Észak-Magyarország, 1986. március (42. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-21 / 68. szám
ÉSZAK-MAGYARORSSA6 2 1986. március 21., péntek Dr. Markója Imre: A sajtónak a szocialista eszmék terjedését kell szolgálnia Markója Imre bevezetőben hangsúlyozta, hogy a Magyar Népköztársaságban az állampolgárok alapvető jogait és kötelességeit az Alkotmány tartalmazza. Most az egyik legfontosabb alkotmányos jogunknak, az állampolgárok alapvető politikai jogai közé tartozó szólás- és sajtószabadságnak az alapelveit és a legfontosabb jogi garanciát összefoglaló, magas szintű jogszabály tervezete került az Országgyűlés elé. Ez első_ szocialista sajtótörvényünk. Megalkotásával ismét egy alkotmányos alapjogunk kap részletes, törvényi szintű szabályozást. Fontos követelmény, hogy a szocialista sajtónak, így a mi sajtónknak is politikailag elkötelezettnek kell lennie, és ezt az elkötelezettséget mindenkor nyíltan vállalnia kell. Ez mindenekelőtt azt jelenti, hogy a sajtónak a szocialista eszmék terjedését, a szocialista viszonyok fejlesztését, a szocialista értékrend megszilárdítását kell szolgálnia. A törvény előkészítése során alapvetően ilyen elvi platformról indultunk ki, és úgy gondoltuk, ha sikerül e célokat jogi normákba öntenünk, ez feltétlenül hozzájárulhat ahhoz, hogy a sajtó minden eddiginél jobban szolgálja a szocialista magyar társadalom előrehaladását. Markója Imre ezután elmondta: — A törvényjavaslat előkészítése több éves, nagy figyelmet és körültekintést igénylő munkát jelentett. Ebben a munkában részt vettek a sajtóval és a tájékoztatással legközvetlenebb kapcsolatban levő állami és társadalmi szervek képviselői, a munkálatok koordinálására pedig az Igazságügyi Minisztériumban — a Tájékoztatási Hivatal közreműködésével — kodifikációs bizottság alakult. A közös munka eredményeképpen elkészült törvénytervezetet szakmai-társadalmi vitára bocsátották. Ennek keretében a tervezetet megvitatták a tájékoztatással foglalkozó legfontosabb szervezetek és a tömegtájékoztatás 'munkatársai is. Az előkészítő munka során a hazai tapasztalatok hasznosítása mellett a pozitív nemzetközi tapasztalatokat is igyekeztünk érvényesíteni, különösen az Egyesült Nemzetek Szervezetének egyezségokmányát a polgári és politikai jogokról. Nyugodt lelkiismerettel jelenthetem ki, hogy ez a törvényjavaslat az ENSZ által deklarált követelményeknek mindenben megfelel. A miniszter a beterjesztett törvényjavaslat rendelkezéseiről szólva kiemelte, hogy azok hűen tükrözik az előkészítő munka célkitűzéseit; a törvény megalkotása során megfogalmazott alapelvek megvalósulása nyomon követhető az egyes szabályokban is. A javaslat bevezető része tartalmazza a törvény hatályára, a sajtó feladatára, valamint a felvilágosítás-adási kötelezettségre vonatkozó szabályokat. — A törvényjavaslat a sajtó feladatát az állampolgároknak a tájékoztatáshoz való jogához kapcsolva határozza meg. Az állampolgárok valósághoz hű, időben történő tájékoztatásáról ugyanis a sajtó köteles gondoskodni. Nyilvánvaló azonban, hogy a sajtó csak akkor tud megfelelni e törvényi hivatásának, ha hozzájut a feladatai ellátásához szükséges Di. Markója Imre expozéját tartja. információkhoz. Ezt biztosítják a javaslatnak azok a rendelkezései, amelyek az állami szervek, a gazdálkodó szervezetek, a társadalmi