Észak-Magyarország, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-13 / 10. szám
1986. január 13., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Kinek haszon a kötvény? Az új gazdálkodási formák ismereteivel bíró, s az új közgazdasági fogalmakat ismerő és elismerő barátommal arról beszélgettem, hogy mi a haszna a manapság egyre gyakrabban kibocsátott kötvényeknek. Az ember csak bemegy a bankba, s pillanatnyilag fölös forintjaiért kötvényt vesz, azaz befektet. Évente kap rá általában 11 százalék kamatot, s néhány év múlva, több részletben hozzájuthat a tőkéjéhez is. Kinek jó ez? Miért jó ez? Sok-e vagy kevés a 11 százalékos kamat? Nem számit-e munka nélküli jövedelemnek a hozam? Mi különbözteti meg egy szocialista ország kötvénytulajdonosát a kapitalista részvényestől? Már a kérdésekből is kitetszik némi kétkedés. Barátom igazán nem maradi gondolkodású, tagja egy gmk- nak is, de a kötvény gondolatát valahogy még nem tudta megemészteni . . . Igazán nem akarok reklámot csapni ennek az újmódi pénzügyi tranzakciónak, de ismertetése akaratlanul is együtt jár erényeinek felemlegetésével. Hírverésre különben sincs szükség. A minap kibocsátott kecskeméti kötvény (a középiskolai hálózat gyors fejlesztését finanszírozza vele a helyi tanács) másfél nap alatt elfogyott, úgy, hogy a fővárosban nem is árusították. Az eddig közforgalomba került több mint félszázféle értékpapír jó része már gazdára talált, s a régiek közül féltucatnyit sem kínálnak a bankok. Kezdjük az elején ... Az ötvenes években a kötvény- jegyzés hit, fegyelem, s kicsit talán félelem kérdése volt. Most bizalmi kérdés. Az ember szereti biztos helyen tudni javait. Bízik abban, hogy pénze nem vész el. És nemcsak azért, mert visszafizetéséért az állam szavatol, hanem azért is, mert tudja, hogy forintjai hasznosulnak, hasznot hoznak, s a kibocsátó cég gyorsan szerzett jövedelméből — állami beavatkozás nélkül is — futja a kamatokra. A kamat tehát 11 százalék, magasabb, mint a tartós takarékbetét hozama. A kötvény bármikor beváltható, s már kezdi bontogatni szárnyait a kötvénypiac. Mi ebből a vállalat, intézmény haszna? A gyorsan beruházni kívánó cég másként elérhetetlen pótlólagos forráshoz juthat, viszonylag olcsón. Ne feledjük, a vállalatnak nyújtott bankkölcsön, hitel, magasabb kamatú, de általában nem minden vállalat hitelképes a bank szemében. A vállalat kalkulál. Megtérülési időt számol, s igyekszik hasznosan befektetni a pénzt. A Bocsi Sörgyár például modernizálja, bővíti töltősorait a lakosságtól kölcsönvett pénzzel, s az köztudott, hogy a mai magyar ipari gyakorlatban a sörgyári a leggyorsabban megtérülő beruházás. Az igényekhez képest szűkös anyagiakkal rendelkező posta is jól jár a telefonkötvényekkel, hiszen egy csapásra kilométerekkel növelhető a hálózat, s többszörösére emelhető a telefontulajdonosok száma. S aligha kell bizonygatni, hogy hányféle haszonnal jár a miskolci áruházi kötvény kibocsátása is. A két építtető vállalat pénzhez jut, s ha megépül a Bükk áruház, abból pénzelhet. A kötvényjegyző kamatot kap. A város gazdagabb lesz egy áruházzal. Haszon a köbön . . . Pofonegyszerű ez, ha nem lenne, ki kellene találni. Csakhogy az emberben mocorog a kisördög . . . Ha a kötvény valóban olyan jó üzlet, akkor a kétségkívül alapos pénzügyi ismeretekkel rendelkező tehetős emberek egy része miért nyit inkább penziót, lángossütödét, butikot, video-kölcsönzöt, ahelyett, hogy vagyonát kötvénybe fektetné? A kérdés költői, abban az