkor az erőteljes felszó­lítás és a ' helyszíni bírság térítette jobb belátásra az itt táborozókal. Ebben az időszakban egy „önkéntes segítő" is működött terüle­tükön, Lillafüreden, vala­mint Tapolcán bírságolta az autósokat, kirándulókat, a pénzt pedig saját céljaira használta. Való igaz, hogy kék inget és szürke nadrá­got más is felvehet, ám jel­vény- és igazolványhamisí- tásra aligha vetemedett az illető. Nem gyűjthetett vol­na közel ezer forintot az ál­felügyelő. ha a megbírságol­tak igazolványt kérlek vol­na tőle. Az eltelt egy év alatt a felügyelet dolgozói sok eset­ben tapasztaltak alkoholfo­gyasztást közterületen, bol­tok környékén, annak elle­nére, hogy azt tanácsi ren­delet tiltja. Az utóbbi idő­ben ennek megakadályozá­sára szélesebb összefogással, a rendőrség, tanácstagok, a Hazafias Népfront aktivis­táinak bevonásával tarta­A napokban készített szám­vetést a Miskolci Vasipari Szövetkezet vezetősége az el­múlt évben végzett munká­ról. A közgyűlés elé terjesz­tett beszámolójában Fehér Miklós elnök többek között elmondta: a szövetkezet — az előző évekhez hasonló­an — 1985-ben is jó gazdasá­gi évet zárt. Árbevételi tervét tizenhárommillíó fo­rinttal szárnyalta túl, így az éves teljesítés elérte a 162 millió forintot. Tavaly megrendelés híján kevesebb nem rubel elszámo­lású kivitelt terveztek, ezt azonban az. év közben ked­vezőbbre fordult lehetőségek a szövetkezet javára módo­sították, ugyanis további szerződéskötésre nyílt lehe­tőség. Így, az eredetileg elő­nak ellenőrzéseket. Ezeket az eseteket is tartalmazza az a statisztika, amelyet Garad István mutatott eddi­gi tevékenységükről. Ebben több mint négyezer általá­nos. és közel ezer névre szóló figyelmeztetést rögzítettek. A helyszíni bírságolás esz­közével 1215 esetben éltek a felügyelők, és ez 238 ezer forintot jelentett. Parkron­gálás miatt 340 esetben in­dult eljárás, mert az autó- tulajdonosok a füves, virá­gos területeket használták parkolóként, és ugyanennyi­en használták engedély nél­kül ,a közterületet.. ÉÍő, jó kapcsolat, alakult ki a la­kossággal, sok telefon be je­lentés érkezik. Ezekben sok­szor közérdekű hiányossá­gokra hívják fel a figyel­met. bár előfordul névtelen bejelentés is. vagy éppen szomszédok rosszindulatú feljelentése. A kezdeti időszakban el­sősorban csak figyelmeztet­tek a felügyelők, ám mint később kiderült, ez nem volt igazán hatásos. Az emberek általában akkor reagálnak érzékenyen, ha zsebbe kell nyúlniuk. Tavaly 180 szig- nalizációt küldtek vállala­toknak, intézményeknek, de sokszor még választ sem kaptak. Többször kell hatá­rozottabban fellépniük a jö­vőben, így például a játszó­téri kutyasétáltatás, az alul­járókban történő árusítás el­len. A közterület-felügyelők megtették az első lépéseket egy szebb, tisztább és ren­dezettebb Miskolcért. Papp Zsolt irányzott 2 millió forint ér­tékű exportot 6 millió forint összegben teljesítették. A ru­bel elszámolású kivitel növe­lésére is lehetőség nyílt.; a tervezett szocialista exportot harminc százalékkal szárnyal­ták túl. Bővült a szövetkezet belföl­di és külföldi kooperációs kapcsolata. A Kelet-szlová­kiai Kohászati Vállalaton kí­vül gyártási együttműködést alakítottak ki az ostravai és a kladnói üzemekkel. Etedményes belföldi koope­ráció jött létre olyan nagy­vállalatokkal, mint a Láng Gépgyár, a Dunai Vasmű, s növelte forgalmát a szövetke­zet a Lenin Kohászati Mű­vekkel is. Annak ellenére, hogy a szövetkezet kénytelen volt feszített terv alapján dol­gozni, nem kell szégyenkez­nie az elért eredmény miau. A szövetkezet jelentősen