Észak-Magyarország, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-08 / 33. szám
1986. február 8., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Indulatok helyett érvek Szövetkezeti emlékeimből íaztt a belterjes gazdálkodás és szövetkezés útján Az 1047. évi V. lé. — a koalíciós pártok nagy egyetértése alapján — megszüntette a községi földigénylő bizottságokat — többségük nagy becsülettel elvégezte forradalmi munkáját —, továbbá a megyei földbirtok- rendező tanácsokat, és szűkítette az Országos Földbirtokrendező Tanács tevékenységét. Az új demokratizálódott birtokviszonyok megszilárdultak. Az ország szántóterületének kétharmadán az 1—5 kalasztrális holddal rendelkezők gazdálkodtak. A termelés a családban élő munkaerő hasznosításával paraszti kisüzemben folyt,- olyan történelmi tájképben, ahol éjt nappallá téve dolgoztak ásóval, emberi erővel, növendék állatokkal, ló—tehén vegyes fogattal, elrejtett és titokban meggyógyított lóval vontatott ekével művelték a földet. Sokan belterjesen kezdtek gazdálkodni, ahol a természeti adottságok és a szükséges munkaerő jelen volt. Aki korábban kertészetben dolgozott,’ az ott ellesett tudományát hasznosította. Többen a Szabad Szóból szereztek ismereteket, főleg Somogyi Imrétől, a Kert-Ma- gyarország felé című könyv írójától, biciklis apostolától. Öl a tiszaladányiak és a tak- taköziek jól ismerték. Bogácson, könyvének egy példányát közreadtam, és rongyosra olvasták. Hócza Vendel és Molnár József, a községi Földosztó Bizottság vezetői és hozzátartozóik voltak az első kertészkedők — ma is folytatják. Ök voltak az első házépítők is. Molnár József 1946-ban 400 négyszögölön hagymamagot termelt. 1947—4f!-ban építkezett. Bátyja 1951-ben. ő 1952-ben vásárolt motorkerékpárt. 1947-ben Borsodivánkán járva elmondták, hogy az újgazdák között van egy hétholdas ember, akinek már dohánykertészete van. A házhelyeken rengeteg gyümölcsfát, majd szőlőt is telepítettek. Bogácson földcserét ajánlottunk az elöljáróságnak, hogy a házhelynek kiosztandó egyházi ja- vadalmi föld helyébe engedjék át a Pást-ot, hogy az újgazdák ott építkezzenek. (E területen az utóbbi öt évben sok új ház épült.) Mivel a cserél ellenezték, így a község néhány száz méterrel megnyúlt. A szövetkezetek valamilyen formájáról sok helyen beszélgettünk ebben az időben. Valóságos szövetkezeti láz volt. Természetesen először a fogyasztási szövetkezeteket — egy kis házi bolttal — és értékesítőket szerveztek, hogy cserébe iparcikket kapjanak. Általában földművesszövetkezet, illetve népszövetkezel néven alakultak, vagy a Hangyát tették népivé, demokratizálták. Az újgazdák az ország legkülönbözőbb részein termelésre is szövetkeztek. 1945 februárjában — tehát a földosztás előtt — Körösla- dány—Fáspusztán a cselédek igénylik a gazdasági épületeket és a gépeket. Áprilisban Sarkadkeresztúron (Sarkad—Feketeér néven jobban ismert) Boros Gergelyek foglak össze. Urban Ernő egyik írásában a sárváriak szövetkezéséről olvastam. Kistokajban Bazsó Károly és Kupái Dániel szervezkedett. Bogács—Pazsak tanyán Hócza Vendellel és Farkas Imrével leltárt készítettünk és elkészítettük az alapszabályt. Fekete Rudolf földigénylő, bizottsági tag közreműködésével elmondtuk a tanyán élőknek, hogy a gazdasági épületek és a traktor a szövetkezeié. Hál' istennek, nem követték a tárd iakat, ahol három tanyát bontottak el. Pazsakon ma is ott állnak az épületek. Az volt az elképzelésünk. hogy állattenyésztésre hasznosítjuk, mert az egri káptalan