Észak-Magyarország, 1986. március (42. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-08 / 57. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 6 1986. március 8., szombat Harc az értelemért Ötvenéves a Szép Szó, József Attila folyóirata Amikor 193« márciusában megjelent a Szép Szó, programcikkében a szerkesztők egyike, Ignotus Pál a Huszadik Század című polgári radikális lap eszmevilágát idézte követendő példaként. Nála világosabban és egyértelműbben fogalmazott József Attila: „Célunk az a társadalmi és állami életforma, amelyben a szép szó, a meggyőzés, az emberi értékek kölcsönös elismerése és megvitatása, az egymásrautaltság eszmélete érvényesül.” Az adott politikai helyzetben, az ország lassú jobbra tolódása idején ez a „szép szó" és kivált az „egymásrautaltság” eszméje annyit jelentett, mint harcot indítani az értékeket kikezdő jelennel szemben, azokra a liberális hagyományokra támaszkodva, melyek a többi között Ady Endre szemléletét is befolyásolták. A lap megalapításának ötlete József Attilától származott. A költő nehéz válságának évei voltak ezek: betegsége súlyosbodott, a Társadalmi Szemlében ellene megjelent szektás hangú támadás után elszakadt korábbi ihletőjétől, a munkásmozgalomtól, s hiába teljesedett ki költészete a Medvetánc című kötetben, korszakos nagysága szinte visszhangtalan volt. A Szép Szó körül összeverődött fiatal írók azonban tudták: a kor egyik legnagyobb magyar költőjének teremtenek otthont, állandó megszólalási lehetőséget, ha kivitelezik szép tervét. Közös volt bennük, hogy kérlelhetetlenül szálltak szembe minden jobboldali törekvéssel és ideológiával, s ebben a vonatkozásban is méltán tekinthették József Attilát a legkiválóbbnak. Hogy a költő számára mit jelentett a Szép Szóhoz való tartozás: talán a számok is jelezhetik. Az alapítás évében 28, a következő, tragikus halála évében pedig 21 verse jelent meg benne. Másutt alig közölt. A lap első számait Ignotus Pál jegyezte mellette szerkesztőként. József Attila a versrovatot gondozta, s egy ideig a folyóirat technikai szerkesztője is volt. (Ilyen minőségében ugyanis rendszeres fizetést kaphatott kedvvel és nagy gonddal végzett munkájáért.) Feladatának tekintette a tehetséges fiatalok felkarolását, hibáik nyesege- tését. Félelmetes kritikus volt, elképzeléseihez makacsul ragaszkodott, tagadhatatlan viszont, hogy rendszerint igaza volt. 1937-ben a Szép Szó rendezte azt az estet, amelyen Thomas Mann felolvasta a Lotte Weimarban egyik fejezetét, s a tervek szerint fellépett volna József Attila is Thomas Mann üdvözlése című versével. A Magyarország című lap híradása szerint azonban „József Attila ódáját a főkapitányság engedélyügyi osztálya az állam- rendészeti osztály véleménye alapján nem tartotta alkalmasnak arra, hogy nyilvánosság előtt, politikamentes ülésen felolvassák. Az állam- rendészeti osztály véleménye szerint ugyanis József Attila ódája nem politikamentes.” A nagy sikerű esten József Attila valóban nem olvashatta fel versét, amit azonban Thomas Mann hevenyészett fordítósból megismert. Mann aztán meghatottan szorongatta Attila kezét, mondván, mennyire jólesik neki a magyar fiatalságnak ilyen megrendítően kifejezett hódolata. A Szép Szó köre a legnagyobb, máig ható tevékenységét József Attila emlékének ápolásával végezte. A lapban rendszeresen közölték a költő kiadatlan írásait, cikkeit és fordításait. Szép Szó-matinékon és esteken idézték emlékét (a Zeneakadémián rendezett első esten a nyilasok közbotrányt okoztak). A Szép Szóhoz tartozó írók kezdeményezték és szorgalmazták, hogy tetemét hántolják ki a balatonszárszói sírból, s Budapesten temessék el. Ez 1942-ben meg is történt. Ezen a második temetésen mondta el látnoki szavait Gáspár Zoltán József Attila majdani utóéletéről, s arról a megértőbb, tisztul- tabb szellemű korról, melynek megvalósulásáért a Szép Szó is küzdött fennállása alatt. R. L. Csodák pedig voltak...