Észak-Magyarország, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-25 / 21. szám
1986. január 25., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5-—------———-—A megyei párt-vb napirendjén Atagiéi A megyei ! ajtóbizottság 1983 szeptemberében áttekintette a tagfelvételi munka Borsod-Abaúj- | Zemplén megyei tapasztalatait. Többek között megállapította, hogy —• az alapvetően eredményes munka mellett — a párt- építés szempontjából fontos rétegekben (a munkások és a fiatalok között), csak részben sikerült az elI várásoknak megfelelni. Az alapszervezetek munkájának színvonalbeli különb- i! ségei a pártépítő tevékenységben is kifejezésre jutot- tak. Az irányító pártszer- . vek, az alapszervezetek . munkájának szerves része 7 a pártépítés, s a közelmúlt- ban ennek jegyében vitatta ' meg az elmúlt évi tagfél- vételi munka tapasztalatait P —, különös tekintettél a ' fiatalok felvételére — a t megyéi párt-végrehajtöbi- I, zottság. Az értékelés fon- f tosabb tapasztalatairól, ta- , nulls ágairól kérdeztük Be- i gyik Jánost, a megyei pártI bizottság osztályvezetőjét: — IHogyan alakultak az elmúlt évben a tagfelvéte- . lek? — Megyénkben a párt- ; nak az elmúlt év decemberében R7 378 tagja volt, > ez a felnőtt lakosság 11,9 >. százaléka. Tavaly növekvő | ütemben, és több embert I vettek fel a pártba, a tag- 1 létszám mégis mérsékélteb- i ben, a korábbi 1,1—1,2 : százalékkal szemben, csak 0,7 százalékkal növekedett. — Milyen következteté- I seket lehet ebből levonni? — Ez egyrészt igazolja, >’■ hogy a pártalapszervezetek ,jj a nehezebb körülmények között is eredményes tag- íi felvételi munkát végeitek, 8 másrészt azt is mutatja, hogy növekszik a pártból I' kikerülitek száma, j — Az új párttagok szo- jj ciális összetételében az el- - múlt évekhez viszonyítva \ volt-e változás? i — Nincs jelentős változás: a foglalkozás szerinti ; összetételben továbbra is !. meghatározó a munkásosz- j tályhoz tartozók aránya. I De a múlt évben felvettek < 52,9 százalékos aránya csak í szerény többséget jelent, 1 és azt is mutatja, hogy a I megye lehetőségeit tekintve, nem lehetünk elégedettek. . — Mi la helyzet ia terI melöszövetkezeti paraszt- ság, laz értelmiség és a nők körében? — A termelőszövetkezeti i: paraszltok között nem sike- a:ült a kívánatos mérték- ben előrelépni, az új párttagok közötti arányuk 5,7 százalék: de pozitív tény- : nek tartjuk, hogy több mint 67 százalékuk fizikai dolgozó. A korábbi években kialakult gyakorlatnak megfelelően a felvettek között minden harmadik szellemi foglalkozású. Jelentős részük értelmiségi, s ezt természetesnek tartjuk, ■ hiszen mind nagyobb arányban vannak jelen a 5 gazdasági és társadalmi életben. Helyenként gondot I okoz, hogy a pártszervezetek egy része differenciálatlanul, vagy legalábbis nehezen tudja megfogalmazni a velük szemben támasztandó követelményeket. A tagfelvételen belül a nők aránya megegyezik az előző évivel — ez 38 százalék. Változatlan és kedvező tapasztalat, hogy növekszik álltalános, szakmai és politikai műveltségük. De ez általában is jellemző az új párttagokra. — |A végrehajtó /bizottság kiemelten foglalkozott a fiatalok tagfelvételével. Nem ok inélkül.. . — Ez igaz, de hangsúlyozom, hogy mindig is különös gondöt fordítottunk a fiatalokra. Mindezek mellett a tények szerint a 30 éven aluliak között valamelyest csökkent az új párttagok aránya. Az okok egy része — a pályakezdés, az otthonteremtés gondjai, a nehezebbé vált életkörülmények — ismertek. De az okoknak ez csak az egyik része, hiszen nem igaz, hogy a személyes gondok növekedése törvényszerűen együtt jár a fiatalok közéleti tevékenységének a csökkenésével. Jó néhány helyen bizalmait lan ok velük szemben, de arra is van számos példa, hogy nem elég vonzó, nem elég nyitott a pártélet; nem kínál elegendő cselekvési, politizálást lehetőséget. Sok helyen a fiatalok nem ismerik eléggé a helyi pártszervezet munkáját, de nemcsak a munkáját, hanem a párt múltját, jelenét és konkrét terveit sem. — \Hogyan tudják a KISZ-szervezetek segíteni a párttaggá nevelést? — & KISZ-szervezetek többsége változatlanul érzi a párttaggá nevelés felelősségét, és igyekszik magasabb követelményeket támasztani tagjaival szemben. Ugyaniakkor kismértékben ősökként a KISZ- taggyűlésék álltai ajánlottak száma, többnyire a pártszervezetek kezdeményezik a felvételt. Pozitív, hogy tavaly az előző évitől 2,7 százalékkal több húsz év körüli fiatal került a pártha: arányuk a fiatal korosztályon belül 61 százalék. — Megyénk nagyüzemeiben i—, ahol jelentős számú fiatal dolgozik — mi a helyzet? — A gazdasági nehézségek miatt sok fiatal .munkahelyet változtatott, ami a párttaggá nevelésben is érezteti hatását. Ennek ellenére a nagyüzemi pártszervezetek többsége jól alkalmazkodott a megváltozott körülményekhez, és nagyobb gonddal foglalkozik a pártépítéssel. Számos helyen jól működik a kon- zulensi, ajánlói rendszer, nem engednek a követelményekből, segítik az új párttagok beilleszkedését. Az életkorhoz igazodó, képességeiknek megfelelő pártmegbízafősokat kapnak a fiatal párttagok. Mindezek hatására néhány nagyüzemben javult az újonnan felvettek összetétele. — Az elmúlt évi szerény növekedés egyik oka, hogy a korábbi időszaktól eltérően többen kerültek ki a pártból? — Igen, így van. Azonban csökkent a kizártakba kilépettek és növekedett a töröltek aránya. Többségük a korábbi évekhez hasonlóan a nyugdíjazás időszakában, vagy akörül kerül ki a pártból. Sokan fáradtságra, meggyengült egészségi állapotra hivatasztolalai koznak. Egy részük idegenkedik a lakóhelyi párt- szervezettől, nem akarják otthagyni a sok esetben több évtizede megszokott közösséget. Ezt a kérdést a pártszervezetek többsége körültekintően és humánusan kezeli, de az is igaz, hogy a kikerülés megelőzése, az okok feltárása még nem vált maradéktalanul a pártmunka szerves részévé. — Az eddig elmondottak alapján meglehetősen ellentmondásos ,a ikép. — Igen. A végrehajtó bizottság ülésén is hangsúlyt kapott, hogy végső soron eredményes, de gondoktól sem mentes pártépftő munka folyik megyénk párt- szervezeteiben. — iHogyan tovább? — Alapvétő dolgokon nem kell változtatnunk, de módszereinket a körülményekhez igazítva jobban kell dolgoznunk. A párt nemzetközi tekintélye, politikája, nyíltsága, a tömegekhez fűződő kapcsolata továbbra is jelentős vonzerőt jelent. Az elmúlt év jelentős politikái eseményei megyénkben is felpezsdítették a társadalmi élétet, és ennek hatása érezhető volt a tagfelvételi munkában is. Igaz, hogy gazdasági nehézségeink nem könnyítik meg .a