idején is ezt folytatták. A hozzáértő emberek ottmaradtak. A traktort úgy hasznosítottuk, hogy eladtuk a lenszalmát, vettünk érte gázolajat és a Kerekcsáté- tól (Mezőkövesd—Bogács határa) egybeszántoltuk a földet, vetőgéppel vetettünk, és utána mértük ki — nyilhú- zás alapján — kinek-kinek a juttatott földet. A traktornak a putnoki gépállomásra való bevonultságára Majoros László kapott utasítást. Én Budapesten, a Szabad Szóban 1939—40-ben szövetkezeti cikket írtam és olvastam Kovács Imrének a Cserépfalvi Kiadónál (Cserépfalvi Imre Cserépfaluban született) „Szovjet-Oroszország mezőgazdasága" című könyvét. A háború idején Ukrajnában járva Proszkurov környékén nagyon jól működő kolhozokat láttam. Ezekről, és a hazai szövetkezeti tapasztalatokról beszélgetve alakult ki bennünk, ■hogy miképp segítsünk magunkon. Elképzeléseinket jórészt földijeim — a mezőkövesdi járásban elsők közölt megalakult József Attila Tsz-ben — váltották valóra. A földhöz nem jutották sok helyen a földművesszövetkezeten belül földbérlő csoportokat alakítottak a kulákok által az államnak átadott földeken. Ezért mondtuk hosszú ideig: a földművesszövetkezet a szövetkezetek anyja. Az 50-es évek első felében a belterjes gazdálkodásVéget értek az ágazati szakszervezetek tanácskozásai. Az elhangzott beszámolókban. vitákban központi helyet foglalt el népgazdaságunk helyzete, hangsúlyozva. hogy az elmúlt években nehezebb körülmények, rosz- szabb feltételek között kellett dolgoznunk. Részben ez okozta, hogy vállalt feladatainknak nem is tudtunk mindig eleget tenni. így nem csoda, ha a választások és az ágazati kongresz- szusok sokat foglalkoztak a gazdálkodással, a termeléssel. a bérekkel, az életszínvonallal. Vajon mi a véleménye erről a szakszervezeti vezetőnek? — A mi tapasztalataink és véleményünk szerint a szak- szervezeti választásokon és a kongresszusokon is a többi témához viszonyítva helyes — az élet által meghatározott — arányban, s kiemelt módon foglalkoztak a szak- szervezeti tagok, a küldöttek a termelés, gazdálkodás kérdéseivel. Ennek okát aligha szükséges elismételnem, mindenki előtt ismert: leülés belgazdasági problémák miatt népgazdaságunk minden szintjén a vártnál több és nehezebb feladatot kellett és kell a jövőben is megoldanunk. Ügy ítéljük meg azonban, hogy e fontos tanácskozások mégsem váltak termelési tanácskozássá. mert sajátos, szakszervezel i megközelítéssel tárták fel és tették szóvá a hiányosságokat, hangsúlyozták a jövő feladatainak kijelölésében és megoldásában saját felelősségüket, tenni akarásukat. Követelményként állították maguk elé a szakszervezetek azt is, az eddigieknél is jobban mozgósítsák tagságukat, aktívabban vegyenek részt a gazdasági feladatok megvalósításában, a maguk eszközeivel segítsék a szervezettebb. ról nemigen beszélhettünk, mert a begyűjtés volt a legfontosabb. A szövetkezeti szervezés és élet eltorzult. 1957-ben az MSZMP agrár- politikai határozata a széles közvélemény helyeslésével találkozott. A legnagyobb mértékű belterjesség szükséges az életszínvonal emelkedéséhez, a külkereskedelem fejlesztéséhez, a szocialista világgazdasággal való kapcsolat. erősítéséhez. Mindehhez ki kell használni a természeti és társadalmi adottságokat is. A mai mezőgazdaságban dolgozóknak hasznos megismerni a történelmi tapasztalatokat, egy kisebb- nagyobb táj termelési adottságait. Sok közgazdasági és üzemgazdasági kérdés vető-, dik fel. Új technika, biológiai módszerek, biotechnológia. Mindezek a háztájiban