(III.) Ahol az olimpikonok esküt tettek A négyévenként megrendezett olimpiai játékokon nők nem vehettek részt. Nemcsak azért, mert a férfiak mezítelenül indultak a versenyen, hanem mert a rabszolgatartó társadalomban á nők általában alárendelt szerepet töltöttek be. A hagyomány szerint csak egyetlenegyszer sikerült asszonynak kijátszania a szigorú tilalmat, és az őrök éberségét, akik korbáccsal és husángokkal tartották kordában az időnként magukról megfeledkezett férfiközönséget. Történt ugyanis, hogy egy Kallipateira nevű hölgy, edzőnek öltözve kisérte el fiát, ám amikor az győzött, átugrott a palánkon, de közben a ruhája elszakadt. A lelepleződött asszony életét végül megkímélték, mivel nemcsak fia, hanem apja és fivérei is olimpiai győztesek voltak. A nőknek egyébként két olimpiai játék között rendeztek futóversenyt, ahol a félig fedetlen vállal és kebellel versenyző győztes hajadonok vadolajfa koszorút kaptak, és jogot arra, hogy képmásukat felállíthassák Olympiá- ban. Nem így a győztes férfiak, akik szobrot állíthattak maguknak a Zeusz temploma előtti térségben. Maga a templom is monumentális építmény volt, de számunkra most a világ hét csodája közé sorolt Zeusz-szobor az érdekes, amely előtt a játékokon részt vevők esküt tettek. Egy pillanatra azonban álljunk meg a mai Olympiában. Görögország déli részén, a Peloponneszosz-féiszigeten, a Jón-tengerparttól nem mesz- sze található. Az egykori stadionok, templomok helyén napjainkban hotelek, emléktárgyas sátrak állnak, és a világ talán legszebb archeológiái parkja, ahol halott katonákként hevernek a 25 évszázaddal ezelőtti oszlopok, szobrok maradványai. Hellasz földjének legszentebb darabja volt ez, ahol az olimpiák idejére elhalasztották a háborúkat. Századunkban viszont a háborúk miatt maradtak el olimpiák ... Az első olimpia i. e. 776-ban zajlott le. Ez a dátum a görög naptár kezdete. Az utolsó ókori vagy antik verseny 393-ban, az első modern pedig 1896-ban volt. Nos, térjünk vissza Zeusz isten szobrához, amelyet az ókor leghíresebb szobrásza, Pheidiász készített, i. e. az V. században. Egy régi görög közmondás szerint, „szerencsétlenség volna meghalni, és nem látni, milyen Pheidiász Zeusza.” Csaknem 13 méter magas volt, az isten ruhája és haja aranyból készült, testének fedetlen részei elefánt- csontból. A szobor trónon ülve, méltóságteljes tartásban ábrázolta az istenek atyját. Fején koszorú volt, bal keMondhatná szebben.. Mit szólna Kazinczy? Ezekben a napokban me- gyeszerte sok-sok előadás hangzik el. s bizonyára többfelé vita is kerekedik anyanyelvi kultúránk kérdéseiről, A magyar nyelv hete rendezvényei a nyelvhasználat értékeire és hiányosságaira irányítják a közfigyelmet, s talán ott is gondolkodásra késztetnek sokakat, ahol a szép magyar beszéd ügye ritkán kerül szóba. Iskolák és üzemek, ifjúsági klubok és művelődési házak hívnak meg előadókat, hogy rendhagyó nyelvórák, vitaestek, meghitt beszélgetések vagy szakmai továbbképzés keretében alakulhasson ki eszmecsere arról, milyen a mi nyelvünk, s milyenek vagyunk mi magunk, amikor eszközével élünk. A gazdag program láttán indokolt lehet a kérdés: mit szólna Kazinczy, ha érzékelhetné ezt. a buzgalmat, vagy ha megkérdezhetnénk tőle, mit ajánl nyelvi és nyelv- használati gondjaink enyhítésére. Válaszát nem is olyan nehéz kitalálni. Biztosak lehetünk benne, hogy fölfedezne értékeket korunk nyelviségében, s hogy ostorozni tudna sok-sok viszszásságot. Vagyis: ma is találna szurkálnivaló gyomot és nevelésre érdemes rózsát. Ma is megírhatná — korunk sajátosságaihoz igazodva, persze — a Tövisek és virágok című ciklusát. 