szervezetek és az egyesületek felvilágosítás-adási kötelezettségének szabályait tartalmazzák, és amely elől e szervek csak akkor zárkózhatnak el, ha a felvilágosítás állami, szolgálati, üzemi vagy magántitkot sértene. Az állami, a szolgálati, az üzemi és a magántitok fogalmát egyébként más, magas szintű jogszabályok, köztük a Büntető Törvény- könyv és a Polgári Törvény- könyv határozzák meg. A felvilágosítás megtagadására tehát csak akkor kerülhet sor, ha e jogszabályok a kérdéses adatot, információt kifejezetten titoknak minősítik. A javaslat a tájékoztatás hitelességét azzal is biztosítani kívánja, hogy előírja: a sajtó részére felvilágosítást adó személy a valóságnak megfelelő felvilágosítást köteles adni. A félrevezető vagy hamis tájékoztatást a jogszabályok szintén szankcionálják: a jogsérelem jellegétől és fokától függően büntetőjogi, polgári jogi vagy munkajogi jogkövetkezmények alkalmazására kerülhet sor. A továbbiakban a miniszter elmondta: az előkészítés során komoly viták folytak arról, hogy a sajtó által nyilvánosságra hozott közérdekű bejelentésekre, javaslatokra az érintett szervek kötelesek legyenek-e intézkedni, a sajtóban válaszolni. Voltak olyan vélemények, amelyek szerint a mai szabályozás, amely a válaszadást kötelezően előírja, a gyakorlatban nem vált be. A válaszok rendszerint formálisak, közlésük a sajtószerveket rendkívül nagy adminisztrációval terheli, így e jogintézmény társadalmi hasznossága megkérdőjelezhető. — Mi ezekkel a véleményekkel szemben arra a meggyőződésre jutottunk: közéletünk demokratizmusa megkívánja, hogy a sajtóban megjelenő közérdekű észrevételek ne maradjanak érdemi válasz nélkül. A sajtó munkája csak akkor lehet hatásos, ha a hibák, a hiányosságok feltárását az érdekelt szervek intézkedése követi, ha a társadalom figyelmére, érdeklődésére számot tartó közérdekű bejelentések és javaslatok nem maradnak visszhang nélkül. A törvény ezért előírja, hogy ha a sajtó ezt igényli, az érintett szervek kötelesek a bejelentést megvizsgálni és megválaszolni. Természetesen ahhoz is fontos társadalmi érdekek fűződnek, hogy a válasz — szükség esetén — ugyanolyan nyilvánosságot kapjon, mint amilyet a közérdekű felvetés kapott. — A sajtó munkatársainak régi kívánságát teljesíti a törvényjavaslat, amikor rögzíti az újságírói hivatás gyakorlásával összefüggő jogokat és kötelességeket. A jogok és kötelességek a maguk összességében kifejezik azt a különleges helyzetet, amelyet az újságíró társadalmunkban elfoglal. Ezek a rendelkezések az információ megszerzésének és felhasználásának, az újságíró és a felvilágosítást adó személy közötti kapcsolat kérdéseinek, végül az újságírói tevékenység önállóságának és függetlenségének szabályaival foglalkoznak. E szabályozás kialakításánál is a jogok és a kötelezettségek összhangjának megteremtésére törekedtünk. A javaslat ezért kinyilvánítja, hogy az újságíró bárkitől jogosult felvilágosítást kérni, a kapott felvilágosítást azonban csak kellő körültekintéssel, mindenoldalú alapos ellenőrzés után használhatja fel. . Az újságíró jogosult a felvilágosítást adó személy nevét titokban tartani, ha azonban a tájékoztatás bűn- cselekményre vonatkozott, az informátor neve már nem hallgatható el; és ilyenkor az újságírónak, a Büntető Törvénykönyvből következő, meghatározott állampolgári