is. Szakismeret és szervezettség. Költségszámítás és jövedelmezőség, a termelékenység növelése. Az arányos településfejlesztés és a községek népességmegtartó feladata az ott élő munkaerő hatékonyabb foglalkoztatását követeli a mezőgazdaságtól. Igényli a termelés és feldolgozás összhangját is. A kenyérízű kenyeret, a tej- ízű tejet, gyümölcsöt és csemegeszőlőt a lakosság és a vendéglők asztalán. Valódi gyümölcsből készített egészséges üdítőitalt. Szóval választékot és minőséget. Rendet a zöldségtermelésben és főleg a forgalmazásban. Hegyi Imre a fegyelmezettebb munkavégzés feltételeinek megteremtését, ezáltal a, gazdálkodási és a termelés eredményesebbé tételét, mint egyetlen forrását az elosztható alapoknak, a dolgozók nagyobb keresetének. — Az elmúlt években az érdekvédelmi, érdekkép viseleti munka egyre nehezebbé vált, mivel az érdekviszonyok egyre bonyolultabbak lettek. Hogyan tud a SZOT mindennek eleget tenni? — A szakszervezetnek mindig is alapvető feladatai közé tartozott, hogy a tagság sokszor igen különböző érdekeit egyeztesse, a jogos dolgozói igényeket a fontossági sorrendnek megfelelően rangsorolja. Éppen ez munkánk lényege, hogy az egész tagság érdekeinek szem előtt tartása mellett a kisebb-na- gyobb dolgozói csoportok, rétegek valós igényeinek kielégítésén is munkálkodnia kell a szakszervezeteknek. Az elmúlt években, a gazdaságirányítási változásokkal is összefüggésben, az érdekek sokfélesége tovább nőtt. Gondoljunk csak a kisvállalkozásokra. a gazdasági munkaközösségekre, a leányvállalatokra! Az érdekellentétek feloldását — úgy gondoljuk — a hagyományos szakszervezeti érdekvédelmi eszközök és módszerek mellett a gazdasági érdekegyeztetés továbbfejlesztésével is segíteni lehet és kell. Ezalatt azt értem, hogy mind nép- gazdasági szinten, mind ágazati és vállalati szinten a gazdasági vezetés és a szak- szervezetek között az érdek- konfliktusok feloldásának új módszereit kell alkalmaznunk. Hogy csak egyet említsek: indokoltnak tartjuk, hogy a közeljövőben az ágazati-iparági és ezen belül a rétegérdekek ágazati szinten. esetleg ágazati kollektív szerződésekben is megfogalCsaknem tettl eg ességig fajuló vitának voltam fül- és szemtanúja a tv szilvesztert kabaréjának megvitatása kapcsán. Baráti körben csak úgy zúgtak a vaskos megjegyzések, melyeknek témája lassan már nem a kabaré volt, hanem a másik balgasága, laikussága és szellemi igénytelensége. Más: kritikus kollégám enyhén szólva nem dicsérte meg a színiház egyik produkcióját, mire a rendező olyan vitát produkált, amely talán túl ■messzire kanyarodott aszóban forgó előadás művészi értékétől. Vagy: az üzemi négyszög a bérfejlesztési le- ihetőségek megvitatása közben két részre szakadt. Az igazgató rosszallóan fogadta a szakszervezeti titkárnak azt a javaslatát, melynek nagyjából az volt a lényege, hogy a mozgóbér egy részét építsék be az alapbérbe. Az étv, miszerint a mozgóbérrel ösztönözni lehet, az alapbér pedig biztos pénz — ■mindkét részről elfogadható, de az előadás módja, a szópárbaj, esetenként közelített a becsületsértés határához. És végül az utolsó példa: mely nem lehet más, mint a területfejlesztési hozzájárulás össznépi vitája. Volt ahol ellentmondást nem tűrő hangon terjesztették elő —, hogy azután az érdekeltek hasonló módon visszautasítsák. Megint volt, ahol két-'három alternatívát vitatták meg, és volt, ahol az okos előterjesztés „csak azért •is” módjára makacs ellenállásba ütközött. Nos, a visszatetsző és visszaköszönő példák ellenére is vallom, mazód.janak. Ez garanciát jelenthetne a szakmai érdekek erősebbé érvényesülésére. A jövőben nagyobb gondot kell fordítanunk az egyes társadalmi csoportok, rétegek — többek között az értelmiség, a pályakezdő fiatalok. a nyugdíjasok — valós igényeinek figyelembevételére, különösen az életszínvonal-politikai célok és eszközök véleményezésében, s a megvalósítás során. Ezt a célt a rétegpolitikai bizottságok működtetésével, általában a rétegpolitika lehetőségeinek jobb kiaknázásával kívánjuk elérni. — Az ágazati kongresszusok alapján, véleménye szerint melyek azok a kérdések, amelyek legélesebben fogalmazódnak majd meg a szak- szervezetek XXV. kongresz- szusán ? — Várhatóan a korábbinál nagyobb követelményeket támaszt majd a tagság velünk szemben. Azt várják, hogy az eddigieknél hatásosabban mozgósítsuk a tagokat a feladatok megoldására. A szak- szervezetnek meg kell újítania munkamódszerét: legyen hogy a vitatkozó kedv sokat fejlődött és jól szolgálja a szocialista demokrácia kibontakozását., mely végtére is egy tőről fakad a politikai egység elmélyítésével és ■megszilárdításával. De elmondható a napjainkra jellemző nyílt és őszinte vitákról az is, hogy általában előremutatóak, egybeesnek a szocialista életmód konkrét és általános igényeivel, s ha nem közvetlen, akkor áttételesen egy ponton túl népszerűsítik a szocialista normákat, egyszersmind kritikáját adva mindenfajta tévelygésnek. Napjaink gazdasági és társadalmi életének bonyolultsága szül olyan gondokat, amelyekkel korábban éppen a dolog természeténél fogva nemigen számolhattunk. Azt azonban kimondhatjuk, hogy még a hirtelen pattant kényszerhelyzetben is jobb dolog az érvekre támaszkodni, mint az indulatokra hagyatkozni. Mert. a meggyőző érvelés célravezetőbb és idötállóbb, mint a látványos, nagyhangú kinyilatkoztatás. Helyénvaló ez akkor is, ha néha népszerűtlennek tűnő vitákban kell megoldást találni a jó ügy, a közösség érdeke és az egyéni elképzelés összekapcsolásával. De az ilyen éles hangú vitákban is sokat segíthet a nyílt, kommunista kiállás és á személyes példamutatás. Megint csak a szakszervezeti választásokra hagyatkozva ide kívánkozik az, hogy napjainkban a korábbitól módszerében és tartalmában is eltérő viták hanghalározottabb, markánsabb érdekvédelmi, képviseleti munkája, s ehhez biztosítson nagyobb nyilvánosságot. Határozottabban, türelmetlenebbül. esetenként kevesebb megértéssel teszik majd szóvá többek között, hogy állítsuk vissza a főmunkaidő rangját, az ez alatt végzett becsületes munka legyen elegendő a tisztes megélhetéshez; jobb munkaszervezéssel, tartalékaink kihasználásával növeljük a termelés színvonalát, versenyképességünket: őrizzük meg szociálpolitikai vívmányaink reálértékét, a differenciálás alapja pedig a rászorultság legyen. Minden bizonnyal többen is szóvá tetszik majd az időskorúak, a pályakezdők, a családalapító fiatalok helyzete javításának szükségességét, s azt. hogy legyen könnyebben elérhető az első lakás. Ott. ahol még nem bevezetett a negyvenórás munkahét, jogosan kívánják ennek megvalósítását. — Ismerve gazdasági, politikai, társadalmi helyzetünket. lehetünk-e a jövőt illetően optimisták, s ha igen, ön szerint ez az optimizmus miből táplálkozhat? — A szakszervezeti mozgalomban lezajlott, a tagsággal folytatott nyílt és őszinte párbeszéd, a dolgozók véleményei, az érezhető jobbító szándék és tenni akarás, a javaslatok optimizmussal töltenek el bennünket. Tagságunk reálisan látja az