értelemben, hogy a fentebb említett, s kétségkívül munkaigényes vállalkozások többet hoznak a konyhára. Józan számítások szerint meggazdagodni aligha lehet a kötvényen, hiszen a pénz inflálódása miatt az eredeti tőke évről évre devalválódik. Szolid tehát a haszon, a látszólag magas kamat ellenére is. Nem véletlen, hogy a kötvényjegy- zök tekintélyes része nyugdíjas. A kicsi, de biztos pénz reménye nyugalmat ad. Pontos adatokat természetesen nem tudok mondani, hiszen a befektetéssel, vétellel és eladással kapcsolatos adatok szigorúan titkosak. Any- nyira titkosak, hogy még a bank sem ismeri név szerint minden ügyfelét. Kötvény- jegyzéskor csak a pénztárcára kiváncsiak. A személyi igazolványra nem . . . (brackó) Befejeződött az újborok fejtése Megyénk két történelmi borvidékén, Tokaj-Hegy alján és a dél-borsodi borvidéken gyakorlatilag befejeződött a nagyüzemekben az ősszel termett borok első fejtése. A szeszélyes időjárás miatt a mustok minősége nem volt egyenletes és az első fejtésnél is már a korábbi években termetteknél nagyobb gondosságot igényelt ez a munka. A mustok nehezen tisztullak le, ezért is húzódott el az első kezelésük. A borászokra vár most a feladat, hogy a további érlelés során, a második fejtésnél olyan eljárásokat alkalmazzanak. amelyek csillogóvá, ,, tükrössé” teszik a borokat. Ehhez nemcsak nagy szakértelem, de igen gondos kezelés is szükséges. A mustoknak, illetve a kiforrott boroknak viszonylag magas iá fehérjetartalma. A fehérjekicsapódás megakadályozása r a alkalmazzák majd a nagyüzemi pincészetekben például a különböző derítő anyagokat, mint a bentonitot, a csersavas-zse- latinos derítési módszert, hogy a borvidékek hírnevéhez méltó borokat érleljenek majd tovább, a palackozásig. Mind Tokaj-Hegyalján, mind pedig a Bükk déli lábánál. szélmentes völgyekben levő déli fekvésű táblákon termett borok a korábbi éveknél jobban próbára teszik a borászok szakértelmét. A munka azonban megéri a fáradságot, mert így a kisebb termésből jó borok kerülnek majd a fogyasztóhoz. Szentistván, VII. Pártkongresszus Tsz Akadnak azért oázisok! Tóth Márton elnökhelyettes és Hajdú Benjámin elnök. Ketten az oázis gazdái közül. Megyénk mezőgazdasága — különösen két esztendő óta — hasonlóképpen nélkülözi a sikert, mint sivatag a vizet. Ugyanúgy szom- júhozik az. éltető sikerélményre, akár a homoktengerek az életet indító csapadék után. A különbség annyi, hogy míg az utóbbiak fölé esőfelhő szükségeltetne, addig agrárszféránk itt a megyében már jó ideje derűre, napfényre vár. Ám egyik helyen a felhők nem akarnak gyülekezni, míg másik helyen a .napocska játszik még mindig bújócskát. Ezer szerencse, hogy itt is, ott is akadnak azért oázisok! * Szentistvánon, a VII. Pártkongresszus Tsz irodájában beszélgetésünk a bevezetőben vázolt tények taglalásával indult. Gondokkal küszködő, nem kevés mező- gazdasági szövetkezetünk kapcsán, szinte azok védelmében, Tóth Márton elnök- helyettes egy másmilyen, de nagyon elgondolkodtató hasonlatot említett: — Ha egy iskolában száz gyerek közül ót-hat megbukik, az magára vessen. A hiba a gyerekben van. Ám, ha száz gyerekből otven ítéltetik osztályismétlésre. ott már a tanárban, a tanítás módszertanában is hiba lehet. Szentistvánon, mielőtt kimondanak valamit, számolnak. Csak úgy,' a vakvilágba nem beszélnek, főleg nem tesznek. (Megjegyzem: sikereiknek egyik legfőbb titka, talán éppen ez a józan megfontoltság.) Bukta Imre, a főkönyvelő például két kimutatást tett