Észak-Magyarország, 1986. március (42. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-01 / 51. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 12 1986. március 1., szombat Műjégpálya, lovasiskola, kilátó épül Hiskolcért Legfőbb értékünk az egészség Az egészség a családban kezdődik...! Az elmúlt ötéves tervidőszakban a településfejlesztést segítő társadalmi munka kiemelkedő eredményeket hozott Miskolcon. Széles körű összefogással ol' :• új létesítmények szu.~i._k, mint a KRESZ-oktatópá- lya, a Jubileumi játszótér, az ifjúsági váltótábor, a Gyermekrehabilitációs Központ, a HPSE sípályája. a városi vadaspark, a Herman Ottó Emlékpark, a Szentpéteri kapui gyalogosfelüljáró. hogy csak a legfontosabbakat említsük. Az egészséges lokálpatriotizmus eredményeként mintegy 500 millió forint értékkel gazdagodott a megyeszékhely. A most kezdődött VII. ötéves tervidőszak során a városi tanács végrehajtó bizottsága és a Hazafias Népfront városi bizottsága értelmes célok megvalósítására mozgósítja a város lakóit. Ennek szellemében készült el az 1986. évi társadalmi munkaprogram, amelyben felhasználták a lakosság, a tanácstagok, a politikai és társadalmi szervek javaslatait. Ebben az „Hol volt már az az időszak, mikor a miskolci kézbesítők egy-egy telefonelőfizető gyűjtéséért öt forint jutalmat kaptak.” Ez, a napjaink olvasójának meghökkentő mondat olvasható Kamody Miklós Észak-Ma- gyarország hírközlésének története című könyvének 129. oldalán. Nem pusztán azért emeltem ki ezt a mondatot, hogy a mai telefon- helyzetre és a telefonhoz jutásra utaljak, hanem azért, mert nagyon jellemző a posta iránti igények növekedésére, egyáltalán a postai hírközlés történetére. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Múzeumi Igazgatóság gondozásában a Borsodi kismonográfiák című sorozat 22. köteteként jelent meg Kamody Miklós munkája. Kamody Miklós a postatörténet lelkes kutatója és sok-sok résztörténetet feldolgozó publikáció után jelentkezett most egy átfogó hírközlés-történet tel. Meglehetősen messziről indul. Jelzi még a honfoglalás-korabeli hírközlést is, majd a XIII. századtól követi nyomon a cursorok, azaz a hírvivő lovasemberek munkáját, és rendkívül sok történelmi okmány idézésével mutatja be, hogy a XI—XIII. századig miként történt a hírközlés. Aztán a későbbiévben tovább folytatják a korábban már megkezdett, társadalmi összefogással készülő létesítmények építését. Négy ilyen kiemelt munkához kérik a nagyüzemek, vállalatok,. szocialista brigádok, KlSZ-szerveze- tek, kisiparosok segítségét. Ezek közül a legelőrehala- dottabb a második műjégpálya építése. Ennek kivitelezése széles körű összefogással már 1985-ben megkezdődött. A munkát szervező és irányító operatív bizottság ez év november 7-re szeretné átadni a város sportkedvelő lakosságának a második jégpályát, és az új öltöző épületét. Hasonlóan több éves program alapján történik Miskolc egyik festői szépségű tájegységének rendezése. A Garadna-völgyben, az őskohó szomszédságában alakítják ki az ipari emlék- és kirándulóparkot, amely elkészülte után a turisták, kirándulók kedvelt pihenőhelyévé válhat. A megyei könyvtár mellett megépülő Tudomány és Technika Házával a megye ekben a mi területünket érintve, már az Anjou-kirá- lyok és a diósgyőri vár szerepét említi és eljutunk lassan, de mindvégig okmányokkal. igazoltan a Habs- burg-posta megjelenéséig. Tizenkilenc fejezetre osztva írta meg a magyar hírközlés történetét, és mindenkor kitér a társadalmi-történelmi háttér felvázolására is. Természetesen a hangsúly Észak-Magyarországon van, az itteni települések postaszolgálatának fejlődésén. Különösen sok adalékot találunk Miskolcra vonatkozóan. Az csak természetes, hogy ahogy közeledünk napjainkhoz, annál