Észak-Magyarország, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-26 / 48. szám

1986. február 26., szerda

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3

Program az ezredfordulóig

(Folytatás a 2. oldalról)

ben. Teljes felelősséggel kijelenthetjük: a Szovjetunió védelmi ereje ma olyan szinten van, amely lehetővé teszi a szovjet emberek békés munkájának és életének megbízható védelmét.

Mihail Gorbacsov a továbbiakban a párt külpolitikai stratégiájának alapvető céljairól és irányairól szólt. Rámutatott, hogy az SZKP nemzetközi stratégiáját az ország gazdasági és társadalmi fejlődésének alapvető feladatai határozzák meg. Ennek fő célja teljesen világos: biztosítani a szovjet nép számára, hogy szilárd békében, szabadon dolgozhasson. Ez á mai körülmények között mindenekelőtt azt jelenti, hogy meg kell állítani a nukleáris háborúra való előkészületeket.

Az SZKP a jelenlegi helyzetet sokoldalúan vizsgálva kidolgozta programját a tömegpusztító fegyveréknek az évszázad végéig történő teljes felszámolására. Ez méreteit és jelentőségét tekintve történelmi program.

Mint önök tudják — mondta Gorbacsov —, javaslatainkat nemcsak a hagyományos diplomáciai csatornákon továbbítottuk, hanem közvetlenül a világ közvéleményéhez, a népekhez fordultunk. Eljött az ideje annak, hogy teljességében megértsük napjaink kegyetlen valóságát: a nukleáris fegyver olyan pusztító erőt hordoz, amely képes eltörölni az emberiséget a föld színéről. Felhívásunk ismételten megerősíti, hogy pártunk nemzetközi tevékenységének középpontjában továbbra is a nukleáris veszély, a fegyverkezési hajsza ellen, az egyetemes béke megőrzéséért és megszilárdításáért. vívott harc áll.

Ennek a politikának nincs alternatívája. Ez még inkább igaz azokban az időszakokban, amikor kiéleződik a nemzetközi helyzet. A háború utáni évtizedekben valószínűleg soha nem volt olyan robbanásveszélyes a világhelyzet, sőt olyan bonyolult és kedvezőtlen, mint a nyolcvanas évek első felében. Az Egyesült Államokban hatalomra jutott jobboldali csoportok, s legfontosabb NATO-beli kiszolgálóik éles fordulatot tettek az enyhüléstől a katonai erőn alapuló politikáig. Tevékenységük alapját olyan doktrínák képezik, amelyek elutasítják a jószomszédságot és az együttműködést mint a világfejlődés elveit, mint a nemzetközi kapcsolatok politikai filozófiáját. A washingtoni kormányzatnál továbbra is süket fülekre találnak a fegyverkezési hajsza megállítására, a nemzetközi helyzet egészségesebbé tételére vonatkozó felhívások.

Az egyetemes békéért

Lehet, hogy nem érdemes felhánytorgatni a múltat? Főképpen most, amikor a szovjet—amerikai kapcsolatokban mintha a javulás jelei mutatkoznának és egyes NATO-országok vezetőinek tetteiben és hangulatában ismét lassan felbukkannak a realista tendenciák? Mi úgy véljük, érdemes. A nemzetközi légkör erős lehűlése a ^nyolcvanas évek első felében ismét emlékeztetett arra, hogy semmi sem adódik magától: a békéért állhatatosan és céltudatosan harcolni kell. Még a legkisebb esélyt is fel kell kutatni, meg kell találni és ki kell használni, hogy ameddig még lehetséges, megszüntessük a háborús veszély erősödésének tendenciáját. Ezt megértve az SZKP Központi Bizottsága áprilisi ülésén ismételten elemezte a nukleáris veszély jellegét és mértékét, s olyan politikai lépéseket határozott meg, amelyek a helyzet javulását eredményezhetik. A következő elvi meggondolásokból indultunk ki:

1. Ma olyan fegyverek vannak, hogy csupán katonai-műszaki eszközökkel, vagy bármiféle kiterjedt védelmi rendszerrel egyetlen állam sem reménykedhet abban, hogy megvédheti magát. A biztonság garantálása mindinkább politikai feladat, amit politikai eszközökkel lehet megoldani. Mindenekelőtt jóakaratra van szükség ahhoz, hogy végig lehessen menni a leszerelés útján. A biztonság nem épülhet a végtelenségig a megtorlástól való rettegésre, a „fékentartás és elrettentés” doktrínáira, nem is beszélve egy olyan helyzet abszolút és erkölcstelen mivoltáról, amikor az egész világ a nukleáris fegyverek túszává válik. Ezek a doktrínák bátorítják a fegyverkezési hajszát, amely előbb vagy utóbb képes kicsúszni az ellenőrzés alól.

2. Ha a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatairól beszélünk, a biztonság csak kölcsönös, s ha a nemzetközi kapcsolatok egészét tekintjük, akkor csak általános lehet. Nagyon fontos, hogy figyelembe vegyük az időtényező kritikus jelentőségét. Az új tömegpusztító fegyverrendszerek megjelenése szüntelenül rövidíti a rendelkezésünkre álló időt, szűkíti annak lehetőségeit, hogy válsághelyzetben politikai döntéseket hozhassunk a háború és a béke kérdéseiben.

3. A militarizmus húzóereje továbbra is az Egyesült Államok, s annak katonaiipari gépezete, amely egyelőre nem kívánja a fordulatszámát csökkenteni. Ezt természetesen számításba kell venni. Ám mi jól értjük azt is. hogy a katonai-ipari komplexum érdekei és cél_ jai korántsem egyeznek az

" amerikai nép érdekeivel és céljaival, e hatalmas ország valódi nemzeti érdekeivel.

Korrekt

MiM

A A világ természetesen sokkal szélesebb az Egyesült Államoknál és külföldi befolyási övezeténél. A világpolitikában nem lehet csupán egy — bármilyen fontos — országgal fenntartott kapcsolatokra szorítkozni. De magától értetődik, hogy mi igen nagy jetentőséget tulajdonítunk a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti viszony helyzetének és jellegének. Objektív szükségszerűség, hogy békében éljünk egymással, és az egyenjogúság, a kölcsönös előnyök alapján együttműködjünk — de csak ezen az alapon.

4. A világ viharosan változik, és senkinek sincs ereje ahhoz, hogy megőrizze az örök status quo-t. A világ sok tucat államból áll, s mindegyiküknek megvannak a maguk teljesen törvényes érdekei. Kivétel nélkül

Újságírók és fotóriporterek a kongresszusi sajtóközpontban

mindannyiuk előtt alapvető jelentőségű feladat áll: látva a társadalmi, a politikai és az ideológiai ellentéteket, el kell sajátítaniok azt a tudományt és művészetet, hogy a nemzetközi küzdőtéren mérsékelt és belátó magatartást tanúsítsanak, civiliTudomásul kell venni: a fegyverkezési hajszát, akárcsak a nukleáris háborút, nem lehet megnyerni' E hajsza kiterjesztése a világűrre felgyorsítja a nukleáris fegyverzet felhalmozásának egyébként is kritikusan gyors ütemét. A helyzet olyan jelleget ölthet, amikor már nem függ a politikusok” akaratától, hanem a technika, a katonai logika fogságába kerül. Vagyis nemcsak az atomháború, hanem annak előkészítése, a katonai fölényre való törekvés sem hozhat politikai hasznot senkinek.