175 éve annak, hogy a sárospataki nyomdában elkészült híressé lett epigrammáinak első gyűjteménye. Ha ma belelapozunk az ötvenhat oldalas kis füzetbe, s olvasgatjuk a 43 költeményt, érdekes tanulságokhoz juthatunk. Igaz, azonnal észrevesszük, mennyit fejlődött a költői ikiféjezés- és írásmód, olykor tanácstalanul latolgatjuk, kik ellen zúdultak nyilai, máshol viszont arról győződhetünk meg: ma is van érvényes igazsága. Azt kérdezzük, mit szólna Kazinczy? Talán most is azt. amit akkor mondott. Ma is vezérgondolatunk lehet „A nagy titok” című epigramma fő mondanivalója, amelyet ő az íróknak szánt, de a társadalom egészére vonatkoztatható: „Jót s jól! Ebben áll a nagy titok.” Amikor a megszólalás felelősségét hangoztatjuk — s ez most a magyar nyelv hete központi témája —. Kazinczy szállóigévé lett mondatát idézhetjük: „Szólj! s ki vagy, elmondom”. Valóban: a nyelvi megnyilatkozásból megítélhető a személyiség több alapvonása. A széphalmi mester pró-' zai írásaiban is nagyon sok időszerű tanításra lelünk. Hangoztatta a nyelvfejlődés szükségességét. mondván: „Nemesebb és hasznosabb foglalatosság nem lehet, mint a hazai nyelvet a legfőbb tökéletességre vinni”. Kijelölte a fejlődés irányát: „a nyelv dolgában nem a szokás a fő törvény, hanem a nyelv ideálja, hogy a nyelv az legyen, aminek lennie illik: hív, kész és tetsző magyarázója mindannak, amit a létek gondol és érez. De ennek értésére komoly tanulás, el nem foglalt elme. idegen nyelvek ismerete s dolgozási gyakorlások vezethetnek el bennünket.” Ha csak ezt az intelmet szívleljük meg, akkor is sokat tettünk Kazinczy szellemében és a mai nyelvhasználat fejlesztése érdekében. Kováts Dániel Baross Gábor, a „vasminiszter” 1886 februárjában a Magyar Királyi Posta üzletkörét új szolgáltatással bővítette; elrendelte a posta- takarékpénztári szolgálatot és annak központi szervét, a Postatakarékpénztárt. A miniszter felismerte. hogy az országos hálózattal rendelkező intézmény milyen nagy segítséget tud nyújtani a takarékossági gondolat elterjesztésében. Ahhoz, hogy a takarékos- sági mozgalom meginduljon széles körű tájékoztató, propagáló tevékenységet kellett kifejteni, mert bár városon a takarék- és hitelszövetkezetek már szépen működtek falun még nem ismerték a takarékosság módozatait és a pénz elhelyezésére lehetőség sem volt. A falusi postamesterekre hárult az a feladat. hogy a lakosság körében a takarékosság gondolatát terjesszék, a falvak zében sassal díszített jogart tartott, jobbjában pedig, amelyet a trónus karfáján pihentetett, a győzelem istennőjének, Nikének szobra volt. Az istenség mellkasa fedetlen volt, derekát és lábát a válláról lágyan aláhulló, állatfigurákkal és liliomokkal díszített aranylepel borította. Fekete márvány talapzaton, álló, ében és cédrusból készült trónszékét drágakövekkel kirakott aranylemez borította. Szemtanúk vallomása szerint, a szobor láttán a látogatókban olyan érzés támadt, hogyha az isten fel- állna trónusáról és kiegyenesedne, fejével átütötte volna a 25 méter magas templomot. Hogy mi lett a csodálatos alkotással, amelyről szinte minden antik iró megemlékezett? Galénosz „Bevezetés a dialektikába” című könyvében az egyszerű létezés fogalmának magyarázatát például ezzel a két ellentétes állítással kezdi: „Zeusz szobra Olympiában van. Zeusz szobra nincs Olympiában.” Az első mondat akkor volt igaz, amikor szerzője leírta, vagyis-!. e. az V. század végétől 393-ig, amikor is Bizáncba vitték a szobrot. A második mondat 475 táján vált igazzá, amikor állítólag egy tűz-' vész során megsemmisült. G. Tóth Ferenc népét felvilágosítsák, milyen előnnyel jár megtakarított kis összegeiknek kamatozó betétkönyvbe való elhelyezése. Az új szolgáltatás bevezetése 1886 februárjától fokozatosan történt. Az első falusi betevők — amint azt a felsővadászi kisposta takarékkönyv-nyilvántartása ez