Észak-Magyarország, 1986. március (42. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-21 / 68. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK'

AZ MSZMP BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA

XUf. évfolyam, 68. szám

Ara: 1,80 Ft

133 nap

„A magyor proletárforradalom még o vakot is látóvá teszi." Lenintől származnak a sokszor idézett szavak - az orosz proletár- forradalom vezére a magyar proletárforradalom vezetőihez küldött üzenetében irta e mondatot. Egy világforradalomban gondolkodó teoretikus és gyakorlati politikus szavai ezek, amelyekkel az ugyancsak világforradalmi távlatokban cselekvő kis forradalmi oórt vilógforradalmi jelentőségű lépését üdvözölte: a Kommunisták Magyarországi Pártját a hatalom megragadása után. Hogy mivel tette látóvá a vakot a magyar munkásosztály? Elsőképpen azzal, hogy az egész világ előtt bebizonyította: a munkásság győztes forradalma korántsem orosz sajátosság, hanem a kor, a proletárforradolmak korának sajátossága — az imperializmus lánca végképp megszakadt, s megkezdődött a kapitalizmusból a szocializmusba való világméretű átmenet kora.

Erőt és felelősséget adott a forradalmároknak az a körülmény. amit Kun Béla, a Budapesti Munkás és Katona Tanács 1919. áprihs 19-i ülésén megfogalmazott. „Két világáramlatnak harca csap össze a Magyarországi Tanácsköztársaság fölött: az imperialista kapitalizmus és a bolsevista szocializmus ... Ez a nemzetközi osztályharc kérdése... Amikor mi megalapítottuk a proletárdiktcrúrát Magyarországon, nem arra alapítottuk számításainkat, hogy mi képesek leszünk majd katonai erővel, rendszeres háborúval megbirkózni az antant csapataival. Nem hittük azt, hogy azzal a hat divízióval, amelyet a fegyverszüneti szerződés a Tanácsköztársaság számára engedélyezett, meg tudjuk állítani azt az offenzivát, amely minden oldalról fenyeget bennünket. Hangsúlyoztuk és hangsúlyozzuk, hogy mi a Magyarországi Tanácsköztársaság sorsát a nemzetközi proletárforradalomra alapilottuk."

Folytathatjuk a lenini mondat értelmezését a Tanácsköztársaság alkotását illetően is. Kádár János szavait idézve, a Magyar Tanácsköztársaság 133 napos fennállása azért is népünk történelmének kiemelkedő szakasza, mert „létrejötte azt jelentette, hogy hazánkban előszór került minden hatalom a dolgozó nép keiébe. A Tanácsköztársaság rövid fennállása alatt, rendkívül nagy nehézségek közepette is, bebizonyította a magyar munkásosztály államalkotó erejét, elhivatottságát a társadalom megújítására, a nemzet vezetésére."

Nagy tetteket vitt végbe a tanácshatalom a társadalmi átalakításban, a szociolizmus céljainak gyakorlati demonstrálásában. A munkáshatalom súlyos örökséget vett át a megbukott tőkésföldbirtokos rendszertől, omely rendkívül kimerült országot hagyott maga után. Rendkívüli erőfeszítéseket tett a termelés és oz elosztás megszervezésére, a tanácsrendszer gyors kiépülése és működése, a pénzintézetek, ez ipari és a kereskedelmi vállalatok állan os'tása, s a népgazdaság megszervezése, a szűkös lehetőségek közepette is a dolgozók ellátásának bizonyos javítása jelentős szociálpolitikai intézkedések kezdeményezése és bevezetése, a munka- és életkörülmények emberibbé válása mindmind mutatta, hogy a dolgozók új világa épül. Kiemelkedő volt a gyermekvédelem, a kulturális forradalom elindítása és útjának szélesre tárása. Eredményei, amelyeket a tanácshatalom a i ülső imperialista túlerővel és az alattomos belső ellenséggel küzdve, az ingadozókkal meg a tapasztalatlanságból fakadó nehézségekkel is birkózva, rövid fennállása idején elért, tanúsították a szocialista munkáshatalom teremtőképességét. A proletárhaza védelmében létrejött a magyar Vörös Hadsereg. A forradalmi honvédelemnek alapja mindenekelőtt a munkásság elszántsága, továbbá mindazok segítsége, akik tisztelettel tekintettek az antanttal dacoló tanácshatalomra, és készek voltak támogatni az ország védelmét.

Az antant katonai túlereje megdöntötte a Duna-völgye első croletárhatalmát. A proletárhatalom emléke azonban tovább élt a munkásság és a földműves szegénység tudatában, éltetve a reményt, hogy ismét fölvirrad a győzelmes forradalom napja.

Péntek, 1986. március 21.