felelőssége érvényesül. Hasonlóan jelentős az a rendelkezés is, amely arra kötelezi az újságírót, hogy a közlésre előkészített nyilatkozatot bemutassa a nyilatkozatot adó személynek. Ha a nyilatkozatot adó ezt követően úgy dönt, hogy a közzétételhez nem járul hozzá, ez csak akkor fogja a közzétételt megakadályozni, ha a hozzájárulás megtagadására azért került sor, mert az újságíró a nyilatkozatot érdemben és lényegében megváltoztatta. A közzétételhez való hozzájárulás alaptalan megtagadása tehát nem sértheti a tájékoztatás igényét. Miután a sajtó tevékenysége, a tájékoztatás a szó legteljesebb értelmében a köz érdekeit szolgálja, gondoskodni kellett ezért az e tevékenységet művelők, tehát az. újságírók fokozott védelméről is. A javaslat ennek érdekében az újságíró számára ugyanazt a jogi védelmet biztosítja, amely a közérdekű bejelentőket megilleti. Ezen túlmenően pedig a sajtó tevékenységének elősegítésére a törvény végrehajtási rendelete új szabálysértési tényállást is meghatároz A jövőben szabálysértést követ el. és ennek alaoján pénzbírsággal sújtható az a személy, aki az újságírót hivatásának jogszerű gyakorlásában erőszakkal vagy fenyegetéssel szándékosan akadályozza: és sajnos, ilyen gyakorlati esetek elő is fordultak. Ennek kapcsán azt is hangsúlyozni kell természetesen. hogy az újságírókat is változatlanul felelősség terheli hanyag. felelőtlen vaev bűnös magatartásukért, s ezt a büntetőjogi, a nol- gári iogi és a munkajogi szabályok egyaránt szankcionálják. — A javaslat önálló fejezetet szentel a sajtóigazgatási szabályoknak. A sajtóigazgatás a sajtójognak a gyakorlat által a legnagyobb érdeklődésre számot tartó területe. Az előkészítés során is a figyelem homlokterében állt ez a kérdés és talán a .sajtóigazgatási szabályok váltották ki a legtöbb vitát. Nem véletlenül, hiszen alao- vetően az igazgatási, ezen belül az engedélyezési szabályoktól függ a sajtószabadság alkotmányos alapelvének, illetőleg a törvényben megfogalmazott elvi rendelkezéseinek a megvalósulása. E rendelkezések talán legtöbbet vitatott része az engedélyezési rendszer volt. A törvényjavaslat a viták során elhangzott szélsőséges nézeteket elkerülve, alapvető elvként azt tartotta fenn, hogy a sajtótermékek előállításához és nyilvános közléséhez engedélyre van szükség. Az engedélyező hatóságokat a törvény végrehajtási rendelete lényegében a jelenlegi szabályozással egyezően jelöli meg. Ugyanakkor az engedélyezés alól mentesített sajtótermékeket a javaslat lényegesen szélesebb körűen és egyértelműbben határozza meg, mint az eddigi szabályozás. A sajtószabadság érvényesülése szempontjából nagyon fontos, hogy a jogszabály A sajtótörvény-tervezet feletti vitában dr. Fodor László, a Népszava főszerkesztője, megyénk 19. sz. választókerületének képviselője, visszatekintve a magyar sajtó felszabadulás utáni évtizedeire, hangsúlyozta: Részesei és krónikásai lehettünk népünk felszabadításának, társadalmi rendszerünk átalakulásának. A magyar sajtó azonban nemcsak krónikása volt a nagy eseményeknek, hanem a maga eszközeivel elő is segítette azokat — mondotta, majd így folytatta: — A sajtótörvény ugyan nem az újságíróknak készült — a társadalom sajátja —, de megszületése természetesen fontos állomása sajtó, a rádió, a televízió dolgozóinak életében is. A Magyar Újságírók Országos