időből tanúsítja — zömmel falusi gazdálkodók, kézművesek voltak, akik félretett kis pénzüket hozták be. Jellemző, hogy az uraság 1 forintos könyvet váltott. A forintnál kisebb összegeket tíz fillérért árusított takaréklapokra ragasztott bélyeggel (akkori nevén frankójeggyel) fizették be. Ha a takarék- lap értéke meghal'adta az egy forintot, könyvre lehetett beváltani, hasonlóan a mai iskolai takaréklapokhoz. A betétekért 3 százalékos kamat járt. Ebben az időben Miskolcon még csak egy posta volt a Miskolci Takarékpénztár épületének a Szinva felé eső részében. Diósgyőr községnek már 1870-től. Hejőcsabának 1884- től volt postája. A postai dolgozók felismerték és felikarolták a takarékosság egyéni jelentőségét, igyekeztek az új üzletágnak propagandát kifejteni és ehhez még a helyi sajtót is igénybe vették. A Borsod—miskolci Értesítőben Vidonyi József pasta- és fávirdatiszt, a miskolci posta dolgozója cikket írt, mely két okból is jelentős; részint ízelítőt ad a száz év előtti felvilágosítás módszeréről, eközben olyan érvekre hivatkozik, melyből kiérezni a kisemberek nehéz anyagi boldogulását — másrészt számszerű adatokat közöl a megyén belüli községek első eredményeiről. Adatai szerint a megyében 1886-ban mint csonka évben 29 postaszerv foglalkozott a betétek gyűjtésével. E községeknél a betevők száma 1167 fő, az elhelyezett betétek száma 6725 darab volt. Az év során 25 548 forintot helyeztek el és 10159 forintot fizettek vissza. A számszerű adatokon kívül ismerteti azokat a takarékos községeket, amelyeknél visszafizetés nem történt; Alsó-Barcika. Bor- sod-Ivánka. Borsod-Nyék. Csernely, Dédes. Edelény. Ernőd. Mezőkeresztes. Rudó- bánya. Sajó-Szöged. Szend- rő. Szihalom, Tisza-Palko- nya. Vadna. Betételhelyezés nem történt Tisza-Kesziben holott e község is részt vett a szolgálatban. 1887-ben a közvetítő hivatalok száma már 42, a betevők 1430 fő, a betétek száma 5226 darab volt. Ebben az évben elhelyeztek 38 876 forintot, visszafizettek 26 135 forintot, a tiszta megtakarítás 12 741 forint. Betételhelyezés nem történt Arló, Bánhorvát, Bogács, Borsod-Csaba, Hangács és Rakaca községekben. Tartotta betétállományát Alsó- Barcika, Arló, Bánhorvát, Bogács, Boldva, Felsőnyárád, Hangács, Rakaca, Sajó-Szöged, Szendrő-Lád, Tárd és Tisza-Keszi, mert ezekben a községekben visszafizetés nem volt. A megye területén meg takarítás dolgában „vezérszerepet” játszik: Szendrő. Rudóbánya, Ózd, Borsod-Nádasd, Mező-Csáth, Miskolc város. Ónod, Ti- bold-Darócz, Felső-Zsolca, Edelény Sajókeresztúr, Mezőkövesd, Tisza-Keszi. végre Tárd — írja a lap. A Posta takarékpénztári üzletága évről évre ismertebbé vált. 1889 szeptemberében kezdte meg e szolgálatát Abaúj- Bakta, Halmaj. Kéked, Ber- zék. Bodrogolaszi, Hangony. Göncruszka, Hejőbába, Her- nád-Kércs. Hernád-Vécse. Krasznik-Vajda, Lak, Mi- kóháza, Múcsony, Négyes. Pálháza, Sajóvámos, Selyeb. Szalonnna, Szentistván. Szir- mabesenyő, Szuhakálló, T.i- szatarján, Vily, Vilmány, Zemplénagárd és Csanálos postahivatal. A többi posta- szerv bekapcsolódása a szolgáltatásba folyamatosan történt úgy, hogy a századfordulóig már minden postaszerv, postaügynökség és hivatal részt vett a takarék- pénztári közvetítő szolgálatban. A takarékossági mozgalom ftulrosii elterjedésében az úttörőmunkát vitathatatlanul a postások végezték. A felszabadulás után megszüntetett Postatakarékpénztár betégyűjtési tevékenységét részben az Országos Takarékpénztár, részben a Magyar Posta végzi, a pénzforgalmi-ügyleti tevékenységet a Magyar Nemzeti Bank látja el. A szövetkezeti mozgalom keretében alakult takarékszövetkezetek tovább lendítették a mozgalmat és ma megyénk takarékbetétállományának 26 százalékát kezeli, míg az OTP 40 százalékban, a posta pedig 34 százalékban vesz részt a betétgyűjtésben. Dr. Kamod.v Miklós