elém. Mondta, hogy tanulmányozzam. Világosan áttekinthető adatok olvashatók le a lapokról, a szakmában kevésbé jártas is megérti belőle a lényeget. Az egyik kimutatás az utóbbi három év árváltozásait mutatja a mezőgazdaságban felhasznált anyagok, eszközök vonatkozásában, a másik pedig a mezőgazdasági termékek felvásárlási árainak módosulását. Csupán néhány adat: a műtrágyák mázsájának ára, összetételtől függően, 71—141 forinttal lett drágább ez idő alatt. A mezőgazdasági gépek ára 5-től 170 ezer forintig terjedő különbséggel drágult. Ä téesz- ben felhasznált ipari anyagok (ebben a gépek nincsenek benne) összességében 11 millió forint többletkiadást jelentenek a szövetkezetnek. S ez csak az árváltozás okozta növekedés! Ezzel szemben a növénytermesztés termel vényeinek felvásárlási ára mázsánként mindössze 3-tól 25 forintig terjedő ösz- szegben nőtt. Ezeket a nehezen megcáfolható és rózsaszínűnek semmiképp nem nevezhető adatokat természetesen nem a következő kérdésemre adandó válasz hatásfokának növeléséért soroltam fel. (Bár az ilyen célzatosság sem vonna, le semmit a valóság értékéből, mein kérdőjelezné meg azt.) Egyre nagyobb szerepet játszik Miskolc és város- környéke 43 településének ellátásában az Unió Áfész szövetkezet az 1977-es egyesítése óta. Így például addig, míg közel !) évvel ezelőtt 901 700 000 forintos kiskereskedelmi forgalmat bonyolítottak le az üzletek, tavaly ez az összeg 1 milliárd 855 millió forintra nőtt. Az emelkedésben főleg a város- környéki települések játszanak jelentős szerepet. Folya— Milyen eredménnyel zárja az 1985-ös esztendőt a VII. Pártkongresszus Tsz? Hajdú Benjámin, elnök: — Még nincsenek fillérre kiszámított adataink. Az azért már biztos, hogy a nyereségünk meghaladja a 20 millió forintot... A jó hír nem ért váratlanul. Bevallom, akkor lepődtem volna meg. ha az elnök kisebb, 20 millión aluli nyereségről szólt volna. Mert itt tavaly is, előtte is hasonló eredményeket produkáltak. Szentistván évtizedek óta — még Antal Simon elnöksége idején kezdődött — a megye egyik agrároázisa. Könnyű nekik? Azért kérdezem mindezt, mert máshol. ahol csupán a felszínen maradásért küszködnek, Szentistván. Borsodszirák, Hernádnémeti és még egykét gazdaság (sajnos nem sok van) példáját hallva ingerülten fojtják az emberbe a szót: — Könnyű nekik... — Tényleg könnyű Szent- istvánnak? Az elnök és elnökhelyettes a kérdést hallva elhúzott szájjal egymásra mosolygott. — Miért lenne könnyű? A szabályozás, a terhek minket csakúgy sújtanak, mint bárki mást. Hogy jobbak a földjeink? 18,3 össz- aranykorona értékűek. Gaz- dászok döntsék el, hogy ez mennyire jó. Persze, hogy jobb adottságnak a 10 aranykoronás területeknél! De varrnak vidékek, ahol 30 aranykoronásak a földek! Szóval minden relatív, 1968- ban egy kedvezőtlen adottságú téesszel egyesültünk, a cserépváraljaival. 1978-ban pedig egy ugyan jó adottságúval, de rosszul gazdálkodóval, a tardival. Szóval itt sem fenékig tejfel az élet... Az a mások által néha oly könnyen kimondott „könnyű nekik” megjegyzés magja máshol és másképp gyökerezik. Ez az üzem valóban könnyebben (persze ez is viszonylagos, s értem alatta, hogy Pálházához, Vizsolyhoz, Bódvaszilashoz viszonyítva könnyebben) viseli el az évről évre reá nehezedő terheket. S ennek alapvető okát én abban látom, hogy ebben az üzemben lassan két évtizede sem a vezetők. matosan növekszik a szövetkezet taglétszáma, ma már eléri a 26 ezret. Növekszik a kereskedelmi egységek alapterülete is. amely