nö­velte nyereségét: a központi telepen különösen kedvezően alakult mind a nyereség tö­mege, mind pedig a 100 fo­rint közvetlen bérre jutó nye­reség összege. A nyereség növekedéséhez hozzájárult, hogy az előirány­zatnál többet termeltek és több nagy termelékenységű berendezést helyeztek üzem­be. A szövetkezetben tovább korszerűsítették a belső ér­dekeltségi rendszert, amely serkentőleg hatott a dolgozók munka kedvére, teljesítményé­re. Élve a keresetszint-sza­bályozás adta lehetőségekkel — ide számítva a termelés ösztönzésére előirányzott év­közi. év végi prémiumokat is — az elmúlt esztendőben a Miskolci Vasipari Szövetkezet kollektívájának keresete átla­gosan húsz. százalékkal nőtt cs megközelítette az évi 72 ezer iorintot. AMÍG A KÉSZLET TART! Jugoszláv öntöttvas radiátor (600-as) 30 százalékos árengedménnyel kapható a Marx téri vasboltban (Miskolc, Marx Károly út 37—39) Telefon: 73-514 ^feBORSODf. 3) O * m ÜD in 0) % ELMI VALLALÄT Nőtt a nyereség és a kereset Számvetés a Vasipari Szövetkezetben Egy kohásl lllllllllllllll ( tlüiií Ez a kohász 41 év és 314 nap munkaviszony után vette le a kobakot a fe­jéről, és ma délután ül ah­hoz az asztalhoz, amely mellett helyet foglalnak volt kollégái, egykori ve­zetői, a barátok, hogy jó egészséget, jó szerencsét kívánjanak a nyugdíjas- évekre. Ez a kohász valamikor az üveggyárban kezdte az inaskodást, ahol az apja mellett nagy üvegtáblákat rakosgatott a szalma közé, hogy házak ablakaiba in­duljanak útra. Azután jöt­tek a katonák, ropogtak a fegyverek, és a háború után a kohászatban jelent­kezett munkára. Ez a kohász még ismer­te a régi III-as kohót, és építette az újat, az azóta is legnagyobbat, ami mára már elavultnak mondható, de ennek ellenére még jár mellette a két régebbi is. Ez a kohász, ha felidézi az egykori társakat: Wer­ner Gyula, Elexai Mihály, Takács Antal (a Kossuth - díjas főolvasztár). Nagy Károly, Farkas Sándor, Ma- tiscsák János nevét említi, és meghívta a búcsúztatás­ra Szakolczai Dezsőt, Ste- íán Ferencet, Petrovics Istvánt .. . akiknek neve ebben a szakmában körül­belül úgy cseng, mintha a focidrukkerek a híres aranycsapat összeállítását sorolnák fel. Ez a kohász szinte min­den versenyben részt vett. Még az '50-es évek elején egymaga annyi salakot to­vábbított a granulálócsar­nokba. mint hét társa együtt, és amikor átmene­tileg kihelyezték a halóé­ra, az addig rosszul kereső társainak egyik hónapról a másikra ötven százalékkal nőtt a fizetésük. Küldött­ségbe is mentek miatta, hogy köztük maradhasson, de ő csak a kohót válasz­totta, ahol aztán újabb és újabb versenyekbe vetette magát. A jutalmakat ak­koriban nem mindig pénz­zel fejezték ki, egyik eset­ben aktatáskát kaptak, máskor kerékpárt, és egy ilyen verseny nyomán ke­rült a néprádió a közben megkapott kétszobás lakás­ba, ahol már kisgyerme­kek várták haza aput. Ez a kohász a szeren­csének köszönheti az éle­tét. Három évvel az eskü­vője után, 1952-ben, kará­csony előtt hiányzott a munkából a főolvasztár, ezért mindenkinek előbbre kellett állni egy hellyel. Az akkor még felső salakos munkakörben levő férfire a súberos munkáját bíz­ták ... és összedőlt a csar­nok. Aki az ő helyére állt, odaveszett. Ez a kohász korán kez­dett el a mások gondjai­val is törődni. A kialaku­lóban levő új társadalom érdekében, a párt megbíza­tásából! járta Ziliz, Han­gács, Boldva utcáit, házait... agitált, szervezett.. olya­noktól kapott jó tanácso­kat, mint Rónai Sándor, Prieszol József. Ez a kohász már felnőtt fejjel, a munka mellett járta ki az iskolát. A mes­terség már a