Észak-Magyarország, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-08 / 33. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1986. február 8., szombat Ma este a Budapesti Kongresszusi Központban ünnepélyesen megnyílik a XVIII. magyar játékfilmszemle, a hazai filmművészet legjelentősebb éves számvetése. A szemle mezőnyében azok a filmek peregnek a zsűri előtt, amelyek az előző számvetés, azaz 1985. februárja után készültek el az új rendezvény kezdetéig. Ezeknek nagyobb hányadát a közönség még nem láthatta, csak ezt követően kerül majd a mozikba. A szemle kitűnő alkalom arra, hogy a zsűrin kívül a szakma és az érdeklődő nagyközönség is áttekinthessen egy esztendei filmtermést és jobban felfigyelhessen azokra a jelenségekre, tendenciákra, törekvésekre, amelyek a napi műsorban, a nem hazai művek közötti vetítés, illetve megtekintés közben nem tűnhettek annyira markánsan szembe, mint amikor együtt látható, egymáshoz mérhető a művek sora. Ez a ma kezdődő filmszemle — az előzőkhöz képest — sok új vonással gazdag. Alapvetően új dolog, hogy a vetítések során túl •—, amelyek keretében a versenyfilmekkel együtt közel száz filmet ismerhet meg a hazai és külföldi érdeklődő — a szemle egyben szakmai fórum is lesz. Az új otthon, a Budapesti Kongresszusi Központ igen jó keretnek mutatkozik a sokféle szemle-tevékenység egybefogására. Ugyanis a nagy befogadóképességű Pátriaterem mellett kisebb-nagyobb termekben lehet különböző bemutatókat tartani, a délelőtti órákban pedig különböző tanácskozásokat szervezni. Igen fontos új vonás, hogy most a szemle nemcsak a filmalkotóké, hanem a forgalmazóké is, tehát az alkotóművész és a befogadó néző közötti lánc legfontosabb tagja, a mozihálózat képviselete is bekapcsolódik, mégpedig igen intenzíven a szemle munkájába, s például a 11-i fórumot kifejezetten az alkotóművészek és a forgalmazók találkozójának és minden bizonnyal igen érdekes gondolat- cseréjének szánják. De lesz külön forgalmazás-politikai megbeszélés, s most is lesz nyilvános vita a zsűri döntésének meghozatala előtt. E szemle szolgál alkalmul a Magyar Filmklub Szövetség alakuló közgyűlésére is, amelyen részt vesz Jean-Pi- erre Brossard, a Nemzetközi Filmklub Szövetség főtitkára is. Ez is jelzi, hogy a szemlén nemcsak a hagyományos mozikeretek közötti filmforgalmazásról lesz szó. A versenyfilmek mezőnye szegényebb a tavalyinál. Ismert — főleg gazdasági — okok miatt kevesebb játékfilm készülhetett, így végül is az egy esztendei termést huszonegy mű fogja képviselni, de a versenyben mindössze tizenhat vesz részt. A már korábban bemutatottak közül négyet nem nevezett az alkotója versenybe, a még nem látottak közül pedig egy szerepel versenyen kívül. Ezek információs keretben szerepelnek a programban, s noha a zsűri ezek felett nem ítél, megismerni feltétlenül szükséges valamennyit, hiszen az összképhez igencsak hozzátartoznak. A tizenhat versenyben levő film közül tízet csak ezt követően ismerhetünk meg. A zsűri döntése február 12-én este hangzik majd el, s a filmek megkezdik útjukat a rendes napi elosztás szerint — például az Idő van című már éppen 13-án kerül a premiermozikba — a díjnyertesek meg néhány fővárosi moziban és a közeli falusi filmnapok díszbemutatóin találkoznak majd soron kívül a nézőkkel. Nem felhőtlen szórakozást, de érdekes filmélményeket, tartalmas munkát ígér a XVIII. magyar játékfilmszemle a mintegy 250 külföldi vendégnek, az ugyancsak 250 mozihálózati dolgozónak, a filmszakma és -kritika népes táborának, s nem utolsósorban az érdeklődő nagyközönségnek. — Érdeklődéssel várjuk. (benedek) Gyermekeinkért közös összefogással Testi és szellemi jólét, egészség és lelki harmónia ikerfogalmak. A közmondás is azt tartja: ép testben ép lélek. Könnyű dolog volna azt mondani, hogy az egészségügy munkásai a test épségét óvják, a nevelésügyé pedig a szellem növekedését vigyázzák. Csakhogy ez a leegyszerűsítő megközelítés épp a lényeget takarná el; azt a tényt ugyanis, hogy így nem lehet megvonni a határokat. Mindkét hivatás művelőinek egyaránt figyelniük kell a testi és a lelki folyamatokra. Sok szép eredményt értünk el a gyermek- és egészségügyi intézmények együttműködését illetően. Ügy gondolom azonban, hogy még erőteljesebb és szélesebb körű kapcsolatok teremtésére van szükség, elsősorban az óvodás és a kisiskolás korosztály rendszeres egészség- ügyi ellátása terén. Igaz, az iskolaorvosok az iskolakezdés előtt minden hatéves gyermek teljes körű egészség- ügyi felülvizsgálatát elvégzik, azonban folyamatos, rendszeres ellenőrzésre volna szükség. Ennek eredményeként ugyanis korábban javítani tudnánk a kiskorban korrigálható látási, hallási és testtartási hibákat. Tudjuk, hogy ehhez a szervezeti kereteket kellene kiépíteni és javítani az iskola- és óvodaorvosok működési feltételeit, fokozni kellene anyagi és erkölcsi megbecsülésüket. Sajnálatos tapasztalatunk, hogy az óvodákban és az iskolákban növekszik a hátrányos helyzet következményeit magukon viselő veszélyeztetett gyermekek száma. Szükséges lenne feltárni a gyermekek személyiségfejlődését veszélyeztető biológiai, fiziológiai, környezeti és ne- veltségi ártalmakat. Nagyon eredményes lehetne egy következetes ellenőrzési rendszer megszervezése a gyermekek testi és lelki egészségének biztosítása érdekében. Az egészségnevelés szerves része az iskolai nevelőmunkának. Legfőbb feladatunk, hogy gyermekeink egészségesek és értelmesek legyenek. Az ifjúság a jövő tétje! Az óvodák és iskolák gyermekvédelmi felelőseinek partnerei kell, hogy legyenek az orvosok, az egyes munkahelyek vezetői. Csak ilyen közös társadalmi ösz- szefogással, szakszerű és gyors felismeréssel, egy korszerűbben értelmezett gyermekközpontú szemlélettel lehet hatékonyabb megelőző nevelőmunkánk. Mindezért az orvosok és pedagógusok illetékességi körükben igen sokat tehetnek. Test és lélek harmóniája alapvető feltétele az emberi boldogságnak. A gyermek- és ifjúkorban sok minden eldőlhet az egészség és a szellemi fejlődés vonatkozásában. Közös összefogással kell munkálkodnunk a jövő nemzedékért! Földy Ferenc 75 éves a mezőkövesdi gimnázium Ezt adja hírül az a jubileumi évkönyv, amelyet ebből az alkalomból szerkesztett az iskola igazgatósága és a Mezőkövesdi Öregdiákok Baráti Köre. A jubiláló iskola hivatalos neve (az 1970-es profilbővülés óta): I. László Gimnázium és Szak- középiskola. A több évszázados múlttal rendelkező iskolákhoz képest persze kevésnek tűnik ez a háromnegyed évszázad, de ha a volt tanítványok alma materükhöz való ragaszkodásán, a benne kapott tanulmányi és erkölcsi indíttatáson mérjük, a kövesdi iskola méltán illeszkedik idősebb, patiná- sabb társai sorába. Napjainkban, amikor a hazához, a nemzethez való kötődés kisközösségi megnyilvánulásainak örvendetes térhódítását tapasztaljuk, nagyon időszerű az ilyen kiadványok megjelentetése. Egyrészt azért, mert a múlt haladó hagyományainak vállalását demonstrálja, másrészt azért, mert nemes emberi értékek mai jelenlétének