Észak-Magyarország, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-05 / 30. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1986. február 5., szerda Városi kórház Edelényben Jő a válogatás... ... főleg, ha új intézményben, egy település új könyvtárában lehet azt tenni. Például — Hercegkúton. Fotó: Fojtán László Vesszők, pontok A Sárospataki Comenius Tanítóképző Főiskola okta­tói és hallgatói főiskolai ta­nácsülésen csatlakoztak az Országos Béketanács mel­lett működő „Pedagógusok a békéért” mozgalomhoz. A tanácsülés által elfoga­dott' tartalmas program töb­bek között hangsúlyozza, hogy a békére nevelés a pedagógusképzés szerves ré­sze. Az értelmiségi hivatás lényege a haladás, a béke szolgálata. Sokszorosan igaz ez a pedagógusok esetében, akik nemes, felelősségteljes munkájukkal, magatartásuk­kal, gondolkodásmódjukkal nem csupán saját közössé­gükre hatnak, hanem a több millió gyermekre, fiatalra is, akiknek a nevelését a társadalom rájuk bízza. A fiatalok gondolkodásá­nak formálása, közösségi ér­zésének erősítése, elkötele­zettségének kialakítása nagy­mértékben a pedagógus munkájának színvonalától függ. Rendkívül sok múLik azon, hogy milyen lélekkel, mennyi hittel, mennyi biza­lommal és tudatossággal végzi munkáját. A jövő pedagógusgenerá­cióit nevelők felelőssége ép­pen ezért igen nagy. Nem­csak látványos gesztusokra, de aprólékos műhelymunká­ra van szükség, s ez a mű­helymunka csak akkor lesz sikeres, ha megteremtjük egész nevelési rendszerünk­ben a békére nevelés felté­teleit. 1986 a béke éve. A nem­zetközi békeév alkalmából a A Szovjetunió Tudomá­nyos Akadémiája Oceanoló- giai Kutatóintézete Kurcsa- tovról elnevezett úszó kuta­tólaboratóriuma a közel­múltban ökológiai vizsgála­tokat végzett a Balti-tenge­ren. A program magába fog­lalta a KGST-országok Vi­lágóceán nevű tervének ku- , tatási feladatait, s végre­hajtásában a szovjet szak­embereket lengyel és NDK- beli kollégáik segítették. Az út során a kutatóhajó 5070 tengeri mérföldet tett meg, 61 helyen, végzett mé­réseket. Bizonyos mérésekre és vizsgálatokra menet köz­ben is sor került. Két évvel ez­előtt, május és június folya­mán azt tapasztalták, hogy a felszínhez közeli vízréteg a tenger északi részén me­legebbé vált, ott 10—14 Cel- sius-fokot mértek, a déli 5 —6 fokkal szemben. Azt is megállapították, hogy a tenger déli területén a víz „kétréteges” szerkeze­tű, az északiban viszont „há­A költészet, a versmondás népszerűsítése érdekében im­már kilencedik alkalom­mal rendezi meg április 8- án és 9-én a Művelődési Minisztérium, a Magyar Színházművészeti Szövetség és a Magyar Rádió az elő­adóművész-fesztivált. A köl­tészet hetéhez kapcsolódva Budapesten, a József Attila Színházban József Attila- műsort mutatnak be, Győ­rött, a Kisfaludy Színház­főiskola Pedagógusjelöltek a békéért címmel országos irodalmi (vers, novella) és plakátpályázatot hirdet a pe­dagógusjelölteknek. A pá­lyázaton részt vehet minden egyetemi, főiskolai hallgató, aki tehetséget érez magá­ban, a béke, valamint az emberi humánum nemes gondolatait képes kifejezni versben, novellában vagy plakáton. A sikeres művekből iro­dalmi ankétot óhajtunk szervezni, ahol az írók elő­adhatják, illetve előadók ál­tal megszólaltathatják díja­zott műveiket, amelyeket a főiskola kiadványaiban is megjelentetünk. A pályázatokra beérkezett