ország, a társadalom, a gazdaság és saját, munkahelye helyzetét, a gondokat és a hiányosságokat is. Büszke elért vívmányainkra, azokat tovább akarja gyarapítani. De azt is tudja, hogy egyéni élete, sorsa és boldogulása bár mindannyiunk. de ugyanakkor saját kezében is van. s csak munkája eredményeként javulhat tovább. Arról is megbizonyosodhattunk, hogy tagságunk ismeri, érti és támogatja pártunk politikáját, a VII. ötéves tervben megfogalmazott célokat. s kész azok végrehajtásáért dolgozni. Mindezek és a szakszervezeti mozgalom munkája iránt kifejezett bizalom táplálja ootimizmu- sunkat. de egyben a tagság jövőbe vetett bizakodását is kifejezi. zanak el — a jobbító ügyet és a cselekvést sürgetve. Annak is örülhetünk, hogy ezekben a vitákban nincs lehetőség a szubjektív érzések felülkerekedésépe a közösségi érdekeken. Az elhatározásokban is ez utóbbi a döntő és a példák tanulságul szolgálnak arra is, hogy az országos jelentőségű gazdasági vagy társadalmi törekvések éppen ott valósulnak meg, vagyis a munkahelyeken, a kisebb és a nagyobb közösségekben, tehát ahol a vitatott témák és a viták résztvevői szinte testközelben vannak. Így minden nézet, vagy nézet- eltérés a szó igazi értelmében emberek közötti kapcsolatokat érint és hordoz. És ezt szem elől téveszteni legalább annyira vétkes volna, mint érvek helyett indulatokra bízni a elöntések kimenetelét. ■Miután vitáink tárgya manapság igen gyakran kapcsolódik a gazdasághoz, a termeléshez, nem érdektelen beszélni róla, hogy mennyire fontos az érvek értékrendjében. ha úgy tetszik, meggyőzésünk fegyvertárában helyzetünk és lehetőségeink reális megítélése, a feladatok pontos meghatározása, illetve a megoldás feltételeinek megteremtése. Ez a realitás egyetlen üzemben, vagy intézményben sem tűri el az illúziókat, vagy a gazdasági helyzetünket, elképzeléseinket alábecsülő nézeteket. Vitatkozunk, mert van miiről — mondta minap a gépgyárban dolgozó barátom. így igaz! Olyan időszak köszöntött ránk. amelyben a fekete és a fehér kor zott a szürke sok-sok árnyalata is fellelhető, és nekünk naponta kell dönteni, merre közelítsen a világosabb és merre a sötétebb kontraszt. A vita persze nem , JjglJ^tj tesitheti sem a döntéseket, sem a vezetői határozottságot. Viszont segítheti a jó döntéseket és a helyes vezetői magatartást. És vitával nem hozhatunk helyre korábban elkövetett hibákat, de a vita segíthet e hibák megismétlődésének kizárásában. Segíthet abban is, hogy a közösségeket beavassuk a fontos döntések alapját képező összefüggések megismerésébe. Így az érdemi ügyeket szolgáló egészséges vita mindig jobbító szándékokkal bír, segítve az együttgondolkodást és az együttes cselekvést, s ez utóbbira — ki is tagadhatná — nagy szükség van itt és most. Viszont bármennyire is szükség van okos közösségek alkotó vitájára — nincs szükség indulatok elszabadulására. Következésképpen a legfontosabb vitákban sem szenvedhet csorbát a személyiség tisztelete és az emberi méltóság, mert ahol ez történik, ott már nem a ■helytelen nézetek ellen irányul a hang, hanem embereket vesz célba. A meggyőzésnél azonban hosszú távon soha nem a hangzatos szavak. hanem az ésszerű érvek és a példás cselekedetek hoznak eredményt. Ez voltaképpen azt is jelenti, hogy a kulturált vitakészséggel egyformán leküzdhető a langyos belenyugvás és az izgága türelmetlenség. A jó érveket soha nem helyettesíthetik a mélyről felbugy- gyanó indulatok. Paulovits Ágoston Beszélgetés Sólyom Ferenccel, a SZOT titkárával