részletezőbb a leírás, ami nemcsak abból fakad, hogy a kutatónak több adat állt rendelkezésére, hanem időközben a posta szolgálata is szélesedett. Már nemcsak a levelet és csomagot kellett továbbítani, megjelent a postaszolgálat egyik nagyon fontos ágazata, a távíró, meg a telefon. Ezek a műszaki jellegű új szolgáltatások a társadalomba annyira „beleépítették” a postát, hogy ma már nehéz lenne az egyetemes postaszolgálat nélkül elképzelni életünket. Kamody Miklós krónikája — mint említettem — igen sok, nem elsődlegesen postai vonatkozású adalékés a város értelmiségének régi igénye teljesül. Négy hónappal ezelőtt elkezdődött a munka az építési területen, hogy 1987. december 4-re, városunk fel- szabadulásának tiszteletére átadják az impozáns létesítményt. Szintén kiemelt feladatként kezelik a város határában felépülő — európai színvonalú — lovasiskola létrehozását. Itt az istálló. a szociális épület építésére. pálya- és útépítésre, valamint fásításra, tereprendezésre várják a társadalmi munkafelajánlásokat. E kiemelt létesítményeken túl a munkaprogram még sok egyéb lehetőséget kínál azoknak, akik tenni akarnak városunk gazdagításáért, szépítéséért. A társadalmi munkák egy része — így a komlóstetői sport- komplexum tereprendezése, valamint a városi Vidámpark terveinek elkészítése — tanácsi fejlesztésekhez kapcsolódik. A munkaprogram összeállítói azonban számítanak Miskolc lakóinak környezetüket szépítő, fejlesztő tevékenységére is. Ennek keretében előtérbe kerül a parkosítás, a járda- és játszótérépítés, útjavítás. zúzalékolás, de ezeken túlmenően szerepel a tervekben egy tapolcai kilátó építése is. kai is gazdag, s így hírközlés ürügyén tulajdonképpen vázlatos társadalomtörténetet is kínál. Szőkébb pátriánk története iránt érdeklődőknek igen sok hasznos adattal szolgál, s olvasmánynak is igen jó ez a könyv. Az idősebb generáció mór nagyon sok személyes élményét, emlékét szembesítheti az író adataival, a fiatalabb pedig a postatörténet hátterében bizonyosfajta városfejlődési tájékoztatást is kap. Természetesen nem várható el egy ilyen, mintegy nyolcszóz évet átfogó munkától annak elemzése, vajon mi az oka, hogy a korábban precizitásáról, széles körű szolgáltatásairól messze határainkon túl is ismert posta munkája némileg megbicsaklott. Miért nincs meg az a dinamikus fejlődése napjainkban, mint ami megvolt korábban? Erre utal a bevezetőben említett idézet, hiszen ma telefonhoz jutni csak roppant nagy anyagi áldozatok árán és keservesen-hosszan lehet, nemhogy még a postai alkalmazott kapna jutalékot érte, ha valakit sikerül rábeszélni a telefon előfizetésére. Ez már nem a hírközlés története, inkább a jelene, ami — szeretnénk hinni — átmeneti kitérő a magyar hírközlés történetében. Kamody Miklós könyvét érdemes böngészni, sok mindent megtudunk belőle. (benedek) A következő hetekben munkatársaimmal a szülőknek gondot adó, a gyermek majd későbbi felnőtt egészségét veszélyeztető néhány kérdésben igyekszünk tájékoztatásainkkal s tanácsainkkal segíteni a szülői hivatás okos gyakorlását. Csodálkozva nézne rám a legtöbb szülő, ha megkérdezném — mint ahogy bizonyos esetekben meg is szoktam kérdezni — szere- lik-e a gyermeküket? Félreértés ne essék! Mikor ezt a kérdést felteszem, nem a hanyag, gyermekükkel valóban nem törődő szülőkre gondolok, hanem azokra a családokra, ahol látszólag minden „rendben van”. Rendezettek az életkörülmények, nincsenek rejtett vagy nyilvánvaló ellentétek a szülők között, a gyermeknek mindene megvan, s a szülők úgy is érzik és gondolják, hogy szeretik gyermeküket. A kérdés az, hogy okosan szeretik-e? A gyermek javát szolgálja-e a „mindent megadó”, a „mindent megengedő”, vagy éppen a túlzottan korlátozó „féltő” szeretet. * Két ember