A Varsói Szerződés tagállamainak külügyminiszteri bizottsága 1986. március 19 —20-án megtartotta soros üléseit. Az ülésen a Magyar Népköztársaságot Várkonyi Péter külügyminiszter képviselte.

A miniszterek véleményt cseréltek az európai helyzetről, figyelembe véve a nemzetközi kapcsolatok általános helyzetét és további fejlődésük perspektíváit. Megállapították, hogy a nemzetközi helyzet továbbra is feszült és veszélyes. Nyugtalanságuknak adtak hangot annak kapcsán, hogy fokozódik a fegyverkezési hajsza, különösen nukleáris téren, és törekvések vannak arra, hogy a fegyverkezési hajszát a világűrre is kiterjesszék.

A genfi szovjet—amerikai csúcstalálkozó megteremtette az előfeltételeket ahhoz, hogy a mai konfrontációs helyzetet a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatainak normalizálódása válthassa fel és egészségesebbé váljon a nemzetközi helyzet.

Az ülésen képviselt államok teljes mértékben támogatják az SZKP KB főtitkára által 1986. január 15-én előterjesztett programot, amely arra irányul, hogy az évszázad végéig teljes mértékben felszámolják a nukleáris és vegyi fegyverkészleteket, s betiltsák az űrfegyvereket. A tagállamok kiemelkedő jelentőséget tulajdonítanak e programnak, és megvalósítása érdekében készek minden erejüket latba vetni. Ez elhárítaná az emberiséget fenyegető veszélyt, gyökeres javulást eredményezne a nemzetközi helyzetben, lehetővé tenné a tömegpusztító fegyverek végleges felszámolását.

95 ezer ember lakhelye

Elmaradott térségeink fejlesztési programja

Népfront- és tanácsi bizottságok előtt a felzárkózás tervezete

Aktívaértekezletek, különböző tanácskozások résztvevői tapasztalhatják: napjainkban gyakorta esik szó megyénk elmaradott térségeinek fejlesztési programjáról, arról a nagyszabású célkitűzésről, melynek révén ezek a térségek fel tudnak zárkózni megyénk más terü- teleinek fejlettségi színvonalára. A téma hamarosan a megyei tanács elé kerül, addig is számos fórum foglalkozik a tervezettel, kiegészítés, formálás, végső formába öntés miatt. Tegnap, Miskolcon, a tanács település-fejlesztési kommunális bizottsága, a népfront település-politikai munkabizottsága és a gazdaságpolitikai bizottság együttes ülésén foglalkozott megyénk hosszú távú terület- és településfejlesztési koncepciójával, ezen belül az elmaradott térségek fejlesztési

programjavaslatával.

A témával foglalkozók

előtt bizonyára ismeretes,

hogy az Országgyűlés annak idején határozatot fogadott el hazánk elmaradott térségeinek felzárkóztatására. A mi megyénkén kívül Békésben, Baranyában, Szabolcsban, Somogybán, Vasban,

Zalában léteznek térségek, melyek számos összetevő miatt hátrányos helyzetbe kerültek, számos mutatóban elmaradtak a környező tájegységektől, az itt élő emberek életkörülményei jóval alatta vannak másokénak. A mi megyénkben az északi részeken találhatók ezek a területek, az Észak-borsodi Karsztban, a Hegyközben, a Csereháton, a Hernád völgyében, a Zemplén-hegységben, a Bodrogközben. Megyénk területének több, mint egyharmadáról van szó, nagyjából 2,5 ezer négyzetkilométernyi területről, melyen közel 95 ezer ember él! Mindez jól érzékelteti a feladat nagyságát. Sürgősségét pedig érzékeltetheti egyebek között a térség lakóinak gyors fogyása. Például: 1970 óta ezekről területekről csaknem húszezer ember költözött el! Nyilvánvalóan elsősorban a képzett, munkabíró emberek közül, éppen ez nehezíti a gondokat, hiszen a mennyiségi fogyás minőségi problémákat okozott, a megoldás, a tennivaló tehát emiatt különösen bonyolult.

Néhány ismérv. A területen lévő, 148 településnek megközelítően 80 százalékában egyáltalán nincs ipari létesítmény, a 30 tsz-ből 26

(Folytatás a 3, oldalon)

Megkezdődött az Országgyűlés tavaszi ülésszaka

Csütörtökön, 10 órakor a Parlamentben megkezdődött az Országgyűlés tavaszi ülésszaka. Az ülésteremben helyet foglalt Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke; Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára; Lázár György, a Minisztertanács elnöke.

Sarlós István, az Országgyűlés elnöke nyitotta meg a tavaszi ülésszakot. Az időközi választásról szóló jelentést Pesta László jegyző ismertette. A február 22-i időközi választáson Zala megye 5. számú országgyűlési képviselői választó- kerületében megválasztott dr. Czoma László képviselőt az Országgyűlés igazoltnak jelentette ki.