jelenleg 35 315 négyzetméter. A szövetkezet munkájának eredményességét bizonyítja, hogy alig kilenc évvel ezelőtt még 22 és fél millió, tavaly pedig már 42 sem a tagság nem élt csak a mának. Nem azt mondták: fő, hogy most jól megy, a jövő meg majd csak lesz valahogy. Itt, miközben arra törekedtek, hogy kielégítő mát teremtsenek, mindig gondoltak a jövőre. Nem élték fel a holnapjukat. Hajdú Benjámin: — A fejlesztésre a lehetőségeinkhez képest, igyekeztünk mindig jelentős összeget biztosítani. Termelési szerkezetünk kialakításánál — az adottságaink szigorú figyelembevételével — törekedtünk mindig kihasználni a közgazda- sági lehetőségeket, a szabályozás nyújtotta kedvezményeket. s a belső tartalékainkat. Jó ötletben soha nem volt hiány. Tóth Márton: — A növénytermesztés produktumait, ha nem árunövényként, hanem magasabb feldolgozási fokon, például vetőmagként értékesítjük, jobban járunk. Számoltunk, majd léptünk ebben az irányban úgy. hogy áldoztunk erre a célra. Az eredmillió forintos nyereséget realizáltak. Az Unió Áfész a VII. ötéves tervben tovább bővíti üzlethálózatát. Nyékládházán például egy 600 négyzetméter alapterületű kisáruházat. Kesznyétenben pedig egy 400 négyzetméteres ABC- áruházat kívánnak létesíteni. mény? Míg egy mázsa étkezési búzán körülbelül 20 százalék nyereség van, addig egy mázsa búza vetőmagként 30—35 százalékos nyereséget hoz. Számoltunk, léptünk, áldoztunk. Ma az energiafelhasználásunk jó része gázenergia, s nem gázolaj. A gázprogramunk — ami ugyancsak nem volt olcsó mulatság — eredményeként ma földgáztüzelésű a forrólevegős üzemünk, a műhelyeink. a sütödénk, a szárítónk. sőt, lassan az egész falu gázfűtésű lesz. Csak egy adat: a forrólevegős üzemben — ahol lucernalisztet, fűlisztet, szalmalisztet készítünk — egy mázsa liszt energiaköltsége 180—220 forint lenme gázolajtüzelés esetén. Földgázzal mindössze 75—SO forint. — Takarékosság? — vette át a szót újra az elnök. — Tavaly a szőlő úgy alakult, hogy arról jobb nem beszélni. Ezt már a virágzás után láttuk. Ügy döntöttünk, azokat a munkákat, amelyek elvégzése feltétlenül szükséges, a jövő évi termés biztonsága érdekében, azokat megcsináljuk, de a többit elhagyjuk. Majdnem 5 millió forintot takarítottunk meg ezzel, mégpedig úgy. hogy ezt a szőlő nem érezte meg. Apropó, szőlő . . . Baj van a jövedelmezőséggel, ezért tőlünk telhetőén, itt is lépni akarunk. Meglevő borkészleteink egy részét a sályi tszszel és a mezőkövesdi áfész- szel közösen palackozva — bükkaljai névvel! — akarjuk forgalomba hozni. Bízom benne, hogy mi is jól járunk és jól jár a fogyasztó is ... Le kell szögeznem; Szentistvánon a tsz-ben nem di csekedtek. (A borpalackozás témáját például szinte úgy kellett kihúzni az elnökből.) Máshol biztosan előhozakodnának vele, mégpedig dicsekvésképpen, hogy milyen előnyös a jól tipizált (NDK és szovjet gépekből álló) gépparkjuk; hogy településeiket ellátják saját sütésű kenyér- és pékáruval, saját termelésű hússal és tejjel; hogy az évről évre gazdagodó székhelyközség gázvezeték-építésében oroszlánrészt vállalnak. stb.. stb. Mindezek náluk félmondatokból derültek ki. Az elnök beszélgetésünk végén meg is jegyezte: — Lehetőleg mértéktartóan írjon rólunk. Ellenkező esetben még azt gondolnák, hogy dicsekszünk. Íme egy újabb adalék: a sikerhez szerénység is szükségeltetik. Hajdú Imre Fotó: Fojtán László Előbb a diagnózis, utána a gyógyítás. A K-701-es traktor főja vitása közben Simon Gábor traktoros, szerelő. Növekvő forgalom
