Észak-Magyarország, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-03 / 2. szám

1986. január 3., péntek

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3

Kiegészítő tevékenység a tsz-ekben

,,Mi a kiegészítő tevékenységnek köszönhetjük a talponmaradast”. Ekként ösz- szegezte a közelmúltban megtett pályájukat egy szövetkezeti vezető. Véleményével nincs is egyedül, a mezőgazdasági nagyüzemek nagy része az alaptevékenységen — a növénytermelésen, az állattenyésztésen — kívül kereste boldogulását. Ezt egyébként a statisztika is igazolja: a mezőgazdasági nagyüzemek bevételének harmada származik a kiegészítő tevékenységből, a nyereségüknek viszont a fele, egyes térségekben ennél is jóval nagyobb aránya.

S ahol nem ezt az utat választották? Arra akár tanmese is lehelne két szomszédos gazdaság példája, amelyeket földrajzilag csupán egy főút, jövedelmezőségben tízmilliók választanak el egymástól.

Fél évtizede az út bal oldalán még vígan éltek, nap- sugarasnak látták jövőjüket, mert tisztes nyereség maradt a számlájukon. Mindezt az alaptevékenységgel érték el, s erre akkoriban büszke is volt a szövetkezet vezetősége. Híresztelték sikereiket, s megszólták azokat, akik a kiegészítő tevékenységben látták jövőjüket. Szemben velük szegényes volt a termelőszövetkezet, veszteséget veszteségre halmozott, s a szanálási bizottságnak kellett rendel teremtenie. Ennek egyik módszere az lett, hogy új vezetők kerültek a gazdaságba, akik viszont a kiegészítő tevékenység jövedelemjavító hatásában hittek, s annak fejlesztésére alapozták a jövőt.

Mostanra átbillent a mérleg nyelve. Az út bal oldalán — a korábbi gazdaság földjén — veszteséges a gazdaság, a másik felén, ha nem is tekintélyes, de biztonságos jövedelemmel zárják az éveket. A mostani lemaradók nem is szégyellik bevallani: tévedtek, amikor lemondtak a kiegészítő tevékenységről, s ez lett a vesztük.

A példa igazságához persze még hozzátartozik, hogy mindkét termelőszövetkezet kedvezőtlen adottságú. S az általában is igaz, hogy elsősorban e térségek mezőgazdasági nagyüzemei kényszerültek a kiegészítő tevékenység gyorsabb bővítésére. Az átlagosnál mostohább adottságok ugyanis megdrágítják a termelésit, s nem teszik lehetővé a nagyobb termésátlagok elérését, így a nagy költség, kicsi bevétel összefüggéséből csak szerény nyereség vagy veszteség kerekedhet ki.

melés kialakult szerkezete az átlagosnál is rosszabb helyzetbe hozza a gazdaságokat. E térségekben, éppen a kedvezőtlen természeti adottságok miatt, az állattenyésztésre alapozták a gazdálko dúst, amely általánosságban is gyengébben jövedelmez a növénytermelésnél, egyes ágazatai pedig veszteségesek. Magyarán, ha e gazdaságokban adottságaikhoz igazodtak, eleve nehéz helyzetbe hozták magukat.

Ezt egyébként a statisztika is bizonyítja. A kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek az összes termelési értéknek a 44 százalékát állítják elő. Az átlagosnál nagyobb jövedelmezőséget hozó búzának a 35 százalékát termelik, a szerény nyereséget vagy veszteséget adó szarvasmarháinak viszont a 44 százalékát, a juhoknak az 57 százalékát tartják. Az említett adatokból könnyen kikövetkeztethető: a jelenlegi jövedelmezőségi arányok mellett nem tartható fenn a korábbi termelési szerkezet, illetve ahol mégis ragaszkodnak hozzá, eleve lemondanak a jövedelmező termelésről.

A kialakult termelési szerkezetet persze sok minden meghatározhatta, egyebek között jelentős hatással volt rá az adott gazdaság vezetőinek szemlélete, az irányítás színvonala is. A bevezetőben említett, egyedi példán kívül ezt jól szemlélteti, hogy a kedvezőtlen adottságú nagyüzemeknek csak a 12 százaléka volt tartósan veszteséges a VI. ötéves tervidőszakban, 25 százalékuk viszont magas hatékonysággal — vagyis száz forint befektetés után 12 forintnál nagyobb jövedelemmel — gazdálkodott.

Az eredményesen gazdálkodók többsége azonban éppen a kiegészítő tevékenység révén került jobb helyzetbe, annak segítségével találták meg a kiutat. Miután mosit megcsappantak a lehetőségek a kiegészítő tevékenység fejlesztésében, a kilábalás útja is szőkébbre zárult. Talán segít, hogy jövőre javul az állattartás jövedelmezősége, és a VII. ötéves tervidőszakban a térségi fejlesztési programok is megvalósulhatnak. Mindezekre nagy szüksége van a kedvezőtlen adottságú térségekben gazdálkodó nagyüzemeknek, hiszen a mezőgazdaságban dolgozóknak több mint felét foglalkoztatják, s biztonságos megélhetésükről csak jövedelmező termelés révén gondoskodhatnak.

V. F. J.

Tanácsadás a Datorgnál

A Datorg Külkereskedelmi Adatfeldolgozó és Szervező Rt. tanácsadó irodája — amely öt éve segíti külkereskedelmi szakemberek munkáját — a vegyes vállalatokra, illetve a biztosítási formákra vonatkozó tudnivalók közzétételével bővíti szolgáltatásait. Rövidesen elkészítik az ezzel kapcsolatos új kiadványokat.

Az iroda kiterjedt szakértői gárdával rendelkezik, amely elsősorban a külkereskedelmi munka szervezéséhez nyújt segítséget. Ma már mintegy 100 állandó partner veszi igénybe szolgáltatásait. Az üzletfelek között egyaránt megtalálhatók a hagyományos külkereskedelmi vállalatok és az önálló vagy eseti külkereskedelmi jogot kapott termelők. Ez utóbbiak számára igen hasznosnak bizonyult az az információgyűjtemény, amely a különböző külkereskedelmi ügyletekkel foglalkozó jogszabályokról tájékoztat. A katalógusból gyorsan kikereshetők az alapjogszabályok és a módosító rendeletek is. Lehetőség van arra is, hogy az érdekeltek az összes információhoz mikrofilmen hozzájussanak.

A növekvő vegyes vállalat alapítási kedv láttán — és mert január 1-től az ilyen vállalkozások alapításának és működésének szabályozása is változott — döntöttek úgy az iroda vezetői. hogy az ezzel kapcsolatos tudnivalókról is kiadványt jelentetnek meg.

Tyúkfarmok a Szovjetunióba

Tojástermelő tyúkok tartásához újabb 200 komplett berendezést és hozzá tartozó alkatrészeket adott el a Komplex Külkereskedelmi Vállalat legnagyobb partnerének, a szovjet Traktoro- export Külkereskedelmi Egyesülésnek. Az üzletkötés értéke meghaladja az 54 millió rubelt, s ezzel a nagy értékű megrendeléssel a szovjet vállalat lekötötte a Rába gyár mosonmagyaróvári üzeme gyártókapacitásának jelentős részét.

A Komplex immár két évtizede rendszeresen szállít tyúktartó telepeket, farmokat a Szovjetunió 16 köztársaságába, s a telepeken ösz- szesen 112 millió baromfit nevelhetnek. így jelenleg a szovjet fogyasztóhoz kerülő minden negyedik tojást ezekről a telepekről szállítják. A magyar baromfifarmok 30 ezer—120 ezer férőhelyesek, a ketrecekhez korszerű, gépi vezérlésű etetők és itatok tartoznak, automata vezérli a tojások összegyűjtését éppúgy, mint a fűtést és a szellőztetést.

Tornabarakony. Ebben a megyénk északi részén levő aprófaluban mindössze 92- en élnek, többnyire idősek. Mondhatnánk úgy is, Tornabarakony klasszikus példája az elöregedett kisközségeknek. Nemrégiben levelet kapott szerkesztőségünk, melyet 17- en Írtak alá. A panaszos levélben kérik, keressük fel őket, s nézzük meg, milyen ott a néhány utca közül kettő, ahol —. idézet a levélből: „E két utcában most itt állunk. illetve járunk a sártengerben.” S kérik a segítségünket.