pártépítést, de sokan vannak, akik ilyen helyzetben is úgy vélik, hogy köztünk a helyük, mert a pártban többet tehetnek mindamy- nyiunk. a közösség érdekében. A régebben sokat emlegetett statisztikai arányok és keretszámok nélküli követelménytámasztás növelte a pártszervezetek önállóságát, de felelősségét is. — Melyek a pártépítő munka javításának legfontosabb feladatai? — A tagfelvételi munkával kapcsolatos határozatok következetes végrehajtása és a végrehajtás jobb feltételéinek a biztosítása. A tapasztalatok szerint szoros összef üggés van a pártmunba színvonala és a tagfelvételék között. Ahol szükséges, ott le kell vonni a tanulságokat, javítani, fejleszteni kell a politikai munka módszereit és stílusát; nyitottabb pártéletet kell biztosítani. Több figyelmét kell fordítani az emberi kapcsolatokra, a pártdemokráoia, a pártmunka mozgalmi jellegének fejlesztésére. Változatlanul törekedni kell a munkásfiatalok — ezen belül a szakmunkások —, s a fiaital értelmiségiek párttaggá nevelésére. Az eddigiektől több figyelmet kell fordítani a kis létszámú munkahelyekre és a kistelepülésekre, valamint az oktatási intézményekben tanulók közötti pártépítésre. Legfontosabb törekvésünk, hogy a társadalom minden rétegéből a legalkalmasabbak kerüljenek a pártba, de pártépítő munkánk szerves része a szükséges öntisztulás is. Hosz- szabb távra szóló, de megoldható feladataink vannak, amelyek végrehajtása összefügg a párt vezető szerepe gyakorlati érvényesülésével. Petra József Nyílt kártyákkal... Elmondja Kovács Ferenc, az ÓKÜ szakszervezeti bizottságának titkára Gyakran vitatkozom, óhatatlan ez olyan munkában, ahol naponta kell érdekeket, célokat, feladatokat egyeztetni, de bármilyen hevessé, élessé válhat egy-egy eszmecsere, soha nem szabad haraggal felállni az asztaltól. Alapjában véve nem is vagyok haragtartó. Ügy szoktam mondani magamról, hogy én nyílt kártyás vagyok. Soha, semmilyen körülmények között, sem a munkában, a mozgalomban, sem az emberi kapcsolatokban nem tudtam elviselni a hazardírozást, a blöffölést, a mellébeszélést, hiszen pillanatok alatt lelepleződik az ember. Természetesen megtanultam azt is — a kártyahasonlatnál maradva —, hogy tudni kell betlit is játszani. Tehát nincsenek titkaim. Édesapámtól tanultam ezt a magatartást, aki itt dolgozott Özdon, a kohászatban, a finomhengermű kikészítőjében. Olvasott, ember volt és megszoktuk tőle, hogy amit kimondott, ahhoz tartotta magát, abban lehetett bízni. És még valamit megtanulhattam tőle: megbecsülni ami van, sőt örömmel tudta adni a keveset is. Talán kissé romantikusnak, nosztalgikusnak tűnik, de azt mondhatom édesapámról, hogy a csupasz kenyeret is olyan szeretettel tudta kínálni, mintha kolbászt akasztott volna le a padlásról. Kiegyensúlyozott volt. és ez a kiegyensúlyozottság táplálódott belém és két nővérembe is ... Talán itt kell keresni a boldogság alapját is ... nem félek kimondani ezt a szót, pedig tudom, hogy a mai szókészletünkben kissé furcsa felhangok tapadtak ró, de hát ez a lényeg : tudunk-e boldogok lenni? Azt hiszem az az ember, aki minden helyzetben törekszik a legoptimálisabb, legreálisabb döntés meghozatalára, az nem vágyálmokat kerget, az nem légvárakat épít, annak megszületnek a sikerélményei és ez lehet talán a boldogság. Mi kell