Észak-Magyarország, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-07 / 32. szám
1986. február 7., péntek Ez így nem megy Csökkentett munkaidő, régimódi tempó? ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Búzaexport A Taktaköz termelőszövetkezeteiből jelentős mennyiségű kenyérgabonát exportálnak. Az összegyűjtött búzát a tarcali vasútállomáson rakják vagonokba. Fotó: Cs. Gy. Az eredmények javításának útja Magyarországon 1945-ben a Szövetséges Ellenőrző Bizottság rendelte el a 48 órás munkahét általános bevezetését, és ez kisebb módosításokkal 1968-1g érvényben maradt. A gazdaságirányítási reform nyitásával egyidejűleg megkezdődött a negyvennégy órás, kéthetenként 5 napos munkahét meghonosítása, 1981-től pedig fokozatosan áttértünk a 42 órás, 5 napos munkahétre, majd 1984 óta az iparban, az építőiparban és az államigazgatásban 40 órás a munkahét. Mindany- nyian örültünk ezeknek az intézkedéseknek, és egyetértettünk azzal, hogy a rövi- debb munkaidőt jobban ki kell használnunk, és a termelékenység növelésével kell ellensúlyozni a munkaidő csökkenését. A PROFESSZOR VÉLEMÉNYE Ámde hazánk csak a munkaidő hossza tekintetében közelítette meg a fejlett tőkés országokat, a gazdasági fejlettség szintjében fennálló korábbi különbségek kevéssé változtak. A viszonylag rövid idő alatt végrehajtott egymást követő munkaidő-csökkentéseit néni jártak együtt az állóeszköz-kihasználás javulásával. A munkaidőn belüli yeszteségidő, a belső tartalék Változatlanul nagy, és a termelékenység növekedése sem pótolja teljesen a kieső munkaidőalapot — állapítja meg Idő és munkaidő című tanulmányában (Közgazdasági Szemle, 1985. novemberi számában) Tímár János, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára. — Fontos tehát, hogy a kialakult munkaidő intenzívebb kihasználására törekedjünk, s — a lehetőségekhez és a szükségletekhez képest — az üzemidő ésszerű növekedését, vagyis az állóeszközök jobb kihasználását is elérjük. Ezt sürgeti az is, hogy 1980 óta több mint 7 százalékkal csökkent a szocialista szektorban a teljes munkaidőben foglalkoztatottak által ledolgozott munkaórák száma, mivel a munkaidő-csökkenést mgr nem egyensúlyozza ki a dolgozók létszámának növekedése. (1980 óta mintegy 4 százalékkal csökkent a szocialista szektorban foglalkoztatottak száma.) A gazdaságilag aktív népesség 96 százaléka dolgozik a szocialista szektorban. Ez a gazdaság azonban a társaKorábban a képlet egyszerűbb volt. Aki gép mellett állt, az értéket termelt. Aki az íróasztalnál ült, azt a nyilvántartás improduktív dolgozóként tartotta számon. Közben átértékelődtek ezek a kategóriák, s olyan átfedések alakultak ki, amelyekre véleményt építve már nem a köpeny színe a meghatározó az értékteremtésben. A „fehérek” és a „kékek” csapata összemosódott, s közvetlenül kimutatható gazdasági hasznot is produkálhat a kutató-fejlesztő szakember. Nem a fogalmak önkényes átminősítéséről van szó, hanem egy objektív igazság felismeréséről, jelesen arról, hogy a tudomány közvetlen termelőerővé vált. Ezzel a megállapítással nemcsak a természet- tudományokra utalunk, hanem a társadalomtudományok olyan területeire is, mint á közgazdaságtan, amelybe éppúgy beletartozik az értékelemzés, a reklám és a piackutatás, az ötlettől a tettig tartó menedzselés. Ez utóbbi tétellel kapcsolatban érdekes megjegyzés olvasható a tudománypolitikai irányelvek érvényesülésének tapasztalatait összegző, s Miskolcon keltezett elemzésben : „A megye gazdasági életében a közgazdászok dalmi újratermelés teljes folyamatát átfogó munkatevékenységnek csupán egy részét foglalja magában. Bármilyen fejlett is egy ország ipara, és