Nem nagy ügy ez, mondhatja bárki, hisz' sáros utca máshol is van, meg aztán ebben az enyhe időben nem is lehet csodálkozni azon, hogy felhordják a sarat a mezőgazdasági és egyéb járművek az úttestre. De ha a dolog másik oldalát nézzük, s ennek ugyanolyan igazsága van, mint a fentiekben leírtaknak, nem mindegy, milyen körülmények közt élnek az emberek. Főképpen, ha idöskorúakról van szó. Mert, ha mentő kell, vagy orvos, hát hogy megy be ebbe az utcába. Amúgy is hiányt szenvednek az itt élők jó néhány dologban, hát legalább az úton tudjanak közlekedni.

A helyszín

— Mi fizetjük a közfejlesztést, oszt’ ilyen úton kell járnunk — mondja Bigus Jánosné, az egyik levélíró felesége —, én mondtam, hogy nem fogok fizetni ezután ... Mikor a lányom állapotos volt, hát a kocsi nem tudott bejönni.

Valóban. Mikor a Dózsa György utcába akartunk a kocsival bemenni, elszörnyül- ködtünk.

— Inkább gyalogosan — mondtuk a gépkocsivezetőnek. Az utcában, ami a falu szélén található, csak néhány ház van, így nem is olyan hosszú. Az első házban Stempel Pálné serénykedik a konyhában.

— Fát hordanak itt a téeszesek, azért ment tönkre az út. Majd így folytatja: — Azt mondják, itt nem jár senki... Pedig ez nem így van, hiszen mi itt élünk. Meg egy házat megvett egy debreceni pedagógus-házaspár hétvégi háznak, hát ők sem tudnak bejönni kocsival.

— Nem kérték az útjavítást?

— Dehogyis nem. Volt már erről szó a falugyűlésen. Panaszt tettünk. Azt mondta a téeszelnök-helyettes. ha vége a fahordás- nak, megcsinálják az utat.

Amit a tanácstag mond

A másik ilyen sáros utat Kossuthról nevezték el. Ide is gyalogosan megyünk, s az utca elején találkozunk Balogh Gusztáváéval és Viszlávszki Ernőnével.

— Itt meg, ha elindul a víz a hegyről, hát elönti ezt a részt — mutatja Viszlávsz- kiné. — Minekünk nem kell járda sem, csak az utat csinálják meg.

Megkerestük Viszlávszki Istvánnét, aki tanácstag.

— Októberben volt a falugyűlés, ígérték, hoznak követ.

Mondom neki, a levélben ő is szóba került, hogy abból az utcából, ahol ő lakik, kitiltották a néhéz járműveket, s átterelték azokat a már emlegetett két utcába.

— Ez nem igaz! Nem tiltották ki innen, hanem az erdőgazdaság —, mert ők is termelnek itt ki fát —, járművei nem tudtak itt közlekedni. Jöjjenek, nézzék meg!

Bigus Jánosné: „Hát ilyen a mi utcánk.”

Megnéztük. Tényleg. Olyan szűkös kis utca ez, ahol a nagy teherautók csak bajosan tudnának közlekedni. Aztán van egy kis hiidacska is, ahol meg el se férne, mondjuk egy ZIL teherautó.

— Tudják, itt már csak öregek élnek. Ha disznót ölünk, alig találunk embert, aki segítene lefogásában. Nagyon-nagyon öregszik a falu ...

Türelmet kérnek

Éppen ezért fontos, legalább az utcák legyenek úgy-ahogy rendben. Felkerestük hát Kollárcsik Lászlót, a Bódvavölgye Termelő- szövetkezet elnökét, s megkérdeztük: teljesítik-e a falugyűlésen tett ígéretüket.