kisujjában volt. de még többet akart tudni, még jobban akarta látni, milyen átalakuláson esik át az érc, mire fo­lyékony vas lesz belőle ... és beült a padba, ahol nemcsak a szakmai tár­gyakból, hanem történe­lemből, magyarból, mate­matikából is jelesen felelt. Éjszakánként a konyhaasz­talon kiterített rajzokon dolgozott, mert nem akart szégyent vallani, be akarta bizonyítani, hogy vasmar­kában a könyv is értékes. Mert vasmarka volt és még most is híres az ere­je .. . Egyszer órák óta kín­lódtak a kollégái a bera­gadt formákkal. Ö fogta a húszkilós kalapácsát, ami­ért egyébként nem nagyon nyúlt más ember, és két- három ütés után megmoz­dult a spicc ... Ez a kohász soha nem küldte a kollégáit, hanem hívta ... hívta őket, hogy menjenek együtt takaríta­ni a poros bunkert, elvé­gezni a felvállalt társadal­mi munkát, vagy felkeres­ni a szakmabelieket Öz- don, Dunaújvárosban, Tri- necben, Katowicében, Kas­sán. És mentek együtt, a közösen megkeresett pénz­ből, elsősorban tanulni, aztán, ha az idő engedte, szétnézni az idegen váro­sokban. Ez a kohász elutazott Cserepovecbe, beállt a szov­jet kohászok közé, és ott is izzadt, hajtott a hatalmas ezer köbméteres kohó mel­lett. Máig őrzi a belépőt, az elismerést kifejező so­rokat és a fotókat a vo- logdai, a leningrádi bará­tokról. Ez a kohász nagyon sok barátot gyűjtött össze mun­kásévei alatt. Szinte csa­ládtagként szeretik a diós­győri 21. Számú Általános Iskola gyerekei, akikhez gyakran elvitte brigádtag­jait. a többi kohászt, akik egyszer körbeállványozták az iskola épületét, hogy felújítsák a faburkolatot, másszor kiállítást rendez­tek Mező Imre életéről, sőt a kispajtások ösztönzésére tanulmányi vándordíját is alapítottak. Ez a kohász megkereste a mártírhalált halt Mező Imre feleségét, sok kedves órát, percet töltöttek együtt, és sokat tanultak tőle. Ez a kohász, ha nem ta­lált meghallgatásra az egyik helyen, ment a má­sik irodába ... mert nem nyugodott bele, hogy a brigádja valamivel is meg­rövidüljön ... kilincselt, mert tudta, hogy társai megérdemlik az elismerést, a plusz pénzt, a jutalmat... és amikor őt tüntették ki, amikor az ő mellére tűz­ték a Munka Érdemrend ezüst, majd az arany fo­kozatát, később pedig meg­kapta Miskolctól a dísz­polgári címet, akkor lis a brigádról beszélt, a társak­ról, akik nélkül erőtlennek érezte volna magát. Ez a kohász megbecsü­lést vívott ki a társaitól. Az utódja, az új brigád- vezető azt mondta, hegy talán a legtöbb lelkesedést, akaratot ‘tőle kapta, s hogy nem tudott olyat kérni, amit elutasítottak volna a többiek. És amikor a tár­sai beszéltek róla, szóba kerültek az irigyei is, akik csak azt látták, hogy utol­érhetetlen. legyőzhetetlen a brigád . .. sőt meg arra is biztatták, hogy fogják visz- sza magukat. „De hát, el lehet várni egy ilyen em­bertől, hogy lefékezze ma­gát?” — kérdezte a párt­titkár, Novak József ... — akiről a beszélgetésünk után néhány órávail érke­zett a szomorú hír, hogy meghalt.. . „Róla kellene írni” — hívott fel a kohász, és máskor dörmögő hangja elcsuklott, mert ez az em­ber: Paulik Miklós, a diós­győri kohászat brigádveze- tője nem szerette és nem szereti a kirakatot, a hír­verést maga körül. A mun­kát, a munkásembert tisz­telte mindig, amit elsősor­ban segitőkészségével tu­dott a legjobban kifejezni, s ha már meg kellett fo­galmazni az emlékeket, visszafogta magát... ke­reste a legjavát, a legsű­rűbb részét, mert sok min­den belefért a tenyerébe, sok minden belefért a majdnem 42 esztendőbe. Szcndrci Lőrinc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents