Észak-Magyarország, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-18 / 15. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 12 1986. január 18., szombat Régi miskolci házak Diószeghy-hóz a Rákóczi utcában Sétálva a Rákóczi ut­9 ca környékén, sorra olyan épületekkel ta­lálkozhatunk, melyek váro­sunk legrégebbi házai közé tartoznak. A szóban forgó 14. számú műemlék épület he­lyén a 18. században a Szin- va patak szomszédságában elhelyezkedő Vágó-malom állott. Majd az 1780-as évek elején egy háromszög ala­pú épület állt a jelenlegi ház helyén. 1817-ben a te­lek mérete 173 négyszögöl volt, melyre a ház első tu­lajdonosa, özv. Grabovszky Györgyné görög kereskedő megépítette a lakóházát. A hajdani faszerkezetű épület mindennapja szorosan egy­bekapcsolódott az akkori Vágó-malom életével. A gö­rög kereskedőkézen lévő épület, mint annyi más miskolci ház, úgy ez is az 1878-as nagy árvíz idején pusztult el. A megmaradt szilárd, kőalapokra épült fel a Diószeghy-féle ház, me­lyet napjainkban is látha­tunk. A Szinva partján megépült egyemeletes lakó­épület földszintjén akkori­ban egyedül itt létesültek üzlethelyiségek. Az épület homlokzata megegyezik a Dózsa György utca 7., és a Rákóczi utca 11. számú há­zéval. A barokk homlokza­tú épület lakóhelyiségei teknő boltozatúak, az abla­kok mindkét szinten egy­szerű vakolat-keretezésűek, és egyenes záródásúak: Ügyszintén egyenes záródá­sé a kétszúrnyú kapubejá­rat is, közelében kis táb­lácska hirdeti, hogy ez a báiyíiiűemlék. Udvara sza­konzoV „ elrer?dezésŰ' függőié* tartják az emeleti nyugatlyosót’ melynél a ható 1 részen erkély talál­Hd udvar belépünk a lakóház ara, rögtön szemünk mr tűnik a tornácos rész, .blynél a tornác három boltíve egy közbülső osz­lopra támaszkodik. Ez a ház egyik legöregebb és legszebb része. Ha a lépcső­kön felsétálunk az emelet­re, minden egyes lépcsőfok­nál még ott láthatjuk a A ház egyik legszebb része Értékes cserépkályha szőnyegleszorító bilincseket, melyek arra engednek kö­vetkeztetni, hogy valaha e lépcsősort szőnyeg borítot- . ta. A földszinten és az eme­leti részen még eredeti ál­lapotban láthatjuk a külső vasajtókat. Abban az emeleti lakás­ban, melybe szerencsém volt bepillantani, a nagy­szoba sarkában díszeleg egy nagyon szép, gazdag díszítésű, régi, hangulatos A lépcsőket valaha szőnyeg bo­rította cserépkályha. A Rákóczi utcán lévő egykori görög kereskedőház északi szár­nya a legfiatalabb, hiszen ezt a részt az utca 1960-as évek elején történő rekon­strukciójával egy időben épí­tették fel. Az öreg, nagyon szép műemlék házra a gondos­kodás bizony nagyon rá­férne, hiszen ez Miskolc egyik legelső lakóháza volt. Fojtán László „Bármennyire jövedelmezőek legyenek is a szeszfőző házak, mi mégis a pálinkát azon átkok közé számítjuk, melyek a népen igen nyomasz­tóan fekszenek." . , . , (Kossuth Lajos) Kossuth szavai rávilágíta­nak arra, hogy hazánkban azért is olyan keserves az alkoholizmus elleni küzde­lem, mert az ivási szoká­soknak rendkívül mély, sőt történelmi gyökerei vannak. Megerősíti ezt dr. Takách Gáspár főorvos, az Alkoho- lógiai Tudományos Módszer­tani Központ megbízott ve­zetője. — Népbetegségnek tekint­hetjük-e az alkoholizmust, s ha igen, milyen adatok tá­masztják ezt alá? — A becslések szerint az országban mintegy félmillió ember veszélyeztetett az al­koholtól. Háromszázezer az alkoholbeteg, és körülbelül kétszázezer az úgynevezett iszákos nagyivó. Kétségtelen tehát, hogy az alkoholizmus népbetegség nálunk. Jelen­leg a 13—14 ezer elme- gyógyászati ágyból több mint kétezret alkoholelvo­násra használnak fel, és leg­alább ugyanennyi ágyon fek­szenek az alkohol okozta betegségekben szenvedők. — Kit nevezhetünk tulaj­donképpen alkoholistának? — Azt a személyt, aki rendszeresen és túlzott mér­tékben fogyaszt alkoholt, s ebből adódóan testi és lelki zavarai támadnak, megrom- lanak az emberi, szociális kapcsolatai. Alkoholista az, aki már függő viszonyba ke­rült az alkoholtól, kénysze­rűen iszik, különben elvoná­si tünetek jelentkeznek: iz- zadás, remegés, szorongás, nyugtalanság, vérnyomásin­gadozás. S ha ismét iszik, akkor ezek megszűnnek, az újabb italozás pedig fokoz­za a függőséget. Ez egy ör­dögi kör, amit csak a gyógy­kezelés oldhat fel. Az alkoholbetegségnek kü­lönböző fokozatai vannak. Ha valaki a felső határt át­lépi — ami durván számol­va a férfiaknál napi hatvan gramm tiszta szeszt jelent, a nőknél valamivel keveseb­bet — életveszélybe, heveny mérgezéses állapotba kerül, ami halállal végződhet. Tagadhatatlan az össze­függés a káros mértékű al­Az Országos Környezet­és Természetvédelmi Hiva­tal — az érdekelt főhatósá­gokkal és társadalmi szer­vezetekkel közösen — pá­lyázatot hirdet a környezet­és természetvédelmi céllal (elsődlegesen fizikai mun­kák elvégzésére) szervezett önkéntes KISZ-, ifjúsági építőtáborok támogatására. A pályázat alapján ez év­től kezdődően támogatás­koholfogyasztás és a hazai halálozási statisztika között. Vannak az alkoholistáikra különösen jellegzetes halál­okok: a májzsugorban el­haltak kilencven százaléka alkoholista, a járműbalese­tek és az öngyilkosság miat­ti halálozásban is kiemel­kedően magas az arányuk. De felelős az alkohol a szív- és érrendszeri beteg­ségek gyakoriságáért is. És mindez a produktív korúak között pusztít figyelemre méltó arányban! — Ezek szerint napjaink­ban több a fiatal alkoholis­ta, mint korábban? — Sajnos, igen. És nem­csak férfi, hanem sok kö­zötte a fiatal lány is. A 23 —25 évesek körében töme­gesen észlelünk alkoholos függőséget, pedig aki fiata­lon kezd mértéktelenül inni, annak az életkilátásai lénye­gesen rosszabbak az átla­gosnál. — Ennek számos összete­vője van. Bármilyen ellent­mondásosnak tűnik is, a leg­több alkoholbeteg a gazda­sági fellendülés éveiben volt az országban. Számuk ma is növekszik, csupán a növeke­dés üteme lassult az utóbbi öt évben. Az alkoholizmus egyébként világprobléma, különösen a fejlődő orszá­gokban. Az Egészségügyi Vi­lágszervezet statisztikája szerint jó néhány ilyen or­szág Európában kiképezett új értelmiségét szinte leta­rolta az alkohol. Az új hely­zetben nem tudtak helytáll­ni; sem ők, sem hazájuk nem vette hasznát diplomá­juknak. A társadalmi mobilitás nyilvánvalóan nálunk is az egyik, és nem is jelentékte­len ok. Hiszen valamennyi társadalmi rétegben töme­gesen vannak olyanok, akik azért nyúlnak a pohárhoz, mert képtelenek eleget ten­ni feladataiknak, és ezért az élet perifériájára sodródnak. Az értelmiség körében is igen nagyfokú az alkoholi­zálás. de a többség a szak­képzetlen, elsősorban az in­gázók, a megfelelő családi ban részesülhetnek azok a költségvetésből gazdálkodó szervek és intézmények, amelyek építőtábort szer­veznek egyebek között ker­tészeti jellegű fenntartási munkákra (öntözés, gyep­pótlás, gyomirtás), környe­zet- és természetvédelmi cé­lú létesítmények (bemutató- helyek, tanösvények, kilátó­helyek) építésére, karban­tartására, fásításra, parko­és kulturális háttér nélkül élő emberek közül kerül ki. Az alkoholbetegek kórelőz­ményét vizsgálva, gyakran találkozunk a kiegyensúlyo­zatlan családi környezettel, a csonka családokkal. — Az említett okok társa­dalmi, szociális eredetűek. Mit tehet az egészségügy az alkoholizmus megelőzésére, illetve gyógyítására? — Mi az orvosi feladato­kat vállaljuk: a függőségi állapot megszüntetését, a pszichózisok, illetve a kü­lönböző szövődmények gyó­gyítását. De ennél sokkal nehezebb az alkoholbetegek elvonókezelése, rehabilitá­ciója. Hiszen ez nemcsak orvosi, hanem pszichológiai, pedagógiai, családjogi fel­adatokat jelent. A rehabili­tációt végző intézmény lehe­tőségei korlátozottak, mivel illetékessége legfeljebb a be­tegek biológiai és