társadalmi-gazdasági rendszere, tartósan fennmarad a háztartási munka, amelyet az aktív keresők és az eltartott családtagok együtt végeznek el. A háztartást a gazdasággal a, közlekedés köti össze: az utazgatásra fordított idő nagyobb részét a munkába járás veszi igénybe. Ezen túlmenően az első gazdaság, vagyis a szocialista szektor és a háztartás közé ékelődik be a második gazdaság, a háztáji, a magánkisipar, az üzemi munka után végzett ipari, szolgáltató tevékenység, köztük a „fusizás” és több más. A KONYHA RABSÁGÁBAN A felsoroltak közül természetesen az első gazdaságnak (a szocialista szektornak) van, meghatározó szerepe és jelentősége a társadalmi-gazdasági fejlődésben, mivel ide tartozik az ország állóeszköz-állományának túlnyomó része, méghozzá a legkorszerűbb. legtermékenyebb gépek és berendezések — hangsúlyozza Tímár János tanulmányában. Ebből megismerhetjük a társadalmi újratermelés időalapjának megoszlását is. Az adatok szerint a szocialista szektor munkaidőalapja 1984-ben 9,1 milliárd óra volt. Ehhez kell hozzászámítani a közlekedésre fordított mintegy 3 milliárd órát, amelynek nagyobb részét a munkába járás veszi igénybe. Rendkívül sok időt, évente mintegy 8 milliárd órát, — ami megközelíti a szocialista szektor időalapját — fordítunk a háztartási munkára, melynek terheit ma is nagyobbrészt a nők viselik, miközben az ipari fejlődés, különösen a szocialista iparosodás, a nőket a férfiakhoz hasonló módon és mértékben vonta be a „gazdaságba”. A kettős műszak terhei viszont elháríthatatlanul nyomot hagynak a nők munkahelyi tevékenységén, a háztartási munkán, és a családi életen. A megoldás egyrészt az lenne, hogy az iskomég mindig háttérbe szorulnak, ma, amikor már nem csupán termelni, hanem gazdálkodni, vállalkozni kell, anakronizmus, hogy a gazdaság nagyrészt technokraták kezében van.” A helyzet tehát bonyolult, szervezeti, szerkezeti, képzési és ösztönzési változtatások igénye merült fel; részint önvédelemből, részint a potenciális tartalékok mozgósításának szándéka miatt, de alapvetően a, népgazdaság hatékonyságának növelése érdekében. Az újkeletű tudománypolitikai irányelvek szakítottak azzal a régi, idejétmúlt gyakorlattal, mely szerint kutatni és fejleszteni csak és kizárólag a kutató- és fejlesztőintézetekben lehet és szabad. Ezek a „steril” intézetek ma már jobban kötődnek egy-egy termelő kollektívához, a dolog másik oldala viszont az, hogy megerősödött a vállalaton, trösztön, iparágon belüli kutató-fejlesztő tevékenység és apparátus. A magyarázat kézenfekvő: népgazdaságunk piac- orientált, fizetési mérlegünk roppant piacérzékeny, hazán lai neveléssel és* a társadalmi ráhatással késztetnénk a férfiakat a háztartási munká- ban való fokozottabb részvételre. Másrészt széles körben el kellene terjeszteni a rész- munkaidős foglalkoztatást, mert ez lehetővé tenné a munkahelyi és a háztartási munka jobb összeegyeztetését. A részmunkaidős foglalkoztatásnak sok előnye van a vállalatok számára is. A társadalmi újratermelés sajátos és fontos szektora a második gazdaság, melynek időfelhasználása az első gazdaság időalapjának mintegy felét teszi ki, 4,6 milliárd órát 1984-ben. Ennek a tekintélyes mennyiségnek kétharmada a mezőgazdasági kistermelésre jut, 10—15 százaléka egyéb jövedelemszerző munkára, 20—35 százaléka pedig a háztartásban végzett építő, javító, karbantartó tevékenységre megy el. A LEGFONTOSABB: AZ ELSŐ GAZDASÁG Elgondolkodtató, hogy amíg a hagyományos háztáji gazdaságok munkaidő-teljesítménye tartósan csökken az évek során, addig ezzel párhuzamosan jelentő- sen nő a nem mezőgazda- sági dolgozók kisegítő gazdaságaiban végzett munka időtartama, és