Észak-Magyarország, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-07 / 5. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Csavargyártás A csavar iránti növekvő kereslet tette szükségessé azt a rekonstrukciót, me­lyet 1982-ben kezdtek el a Csavaripari Vállalat alsó- zsolcai, 2-es számú gyárá­ban. A korszerű technoló­giával a jövőben lehetővé válik a kapacitás mintegy 60-70 százalékos bővítése, s ennek eredményeként az import csökkentésére is sor kerülhet. A sokat tudó új berendezésekkel különböző speciális igények kielégíté­sére is vállalkozhatnak majd az alsózsölcaiak. Ké­peink az eddig üzembe he­lyezett új berendezésekről készültek. Kép és szöveg: Csákó Gyula A hidegalakító szovjet berendezések jól vizsgáztak Különleges összetételű fémből készülnek az összekötő csa varok Az automata revolveresztergákon nagy szilárdságú csóva rok készíthetők, ezeket korábban csak importból szerez hették be. Alumíniumgyár Szendrőn Népességmegtartó erő Nehéz esztendőt hagyott maga mögött az Alumínium- árugyár szendrői gyáregysé­ge. Az elsősorban háttér­ipari tevékenységre szakoso­dé üzemnek egész évre megvolt ugyan a rendelés- állománya, de év közben több alkalommal is alap­anyaghiánnyal küszködték, ami feltartotta, zavarta az egyenletes munkát. A gyáregység termékská­lájának első helyén az Ika­rus számára gyártott rész­egységek szerepelnek, de fontos megrendelő a Tau­rus, illetve a FÉG Gázké­szülékek Gyára is. Szendrőn tehát elsősorban a jármű­ipar számára állítanak elő különféle alkatrészeket, ame­lyekről a hazai nagy szerel­ünk igényeit elégítik kd. — A hazai szállításon kí­vül mintegy 22 millió forint értékben küldünk a készít­ményeinkből exportra — mondja Hudák József gyár­egységigazgató —, ezeket a termékeikét, az elpárologtató rendszereket az NSZK-ban, illetve Svédországban adják el. Mivel a gyár számára a legnagyobb megrendelő az Ikarus, így a termékszerke­zetüket is ennek megfelelő­en módosítják, változtatják. A biztos piaci kereslet alap­ján jó együttműködést ala­kítottak ki az autóbuszgyár­ral. Ez a piac teszi azt is lehetővé, hogy az idén mint­egy 30 millió forinttal bő­vítsék, összesen 240 millió forintra a termelést és to­vább növeljék, összesen mintegy 25 millió forintra a tőkés exportjukat is. A biz­tos rendelésállomány tehát jó alapot ad arra, hogy hosz- szabb távon gondolkodva módosítsák a feldolgozó tech­nológiájukat és a belső szer­vezettséget. — Elsősorban a szállítás csökkentésére gondolunk — isiu MAGYARORSZAB AZ MSZMP BORSOD-ABAÜJ-ZEMPLÉN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLII. évfolyam, 5. szám Ára: 1,80 Ft Kedd, 1986. január 7. Kedvező pozícióban (3. oldal) Lomejko az amerikai politikáról A damaszkuszi egyezmény nem marad papíron (?) Az Egyesült Államoknak a regionális konfliktusokban tanúsított magatartását, a más államok belügyeibe tör­ténő durva beavatkozásra épülő politikáját bírálja ked­di számának éles hangú szerkesztőségi cikkében a Pravda. Az írás szövegét már hétfőn ismertette a TASZSZ. A Pravda szerkesztőségi cikkében érintett kérdéseket kommentálta hétfőn, Moszk­vában megtartott sajtóérte­kezletén Vlagyimir Lomej­ko, a szovjet külügyminisz­térium sajtóosztályának ve­zetője. Különösen éles sza­vakkal bírálta a Líbiával és Szíriával szemben tanúsított washingtoni magatartást, amelyet az „új globalizmus- ként" emlegetett politika egyik legkonkrétabb meg­nyilvánulásának nevezett. A szóvivő felhívta a fi­gyelmet amerikai hivatalos személyiségeknek azokra — az utóbbi időben egymást követő — kijelentéseire, amelyek szerint az Egyesült Államok a Rómában és Becsben végrehajtott terro­rista akciókra hivatkozva nyíltan megtorló intézkedé­seket tervez Líbiával szem­ben. Lomejko határozottan el­utasította, hogy találgatások­ba bocsátkozzon arról, mi­lyen lépésekhez folyamod­na a Szovjetunió egy Líbia elleni agresszív támadás esetén. Az ezt firtató kér­désekre válaszolva több íz­ben megerősítette, hogy a Szovjetunió a konfliktusok elhárítására és békés meg­oldására törekszik, s nem foglalkozik az ellenségeske­dések kiterjedésére alkal­mazott forgatókönyvek ki­dolgozásával. A szovjet szóvivő határo­zottan elítélte az Egyesült Államoknak és Izraelnek Szíriával szembeni fenyege­tőzését is. Elítéljük a Líbiával és Szíriával szembeni erősza­kot, az erőszak alkalmazá­sával való fenyegetőzést, el­ítéljük az említett országok ellen szított háborús hisz­tériát és azokat a törekvé­seket, hogy katonai vagy más erőszakos eszközökkel idegen akaratot kényszerít­senek szuverén országokra — szögezte le Vlagyimir Lo­mejko. „Tizenegy év óta először vagyok derűlátó” — jelen­tette ki vasárnap este Fran- zsije volt libanoni elnök, a maroniták egyik vezéregyé­nisége, miután Asszad Szíriái elnökkel folytatott tárgyalá­sai után felsorakozott a ke­resztény és a muzulmán mi­líciák megkötött egyezmé­nyének támogatóihoz. Fran- zsije — akinek hivatali ide­je alatt 1975 tavaszán a pol­gárháború kirobbant — re­ménykedve szólt az egyez­mény megvalósításáról, kor­látlan bizalmáról biztosítot­ta Szíriát, minden ellenve­tését mégsem adta fel. El­képzelésének azonban „par­lamentáris keretek között” kíván majd érvény szerez­ni — mondotta. Elvben a damaszkuszi egyezmény szentesítése Amin Dzsemajel elnök jóvá­hagyására vár. Dzsemajelt a hét végén várják ismét Damaszkuszba. Valid Dzsumblatt, a Haladó Szo­cialista Párt vezére — aki immár Damaszkuszban tar­tózkodik — vasárnap este példátlanul élesen bírálta Dzsemajel elnököt: az elnök és az egyezmény elleni erők arra számítanak, hogy Izra­el délen nagyszabású offen­zívat indít, s ez lesz az ürügy az egyezmény meg­hiúsítására — mondotta. Ügy tűnik, Franzsije állás­pontjának változása kihúzta a talajt Camille Samun, a falangista párt. és a maro- nita egyház lába alól. Ellen­kezésük tényleges hatalom híján jelképes. A szíriai Al-Baath, a kor­mányzó párt lapja azonban vasárnap is leszögezte: „Azok,' akik olyan illúziókat dédelgetnek, hogy a libano­ni aktív erők által kötött egyezmény papíron marad, tévednek. Az egyezményt ez­úttal azért kötötték, hogy végre is hajtsák.” Amerikai akciók Líbia ellen? Amerikai küldöttség Hanoiban láspontja szerint kizárólag a Hétfőn hivatalos látoga­tásra amerikai küldöttség érkezett a Vietnami Szocia­lista Közitársaságba. Az or­szágba látogató eddigi leg­magasabb szintű amerikai küldöttséget Richard Armi- tage hadügyi államtitkár ve­zeti, tagja Paul Wolfowitz, az amerikai külügyminiszté­rium délkelet-ázsiai és csen­des-óceáni ügyékben illeté­kes államtitkára (csoportfő­nöke) és Richard Childress, a Nemzetbiztonsági Tanács munkatársa. A delegációban három más szakértő is he­lyet kapott. Á vietnami tárgyaló kül­döttséget Hoang Bich Son külügyminiszter-helyettes ve­zeti, tagja még három, az Egyesült Államokkal foglal­kozó szakértő. Az amerikai fél a kül­döttségét magas szintűnek és politikainak minősíti, bár ál­a végeken mondja az igazgató. — Ed­dig ugyanis itt Szendrőn a gyártási folyamathoz szük­séges műveleteknek csak egy részét végeztük el. Üj rész­legek telepítésével, új tech­nológia honosításával le le­het szűkíteni majd a belső kooperációt, ami jelentős szállítási megtakarítást ered­ményez. Gond, hogy a gyár a bérezésben évékdg nem vehette fel a versenyt a környezetében levő termelő­szövetkezeték melléküzem- ágaival, így a szakemberek egy része, lakatosok, hegesz­tők és más szakmunkásak is elmentek a gyárból. A fia­talok közül nem jöttek ide dolgozni, hiszen számolni mindenki tud. 1985-ben vég­re elmozdulhattunk a holt­pontról. Az elmúlt évben 7 százalék bérfejlesztést tud­tunk elérni a korábbi 2—3 százalékokkal szemben. Ab­ban bízunk, hogy az idén is (Folytatás a 2. oldalon) vietnami háborúban eltűnt amerikai katonák kérdését hajlandók megvitatni a meg­beszéléseken. Vietnami részről hangsú­lyozzák: Hanoi az eltűntek felkutatásához nyújtott viet­nami segítséget humanitári­us kérdésiként kezeli, s jó­akarata a jövőben sem függ az amerikai—vietnami vi­szony alakulásától. Hoang Bich Son hétfő es­te vacsorát adott az ameri­kai küldöttség tiszteletére, amelyöt a tervek szerint kedden fogad Nguyen Co Thach vietnami külügymi­niszter. Reagan elnök hétfőn dél­előtt rendkívüli tanácsko­zásra hívta össze a legfőbb nemzetbiztonsági tanácsadó­it, hogy megvitassa velük a Líbiával kapcsolatban ter­vezett amerikai akciókat. A Fehér Ház bejelentette, hogy Reagan kedden este — kö­zép-európai idő szerint szer­dán hajnalban — sajtókon­ferenciát tart, s ezen vár­hatóan foglalkozik majd az amerikai elképzelésekkel is. Közben mind a Fehér Ház, mind az amerikai külügy­minisztérium határozottan tagadta, hogy az Egyesült Államok képviselője kapcso­latba lépett volna Kadhafi líbiai államfővel a feszült­ség csökkentése érdekében. Bár washingtoni politikai körökben jelenleg kevéssé tartják valószínűnek, hogy az elnök katonai akciót ren­del el Líbia ellen — ilyen véleményt fejtett ki példá­ul Patrick Leahy szenátor, a szenátus hírszerzési bi­zottsága tagja és Richard Lugar szenátor, a külügyi bizottság elnöke televíziós nyilatkozatában — politikai megfigyelők véleménye sze­rint Washington valamiféle demonstratív lépésre készül. Figyelemre méltó, hogy az egyéb kérdésekben mérsé­keltebb véleményt képviselő George Shultz külügyminisz­ter több ízben is sürgette a határozott akciót. Wein­berger hadügyminiszter vi­szont, aki általában az amerikai katonai erő bizo­nyításának híve, figyelmez­tetett az ilyen lépések ve­szélyére. FMeuiik egymást Igazán nem akarok dicsekedni, de egyet­len levegővétellel, dadogás nélkül ki tu­dom mondani, hogy szinkron-koncentrált multimoment fototechnika... Mi több, valamennyi sejtelmem is van arról, hogy mit jelent az összehangolt, de pillanatfel­vételek sorából álló munkamozdulat-fény- képezéscs rendszer az ipari termelésszerve­zésben. A miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem ipargazdászai országos hírnévre és rangra tettek szert, e — végül is beru­házás nélküli, de — nagy hasznot hozó szellemi, technológiai beruházás gyakorlati alkalmazásának elterjesztésével. A lényeg, hogy a munkafolyamatot, a munkást fény­képezik. A sok ezer fotóból összeáll a kép, szakavatott elemzők mondják meg, hogy hol és miért tesz vargabetűt az anyag, me­lyik szerszám felesleges, s melyik hiány­zik, hol és mikor tesz oktalan mozdulatot a többnyire futószalagszerű termelésben dolgozó munkás. A termelésracionalizálás viszonylag új, de valószínűsíthetően a leg­olcsóbb módszeréről van szó. Példák, do­kumentumok bizonyítják áidásosságát, de az ötletadók sem állítják, hogy ez lenne az egyetlen üdvözítő gyógyszer a magyar népgazdaság manapság oly gyakran szor­galmazott hatékonyságnövelésére. Mielőtt az olvasó továbblapozna, sietek kijelenteni, hogy nem untatom tovább amúgy is felszínes szakirányú ismereteim­mel. A vonatutazót nem érdekli a villany­mozdony működése, sem pedig az automa­ta jelzést és váltóállást biztosító integra dominó. Az utas időben és kényelemben, kulturált körülmények között szeretne el­jutni egyik helyről a másikra. Mert szá­mára ez a lényeg. Aki színes televíziót vesz, s futja még egy képmagnóra is, az nem elsősorban a minimálisan egyetemi szintű ismeretet igénylő elektronikai technikai csodán mereng cl. hanem a látványnak örül. s az a mérce, hogy kifogástalanul mű­ködik-e az apparátus ... Számos más do­loggal vagyunk így, éppen ezért érdeklő­déssel, gyanakvással fogadtam azt a be­számolót, amely egy „munka nélküli” há­ziasszony egy napját térképezte föl, illetve fényképezte le, természetesen szigorúan tu­dományos alapon. A műsor a rádióban hangzott el, a méltán népszerű délelőtti szolgáltatói magazinban, a Petőfi adón. Szóval: a mai magyar háziasszony ala­csony hatékonysággal, roppant gazdaság­talanul „termel”. Azaz: folyamatosan nem dolgozza végig a „munkaidőt”. Kél moso­gatás között telefonál, kávézik, s talán be­leolvas az újságba is ... Csakhogy az ott­honi munka nehezebben szervezhető, mint az üzemi. Ám az tagadhatatlan, hogy a családban rendhez szokott férj — elsősor­ban a feleség jóvoltából — munkahelyi körülmények között is rendet tart. A mér­ték. a számonkérés persze más a háztar­tásban és más az üzemben. A hosszú és bonyolult nevű munkaszervezési módszert alighanem csak a gyárakban, hivatalokban kell szorgalmazni, hiszen kiderült, s lassan kezdjük belátni is, hogy a konyha csak akkor lesz rendezettebb és gazdagabb, ha a fizetést hozó műszak alatt nagyobb a rend, s jobban virágzik a gazdaság... Akár fényképeznek, akár nem. Brackó István

Next

/
Thumbnails
Contents