pszicholó­giai állapotának, és szűkébb környezetük — házastárs, család, munkahely —• befo­lyásolására terjed ki. Mű­ködésük mégis hatásos le­het. A rehabilitációban naf jelentőségű a munkaterápia - A cél a szociális önállóság és a személyes döntés alap­ján megvalósuló értékes életvezetés elősegítése. — Ad-e sikerélményt egy orvosnak az alkoholbeteg gyógyítása? — Már azt is eredmény­nek könyveljük el, ha a csa­ládi háttér rendezése követ­keztében csökken a tüneti ivó italozása, ha a testi-lel­ki krízis megoldása után ja­vulnak az emberi kapcsola­tai. Pe a valódi siker az, ha elérjük, hogy valaki öt-tíz évig stabilan nem iszik. Ez gyakran az öngyógyító kö­zösségek segítségével érhető el. Jelenleg több klub mű­ködik, ha valakinek sikerül beilleszkednie egy ilyen klub közösségébe, a gyógykezelés után vagy attól függetlenül — még ha egyszer-kétszer visszaesik is —, a közösség biztosítja a magatartás kor­rekcióját. sításra, arborétumok, mű­emlékek állagának megóvá­sára. A pályázatot február 15- ig kell benyújtani az Orszá­gos Környezet- és Termé­szetvédelmi Hivatal kutatás- szervezési és művelődési fő­osztályához (Budapest, Arany János utca 25.). A pályáza­tokat a meghirdető szervek képviselőiből álló bizottság bírálja el és az dönt a tá­mogatás összegéről is. A döntésről a pályázók már­cius 15-ig kapnak, értesítést. Környezetvédelmi építőtáborok A varsói értelmiségi bé­kekongresszus az ENSZ ál­tal meghirdetett nemzetkö­zi békeév egyik nyitóren­dezvénye. Ezen a nemzet­közi találkozón öt világ­rész több mint 300 tudósa, politikusa, művésze tanács­kozik arról, hogy miként lehet biztosítani a világ békés jövőjét. Dr. Mikolaj Kozakiwicz szociológussal, újságíróval és íróval ebből az alka­lomból készített interjút a lengyel Interpress sajtó- ügynökség. — Talán azzal kezdeném — kezdte mondandóját a professzor —, hogy egyes tények intenzíven foglal­koztatnak és nyugtalaníta­nak. A világ békés jövője szempontjából a legna­gyobb veszélyt kétségkívül a fegyverkezési verseny, a hadi kiadások állandó nö­vekedése és a más álla­mokkal szemben ellenséges külpolitika jelenti. Ko­rántsem lebecsülendő ve­szélyt testesít meg ugyan­akkor az ifjúság naciona­lista, más népekkel szem­ben ellenséges szellemű ne­velése. Táplálják ez utób­bi veszélyt a tömegtájé­koztatási eszközök, filmek, tévésorozatok stb. Draszti­kus példák erre a nacio­nalista szellemtől áthatott amerikai filmek, amelyek dicsfényben tüntetik fel a nagyszerű amerikaiakat, a szupermeneket, akik meg­mentik a világot a sötét­ség erőitől, azaz más pla­néták lakóitól és a kom­munistáktól, akik mindig legyőzhetetlenek. Szerin­tem ez éppen olyan veszé­lyes, mint az intenzív fegyverkezés. Nem elég ugyanis az, hogy valamely országnak bombája van — emberek is kellenek hoz­zá, akik ledobják. — A nacionalizmus fo­kozódását a társadalmi életnek a politikától igen távol eső szféráiban is ta­pasztaljuk. — Sajnos igen. Ez a helyzet például a sportban. A legdrasztikusabb bizo­nyítékot erre a katasztro­fális brüsszeli Juventus— Liverpool mérkőzés szol­gáltatta. Mélységes nyug­talanságra ad okot az a tény, hogy az egészséges sportversengés szelleme nemegyszer átcsap a ver­senytársak iránti gyűlölet­be, ahonnan szinte már semmi sem választ el az őket küldő i.ép, vagy tár­sadalmi rendszer gyűlöle­tétől. Az ilyen alantas ér­zelmek, szempontok felszá­molására a legjárhatóbb út talán az lenne, ha a vilá­gon újraélesztenénk az enyhülési folyamatot. A lengyel külpolitika kitartó­an dolgozik ezért. De túl ezen, én óriási jelentősé­get tulajdonítok a közvet­len emberi kapcsolatoknak is. Ezek hidat építenek a különböző fajok, vallások és nemzetiségek képviselői között, s ennek jóvoltából eltűnhet a belénk sulykolt ellenérzés más népek iránt. Az ilyen barátsághidak nélkülözhetetlenek az em­beriség számára.

Next

/
Thumbnails
Contents