szeretetéből- szerelméből fakadó új élet, azonos számban kap géneket az édesanyától és az édesapától. A mindkét szülő részéről azonos értékű indítás után azonban hosszú időn keresztül döntő mértékben az anya lesz a magzat, majd a csecsemő számára az életet adó, védettségei, biztonságot nyújtó közvetlen környezet. A méhen belüli életben az anya a szó szoros értelmében, vérével biztosítja a szervek kialakulásához, fejlődéséhez s növekedéséhez szükséges „építőanyagokat”. Érthető, s nem szorul bővebb magyarázatra, hogy a magzat fejlődését alapvetően befolyásolja a terhes nő egészségi állapota, életmódja, táplálkozása. Kevesebben tudják, hogy a terhességét viselő nő érzelmi élete, terhességéhez való viszonya s az őt (őket) körülvevő családi élet légköre is hatással van a magzat méhen belüli fejlődésére! Ennek ismeretében nagyobb figyelmet érdemel, fokozott jelentőséget kap a gyermekét viselő terhes nőt, majd szoptató anyát körülvevő környezel, elsősorban a férj szerepe és felelőssége, mint ahogy ez ma a köztudatban s gyakorlatban érvényesül! * A megszületés után, az újszülött majd csecsemő szoptatásával folytatódik a testépítéshez s a gyermek érzelmi életének kiegyensúlyozottságához alapvetően szükséges, szinte pótolhatatlan anya és gyermek■ közötti testi-lelki kapcsolat. A fiatal csecsemő az anyatejes táplálással kapja meg a legelőnyösebb összetételben a testének építéséhez s működéséhez szükséges fehérjéket, szénhidrátokat, zsírokat, ásványi anyagokat, hormonokat, vitaminokat, enzimeket. Kevésbé ismert, hogy kizárólag az anyatejben található, mesterségesen elő nem állítható természetes védőanyagok óvják meg a fiatal, fertőzésekre fogékony csecsemőt a különböző vírusok, baktériumok, s gombák okozta betegségektől. Még kevésbé tudott, hogy a szopással-szoptatással erősödő anya és gyermek közötti érzelmi kapocs befolyásolja a gyermek személyiségfejlődését, nevelhetőségét, későbbi kritikus életszakaszokban — így a serdülőkorban a családhoz való egészséges kötődést, a közösségi életbe való beilleszkedést, pszichés terhelhetőséget, az életben való helytállást és magatartást is, mint ahogy ezt számos tudományos vizsgálat is igazolta. Sajnálatos, hogy tájékozatlanság miatt, hamis propaganda s divat hatására — vagy éppen kényelmességből — oly sokan, indokolatlanul s felelőtlenül nyúlnak a különböző tápszerekhez, lemondva a „természetes” táplálásról. A legjobb tápszer sem pótolhatja maradéktalanul az anyatejes táplálást! Ma mégis, az anyák alig 50 százaléka szoptatja gyermekét legalább 3 hónapos korig, s alig 20—30 százaléka a kívánatos 6—7 hónapos korig. S a többi? Nem szereti gyermekét? Nem hiszem. Csak nem okosan szereti. Elsősorban gyermekeinknek, de a családnak, sőt a társadalomnak is érdeke, hogy erősítsük az anyák szoptatási készségét s hitüket szoptatni tudó képességükben. Ebben már a férj, a családi környezet, a nagyszülők is komoly támogatást nyújthatnak az anyának. így válik és erősödik nemcsak formailag, de érzelmileg is mélyebbé, gondolkodásában összehangol- tabbá, gondokban s közös felelősségben is edződve igaz s tartós egységgé a család. * Az elmúlt évtizedekben világszerte felmerült a kérdés: nem túlhaladott-e a XX. század végén a „hagyományos” családi életforma. Létjogosultsága, helye van-e egy ilyen „kötöttségnek” a civilizált, modern társadalomban, ahol a biológia és orvostudomány a múltban elképzelhetetlen eredményeket ért el, akadályokat győzött le (mesterséges megtermékenyítés, lombikbébi, fogamzásgátlás stb.). A technika, szinte korlátlan — rosszra és rosszul használva ma még beláthatatlan veszélyekkel is járó — „szabadságot” nyitott, lehetőséget adott az élet különböző területein. Politikusok, pszichológusok. pedagógusok s egészségügyi szakemberek