ehhez? Hit, meggyőződés és kiegyensúlyozott környezet, aminek formálása rajtunk is múlik. Szóval nyílt kártyákkal, őszintén szeretek élni. Fiatal koromban én is azt hittem, hogy meghódíthatom a világot. Nem is volt fiatal, akiben ne munkált volna ez az érzés, akarat. Bekerültem a gyárba és már 22 évesein művezető lettem. Azt hittem, felkerültem a csúcsra. Később a kohóüzem szakszervezeti bizottságának titkára lettem, majd onnan behoztak a vállalati bizottságba termelésfelelősnek, később szervezőtitkárnak választottak, és 1980-ban én lettem a titkár. Ez tömören a pályafutásom. Mi volt a legfontosabb? Hogy megbízható, korrekt vezetőim, munkatársaim voltak. A kohónál a régi szakiktól rengeteg dolgot, szakmai fogást, ötletet lehetett tanulni, de a legnagyobb hatással a magatartásuk, a gondolkodásuk volt rám, az a stílus, aminek lényege a munkában örömét kereső és megtaláló ember életvitele. Végül is mindegy, hogy az ember vasat gyárt, brigádot vezet, szakszervezeti ügyeket intéz, vagy például újságot ír, mint te, a legfontosabb, hogy a munkájában öröme legyen neki is és mindazoknak, akik így-úgy találkoznak ezzel a munkával. Azt hiszem, Válóczi Elek egykori szakszervezeti titkártól tanulhattam a legtöbbet. Ö a mozgalom kezdeti idejében alakította ki magatartását, és máig példa előttem. Természetesen ez nem azt. jelenti, hogy le lehetne másolni a régi fogásokat, módszereket. Erről szó sincs, hiszen lényegileg más helyzetben élünk. Az ’50-es években a mindent megszépítő propaganda jellemezte a szakszervezetet is, a ’60-as években végtelenül fontos volt, hogy megtanuljunk egy nyelven beszélni... most pedig a vitakultúra javítása a mindennapi feladat. Azt már elértük, hogy a testületekben nem diktátumok, nem egy-két ember parancsa, ötlete, akarata dominál, hanem sok-sok szempont, vélemény, érdek mérlegelése után alakítjuk ki a döntéseket, de az ezzel járó vitákról még nem eléggé széles körökben informálódnak az emberek, a tagság. Pedig, ha ismerik a döntések előtt megválasztott kiindulási pontokat, és a viták menetét, biztos, hogy növekszik a bizalom, az aktivitás is, mind feladataink előkészítésében, mind a végrehajtásukban. Ma már nem vesszük annyira mereven a dogmákat, irányelveket, mint régen, nem lehet ma már jól hangzó és igaz idézetek mögé bújni, hiszen egy elv, egy ideológia érvényességéhez szükséges a gyakorlat próbája is. Számolni kell azzal is, hogy naponta új helyzetek születnek, új feladatok adódnak, miként alapjában véve a társadalmunk, a szocializmus sem egy megmerevedett konstrukció, tehát nem várt fordulatok is próbára tehetik az emberek képességeit, ám az alapvető, legelemibb ügyeinkben, vívmányainkban már nincs vita, nem is lehet, hiszen ma már ezeket nem kérdőjelezi meg senki sem... A módszerekről, a továbblépés formáiról viszont állandóan tanácskoznunk kell, miként ugyanez tapasztalható, a nagypolitika berkeiben is. Miket tartok a legfontosabbnak? A fegyelem megszilárdítását. Nem drákói, katonaszigorra gondolok, hanem az önmagunk gyarapodásáért, fejlődéséért felismert érdeket, hogy gazdagabban és boldogabban csak a fegyelmezett munka árán élhetünk. A kohászat most nincs jó helyzetben. Ezt beszéljük, észleljük, tapasztaljuk magunk között is, és sok szó esett erről a vasasok kongresszusán is. De nem elég a helyzet konstatálása, a diagnózis meghatározása, elengedhetetlen a terápia kidolgozása is. Azt tudni és látni kell viszont, hogy olyan alapvető iparágról van szó, amely az egész ország gazdaságát meghatározza, tehát a gyógymódok keresésében. kidolgozásában is országos összefogás szükséges. Konkrétan: az adósságok átütemezése, elengedése, a bérhelyzet javítása, a munka körülményeinek korszerűsítése, a vállalati önállóság növelése, a működőképesség biztosítása. Akik ebben a gyárban dolgoznak, a jelentős többségük szereti a munkáját. Csökkent ugyan a szakma presztízse, társadalmi megbecsülése, de a kohászok között még mindig azok a hangadók, mérvadók, akik gondolkodva, töprengve, újat keresve végzik a munkájukat. Lehet rájuk számítani, még ha nehezebb is tartani bennük a lelket és lelkesedést, mint húsz évvel ezelőtt. Ügy gondolom, hogy továbbra sincs más recept, csak a nyíltság, a tiszta lapjárás, amiben talán kizárt a nagy nyeremény, de elkerülhető a bukás is. Szendrei Lőrinc Társközségek - elöljáróságok Az 1985-ös év nagy eseménye volt az ország csaknem 1600 társközségének életében, hogy megalakultak az elöljáróságok. Ezek a társközségek nagyon különbözőek, hiszen van közöttük kiemelt üdülőterület és -mezőgazdasági jellegű település; van, ahol néhány száz csak a lélekszám, másutt az 1500- at is meghaladja. De valamennyi ilyen kisközség közös jellemzője és egyben sérelme is volt az elmúlt években, hogy a tanácsok összevonása, körzetesítése nyomán önálló tanács nélkül maradtak, a közigazgatás a szomszédos székhelyközségbe költözött. De a kisfalvak fellebbeztek halálos ítéletük ellen, s az élet, úgy tűnik, megkegyelmezett. Hiszen az utóbbi időben egyre több kistelepülésünkről hallani, hogy fiatalok is letelepednek ott, sőt, építkezni akarnak. Ahol pedig építkeznek, ott hisznek a falu jövőjében. S aki egy kicsit figyelmesebben tanulmányozza a tanácsok hetedik ötéves tervét, felfigyelhet arra a tendenciára: a korábbi tervidőszakokhoz képest lényegesen több pénz jut. majd a községek tanácsainak pénztárcájába. Korai lenne még mérleget készíteni arról, mennyiben változott meg a helyzet az elmúlt hónapokban az elöljáróságok megalakulása óta. Annyi azonban máris bizonyosan érzékelhető, hogy a társközségek lakossága örömmel fogadta a változást. Hiszen, ha tanácselnökük nincs is, de saját elöljárójuk már van. aki az elöljáróság többi tanácstagjával önálló hatáskört, döntési lehetőséget is kapott. Most már nem a szomszéd faluban határoznak arról, hogy a rászorulók közül ki mennyi szociális segélyt kapjon, a helyi elöljáróság dönti el, hogy mikor legyen nyitva a bölcsőde, az óvoda, a könyvtár. A társközségi tanácstagok egyetértése szükséges a tanácsi intézmények vezetőinek kinevezéséhez és felmentéséhez, a szakigazgatási kirendeltség ügyfélfogadási idejének meghatározásához és még hosz- szan sorolhatnánk a példákat. Nem titok, hogy az elöljárók — bár feladataikat társadalmi megbízatásként látják el — tevékenységükért a jogszabályok szerint tiszte- letdíjat kaphatnak. De pénzben aligha fejezhető ki az a haszon, amit egy jól működő elöljáróság a falujának hozhat. S ami nemcsak a település gyorsabb fejlődésében, hanem az ott élő emberek hangulatában, közérzetében is kamatozik. D. A.
