Észak-Magyarország, 1986. március (42. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-08 / 57. szám

1986. március 8., szombat ESZAK-MAGYARORSZAG 5 Alkoholizmus r. r on pusztítás Hozzászólások cikkünkhöz Az ittas vezetés szomorú rekordjai Nagy érdeklődéssel kísé­rem az alkoholizmussal kap­csolatos élénk vitát. A vi­taindító kendőzetlenül be­mutatta a valós helyzetet, bár a közölt statisztikai ada­tok első látásra szinte hihe­tetlennek tűntek. (Az ital- mérőhelyek magas számára, az elfogyasztott ital mennyi­ségére gondolok elsősorban.) Bár hivatásomnál fogva a téma számomra nem idegen, mégis megdöbbentettek e té­nyek. A megközelítés, az adatok újszerű csoportosítá­sa, az összegzés, jól láttatja helyünket országos összeha­sonlításban is. Sajnálatosan az „előkelő” helyek egyike a miénk ebben a dicstelen ,.versenyfutás”-ban. Az óriási kínálatot, a le­hetőségeket, a szokásokat fi­gyelembe véve azon sincs mit csodálkozni, hogy a köz­úti közlekedésben évtizedek óta az első számú közel­lenségünk szintén az alkohol. Megyénk italozási gyakor­latát sajnálatosan viszontlát­juk közút jainkon is; az utóbbi években a közúti közlekedési baleseteknél ez fokozottan megmutatkozik. Ügy hiszem nem mondok újat azzal, hogy a közúti közlekedésben milyen veszé­lyeket jelent az alkohol. Az ittasság, az ittas vezetés el­leni küzdelem éppen ezért hosszú idő óta elsőrendű kérdés a balesetmegelőzési tevékenységben. Áttekintve az 1985. évi közlekedési baleseti statisz­tikát, jól látható, hogy az it­tasság elleni küzdelemben ez idáig alulmaradtunk. A sze­mélyi sérüléses közúti bal­esetek közel 24 százaléka it­tassággal függ össze, szám szerint 349. Ez 4,8 százalék­kal több, mint az előző év­ben. Tény, hogy az ittassággal párosuló balesetek súlyosabb kimenetelűek, az esetek nagy részében súlyos sérüléssel, sőt halállal végződnek. Ez elsősorban annak tulajdonít­ható, hogy az ittasan vezetők jelentősen túllépik a KRES'- ben meghatározott sebessé­get (a mozgási energia ezál­tal megnövekszik), így ütkö­zésnél, pályaelhagyásoknál a sebesség függvényében meg­növekszik a vezető és az utas veszélyeztetettsége is Az ittas ember könnyelmű­en belekezd eleve veszélyes manőverekbe, amelyeknek a végeredménye az esetek többségében ismert előttünk. A köznyelv szerinti „cser­benhagyok” is szinte vala­mennyien e kategóriából ke­rülnek ki. Miután megtörté­nik a baj, a felelősségre vo­nás elkerülése érdekében elemi emberi kötelességükről megfeledkezve, sorsára hagy­ják áldozataikat. Néhány jellemző példát hadd említsek meg: a megye közvéleményét megrázta a tavaly húsvétkor Mezőcsáton bekövetkezett baleset, amely három ember halálát okozta, de említhetném a karácsony előtti avasi tragédiát is — anya és gyermek elgázolá- sa —, amely kirívóan bizo­nyítja az alkohol szerepét. A közlekedők közül kik is isznak tulajdonképpen? Elemzéseink szerint az it­tassággal összefüggő balese­tek 75 százalékát magán gép­jármű-, illetve járműveze­tők, 18 százalékát gyalogo­sok és utasok okozzák és csupán 7 százalékát idézik elő hivatásos gépkocsiveze­tők. A magán-járművezetői ka­tegórián belül a legfegyel­mezetlenebbek a kerékpáro­sok, a segédmotoros kerék­párosok és a motorkerékpá­rosok; baleseteiknél az ittas­ság aránya megközelíti a 40 százalékot. A személygépkocsi-vezetők ugyan valamelyest fegyel­mezettebbek, közülük min­den ötödik balesetokozó it­tas. A hét napjaira figye­lemmel az állapítható meg. hogy pénteken, szombaton és hétfőn erőteljesen emel­kedik az ittassággal össze­függő közúti balesetek ará­nya. Jó, ha odafigyelünk ezekre a