Szövetségének alelnökeként is elmondhatom, hogy a tervezetet minden nagyobb szerkesztőségben, a szövetség szakosztályaiban is alaposan, részletekbe menően megvitattuk, kétszer szerepelt a választmány előtt, sőt januárban — záróokmányként — elnökségünk is foglalkozott vele. Elmondható, hogy javaslatainkat döntően elfogadták és azok a képviselő elvtársak előtt levő anyagban már szerepelnek, őszintén örülünk, hogy beavatásunk, bevonásunk révén hozzájárulhattunk egy ilyen jelentős döntés előkészítéséhez. Úgy gondoljuk, ez a széles körű együttműködés jó példája annak, hogy ha az újságíró-társadalom, illetve a választott testületéi egyre inkább jelen lehetnek és közreműködhetnek a dolgok születésénél, akkor a hivatott propagandisták tapasztalt csapata nemcsak a jobb döntés megszületését segítheti elő, hanem végrehajtásának érdekében is többet tud tenni. Berecz János: — Fontos törvény elfogadására készülünk: a sajtóról szóló törvény tervezete azt mutatja, hogy politikai rendszerünk demokratizálódásának, államéletünk fejlődésének újabb állomásához érkeztünk. A meghatározó társadalmi, gazdasági és kulturális viszonyokat, az állampolgárok alapvető jogait és kötelességeit már több törvény szabályozza. Fontosságát tekintve — elfoniilyen széles körben vonja meg az esetleges tilalmakat. Nos, a mi törvényjavaslatunk rendelkezései csak akkor teszik lehetővé az engedély megtagadását, ha annak kiadása a törvény elvi és konkrét rendelkezéseibe ütközik, vagy ha az előállítás és a nyilvános közlés személyi és tárgyi feltételei hiányoznak, illetve ha a sajtótermék útján bűncselekmény, illetőleg szabálysértés valósul meg. Végezetül arról a kérdéskörről szólt a miniszter, amelynek a jelentősége éppen azáltal növekedett meg, hogy a javaslat szabályai a sajtó mozgásterét, cselekvési szabadságát lényegesen megnövelték, ez pedig a sajtószervek vezetőinek a felelőssége. A javaslat — a jelenlegi szabályozással azonos módon — a sajtószerv vezetőjét teszi felelőssé a sajtópolitika elveinek érvényre juttatásáért és a vezeté— Fontosnak tartjuk, hogy a törvényben a társadalom szolgálatának talaján találkozik a közérdek és az újságírás érdeke. Számunkra a tervezet különösen fontos eleme: a sajtó tájékoztatási kötelezettsége, az állampolgár tájékozódási joga, a felvilágosítás-adás kötelezettsége. A tájékoztatási kötelezettség azonban — mint azt a sajtótörvény tervezetének 4. paragrafusa is hangsúlyozza — nemcsak az újságírók ügye kell, hogy legyen. Olykor zavarja még a sajtómunkát, hogy a közvéleményt informálni hivatott szervek elzárkóznak a tájékoztatás elől, ami mögött esetleg a közvélemény lebecsülése, a nyilvánosságtól való félelem húzódik meg. Előfordul, hogy ha az újságíró gondokról (ami manapság bőven van), vagy döntések előkészítéséről akar írni, azzal beszélik le, hogy ,,az adott problémáról még nem aktuális tájékoztatni". Az is fellelhető, hogy nagyon megszűrve jut el egyes szükséges információ a szerkesztőségi szobákig. Nem szabad egyetlen vezetőnek sem azt gondolnia: amiről a sajtó nem ír, az nem létezik. Sőt, még az is előfordul, hogy egyes vezetőknek kétféle véleményük van. Az egyik, amit az újságíró megírhat, a másik csak az újságíró informálására szolgál. Gyakran az is akadályozza a tájékoztató munkát, hogy ha a sajtó hibát követ el, rendszerint az a reagálás, hogy