plakátokat pedig kiállítjuk Sárospatakon és megyénk nagyobb városaiban. Tudjuk, hogy a békéért való harc nem illúzió, nem utópia, nem felnőttek vagy éppen fiatalok játéka, ha­nem nagyon is gyakorlati­politikai cselekvés, össze­hangolt tevékenység. Sajá­tos eszközeivel ez a mozga­lom is ezt szolgálja. A fiatalokat érintő hatá­sok igen sokrétűek, de az iskola ma is, holnap is a nevelőtevékenység alapvető és elsődleges intézménye ma­rad. Ebben a folyamatban az egyik legfontosabb kér­dés, hogy a fiatal pedagó­gusjelöltek megértsék és meg tudják értetni a béke jelentőségét! Földy Ferenc romréteges”. Itt a közbülső réteget a fölötte levő föl­melegedett vízrétegtől egy termoklin, a mélységi víz­rétegtől pedig egy haloklin réteg választja el. (A ter­moklin olyan vízréteg, amely­ben hirtelen változik meg a hőmérséklet, a haloklin pe­dig olyan, amelyben a só­tartalom változik meg gyor­san.) A biológusok pedig ar­ról számolhattak be, hogy a tenger északnyugati és dél­keleti része meglepően gaz­dag élőlényekben. Kedvező, hogy a kutatóút során csak csekély kőolaj- szennyezéttséget észleltek, és szintetikus anyagokat — po­lietilént, fenolplasztot és egyéb műanyagot — sem sokat találtak. Ez aligha­nem annak köszönhető, hogy a nemzetközi környezetvé­delmi intézkedések hatására a Balti-tenger szennyeződé­se az utóbbi tíz évben nem fokozódott, inkább — helyen­ként — örvendetesen csök­kent. ban pedig Tóth Árpád-estet, a költő születésének 100. év­fordulója tiszteletére. A fesztiválra mintegy 60- an jelentkeztek, közülük vá­lasztják majd ki a fellépő művészeket. Rajtuk kívül olyan élvonalbeli színművé­szeket, előadóművészeket is meghívnak, akiknek egyéni­sége, művészete mindenkép­pen erősíti, gazdagítja az irodalmi estek tartalmát, színvonalát. A múltkor kaptam egy kritikát, hogy azt mondja: baj van a vesszőkkel, meg pontokkal. Pontosabban, az én egyik írásomban. Mert nem jó helyre tettem azo­kat. Mert, tessenek csak fi­gyelni: az ide-oda elhelye­zett pontok és vesszők mi­att többféleképpen lehet ér­telmezni a leírtakat! Igen, igen, Ö, én kis naiv! Eled­dig abban a szent meggyő­ződésben éltem, hogy már­pedig a pont a mondat vé­gére való. S gondolom, szer­kesztőim is e hitben éltek, hisz’ egy-egy írást megjele­nése előtt többen is „átbo­garásznak” és ez alól az enyémek sem kivételek. Megtetszett az anyag. Vi­rágmintás, színes, bolyhos matlaszé. Amikor megvet­tem, biztosnak látszott, a feleségem hálás lesz érte. Az eladó is boldogan csomagol­ta be. Feleségem mosolyogva né­zegette a nagy virágmintá- kat, majd így szólt: — Jó lesz a lányunknak, éppen születésnapja van. Szép pongyolát csináltat be­lőle. Közbe akartam szólni, de nejem megelőzött. — Tudod, otthon jó lesz, olyan meleg. — Simogatta, hajtogatta és tovább főzött. Végül is megadtam magam, bár a feleségemnek vettem, de hát a lányunk mégis a lányunk, és ha születésnap­ja van, hát legyen az övé. — És a vőnk . . .? — Semmi vőnk! Mit érte­tek ti ehhez? — itt nagyot csapott az anyagra: — El­végre otthon is kell egy szép darab, amikor munkából ha­zajön, lesz mit felvennie. Te vetted! Az apja! Remélem nem volt drága? — kérdez­te aggódva. — Nem, nem. Alkalmi vé­tel — szóltam el magam. Ezután a kelme dicsérete következett. Nekem gyanús volt egy kicsit. Ha olyan jó, olyan szép, miért adja mind­járt a lányának. De ki lát a női lelkek mélyére. Közben méricskélt, számolt, hogy ilyen, meg olyan lesz, és még marad is egy kis darab foltnak. A születésnap is elérke­zett, megtörtént az ajándé­kozás. A puszik elcuppan- tak. Az anyag, most már másodrendű szereplőként összetekerve, összehajtva bepréselődött a szatyorba. Ezzel a dolog befejeződött. Persze arról még nem is szóltam, honnan ez a kriti­kai megjegyzés. Történt pe­dig, hogy egy vállalat egyik illetékesét kértem annak idején: fejtse ki álláspont­ját bizonyos ügyben, mely­nek ők is érintettjei. Meg­tette. Amit mondott, annak rendje-módja szerint leje­gyeztem (szöveghűen) és csatoltam a cikkben a töb­biekéhez. Telt, múlt az idő, s a sors —• illetve egy újabb panaszos levél nyomán is­mét ezzel a céggel kellett kapcsolatot teremtenem. Ér­dekes módon, ismét csak problémás ügyben kértem nyilatkozatukat. Ekkor kaptam a már fen­tebb ismertetett bírálatot. Én azt hittem. Bár vártam, hogy a lányom véleményt mond az ízlésemről. De hát elmaradt. .. Téli idő járt, amikor a rég elfelejtett ajándékot vi­szontláttam. Ott feküdt vi­rágosán, kisimulva, maga­kelletve az asztalon. Felesé­gem — mint aki régen el­intézte a dolgot — imigyen okolta meg az anyag újfen­ti megjelenését: — Tudod fiam, a kislány — nem is tudom miért — nem csináltatta meg magá­nak. Nekem meg gondot okoz, mit vegyek anyám szü­letésnapjára. Gondoltam, el­küldöm neki. Idősebb asz- szonynak jobban is illik, mint egy fiatalnak. Olyan jó meleg, nézd csak — tartot­ta felém belső, puha oldalát. I— Igen, jó meleg, bizto­san örül neki a mama. — Akkor csomagold be fiam és vidd el a postára. A levelet mindjárt megírom. Ahogy az egészet odacsap­ta az asztalra, sejteni kezd­tem valamit. Lehet, hogy nem tetszik? De azért be­csomagoltam, hadd örüljön az anyósom. És az anyag el­indult a nagymamához az összes jókívánságokkal együtt, hogy viselje egész­séggel és így tovább. Régi szokás szerint a tél­ből tavasz, a tavaszból nyár lett. Leányom meghívót ka­pott a nagymamához. Cso­magolt, elutazott. Két hét Először meglepődtem, majd felocsúdásom után megkér­deztem: talán bizony meg­másítottam azt, amit mon­dott? Mást írtam le? Nem — így a válasz —, csak a vesszők, meg a pontok... A többit már tudják. Már-már eszelősen for­gattam a különféle helyes­írási szótárakat, kéziköny­veket, keresvén azt a sza­bályt, mely szerint: hátha mégis a mondat közepére kell a pont, végére pedig­len a vessző. De sehol sem találtam ilyet. Az is meg­fordult a fejemben, felke­resem Lőrincze professzort, talán ő tud ilyesféle sza­bályról ... múlva barnán, frissen s bol­dogan csivitelve mesélte, milyen jó volt a Duna, mi­lyen kedves a nagymama, s közben kirakta az almát, ami a nagymama kertjében termett, s az ajándékot, amit a kisöccse kapott. Ekkor jelent meg ismét az anyag. A nagymama mit sem tudva az előzmények­ről, kedves meglepetésként nekiajándékozta. Ö már öregasszony, neki kár ilyen szép holmi. Fiataloknak il­lik az ilyen kényes és vi­rágos. Lányom nem merte) elárulni, hogy az anyag ná­la már megfordult, s úgy tett, mint aki nagyon örül. így ketten örültek, a lá­nyom, meg az anyósom. Ott terült el ismét az anyag és szemrehányóan né­zett rám. Mintha azt mond­ta volna: — Minek is hoz­tál ide? Olyan jó volt abolt mélyén aludni. A mélázást a feleségem energikus mozdulattal törte meg. Felkapta és bedobta — most már leplezetlen gyűlö­lettel — a szekrény aljába. Majd figyelembe se vettek engem, sértetten elvonultak. A. bűntudat porig sújtott! Mentő ötlet jutott az eszem­be. Elővettem az anyagot és becsomagoltam. Megyek, ha­tároztam el magam és Blan­ka néninek adom. A felesé­gem nagynénje, tisztes öz­vegy, biztosan megörül a váratlan ajándéknak. Ügy is tettem. Blanka né­ni nagy szeretettel fogadott és könnyek között köszönte Megyénk „legfiatalabb” vá­rosában, Edelényben, amely a közelmúltban vette, át az erről szóló okiratot, átszer­vezték a korábban tüdőbe­teg-gyógyító intézményként műjrödő egészségügyi léte­sítményt. A korszerű intéz­mény működési köre kibő­vült. Míg korábban tüdőbe­tegeket gondozott, addig most az edelényi rendelőin­tézettel egységben új fel­adatokat kapott. Egy részé­ben továbbra is megmaradt a tüdőbetegek ápolása, tel­jes elkülönítésben a 90 ágyas belgyógyászati osz­tálytól. Az átszervezés következ­tében — a rendelőintézettel közösen — nemcsak Ede- lény város és a vonzáskör­zetébe tartozó községek, hanem a Bódva-völgy na­gyobbrészt aprófalvas tele­pülésein lakók gyógyító­megelőző feladatait is ellát­ja. Erre nyújt lehetőséget a belgyógyászati osztály, amely mellett intenzív részleget is kialakítottak, megfelelő, kor­szerű diagnosztikai eszközök­kel felszerelve. De nem tettem. Mert: mi­nek? Ugyanis azt tartom, egy problémás ügyet sem a vesszők, sem a pontok el­helyezése nem tud megolda­ni. Még egy kritikai írás sem. Tulajdonképpen nem is feladata. Legfeljebb gyorsít­ja (?), elősegíti (?) az ügyek menetét. Sokkal inkább fel­adata ez az illetékeseknek... Egyébiránt, higgye el min­denki, mi is szívesebben írunk kellemesebb dolgok­ról, mondjuk a jól megszer­vezett munkáról, vagy a több cég összefogásából megvalósult, hibátlan vég­eredményről. Az a szeren­cse, hogy ilyenre is, van példa... Na, tessék! Most meg há­rom pontot tettem egymás után. Gyorsan be is feje­zem, és ünnepélyesen pon­tot teszek ez írás végére, (pont). (mészáros) meg az ajándékot, de azért félénken megkérdezte: — Elza nem venné szíve­sebben? Nekem igazán kár ilyen drága és ilyen szép vi­rágos mintás, már öreg va­gyok, és így tovább ... Néhány hónap telt el és az egészet elfelejtettem. Cso­dálatos módon nejem sem kereste. Büszke voltam, hogy ilyen okosan megoldottam a problémát. Egyik téli napon bementem a Bizományi Áru­házba, gondoltam, valami jó dolgot kifogok. Közeleg feleségem születésnapja. Né- zelődök, nézelődök, amikor egy ismerős eladó kerül elém. Mondom, valami jó dol­got szeretnék. Az asszony­nak. Az eladó mosolygott, kacsintott és a pult alól elém tett egy csomagot. — Alkalmi vétel — mond­ta —, nem is mutatom min­denkinek. Egy jobb napokat látott idős hölgy hozta. Cso­magból van, azt mondta. Va­lami csuda — és csettintett, aztán hirtelen mozdulattal, mint egy bűvész elém terí­tette tartalmát. Ott feküdt előttem az anyag. Gyomrom elindult föl-alá. A hideg rázott. Ez a végzet, amely elől nem lehet kitérni. Az eladó néma döb- benetemet az ő sikerének gondolta és kezembe nyom­ta a villámgyorsan megírt -blokkot. Fizettem, aztán el a postára, feladtam kitalált névre, olyan városba, ahol soha nem jártam. Feladónak álnevet írtam... De nem voltam nyugodt. Az anyag nem vész el, csak átalakul... De ezzel vajon mi lesz? ... Sárközi Sándor Ökológiai vizsgálatok a Balti-tengeren

Next

/
Thumbnails
Contents