tényadatokra! A közlekedésbiztonság helyzet az utóbbi években sajnálatos módon kedvezőt­lenül alakult nálunk és en­nek egyik oka a fokozott al­koholfogyasztással magyaráz­ható. Éppen ezért a megyei Közlekedésbiztonsági Tanács 1986. évben egyik fő felada­tának tekinti a kedvezőtlen jelenség visszaszorítását Célunk, hogy hosszabb távon legalább az országos átlagot közelítsük e tekintetben, amely mintegy 6 százaié kedvezőbb a miénknél. Propagandával, neveléssel és természetesen kellő ható­sági szigorral szeretnénk a célkitűzést elérni. Ám azt is tudjuk, hogy a hatósági szi­gor önmagában mit sem ér, amennyiben nem kapunk megfelelő támogatást me­gyénk becsületes, szabály- és törvénytisztelő állampolgá­raitól. Jó lenne elérni, hogy az ital hatása alatti járműve­zetést ne tekintenék bocsá­natos bűnnek, hogy meg­szűnne az ezzel kapcsolatos toleráns magatartás, a kö­zöny — sok esetben a kíná­lás, a biztatás, mondván, „egy kupica nem árt meg” — és mindannyian jobban odafigyelnénk erre a nemkí­vánatos jelenségre. Az alkohol a közúton számtalan tragédia okozója. Emberek sokasága hal meg, válik rokkanttá, jobb esetben megússza „csupán kórházi ápolással”. Miért kell ennek így lenni? Ügy hiszem, hogy aki már átélt hasonlót, mások nem­törődömsége, könnyelműsége, vagy éppen fegyelmezetlen­sége miatt, velem együtt vallja, ne adjunk italos po­harat a járművezetők kezé­be. elég volt már a tragédi­ákból. Ne engedjük volánhoz azt, aki italt fogyasztott! Bízom benne; ez a vita is segít abban, hogy közös összefogással javuljon a helyzet közútjainkon, hiszen ez valamennyiünk érdeke. Pónus Ferenc rendőr őrnagy, a megyei Közlekedésbiztonsági Tanács titkára Lehetne kulturáltan is A vitaindítót olvasva, csak megerősíthetem a leírtakat, csupán az alcímmel szállók vitába. A kérdésre, hogy „tehetetlenek vagyunk?” egy­értelműen kell felelnünk: nem! Biztos vagyok abban, hogy eredményesen vehetjük fel a harcot az alkoholiz­mussal szemben, ha azt egy­szer komolyan elhatározzuk és nem fogadjuk el a fél­megoldásokat senkitől sem, akiken valami múlhat. Az ital napjainkban nagyon sok keserűség oka. Mennyi fele­ség és gyermek „köszönhe­ti” ennek szomorúra fordult, elromlott életét? Családok százai bomlanak fel emiatt és akinek 'bátorsága sincs ilyen lépésre elszánni magát, nem egy esetben rettegésnek teszi ki magát, és a gyer­mekeit. Anyagi értékek pusz­tulása a szemünk előtt, az ittasan okozott üzemi, köz­úti balesetek százai nyomá­ban. A vitaindító minden sorá­val, minden megállapításá­val egyetértek. Minden tár­sadalmi rétegben divat az italozás. Csakhogy ivás és ivás között óriási különbség van. Én is iszom, hogy el ne feledjen leírni. Mégpedig fél liter pálinkát — négy hét alatt! Nálam a szomba­tot és a vasárnapot az kü­lönbözteti meg a hétköz­napoktól, hogy olyankor ital is kerül az asztalra. Nem iszunk állandóan, csak ha arra különleges alkalom kí­nálkozik, illetve keveset a hétvégeken. A szombatot és a vasárnapot azzal megtisz­teljük, hogy a feleségemmel ebéd után elfogyasztunk egy üveg sört. Mértéket kellene tartani másoknak is az italo­zásban. Ami a jó hangulatot megteremti egy társaságban, ami kellemesen enyhíti a szomjat és örömöt okoz, az igen, annak van helye. Mondjam úgy. hogy kultu­ráltabban kellene innunk is. Nem mohón, stílustalanul (pezsgőt kávéscsészéből) ke­verve mindazt ami jön. A tévét nézve magam is meghökkenek, milyen ma­gas kereseti lehetőségekkel csábítják a betanított és se­gédmunkásokat, a szakmun­kásokról nem is szólva. Azt hiszem, hogy ezit igen sokan nem tudják kellőképpen ér­tékelni, és ha