Mihail Gorbacsov emlékeztetett a legutóbbi idők szovjet békekezdeményezéseire, arra, hogy a Szovjetunió igyekezett új lendületet adni a különböző tárgyalássorozatoknak. Rámutatott, hogy az idén január 15-én közzétett szovjet nyilatkozat célja a világ biztonságának védelme a nukleáris-kozmikus érában. A Szovjetunió kitartóan törekedni fog ennek a programnak a megvalósítására, amit a következő években külpolitikája központi elemének tekint. E kezdeményezések betűjével és szellemével szigorú összhangban áll a Szovjetunió katonai doktrínája is, amely egyértelműen védelmi jellegű. A Szovjetunió meggyő- ződéses ellenzője a nukleáris háborúnak. Ennek kapcsán ismételten rámutatott a „csillagháborúval” kapcsolatos szovjet álláspontra. A dolgok állása azzal fenyeget — mondotta —, hogy ez a folyamat visszafordíthatatlanná válik. Nagy szükség van arra, hogy amíg nem késő, valós megoldást találjunk, amely garantálná, hogy a fegyverkezési hajsza nem terjed át a világűrre. Az ennek útjában álló akadály leküzdését nagymértékben elősegítené, ha lényegesen csökkenteni lehetne a nukleáris fegyvertárat. A Szovjetunió kész lépést tenni ebbe az irányba.

záltan, vagyis a korrekt nemzetközi érintkezés és együttműködés keretében éljenek. De ahhoz, hogy ezt az együttműködést tág térségekre terjesszük ki, szükség van a nemzetközi gazdasági biztonság átfogó rendszerére.

Gorbacsov bejelentette: tegnapelőtt Reagan elnöktől választ kaptunk január 15-i nyilatkozatunkra, s az amerikai fél a genfi tárgyalásokon is hozzálátott elképzeléseinek részletesebb kifejtéséhez. Természetesen figyelmesen tanulmányozunk mindent, amit az amerikaiak előterjesztenek e kérdésekről. De mivel a választ a szó szoros értelmében a kongresszus megnyitásának előestéjén kaptuk, feltételezzük, hogy az amerikai kormányzat valószínűleg már erről a fórumról értesülni kíván, miként ítéljük meg az amerikai álláspontot. Azt már azonnal megmondhatom: az elnök levele nem ad alapot arra, hogy bármilyen változtatást is eszközöljünk a nemzetközi helyzet értékelésében, amelyet még az üzenet kézhezvétele előtt a kongresszusi beszámolóban megfogalmaztunk, Gorbacsov rámutatott: az amerikai válaszban megfogalmazódnak bizonyos reményt keltő megítélések, de a pozitív kijelentések elvesznek a különböző fajta „kikötések” és „feltételek” között, amelyek gyakorlatilag megakadályozzák a leszerelés alapvető kérdéseinek megoldását. Egyszóval: az éppen csak kézhez kapott dokumentumban nehéz felfedezni őszinteséget az amerikai vezetés részéről a nukleáris fenyegetés felszámolása alapvető problémáinak gyakorlati megoldására.

Gorbacsov ezek után rámutatott, hogy a Szovjetunió nagy jelentőséget tulajdonít a szomszédaihoz fűződő kapcsolatainak, egyikkel szemben sincs területi követelése, egyiket sem fenyegeti.

Az előadó külön kiemelte Európa jelentőségét az SZKP külpolitikai tevékenységében. Rámutatott a helsinki folyamat továbbvitelének, a nukleáris és hagyományos fegyverzet radikális csökkentésének fontosságára. Aláhúzta az ázsiai és a csendesóceáni térség fontosságát is, majd kiemelte: a Szovjetunió arra törekszik, hogy közös erővel keressék a kiutat a bolygónk különböző forrongó pontján meglévő konfliktushelyzetek megoldására.