fontosságát hangsúlyozza. Mindez a mezőkövesdiek jubileumi évkönyvében is szépen' tükröződik. A gimnázium 75 esztendejének méltatása nem enr nek a recenziónak a feladata, sorra kerül majd az a tervezett jubileumi ünnepségen. Az évkönyv néhány fontos gondolata azonban már most is kiemelést érdemel. Az első legyen mindjárt egy 'idézet a gimnázium egykori diákjától, a tudós irodalomtörténésztől, dr. Mártinké Andrástól, aki az iskola „humanista demokráciáját” jellemezve így írt: „Ennek a demokráciának egyetlen törvénye volt — s ez ellen se tanár, se diák nem lázongott, nem méltatlankodott, mely alól nem volt kivétel az igazgató és a tanárok gyermeke, rokona (sőt kosztosa) sem, — első a becsületes kötelességteljesítés. De ezt az iskolai alkotmány kiegészítette azzal, hogy a hátrányos környezetből jött, nehezebb körülmények közt dolgozó tanuló munkája, tehetsége, eredménye valamivel többet ért. De nem uralkodott az iskolai értékrendben a jó tanulók arisztokráciája, s a kisebb tehetséggel, de tisztességes szorgalommal elért gyengébb érdemjegy is becsülésben részesült.” Az iskolától kapott útra- valót pedig a következőkkel érzékelteti: „És volt abban a tarisznyában — nem az iskola s nem tanáraink, hanem a könyörtelen valóság hibája miatt — valami életszerűben, mely a sikernél, a magas polcnál, az anyagi' kiemelkedésnél többre tartotta a tisztességet, az őszinteséget, egyenességet, a szorgalmat, a tehetséget és a munkát minden körülmények között, minden életfor- gandóság között... Sokan vagyunk önként vállalt "áldozatai-"' ennek az erkölcsi rendszernek. De én is és bizonyára velem sokan mások, ha újra kellene kezdeni, százszor újra ezt az utat választanánk, mert nagy erőt, nagy megnyugvást jelent az, hogy valaki minden este szégyenkezés nélkül nézhet a tükörbe, nézhet szembe önmagával.” Az évkönyv is megfelelően érzékelteti a kövesdi gimnázium egyik legjelesebb értékhagyományát: a minőség tiszteletét. Ez mindenekelőtt a gimnázium kiváló igazgatóinak, tanáregyéniségeinek személyes példájával függ össze. Az első igazgatóra, Bayer Róbertre éppúgy, mint dr. Papp Zoltánra, az iskola hosszú időn át volt igazgatójára, nem utolsósorban ennek köszönhetően emlékeznek tisztelettel az egykori diákok, köztük mai tanárok az évkönyvben. Sokoldalú műveltségük, emberi magatartásuk, a diákok iránti felelősségük ma is követésre méltó. Kapcsolja hozzájuk a jó emlékezet azt a sok-sok kitűnő tanárt ■ is, akik életre szóló hatással voltak az egymást követő diákgenerációkra. Az évkönyvről szólva a gimnáziumhoz kezdettől szorosan kötődő kollégiumot is meg kell említenünk. Hosz- szú időn át az iskolával egy épületben . működött, most már ebből a szempontból is önálló, de a gimnáziummal teljes összhangban foglalkozik a kollégisták látókörének, műveltségének bővítésével. Sokunk számára a mezőkövesdi gimnázium a kollégiummal együtt jelenti az alma matert. A jubiláló kövesdi gimnázium viszonylag még fiatal intézmény, hagyományai azonban így is tiszteletre méltóak, s egyre gyarapodnak. Ebben elévülhetetlen érdemei vannak dr. Bayer Istvánnak és Kalo Jenőnek, akik Budapesten hozták létre a Mezőkövesdi öregdiákok Baráti Körét. A kör minden egykori kövesdi diák előtt nyitva áll, sok a vidéki tagja is, és a hasonló körök közül az egyetlen, amely egy matyó rózsa díszítette külön jelvénnyel is rendelkezik. Az évkönyv mind tartalma, mind szerkesztésének minősége szerint méltó a jubiláló iskolához (felelős szerkesztő : dr. Bayer István Kos- suth-díjas, ny. főiskolai tanár, öregdiák). Az iskola múltját, jelenét, jeles tanárait, híres növendékeit számos írás mutatja be, sokszínűén. A 75 év iskolai krónikáját Szabó János igazgatóhelyettes (öregdiák) foglalta össze tudományos igé- nyességű tanulmányban. Felelős kiadó: Nagy István, az iskola jelenlegi igazgatója. Kövér Árpád Roland Erb Fészek Kezemhez tapadt föld magadhoz szorítottál menekítettél kövek füvek közé zörgő gaz tövében óvó anteuszi fészket találni Midőn a vihar elvonult fürkésztem hosszan a mérhetetlen csendet boldog túlélő akit nem ragadott magával magasba az örvény Cseh Károly fordítása A Sárospataki Népfőiskola kerek ötven éve, lüSű. február 1—9. között rendezett első tanfolyamával vette kezdetét és 1948 tavaszán az állandó leány-népfőiskolával zárta kapuit. Hazánkban a népfőiskola, mint felnőtt köznevelési forrna a két világháború között hatékony képzési-nevelési intézménynek bizonyult. iNálunk a századfordulótól kezdve akadtak rövid életű előzményei. A népi írók Móricz Zsigmond vezette népfőiskolái mozgalma 1940—42 között olyan politikai légkört alakított ki, amellyel az ellenforradalmi rendszer művelődéspolitikájának tarthatatlanságára irányították a közvélemény figyelmét. Egyre világosabbá vált, hogy a kulturális „olló” egyik szárán a kultúrából kirekesztett, a kulturális „kizsákmányolásban” élő nagy tömegek művelődési helyzete tarthatatlan. A népfőiskolái mozgalom eszméjét a múlt század közepén a dánok nagy reformátora, N. F. S. Grundtvig fogalmazta meg. A népfőiskolát Grundtvig minden társadalmi osztályból származó, de elsősorban a 18—30 éves parasztfiatalok számára szervezte. A Sárospataki Népfőiskola, Szeretetfalva néven, jelképes faluközösségként működött: a korabeli Alvéggel, Felvéggel, ifjúsági és felnőtt közösségeinek keretében. E „falunak” választott tisztségviselői gyakorolták az önkormányzatot: rendkívül otthonos, bensőséges légkörben, demokratikus, „tanár-diák” viszonyban. Talán ezen lélekképző, inkább nevelő, mint oktató jellegében rejlett legfontosabb sajátossága. Köztudott, hogy a serdülőkort többnyire viharos önállósodási ellentmondások is kísérik, amelyekből éppen a legfontosabb életkori sajátosság az, amit intellektuális izgalomnak, érdeklődésnek nevez a szakirodalom. Ezt a sajátosságot tudták a népfőiskolák nemcsak a serdülőkorra, hanem azon túl is, egy érettebb, a felnőtt korra életmód igényként átvinni, tartósítani. ■ A „faluközösség polgárait” a demokratikus társadalmi élethelyzetekre éretté, családi, társadalmi, állami, egyházi közösségek, sőt az egész emberiség teljes értékű tagjaivá törekedtek tenni. Európában a népfőiskolák napjainkban is fontos helyet foglalnak el a permanens nevelés általános rendszerében és a lakóhelyi közművelődési intézmények között. A dán típusú népfőiskolák ma is fő erősségei a skandináv országok népművelésének. De több észak- és közép-európai országban is elterjedt forma. A harmincas-negyvenes években az európai fejlődés fő irányaitól eltérő, sajátos magyar agrárstruktúra termelte ki a falu felé fordulást, a szintén sajátos, az európaitól nagyjából különböző népi írói, falukutatói törekvések testvérmozgalmait, azok jelentősen eltérő árnyalatait is. Ezt a világgazdasági válság fokozta, így a népfőiskolák is ennek a szellemi erjedésnek egyik rokon terméke. Erdei Ferenc és Révai József a népfront potenciális szövetségesét látták e népi-plebejus indíttatású, németellenes szellemiségben. A Sárospataki Népfőiskola saját pataki gyökereiből sarjadt, tartós fennmaradásával, népinemzeti nevelési elveivel, sajátosságaival, sokan példának is tekintették. Más volt a szegedi, a kolozsvári, a pápai, a debreceni falumunka belső sajátossága; hasonlóan az egyes népfőiskoláké is. A népi főiskolákon is a bentlakás óriási közösségformáló erőt adott. A „csizmás diákok” pozitív „átváltozását” az alapműveltség szintjének emelésével, az anyanyelvhez, a nemzeti kultúrához való tudatos ragaszkodással, a vita- és döntési készség fokozásával, az egyéni és osztálytudat felismertetésével, a cselekvési készség ösztönzésével érték el. Egyszer próbaként elhagyták az „elöljárósági” önkormányzatot, s bebizonyosodott, hogy a saját maguk szabta fegyelem-önfegyelem és humanitás erősebben esik a latba. A falujában lenézett parasztot itt a tanárokhoz baráti, természetes szálak fűzték, s mind a „diák”, mind a tanár kölcsönösen, egymás vonzó tulajdonságait törekedett felismerni, tudatosítani, s a közösségnek alárendelni. A tudás iránti tisztelet kialakítása is ebbe az irányba hatott. Szeretebfalván kiváló tanárok, sokszor tekintélyes professzorok, országos hírű meghívott előadók tanítottak. Az előadók és hallgatók munkaviszonyát nem a hagyományos ismeretnyújtás szabta meg, hanem a főbb módszer, az egyenjogú beszélgetés, az egymás véleményét kölcsönösen tisztelő vita volt; ezt egészítették ki a „látóutak”, azaz tárlat-, üzemlátogatások, kirándulások. De az „újságszerkesztés”, a „Kerékvágás” című stencilezett lap előállításának támogatása, az előadások rövid leírása, a rejtvény, a keresztrejtvény, a szerkesztés, versírás, köz- igazgatási ábécé is hozzátartozott a derűs, de kemény művelődési alkalmakhoz. Az idősebb „bátyám” tanácsadói szerepkört látott el a fiatal „öcsémnél”! Illyés Gyula szerint a kor ifjúságának nem volt magyarságtudata. S mint a csizmás diákok dolgozatai igazolják, egy nehéz korban népfőiskolán töltött napok alatt erősödött magyarság-, nemzeti, egyéni és osztály- öntudatuk. Egyik ekeszarvához szokott kéz göcsörtös betűivel szántotta sorait: „Azért jöttem a népfőiskolára, hogy megtanuljam azt, amit a huszadik században egy magyar parasztnak Európában tudnia kell.. Szeretetfalva egykori lakói immár egy évtizede július első két napján évente találkoznak a Rákóczi-vár és az alma mater falai között. Nem puritán emlékidézésért jönnek össze —, mának szóló, magvas gondolatokat cserélnek, igényesen, a tévedés jogának fenntartáséval, a régi nyíltság természetességével. Előadóik írók, művészek, neves emberek, mint egykoron tanítóik, így: Móricz Zsigmond, Veres Péter, Szabó Pál, dr. Móricz Miklós, az író „lenyűgöző egyéniségű, megej- tően kulturált” közgazdász- statisztikus öccse, aki különös szeretettel kutatta a parasztság helyét, szerepét a magyar társadalomban. De a tudós Ortutay Gyulát, a tanfolyam fiatal professzorait, dr. Szabó Zoltánt, a ma 83 éves dr. Űjszászy Kálmánt, Rácz Istvánt is úgy őrzik emlékezetükben a hajdani pataki falusi fiúk, mintha csak tegnap hallgatták volna őket. Illyés Gyula az 1978-as találkozójukon az író feladatául azt szabta, hogy a paraszti osztálynak nem az osztályok közötti helyéért kell küszködnie, mint a múlt rendszerben, hanem a szocialista parasztság egyetemes emberi méltóságáért. Fekete Gyula 1984-ben szenvedélyesen vetette fel mindnyájunk felelősségét mai gazdasági-társadalmi gondjaink megoldásában, többek között az önképzésben is. A jeles jubileumon tisztelettel emlékezünk a híres pataki kollégium népfőiskolájára. — ie —