megvan már a lakás, a jó ruházat, nincs további cél, és ami marad, azt italra költik. A szükség­letekre kifizetett forintokon felül maradó pénz nem szín­házra, könyvre fogy, aho­gyan kellene, hanem a kocs­máiba megy. Sok ember éle­tében a valamikor még in­gyen kapott lakás, a jó fize­tés sem azt váltotta ki, hogy fokozottabban becsülje a kö­zös vagyont, mindent, amit az ember létrehozott. A szö­vetkezeti házak, hát még az OTP-lakások környezete mi­ért ápoltabb, gondozottabb, miért szebbek azok lépcső­házai még húsz év múlva is, mint az „úgynevezett állami lakásoké” alig egy-két esz­tendő után. Ahol a lakó anyagilag is érdekelt, ott na­gyobb a rend, a tisztaság. Pedig valljuk meg, a rózsa­tövek, a szép udvar semeny- nyire sem javítják, óvják a ház állagát, és mégis. Aki nem tudja megbecsülni a kö­zös vagyont és gyarapodás helyett iszik, züllik, annak nagyobb terheket kell a vál­lára rakni. Hány és hány kulturált viselkedésű fiatal él albérletben, dolgozik szor­galmasan a munkahelyén, hogy egyszer lakáshoz jus­son. Persze előre nem lehet pontosan tudni, ki az, aki megóvja lakókörnyezetét, ki az, aki rombol, pusztít, piszokban él a szép új ház­ban is. Lehet, hogy messzire ka­nyarodtam, ám arra szeret­tem volna rávilágítani, hogy híján vagyunk az általános kulturáltságnak, annak, hogy egymásra is tudnánk vigyáz­ni. Ha lesz, aki szóljon a munkahelyen italozónak, vagy fegyelmivel bünteti, ha nem kapja vissza jogosítvá­nyát, aki ittasan gázolt, ha szégyen lesz lerészegedni végre, akkor már érezhet­jük azt, hogy igenis nem va­gyunk tehetetlenek. Mond­jam úgy, hogy véresen ko­moly dolgok ezek és úgy is kellene végre venni őket. Nem vagyok tollforgató ember, sem szociológus, de azt magam is érzem min­denféle türelemnek vége kell, hogy legyen, mert már így is túlságosan messzire jutot­tunk. Ezt igazán azok érzik, akiknek az életében már drámát okozott az alkohol és talán ki sem tudiák he­verni. Igenis rendet lehet teremteni, sőt kell is, de eh­hez radikális intézkedések is kellenek. Járjon a sok ven­déglős a vendég kedvében másként; ne úgy, hogy hagy­ja a betérőt eszméletlensé­gig lerészegedni. Még az ér­vényben levő rendeleteket sem sikerült érvényesíteni. Kit vontak eddig felelősség­re, ilyen okok miatt, és ha netán mégis, akkor jó lenne tudni milyen mértékben ? Csak akkor lesz rend az ital körül, az alkoholizmust csak úgy fékezhetjük meg, ha nem nézünk el semmit, ami el- nézhetetlen. Csak el kellene kezdeni végre! Süveges Pál Miskolc, Lévay u. 5. Töltéserősítések a folyik mentén Az idén több, mint 40 millió forintot költ az Észak­magyarországi Vízügyi Igaz­gatóság a folyók mentén hú­zódó töltések fenntartására. Bár legtöbb helyen araszos hó fedi még a folyókat kí­sérő gátakat, a korábbi fel­mérések alapján a javítás­ra szoruló szakaszokat mór kijelölték —, s a szükséges tennivalókat az olvadás után ismét meghatározzák. Ebből az összegből többek között a Tisza, a Bodrog és más fo­lyók mentén levő árvízvé­delmi műveket javítják ki. Ahol szükséges, kiegészítik a víz okozta hiányosságo­kat, máshol gyepesítéssel erősítik a gátakat. Az igaz­gatóság területén kereken 570 kilométeres a víz útját álló védővonal — ezeken szüntetik meg a kisebb-na- gyobb hiányosságokat, meg­erősítve azokat, hogy biztos védelmet adjanak a megnö­vekedett tavaszi víztömeg ellen. A töltések karbantartásán kívül 14 millió forintos költ­séggel folytatják a korábban megkezdett töltések építését is. A tervek szerint az idén új, mintegy 4,5 kilométeres töltést emelnek a víz útjá­ba Sárospatak és Bodrogha- lász között. Ez a