Az országos választási listán - elhalálozás folytán — megüresedett két képviselői hely betöltésére az Országgyűlés Boldizsár Ivánt - két tartózkodással - és dr. Schöner Alfrédot - egy tartózkodással - képviselővé választotta.

A törvényhozó testület tudomásul vette a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának az Országgyűlés

december 21-én berekesztett ülésszaka óta alkotott törvényerejű rendeletéiről szóló jelentését. Ezután az Országgyűlés elnöke bejelentette, hogy a Minisztertanács megbízásából Hetényi István pénzügyminiszter benyújtotta az illetékekről szóló törvényjavaslatot, dr. Markója Imre igazságügy-miniszter a sajtóról szóló törvény- javaslatot, továbbá három képviselő interpellációt nyújtott be.

A képviselők döntöttek az ülésszak tárgysorozatáról:

1. Az illetékekről szóló törvényjavaslat tárgyalása;

2. A sajtóról szóló törvényjavaslat tárgyalása;

3. Az építésügyi és városfejlesztési miniszter beszámolója az épitő- és az épitőanyag-ipar helyzetéről és feladatairól.

4. Interpellációk.

Ezután Hetényi István pénzügyminiszter emelkedett szólásra.

Hetényi István expozéja

Hetényi István előterjesztésében hangsúlyozta, hogy a kormány megbízásából olyan törvényjavaslat elfogadását kéri, amely minden magyar állampolgárt közvetlenül érint. A törvényt a kormány azért kezdeményezte, mert az 1966-ban hozott jogszabály most már végleg elavult. Az akkor meghatározott mértékek mára az ár- és jövedelmi viszonyok lényeges átalakulása miatt részben túl alacsonnyá, részben túl magassá váltak. De ami ennél is fontosabb: társadalmi, gazdasági fejlődésünket más rendező elvek alakítják, ma másként vélekedünk például az ésszerű személyi vagyon mértékéről, a tulajdon köréről, mint húsz évvel ezelőtt. Sok vonatkozásban változott lakáspolitikánk is, és ezt az illeték- szabályoknak is tükrözniük kell.

Az illetékek egyik része nem más, mint meghatározott vagyontárgyak után — a megszerzéskor fizetendő

— egyszeri vagyonjellegű adó. Méltányos és igazságos ugyanis, hogy mindenki anyagi lehetőségei függvényében járuljon hozzá - a közterhek arányos viseléséhez. Az illeték másik fajtája az eljárási illeték, amely hozzájárulás a bíróságok, államigazgatási szervek eljárásának költségeihez, de az esetek többségében semmiképpen sem jelenti az eljárás költségeinek teljes megfizetését. E két, immár évszázados múltra visszatekintő illetéknem fenntartását

— megfelelő belső változásokkal — továbbra is indokoltnak tartjuk. A rendelkezések egyszerűsítésének szándéka viszont arra vezetett, hogy az eddig ugyancsak hagyományos harmadik illetéknemet, az okirati illetéket megszüntessük, illetve egy részét beolvasszuk a megmaradó illetékekbe.

— A vagyoni javak újraelosztásához — például az örökléshez, az ajándékozáshoz. az adás-vételhez kapcsolódó illetékek a társadalom értékítéletét hivatottak kifejezni az egyes vagyontárgyakról, azok megszerzésének módjáról. A vagyonszerzési illetékek hatóköre kiterjed az ingatlanvagyon- ra, valamint a vagyoni értéket megtestesítő jogokra, mint például haszonélvezetre, a használatra, valamint szőkébb körben egyes ingóságokra. Valamennyi ilyen illeték esetében érvényesül az a szabály — és ezzel mai illetékrendszerühk egyik sokat bírált ellentmondását oldjuk fel —, hogy ha többen részesülnek egy adott vagyontárgy előnyeiből, például az örökös és a haszon- élvező, akkor ezentúl az illetéket is megosztva fizessék, tehát a haszonélvezettel terhelt ingatlan örököse a mainál kisebb terhet viseljen.

Az általános szabályokat néhány indokolt mentesség, illetve kedvezmény egészíti ki: például a 100 000 forint

Hetényi István expozéját tartja

alatti ingó örökség, a takarékbetét, illetve a kötvény öröklése illetékmentes. A visszterhes — tehát adásvétel esetén fizetendő — vagyonátruházási illetéket a jelentős értékű és ellenőrizhető forgalmú vagyontárgyak, mint például az ingatlan és a gépjármű adásvétele esetén kell fizetni. Csak olyan vagyontárgyak után célszerű ugyanis illetéket előírni, amelyek megszerzéséről a hatóságnak biztos tudomása lehet.