így növekszik a kettős státuszú dolgozók aránya. Ám minél kiterjedtebb és jövedelmezőbb e mo>- dern kétlaki munka, annál nehezebb az indokolt teljesítménykövetelmények érvényesítése és. anyagi ösztönzése az első gazdaságban. Az ellentét feloldására' oly módon kell támogatni a második gazdaság társadalmilag hasznos tevékenységét, hogy előmozdítsák az intenzív árutermelők önállósodását, s ezzel a kettős státuszú munkavállalók arányának fokozatos csökkenését. Az időkutatás fontos; tanulsága: a társadalom akkor gazdálkodik jól az idővel, há mindenekelőtt a létalapját képező első gazdaságot készteti hatékonyabb és- jövedelmezőbb munkára, Ez alapozná meg a munkaidő további csökkentését, és a tényleges szabadidő növekedését. belüli boldogulásunk egyik alapvető kritériuma, hogy hogyan felelnek meg anyagi és szellemi produkcióink a határon túli kihívásnak. A fehérköpenyes ötletember nem zárkózhat be a négy fal közé, hiszen kísérletező, kutató kedvét a mindenkori igények vájta mederbe kell terelni. Egy vállalati pénzzel ösztönzött kutató valószínűen jobban rajta tartja az ujját a kívánalmak ütőerén, mint egy intézeti. Így rövidebbre zárul a kör, időt és energiát takaríthatunk meg. A nemzetközi szakirodalom szerint egy fogékony, piaccentrális gazdaságban az ötlettől a tettig tartó időtartam fél év. A piac igénye kemény sarkantyú. Hazánkban jelenleg 1200- nál több szervezeti egységben folytatnak kutató-fejlesztő tevékenységet. Ez a szám csakúgy csökkent, mint az ezen intézményekben foglalkoztatottak száma. Ám ezekből a mennyiségi adatokból ne vonjunk le messzemenő következtetéseket, hiszen minőségre törekvő korunkban más mértékrendszerrel mérünk. (A Az elmúlt három év alatt hat melléküzemágban szüntették meg, hét új ágazatban pedig megkezdték a termelést a borsodsziráki Bartók Béla Mezőgazdasági és Ipari Termelőszövetkezetben azért, hogy lépést tartsanak a gyorsan változó igényekkel. — Én személy szerint nem nagyon értek egyet az ipari termelés állandó növelésével, de rá vagyunk kényszerítve, mert szövetkezetünkben az adottságokból eredően a mezőgazdasági ágazatban a növénytermesztés csak 12 millió eredményt hozott évente, míg az állattenyésztés 4 millió forintos veszteséggel zárult — mondja Bo- tya Péter, a termelőszövetkezet elnöke. — Ez azt jelenti, hogy a maradék 8 millió forint nyereség kevés lenne a 80 erőgép, a tehergépkocsi-park, más gépek, növényvédő szerek és a műtrágya költségeinek fedezésére. — Ezért az olyan kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezet, mint a miénk, rákényszerül az ipari tevékenység fokozására, fenntartására. Az elmúlt években a leállított ágazatok ellenéképhez tartozik, s ez már meggondolkodtató, hogy a kutatásra és fejlesztésre fordított nemzeti jövedelem részaránya csökkent.) A Magyar Közgazdasági Társaság Borsod Megyei Szervezete is vizsgálódott a témában, s a fentiekkel kapcsolatban ezt a megállapítást tette: „A kutatásfejlesztési ráfordítások, egy kutatásra számítva viszonylag alacsonyak, mely arra utal, hogy a kutatások szétaprózódtak, nem eléggé célra orientáltak, a kutatóbázis az ország ipari potenciáljához mérten túlzott.” Tehát ismét a minőségnél, a hatékonyabb anyag-, eszköz- és rációfelhasználás követelményénél kötöttünk ki. Mást nem tehetünk. Példaként a drótgyári bravúrokra hivatkozunk. A December 4. Drótművek fehér- és kékköpenyesei napközben teszik a dolgukat. De műszak után a gyáregységvezető, a mérnök, a brigádvezető összedugja a fejét. Spekulálnak, otthon továbbálmodott ötleteket fabrikálnak. győzködik egymást, aztán kirukkolnak valamivel. Sok országban védett szabadalom fémjelzi magán- szorgalomból felvállalt kutató- és fejlesztőmunkájukat. Brackó István re, az újak felkutatásával mi is mintegy 180 millió forinttal növeltük termelésünket. Ennek ellenére, a tavalyi 55 millió forinttal szemben az idén jó lesz, ha 40 millió forintnyi nyereségünk képződik. — A szövetkezeteknek, s így nekünk is az a gondunk, hogy az ipari tevékenységhez nincsenek meg a feltételek, igen gyakran a megfelelő szakembergárda sem. Hiszen egy-egy új ágazat megteremtéséhez többnyire a nulláról kell elindulni, így lényegében minden előzmény nélkül telepítettük a szövetkezetbe az akkumulá- tormassza-gyártó ágazatot, valamint a dekoritlemez- készítő és a ragasztószalaggyártó részlegeket. Ezek az üzemek azért fontosak számunkra, mert az így képződött nyereség mintegy 90 százalékát a mezőgazdaságba áramoltatjuk vissza, tehát az iparban elért nyereség biztosítja mezőgazdasági ágazataink, a növénytermesztés és az állattenyésztés életképességét. — A borsodsziráki termelőszövetkezet földjein is — mondja az elnök — az eddigieknél is több meliorizációra, talajkarbantartásra és műtrágyára lenne szükség, több állatot kellene tartani, illetve a tevékenységhez A Beton- és Vasbetonipari Művek miskolci gyára tavaly 460 millió forintos termelési értéket hozott létre a ■korábbi évékihez képest nehezebb gazdálkodási feltételek mellett. A kilencven- millió forintos csökkenés — ennyivel volt kevesebb a‘legyártott, eladott termékek értéke — nagyobbrészt a magánerős építkezések bizonyos mértékű csökkenéséhez vezethető vissza. Kevesebb olyan terméket adtak el, amelyek a családi házak építéséhez szükségesek. Ez a falazati és födémanyagok iránti érdeklődés visszaesésében mutatkozott meg. A gyár tavaly nyolcmillió forintot érő ipari szolgáltató tevékenységet végzett Líbiában, ahol egy vasbetongyártó egységet szereltek fel. (Az idén egy ‘blokkgyártó több speciális gépre lenne szükség, akkor tudnánk tovább növelni a hozamokat és a termelést. — Az elmúlt évtizedekben óriási erőfeszítést tettünk, de szerencsére volt miből, az ipari ágazatok megteremtették a mezőgazdaság számára a körülmények javításához szükséges anyagi fedezetet. Sajnos, azonban ez a folyamat egyre romlik. Az ipari ágazatok nyereség- tartalma fokozatosan csökken, így nekünk is nehéz pótolni a gépeket, a csökkenő nyereség nem nagyon teszi lehetővé a termelőeszközeink megújítását. Ezért a jövőben a tartalékok feltárása lesz az egyik fontos tevékenységünk. Ez a folyamat a mezőgazdasági ágazatban, a számításaink szerint mintegy 2—3 millió forint megtakarítást hozhat majd azzal, hogy a traktorosoknál szoros elszámolást vezetünk be. Ennek lényege, megállapítanánk, hogy egy hektár megművelése mennyibe kerül. Ha kevesebb összegből tudják elvégezni a munkát, a megtakarított pénz az övék marad. A szövetkezet is jól jár, mert a norma keretein belül végzett munka egyértelműen javítja majd eredményeinket. gépsort készítenek csehszlovák megrendelésre.) Elmúlt évi munkájával a gyár hozzávetőleg 19 millió forint nyereséget ért el. Az idén néhány piaci forrásuk kedvezőbb képet mutat. Jelentős mennyiségű terméket használnak fel 1986-ban a posta miskolci építkezésein, valamint acsa- nyiifci Ohinoin gyári építkezésnél. Mivel a hőszigetelési szabvány változott, a gyár korábbi korszerű termékeit tovább fejlesztik) Két új típusú blokkal jelennek meg az idén az építőanyagpiacon. Ezek iránt várhatóan nagy lesz a kereslet. Ezek a blokkok kisebbek a poro- tonnál. Ezenfelül kerítés- és burkolóelemek előállításáva 1 bővíti termékeit idén a miskolci gyár. I. E. Az ötlettől a tettig H. G. llj termékek a BVM miskolci gyárából Borsodsziráki törekvések a gazdálkodásban