töltéssza­kasz kapcsolódik a Végardó- tól kezdődő védműhöz. Ez­zel ez az új töltés, amélynek befejezését az idén elvég­zik, biztos védelmet nyújt majd az árvizek ellen. Ugyancsak új töltés ké­szül az úgynevezett ronyva- zugi részen is. Ezzel avéd- múvel Sátoraljaújhely alsó részét mentesítik majd az árvizektől. A mintegy 5 ki­lométeres töltés megvédi a város alsó részét a vízká­roktól. Az új gátszakasz a város régi gondját oldja meg, s a korábban évről év­re megismétlődő kártételtől mentesíti a termelőszövetke­zeteket. A z MSZMP XIII. kongresszusa a párt vezető szerepének erősítésével összefüggésben többek között a következő feladatokat jelölte meg: „A vezető szerep gyakorlá­sának alapja a marxista—leninista politika. Ennek érvénye­sülése nagymértékben függ a határozatok végrehajtásának megszervezésétől és ellenőrzésétől. Munkánknak ma ez a gyenge pontja. Minden szinten nagyobb figyelmet kell for­dítani a munka megszervezésére, a végrehajtásra és az el­lenőrzésre.” A párt politikája a határozatok összességében fejeződik ki, és a végrehajtás során valósul meg. A határozatokat a pártban a döntéshozatal alapvető módjának tekintjük. A gyakorlati munka során azt a tényt is figyelembe kell ven­ni, hogy a párthatározatok jelentős hatással vannak a pár- tonkívüliekre is. A jól megalapozott határozatoknak olyan politikai és mozgósító erejük van, amelyek lényegesen be­folyásolják a pártonkívüliek véleményét, állásfoglalását, cse­lekvését is. Ezért elengedhetetlen, hogy a határozatok elő­készítésére, a döntési lehetőségek kimunkálására nagy gon­dot fordítsunk. Alapvető követelmény, hogy mindenkor a reális, tényleges lehetőségeken, feltételeken alapuljanak, a szubjektív, irreális óhajokra, elképzelésekre nem épülhet­nek. Az is fontos, hogy a döntés világos, egyértelmű legyen. Általános megfogalmazások helyett egyszerű szavakkal leírt, világos, félre nem érthető, konkrét határozatok kellenek, melyek célszerűen megvalósíthatók, végrehajtásuk pedig el­lenőrizhető. Az eldöntendő kérdések szakmai, tárgyi össze­tevőit figyelembe véve, helyénvaló, hogy mindenekelőtt .a politikai összefüggések alapján szülessenek a határozatok, és elsősorban politikai feladatokat tartalmazzanak. A tapasztalatok alapján arra is nagy gondot kell fordí­tani, hogy a pártszervek és a pártalapszervezetek csak any- nyi határozatot hozzanak, amennyit végre lehet hajtani, el­lenőrizni lehet, amennyiért testületileg is és személyileg ér­demben felelősség vállalható. Ez különösen azért fontos, mert a párt vezető szerepe erősítésének most különösen a határozatok célirányosabb, következetesebb megvalósításá­ban kell kifejeződnie. A pártszervezetek tekintsék alapvető feladatuknak a párthatározatok eredményes végrehajtását, a határozatok egységes értelmezésének, a végrehajtás meg­szervezésének, a pártonkívüliek mozgósításának, és a végre­hajtás ellenőrzésének útján. Alapkövetelmény, hogy a hatá­rozatok mellett minden tisztségviselő, minden párttag áll­jon ki, azokat példamutatóan hajtsa végre, és munkahe­lyén, környezetében mindent tegyen meg valóra váltásukért. Nagyobb támogatást kell adni azoknak, akik következete­sen harcolnak a határozatok végrehajtásáért, határozottab­ban fel kell lépni azok ellen, akik akadályozzák — akár passzivitásukkal is — a határozatok végrehajtását. A párttagok aktivizálásánál, a pártmunkák elosztásánál tudatosabban törekedni kell olyan konkrét pártmegbízatá­sak kialakítására, amelyek elősegítik az egyes párthatároza­tok jobb végrehajtását. A tapasztalatok szerint a kialakult munkaformák többségükben jól szolgálják a határozatok megismertetését és egységes értelmezését. Ugyanakkor igé­nyesebbé, eredményesebbé kell tenni ezt a munkát. Eseten­ként elfogadható az az észrevétel, hogy sok a határozat és nincs mindig elég idő a végrehajtás feltételeinek megte­remtésére. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a párthatározat a legfontosabb iránytű a cselekvésre, ezért kívánatos azok sakkal gyakoribb és alaposabb tanulmányozása, feldolgozása. Ez egyben a határozatok egységes értelmezésének legfőbb biztosítéka is. Helytelen az a gyakorlat, amikor egy határozat megszer­vezését újabb és újabb határozat hozatalával vélik megol­dani. Akkor, amikor az adott kérdésben meglévő régebbi határozatot még nem hajtották végre, s az új csak azt is­métli. Ez a gyakorlat a határozatok komolyságát csökkenti, előbb-utóbb érdektelenné, közömbössé teszi a párttagokat. Nem ad megfelelő útmutatást a tömegszervezetekben, -moz­galmakban dolgozó kommunistáknak, gyakorlatilag nincs hatása a pártonkívüliekre. Sokszor ennek a helytelen gya­korlatnak a következménye, hogy a politikai munkában, a párttagok nevelésében, a környezet tudatának formálásában, a gazdasági feladatok megoldásában gyenge az elért ered­mény. Ezért is nagyon fontos, hogy a pártszervek és párt­szervezetek határozatot csak valóban indokolt esetben, arra megérett helyzetben és kellő körültekintéssel hozzanak. A határozatok végrehajtásának megszervezésében fontos kérdés a helyi feladatok pontos kimunkálása, adaptálása. A tapasztalható fejlődés ellenére sokszor előfordul, hogy mechanikusan ismétlik a központi, vagy a közvetlen irá­nyító pártszerv határozatait, nem alkalmazzák azokat a he­lyi viszonyokra, elmarad a konkrét tennivalók kimunkálása. Csak a világosan megfogalmazott, differenciált, a helyi kö­rülményeket figyelembe vevő, személyre szóló, határidős, konkrét tennivalókkal biztosítható a határozatok eredmé­nyes végrehajtása. Ez egyben feltétele a pártszervezetek és az egyes kommunisták kezdeményezőkészsége kibontakozta­tásának is. A XIII. kongresszus fontosnak minősítette, hogy minden pártszervezet fokozza kezdeményezőkészségét a fejlődéssel együtt járó ellentmondások feltárásában, a feladatok meg­oldási lehetőségeinek kidolgozásában, a végrehajtást akadá­lyozó okok megszüntetésében. Ennek érdekében szükséges, hogy a pártszervezetek fejlesszék eszmei-politikai irányító tevékenységüket, ideológiai tudatformáló nevelőmunkájukat, erősítsék akcióképességüket a határozatok végrehajtásában. Növeljék a párttagok figyelmét és cselekvési egységét. Fej­lesszék állandóan munkamódszerüket, mindenkor igazítva a társadalmi, gazdasági fejlődés igényeihez. A pártszervezetek törekedjenek arra, hogy a napi kér­dések mellett átfogóbban foglalkozzanak a fejlődésün­ket meghatározó alapvető gazdasági, társadalmi, poli­tikai kérdésekkel. A párthatározatokban egyértelműbben és részletesebben fogalmazódjanak meg a politikai elvek és a helyi tennivalók. Fordítsanak nagyobb figyelmet a határo­zatok végrehajtását biztosító politikai, személyi, tárgyi fel­tételek megteremtésére. Küzdjenek bátrabban a határoza­tok helyi alkalmazásában fellelhető rutinszerűség, a máso­lás, valamint a konfliktusok kikerülésében, túlszabályozott­ságra való törekvésben megnyilvánuló hivatalnoki stílus el­len. Mindezek elvégzése biztosíthatja a kongresszusi célki­tűzések elérésének fontos feltételét, a határozatok eredmé­nyes végrehajtását, a jó színvonalú, eredményes politikai munkát. Czank János, az MSZMP KB munkatársa

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents