Észak-Magyarország, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-28 / 50. szám
1986. február 28., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Három éve önállóak Egyenesbe Többmilliós beruházások az ÉRV-nél megye „gazdái” Három éve alakult meg Miskolcon a Villamos Készülékjavító Kisvállalat, ismertebb nevén a Vilikész. A központi döntés értelmében a Gelka szétválásával önálló kisvállalatokká szerveződő szervizeknek és kisebb részlegeknek meghatározták a feladatait, amelyek közül talán a legfontosabb az volt, hogy az új szolgáltatók kövessék rugalmasabban a lakosság igényeit és növeljék a nyújtandó szolgáltatás, elsősorban a javítás színvonalát. A gondos előkészítés nél- ■ kill 1983. januárjában kapott önállóság a Vilik észnél is számos problémát okozott. Gondoskodni kellett arról, hogy a lakosság ne érezze meg a szervezetben bekövetkezett változást, a szolgáltatás színvonala ne romoljon. A kisvállalat vezetőinek nyakába szakadt minden olyan adminisztratív és szervezési teendő, amelyeket korábban a nagy- vállalat látott el. Nem volt kialakítva, kimunkálva az új kisvállalat számára szükséges feltételrendszer és emiatt a tevékenységükhöz kapcsolódó intézmények, vállalatok és szervezetek nem készültek fel az együttműködésbe.' Ám, hogy az újszülött mégis életképes volt, azzá " vált, azt bizonyítja az elmúlt három év — mondja Eötvös György, a kisvállalat műszaki vezetője. — Az életképességet pedig a szolgáltatásban korábban eltöltött 20—25 év tapasztalata, illetve a gyakorlott szakmunkásgárda tudása, ismerete biztosította. A meglevő nehézségek ellenére az 1983-as év már eredményes volt és 1985 végéig a korábban meglevők mellett "több új szolgáltatást is megvalósítottak. Ilyen pé;l<fá;ul ,.a háztartási gépek javítása, ‘ a kérékpár, a rok| Ember legyen a talpán, aki vállalkozik rá, hogy egy "mondatban minősíti a tejtermelés helyzetét Magyar- í országon. Hogy jó vagy rossz, magas színvonalú vágy elmaradott, az élme- 'zőnyben vagy a sereghajtók között vagyunk. Dr. Csányi László, a MÉM mezőgazdasági főosztályának Csoport- Vezetője szerint a helyzet sokkal összetettebb, bonyolultabb annál, hogy sommá- • sah megítéljük. Mert igaz ugyan, hogy tejtermelésünk az 1975. évi 1 milliárd 858 millió literről tíz év alatt — 1985 végére — 2 milliárd 040 millió literre nőtt, s ilyen mértékű növekedést a világon csupán három ország, Izrael, Japán és Málta ért el rajtunk kívül; az egy tehénre jutó tejtermelés csak 4400 liter. Az is igaz, hogy az egy főre jutó tej- és tejtermék-fogyasztás a tíz év előtti 120 literről mostanára 184 literre emelkedett, de ezzel még mindig csak a középmezőnyben tartunk a fejlett európai tőkés országokhoz képest. Így aztán sommás megállapítások helyett jobb lesz. ha a számok mögé nézünk. Röviden az előzményekről. Különböző okok miatt a hetvenes évek közepén külföldről kellett tejet és tejterméket importálni a belföldi fogyasztói igények kielégítésére. Aztán 1976-ban született egy kormányhatározat, amely — egyebek között — megszabta az ágazat távlati feladatait. Ettől kezdve beszélhetünk a nagyüzemi szarvasmarha-tenyésztés szakosodásáról hús-, illetve tejhasznú ágazatra. Megkezdődött a tenyészállatimport, a szarvasmarhatelepek szakosítása, a takarkantkocsik, a kombinált hűtőberendezések, a szilárd tüzelésű fűtőberendezések, kályhák és kazánok javítása is; illetve az újabb termékeknek a piaci forgalmazása utáns egy bizonyos idő múlva ezek szervizelési igénye is jelentkezik. így már ma is, illetve a közeljövőben a fagyasztószekrények, a videoberendezések és a számítógépek javítására is növekednek majd az igények. — Az eddigi működésünk tapasztalatai alapján úgy tudjuk, hogy nincs két egyforma város — folytatja Eötvös György —, mások az igények Mezőkövesden, Sárospatakon vagy éppen Miskolcon. A Vilikész, bár elsősorban a miskolci és a városkörnyéki igények kielégítésére hivatott, kénytelen más területekről is javításokat váLlalni, elsősorban olyan berendezések, például színes tévé, mosógép, vagy hűtőgép esetében, amit a megye más településein levő szervizek nem vállalnak. A kisvállalatok és közte a Vilikész megalakításával a cél tehát az volt, hogy a Gelka megmerevedett, hatalmassá nőtt, mamutszervezetét feldarabolják és az igényekhez jobban igazodó, rugalmasan gazdálkodó és megfelelő költségszinten dolgozó kisvállalatok alakuljanak. — A mai valóság mennyire felel meg ezeknek az elképzeléseknek? — kérdeztük. — Az eddigi eredmények azt igazolják, hogy az elképzelések zöme „bejött". Most arról szólnék, ami nem váll valóra. Az alapításkor m egfog alma® Iák, m egf oga 1 - máztuk az igényt, hogy a szolgáltatásban a kisipar fel tétetsz i nt j én d o 1 gozzun k. Azóta kiderült, hogy ez a vállalati keretek, a szabámánytermelés, -betakarítás, -tarolás és -kiosztás gépesítése, s a tejipar fejlesztése. És ekkor kezdődött az anyagi érdekeltség megteremtése az ágazatban. (Bevezették például a tejprémiumot, amelynek hatására eleinte jelentős növekedés mutatkozott a tejtermelésben. Sajnos, 1983-ban két káros mellékhatás is jelentkezett: a húshasznú szarvasmarha-tenyésztés megrekedt a fejlődésben, a tejhasznú ágazatban pedig csökkent a jövedelmezőség. Míg 1981- ben 100 forint tejtermelési költségre 30 forint jövedelem jutott, a ’83-tól begyűrűző áremelkedések (a munkabér közterhei, a takarmány- és alkatrész-áremelkedések stb.), ezt a rátát országosan 8—9 százalékra redukálták. Mivel a jövedelmezőség csökkenését a tehénlétszám visszaesése követte, valamit sürgősen tenni kellett; 40 fillérrel emelték hát a tej árkiegészítését, ami így elérte a literenkénti 2 forintot. Sajnos, a csökkenést ezzel nem sikerült megállítani: az állomány tavaly „negatív rekordot” ért el: a 705 ezres tehénlétszám a legalal.yok és a túlzott adminisztráció miatt elképzelhetetlen, hiszen az alkatrészellátás, az anyagbeszerzés, a bérek, . valamint a munkaidő korlátái is akadályoznak ebben. — A végzett munka színvonalának mérésére alkalmas például a reklamációk száma. A kisvállalat egy évben 60—70 ezer javítást végez, s a reklamációk száma 1983-tól folyamatosan csökken. Ez biztató jel — vélekedünk. — A Számszerűség igen — válaszolja a műszaki vezető —, de a reklamációk súlya sajnos növekszik. Ennek oka a készülékek árának növekedése. Más az, ha valaki egy néhány száz forintos rádió miatt elégedetlen, és más, ha egy méregdrága színes tévé miatt. Ennek ellenére mi úgy érezzük, javult a szolgáltatás színvonala, gyorsasága. Hogy mit teszünk, mit tettünk a munka javításáért? A fizikai állományú dolgozóink 20—25 százaléka minden évben továbbképzésen vesz részt a gyártóüzemekben, a Gelká- nál, vagy a Ravillnál. Az alkatrészellátás egyenetlenségeinek ellensúlyozására létrehoztunk egy részleget, ahol az adott alkatrészeket megjavítjuk. Személyi számítógépes adatfeldolgozást vezettünk be a nyilvántartásban. ha ezt nem tesszük meg, a túltengő bürokrácia a létünket fenyegette volna. Ami probléma: sajnos rendkívül megnehezíti a gazdálkodásunkat a kialakult pénzügyi fegyelmezetlenség. Például az Orion gyár esetében a garanciális javítások utáni pénzünket liosz- szú hónapokon át, de előfordult, hogy egy teljes évig nem kaptuk meg. Ilyen kisvállalatnál ilyen szoros elszámolásnál ez a pénzhiány az alkatrészvásárlásainkat fenyegeti. A jövőről: a munkánk jobbítása érdekében tovább szeretnénk korszerűsíteni, változtatni a szervezeti felépítésünket, hogy az igények változását is követni tudjuk. Szeretnénk tovább bővíteni a szolgáltatói tevékenységünket új területek bevonásával. csonyabb a magyar mező- gazdaság történetében! És hiába nőtt a fajlagos tejhozam az 1984-eshez képest 40 literrel, hiába énte el a 4400 litert, az összes tejtermelés mégis kevesebb volt 85 millió literrel a tervezettnél, és 76 millióval az 1984-esnél. A kormány és a szaktárca ekkor újabb intézkedéseket tett a fejlődés elősegítésére, az ágazat jövedelmezőségének fokozására: az eddigi literenként 2 forintos tej- árlciegészitést január 1-től 2,90 forintra emelte. A Tejipari Vállalatok Trösztje is lépett egyet: akciót szervezett vemhes te- nyészüszők vásárlásához, illetve visszatartásához szükséges kamatmentes hitelek felvételére. Elkezdődött egy világbanki program is, aminek keretében az előírt feltételeknek megfelelő nagyüzemek tejtermelő telepeik rekonstrukciójához — pályázat útján — hitelt vehetnek igénybe. Látni kell azonban, hogy a költségnövekedés és az exportárkiesés ellensúlyozására tett központi intézkedések különböző mértékben érintik a gazdaságokat, ameHárom Mosáshoz készülődik a háziasszony. Kinyitja a vízcsapot és bosszankodva szemléli a tejeskávé színéhez hasonlatos zuhatagot... A megyeszékhely belvárosi lakásaiban ez, a mindennapos „meglepetések” körébe tartozik. Ám, amint azt Bándy Lászlótól, az Északmagyarországi Regionális Vízmű igazgatóhelyettesétől megtudtuk, rövidesen tiszta vizet „öntenek” a csapokba. SZÍNVÁLTOZÁS várható — A közelmúltban három nagy célcsoportos beruházás kezdődött meg vállalatunklyek között nagyok a termelési különbségek. Csupán a tejtermelésben 2500—6000 literig terjed a szóródás! Ezek bizony óriási különbségek! Hogy lehet mégis kilábalni a gondokból? Ha a gazdaságok is megteszik a magukét! A legfontosabb követelmény velük .szemben a fegyelmezett, következetes tenyésztő munka; a korszerű takarmánygazdálkodás, hiszen a silókukorica-, a lucerna- és a gyeptermelés technológiája" nálunk még nem felel meg a követelményeknek. Nélkülözhetetlen a szakszerű takarmányozás, a tömegtakarmány-termelésben jobb munkaszervezés. Mindezekkel egyidejűleg — vallják a minisztériumban — sürgősen 'rendezni kell a szarvasmarha-tenyésztésben és a tejtermelésben a munkaerőhelyzetet. Az 1986-os feladatok nagyok, de nem teljesíthetetlenek. A tejtermelést a terv a hazai fogyasztói igények biztonságos kielégítésének mértékéig kívánja növelni. A tej- és tejtermék- előállítás bővítése exportcélokra — az ismert külpiaci elhelyezési nehézségek miatt — nem indokolt. A fajlagos itejhozamot 75 literrel, tehenenként országosan 4475 literrel kell növelni. Ezzel a hozammal — a tejelőállo- mény csökkenése ellenére — biztosítani lehet az 1985. évihez hasonló mennyiségű, 2 milliáird 640 millió literes összes tejtermelést. A központi intézkedések hatása, kiegészülve a gazdaságok erőfeszítéseivel, elegendő biztosítékot nyújt a tervfeladatok teljesítéséhez. Ny. É. nál. Miskolc jobb minőségű vízellátását szolgálja Bőcs- Sajóládon az a víztisztítómű, amelynek próbaüzemelése áprilisban kezdődik meg. A nyolcszázmillió forintos beruházás befejezésének határideje ugyan 1989, de az év második felében már érezhető javulásra számíthatunk. Kevesebbszer lesz majd sárgásbarnás a víz. Lázbércen az elmúlt év decemberében helyeztük üzembe azt a tízezer köbméteres tisztavízmedencét, amelynek költsége hatszázmillió forint. Ezáltal Ózdon és térségében válik biztonságosabbá a vízszolgáltatás. A harmadik nagy- beruházás, amely hétszáznyolcvanmillió forintot igényel, Pásztó—Hasznos környékén épül. Itt is megkezdtük a próbaüzemelést A beruházásokra szükség volt, jóllehet az állóeszköz- terhek egyértelműen nyomasztóan hatnak a vállalatra. Emelkedtek a költségek, ugyanakkor az árbevétel nem lesz jelentős, mivel az új tisztítómű és medence távlati célokat szolgál. Az ingadozások kiegyenlítésére szolgál a központi vízügyi alap. Ezzel ellensúlyozzuk kiadásainkat. UTÁNPÓTLÁS A KARSZTOKBÓL — A hegyekben hatvan- hetven centis hótakaró van. Biztató jele annak, hogy az idén nyáron zavartalan lesz az ivóvíz-szolgáltatás? — Igen, habár a tartalék vízmennyiséget jelentősen befolyásolja a hó olvadásának mikéntje. Ha a víz lassan szivárog be a karsztokba, akkor minden rendben lesz. Jó volna, ha nem ismétlődne meg az 1981—84. év közötti időszak. Akkoriban igencsak megcsappant tározóink készlete. A bányavizek hasznosításával enyhítettük a vízhiányt. Lázbérci tározónkban most 5,8 millió köbméter víz van, és elegendő mennyiség vár fogyasztásra a mátrai tavakban is. A vállalat ivóviztermelő kapacitása 185 ezer Az évi növényvédőire munkákról tart előadást az érdeklődő kertbarátoknak Ferencz Ferdinánd növény- védelmi főfelügyelő márciköbméter naponta. Az eddigi évek során, a csúcsigénybevétel 16? 000 köbméter Volt, amelyből Miskolc naponta 85 ezer köbméter vizet fogyaszt rendszerint. Elmúlt évi számításaink szerint tehát a kihasználtság átlagosan 75—76 százalékos. VESZÉLYBEN A TÓ VIZE — Három megye ellátása tartozik a regionális vízműhöz. Ivóvízről, ipari víztől és szennyvíztisztításról kell gondoskodniuk. Milyen arányban osztható fel e három ^gyékény ség? — Évente 48 millió1 "köbméter ivóvizet, 14:—15 millió köbméter ipari vizet adunk, és 12 millió köbméter vizet nyerünk tisztitással. Ez utóbbinál maradva, bizony sok a gondunk. Miskolc szennyvíz- tisztításának végleges megoldásáról például tizenöt éve beszélünk. A városhoz közeli térség vizének magas nitráttartalma közismert. És ez nem csupán a műtrágyázással, a kemizálással hozható összefüggésbe, hanem a szennyvíztisztítással is. A jelenlegi tisztítómű valójában — optimális esetet figyelembe véve — fele akkora város ellátására lenne alkalmas, mint Miskolc. Eredménytelenül szorgalmazzák szakembereink a csatornahálózat kiépítését. A regionális vízmű dolgozói a különböző fórumokon, értekezleteken évről évre elmondják, mennyire időszerű a lázbérci víztározó környékén lévő községek szennyvíz-elvezetésének kiépítése. A tó melletti hat-hét községben rendre épülnek a többszintes lakóházak. A községek szennyvize, ha bejut a tóba, katasztrofális helyzetet okozhat. A minimális programhoz, az elkészült tanulmányok alapján két-három- százmillió forintra lenne szükség. Ez nem kis összeg, de évek múltán még tovább emelkedik. A csatornázás pedig elkerülhetetlen... us 3-án, hétfőn, 18 órai kezdettel. Az előadás helyszíne: Miskolc, Rónai Sándor Megyei Művelődési Központ. Hajdú Gábor Újabb támogatások Monos Márta Előadás a növényvédelemről A posta javító- és szerelő üzemében Négyesi József műszerész LB központ X-helyi sáv felújítását végzi. Fotó: Pásztor Károly