foglaltak el sokszor ellentmondó álláspontot e sok kételyt, bizonytalanságot kiváltó dilemmában. Világos utat mutatott e kérdésben az MSZMP XI. kongresszusa, mikor leszögezte: „A család a szocialista társadalmunkban (is) az emberi együttélés alapvető közössége. Minden tevékenységével olyan feladatokat lát el, amelyek nem csupán az egyén, hanem az egész társadalom számára rendkívül hasznos”. Ezen állásfoglalást azóta hozott törvénnyel, rendelkezésekkel megerősítette a kormányzat, s számos szociális-népesedéspolitikai intézkedéssel a család funkcióját elősegíteni tö- rékszik. (Gyes, Gyed stb.). * A család védettséget vagy kiszolgáltatottságot, biztonságot vagy bizonytalanságot ad a gyermek számára. Megveti a testi és lelki egészség alapját vagy éppen a betegségét! A szülők magatartása, a családi környezet példája megszabja a felnövő gyermek viszonyulását az emberhez, a munkához, a közösséghez, befolyásolja, meghatározhatja értékítéletét, világnézetét, életszemléletét. örömre, szeretetre, önzetlenségre, önállóságra, munkakedvre való készséget visz magával a gyermek otthonából az életbe, vagy mindezeknek az ellenkezőjét. Egy gyermekorvosokból, pszichológusokból, pedagógusokból, szociológusokból álló kutatócsoport megállapítása szerint: a 17 éves kori intelligencia 50 százaléka 4—5 éves korra kialakul. További 30 százalék 5—10 éves kor között realizálódik, s mindössze 20 százalékra tehető a 10—17 éves kor közötti életszakasz hatása az intelligencia formálódására, érésére, vagyis az ifjú érdeklődésének, ambíciójának, a környezet jelenségeire, eseményeire való válaszadás módjának. emberi magatartásának megalapozására. Ezt a harmincas években közérthetően így fogalmazta meg René Spitz amerikai gyermekpszichológus: „Amilyen az alap, olyan lesz a ház”. Következik ebből, hogy a család mellett az óvoda és iskola szerepe és feladata is igen fontos, s sokrétű a testileg-lelki leg egészséges „emberformálásban”. Jelentősége miatt külön, más alkalommal foglalkozunk a szülők—családi otthon, gyermekintézmények—pedagógusok és a gyermekekkel foglalkozó egészségügyi dolgozók összehangolt együttmun- kálkodásának fontosságával s módjával. Véleményemmel, gyermek- orvosi tanácsommal a tervszerű, rendszeres életmódra, kötelességekre is tanító nevelési gyakorlat mellett kívánok állást foglalni az utolsó évtizedekben egyre nagyobb tért hódító, a gyermek kívánságait, igényeskedését túlzottan figyelembe vevő, szabadosságra, önzésre vezető nevelési felfogással szemben. Elméleti meggondolással, gyermekorvosi és szülői tapasztalatom alapján vallom, hogy az újszülöttkortól napirendben, táplálkozásban, magatartási szokásokban, időben elkezdett és következetesen folytatott rendszeresség az, amely a későbbiekben is megadja a nevelhetőség, a családhoz való alkalmazkodási képesség, a társadalmi rendbe való beilleszkedési készség lehetőségét. Ez a szülők részéről természetesen nagyobb kötöttséget, körültekintést, következetességet kíván, mint a „modernségénél” fogva is csábító, s a kényelmességre is módot adó, az egyén „önmegvalósítását” túlzottan figyelembe vevő úgynevezett „szabad” nevelés. A „kötött” nevelési rendszer azonban nem jelent, nem jelenthet sem a szülő, sem a gyermekorvos, sem a pedagógus részéről „öncélú”, a gyermek karakterét, teherbíró képességét s kívánságait figyelembe nem vevő merevséget A helyes mértékű „individualizálás” megvéd a túlzásoktól. Szépen fogalmazza meg Sütő András egyik társadalmi drámájában írt, a gyermeknevelésre is érvényes igazságot: „Legyen szabad az, ami megkülönböztet! De az árnyalatok szabadsága nem lehet a szabadság perzsavására”. Prof. dr. Vclkey László gyermekgyógyász főorvos P. Zs. Kamody Miklós könyve Észak-Magyarország hírközlésének története