az Informátorok még jobban elzárkóznak, valósággal megközelíthetetlen fedezékbe vonulnak. — Tájékoztatáspolitikánk két pólusát hangsúlyozva, azt a következtetést kell levonnunk: a sajtótörvény össztársadalmi ügy, mint ahogy az a tömegtájékoztatás is. Megnőtt, és napjagadása után — a sajtótörvény is ezek sorába tartozik majd. — A sajtó munkásainak is köszönhető, hogy népünk egyre hitelesebben látja országunk belső helyzetét, a világban elfoglalt helyét, fejlődésének lehetőségeit és akadályait. A műveltség, a politikai és a gazdasági tájékozottság növekedése a tudatosságot erősíti, annak felismerését. hogy az elkerülse alatt álló szerv tevékenységéért. Mindez nem érinti az egyes belső szervezeti egységek vezetőinek — fő- szerkesztők, műsorszerkesztők és így tovább — és az újságíróknak a felelősségét. Az előbbieket az általuk szerkesztett műsorokra vonatkozóan egyéni felelősség terheli, az újságírók felelőssége pedig a már ismertetett szabályok szerint alakul. Befejezésül Markója Imre kérte az Országgyűlést, hogy a sajtóról szóló törvényjavaslatot — a kulturális bizottság beterjesztett módosító javaslataival együtt — fogadja el és iktassa az ország törvényei közé. Dr. Markója Imre expozéja után Tóth János budapesti képviselő nyitotta meg a hozzászólók sorát. Ezután dr. Fodor László emelkedett szólásra. inkban tovább növekszik az emberi tényező, a tudatos emberi cselekvés, és vele együtt a tudatformáló munka jelentősége. Külön méltatást érdemel a törvénytervezetnek az újságírók jogaira, kötelességeire és védelmére vonatkozó része. Minden bizonnyal örömmel üdvözli majd újságíró-társadalmunk a törvénytervezetnek azt a paragrafusát, amelyik nemcsak az informátor védelméről, hanem az újságíróéról is gondoskodik. Esetenként nagy szükség van erre is. A tömegkommunikáció vezetői érzik a sajtótörvényből adódó megnövekedett felelősséget. A sajtótörvény jó alapot ad például arra, hogy további erőfeszítéseket tegyünk az újságírók élet- és munkakörülményeinek javításáért, hiszen a törvényben megfogalmazott követelményeknek csak politikailag, erkölcsileg szilárd, szakmailag felkészült, s megfelelő körülmények között élő és dolgozó újságírók felelhetnek meg — mondotta, majd felszólalását így fejezte be: — Jól tudjuk: a sajtótörvény olyan jogi eszköz, amely nek alkalmazása nagyban múlik a tömegkommunikáció dolgozóin. Az Országgyűlés előtt kijelenthetjük: a magyar újságírók a szocializmus, a haladás, a béke ügyének szolgálatában kívánnak élni a törvénnyel. Elégedettek lehetünk tulajdonképpen első igazi sajtó- törvényünkkel. A szélesedő, terjedő, tért hódító szocialista demokrácia szülötte. Sikerrel állja az összehasonlítást bármely más sajtótörvénnyel. Ezután Kállai Ferenc (országos lista), dr. Südi Bertalan Bács-Kiskun megyei képviselő, majd Berecz János, az MSZMP Központi Bizottságának titkára szólalt fel. hetetlenül ellentmondásos fejlődés különböző szakaszaiban miként óvhatjuk meg vívmányainkat, hogyan gya- rapíthatjuk eredményeinket. Helyesek, beváltak a sajtópolitika elvei, gazdagok a tapasztalataink, s megérett a helyzet arra, hogy törvényben is rögzítődjenek. Közismert, hogy nálunk a sajtó irányítását; az önállóság (Folytatás a 3. oldalon) A sajtótörvény össztársadalmi ügy Fodor László felszólalása Politikai érdek a közvélemény pontos tájékoztatása