Mai és előre látható gazdasági viszonyaink közepette, a leginkább elterjedt és figyelmet érdemlő vagyontárgy a lakás. A lakáspolitikai célokkal való összhang megkívánja —, és ennek az igénynek a javaslat következetesen eleget tesz —, hogy a lakás megszerzésének általában igen jelentős terhét az illeték érzékelhetően ne fokozza. A lakásvásárlás esetén fizetendő illeték például — amely néhány éve még 17 százalék volt, és ma 5 százalék — a javaslat szerint csak 2 százalék lesz. A lakásépítést szolgáló telékszerzés illeték- mentes lesz, ha a lakás valóban megépül. Lakás öröklése, ajándékozása esetén pedig az egyébként járó illeték felét kell csak fizetni. Ha valaki lakás haszonélvezetét örökli, ezután egyáltalán nem kell majd illetéket fizetni. A nem lakás céljára szolgáló ingatlanok — például garázsok, üdülők — megszerzése esetén fizetendő illeték kulcsa az eddigi 17, illetve 20 százalékról egységesen 15 százalékra csökken. A vázolt elvek érvényesítése bizonyos esetekben megkívánja az illeték emelését is. így például növekszik a nem lakáshoz kapcsolódó használati jogok alapításának illetéke és a 20 év óta változatlan összegű gépjármű-átruházási illeték.

Tökéletesítjük az illeték- eljárást is. A forgalmi értékek megállapítását a jövőben kizárólag az illetékhivatalok látják el. Megszűnik tehát a tanácsok által kiadott értékbizonyítvány és az abból adódó vita, hogy az illetékhivatal miért állapit meg ettől az okmánytól eltérő forgalmi értéket. Az ügyfelek érdekét és a jogrendszer összhangját egyaránt hivatott szolgálni az a javaslat, hogy ingatlan, illetve ahhoz kapcsolódó jog megszerzése esetén a jövőben előbb megy végbe a földhivatali eljárás, vagyis a változás bejegyzése az in- gatlannyi Iván tartásba és csak azt követi az illetékkiszabás. Megszüntetjük az állam költségvetési szempontjainak esetenként méltánytalanságot eredményező túlsúlyát. Az új törvény szerint például kiskorú örökösnek az illetéket csak a nagykorúvá válásától számított 2 éven belül kelt megfizetnie.

Az illetékek második nagy csoportja: az eljárási illeték. Ez azon alapszik, hogy aki az állami szerveket „dolgoztatja”, az vállaljon részt ennek költségeiből. Ez azonban nem lehet olyan mértékű, hogy az állampolgárt jogainak érvényesítésében az illeték gátolja. Az egyes konkrét államigazgatási eljárások költségei nem, vagy csak nagy nehézségek árán lennének megállapíthatók. Ezért széles körben átalány-jellegű eljárási illetéket indokolt meghatározni. Ennek célszerű mértéke 100 forint, s ez egyszerre helyettesítheti az eddig külön-külön lerovott beadványi és kiadványi illetéket. Egyes eljárások illetéke részben bonyolultabb voltuk miatt, részben, mert nagyobb vagyoni értékkel kapcsolatosak —, az általánosnál magasabb lesz- Illetékmentességet biztosít a javaslat az alapvető állampolgári jogok érvényesítésével, illetve a kötelezettségek teljesítésével kapcsolatos eljárásokban.

A törvényjavaslat megítélésénél fontos szempont, hogy az hogyan érinti a költségvetési bevételeket. A számítások azt mutatják, hogy az új szabályok hatására az állam illetékbevétele tízmilli- árd forintot megközelítően alakul majd. Ebből körülbelül 4 milliárdot a lakosság, hatmilliárdot pedig a gazdálkodó szervezetek fizetnek. A teljes összeg körülbelül egv- h armada tanácsi bevétel, kétharmadával rendelkezik a központi költségvetés. Azt javasoljuk, hogy az új törvény 1986. július 1-jén lépjen hatályba.

A miniszteri expozé után hozzászólások következtek. Dr. Bölcsey György budapesti, dr. Horváth Jenő budapesti és dr. Kallóss.v Frigyes budapesti képviselő felszólalása után Hetényi István válaszolt az elhangzottakra. Ezután határozathozatal következett: az Ország- gyűlés általánosságban és a megszavazott módosításokkal részleteiben is — egy tartózkodással — elfogadta a törvényjavaslatot.

Szünet után a sajtóról szóló törvényj avaslat megtárgyalásával folytatódott az ülés. Dr. Markója Imre igazságügy-miniszter emelkedett szólásra.

(Folytatás a 2. oldalon)

A Varsói Szerződés üléséről