Mihail Gorbacsov a következőkben azt hangoztatta, hogy a béke és a társadalmi haladás sorsa minden korábbinál szorosabban összefügg a szocializmus világrendszere gazdasági és politikai fejlődésének dinamizmusával. Meg vagyunk győződve arról — mondotta —, hogy a szocializmus képes megoldani legbonyolultabb feladatait is. Ehhez rendkívül fontos, hogy aktívabb legyen az együttműködés, amely nem egyszerűen teljesítőképességeink összeadása, hanem megsokszorozása. A kormányon lévő kommunista pártok közös fellépése továbbra is a politikai együttműködés magva. Gorbacsov méltatta a Varsói Szerződés hatálya meghosszabbításának, a KGST-országok tudományos-műszaki haladása komplex programja elfogadásának, a szocialista országok népei közötti kapcsolatok szélesítésének jelentőségét. Az SZKP az összes kommunista párttal, a szocialista világrendszer valamennyi államával becsületes, nyílt kapcsolatokat kíván teremteni, és a velük való elvtársi véleménycseréért száll síkra. Ennek kapcsán elégedettséggel beszélt a Szovjetunió és Kína kapcsoMihail Gorbacsov előadói beszédét követően Gennagyij Szizov. az SZKP Központi Revíziós Bizottságának elnöke terjesztette elő a bizottság jelentését. Méltatta azt a nagyszabású munkát, amely a beszámolási időszakban a szocialista demokrácia további erősítése és fejlesztése érdekében folyt. Gondos ellenőrzés kísérte a dolgozók leveleinek és beadványainak feldolgozását az SZKP KB osztályain, öt esztendő leforgása alatt ezekhez az osztályokhoz több mint három és fél millió levél futott be, s a Központi Bizottság fogadóKedden Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagjai és póttagjai, a Központi Bizottság titkárai, a szövetségi köztársaságok kommunista pártjai központi bizottságainak első titkárai, valamint a pártkongresszus

latainaü bizonyos mérvű javulásáról.

A kommunista mozgalomról szólva azt a véleményét hangoztatta, hogy a mozgalom egységét az osztályszolidaritás, a közös célokért vívott harc, az összes testvéri párt egyenjogú együttműködésével lehet és kell megteremteni. Hangoztatta az SZKP változatlan szolidaritását a nemzeti függetlenségért, a társadalmi haladásért küzdő erőkkel.

Mihail Gorbacsov beszédében kifejtette egy mindent átfogó nemzetközi biztonsági rendszer elvi alapjait, amelyeket katonai, politikai, gazdasági és humanitárius téren egyaránt meg kell teremteni.

Az SZKP KB főtitkára beszédének további részében rámutatott az új szövegezésű pártprogram létrehozásának körülményeire, jelentőségére, majd felhívta a figyelmet, hogy a pártszervezeteknek új módon kell dolgozniok, növelve szerepüket és jelentőségüket a szocialista építőmunkában.

Rámutatott a pártszervezetek munkájában kiemelkedő pozitív tapasztalatokra, s élesen bírálta a pártmunka gyengeségeit, formális vonásait, a kádermunka fogyatékosságait. Nagy hangsúlyt helyezett az ideológiai munkára, rámutatva arra a követelményre, hogy erősödjön az ideológia kapcsolata az élettel és gazdagodjék az emberek szellemi világa. Felhívta a figyelmet a bur- zsoá ideológia elleni harc fontosságára. Sorra vette az ideológiai munka eszközeinek feladatait, megfogalmazva a velük szemben támasztott növekvő követelményeket.

Mihail Gorbacsov előadói beszédét befejezve rámutatott, hogy a társadalmi-gazdasági haladás meggyorsításának irányvonala reális, mert marxista—leninista alapokra épül és megfelel áz egész szovjet nép érdekeinek, történelmi törekvéseinek.

irodáján mintegy 120 ezer ember ügyét intézték.

Gennagyij Szizov megemlékezett arról is, hogy az SZKP Központi Revíziós Bizottsága szoros kapcsolatokat tartott fenn a testvérpártok revíziós és ellenőrző bizottságaival, s a tapasztalatcsere kölcsönösen hasznosnak bizonyult.

A bizottság elnöke végezetül emlékeztetett arra, hogy a Központi Revíziós Bizottság jelenleg érvényes szabályzatát több mint hat évtizeddel ezelőtt hagyták jóvá, ezért a pártkongresszus küldöttei elé terjesztették egy új szabályzat tervezetét.

elnökségének más tagjai, a határterületi és területi párt- bizottságok első titkárai felkeresték a Lenin-mauzóleu- mot és ott koszorút helyeztek el. A koszorú szalagján ez a felirat volt olvasható: „Vlagyimir Iljics Leninnek — az SZKP XXVII. kongresszusának küldötteitől”.

A Revíziós Bizottság jelentése