— Nézze, még a múlt héten fát szállítottunk onnan. Az, hogy éppen most, ilyen utakon kell a fát eljuttatni a rendeltetési helyére, nekünk se jó. Tűzifa viszont kell a lakásokba. Kényszenhelyzet ez, mert mi tulajdonképpen ráértünk volna akkor kitermelni és elszállítani a fát, ha már fagyos az út, hiszen így dupla költséggel kell számolni. De ismétlem: a tűzifára szükség van. És most. Türelmet kérünk a lakosoktól, az utat megcsináljuk.

S mivel tanácsi kezelésben levő utcákról van szó, elmentünk a bódvaszilasi tanácsra is, ahol Tóth Sándor vb-titkár mondta:

— Az az igazság, nem sok pénz jut a kis falvakba, öt társközségünk egyike Tornabarakony, s ha jól megnézzük, azért, amit tudunk, megtesszük. Voltak ott kint? Láthatták, jó út visz a faluba. Hogy ott tönkrement két utca, hát a fát is el kell valahol szállítani. Egyébként, ha a termelőszövetkezet nem vinne oda követ, hát mi kiszállíttatjuk azt a tíz-tizenöt kocsi zúzalékkövet.

Szóval, akkor eltűnik majd az a sártenger Tornabarakony két utcájából. Remélhetőleg minél előbb.

Mészáros István

A megélhetés nélkülözhetetlen velejárója tehát e vidékeken a kiegészítő tevékenység, amely mostanában országszerte hanyatlik. A VI. ötéves tervidőszak elején még évi 20 százalékkal nőttek a kiegészítő tevékenységből származó bevételek, egyes gazdaságok pedig rövid idő alatt meg is duplázták bevételeiket. A megtorpanás 1964-ben már jól érzékelhetővé vált: a kiegészítő tevékenység termelési értéke folyó áron 2,5 százalékkal nőtt, de változatlan áron ez már csal: 0,8 százalékos bővülést jelentett. 1985-ben tovább romlott a helyzet, hiszen változatlan áron számítva csökkenésről beszél nek a gazdaságokban.

Ez persze önmagában még nem volna baj. nem rendítené meg a gazdaságokat, ha a mezőgazdasági termelésből származó jövedelem elég volna a talponmaradáshoz. A kedvezőtlen adottságú körzetekben — így Borsodban is — azonban nem elég. mert a mezőgazdasági terKépünkön: egy csehsilovók vasbetonviisgáló laboratóriumba pillanthatunk be: a próbaterhelés előtt érzékelőket helyeznek el a vizsgált épületelemen.

A vasalatlan beton # évezredes használata után a múlt század vívmányaként jelentkezett a vasbeton. Egy Monier nevű kertész véletlenszerűen, ösztönös tevékenység közben, virágágyainak rendezésekor alkalmazta először a vassal erősített betont. Ezt követően dolgozták ki a vasbeton elméletét, és megállapították a vasalás célszerű helyét, s mennyiségét. A feszített vasbeton létrehozása már tervszerű, tudatos tevékenység eredménye volt. Nélküle ma már elképzelhetetlen lenne a korszerű építkezés. A feszített vasbeton elve az, hogy a szerkezetnek azokat a részeit, amelyekben teher hatására húzás várható, a teher fellépte előtt nyomásra veszik igénybe, így a teher nem húzást idéz elő, hanem a feszítés által létrehozott nyomást csökkenti. A feszítés előnyei olyan szerkezeteknél, illetve szerkezeti elemeknél használhatók ki, amelyekben a teher hatására a keresztmetszet egészében vagy jelentős részében húzás keletkezik. Ilyenek a központos, illetőleg külpontos húzásra, hajlításra és nyírásra, csavarásra igénybe vett elemek. A feszítést alkalmazzák rúdszerkezetek esetében (gerendáknál, rácsos tartók rúdjainál, stb.). Lemezek is készülhetnek feszített betonból.

A vasbetonelméletnek számos, nem kellően feltárt területe van még napjainkban is. Ilyen például az összetett igénybevételek témaköre. A hajlítás, nyírás és csavarás együttes hatását — az előzetes számítások helyességének igazolásaként — ma már korszerű laboratóriumokban vizsgálják. A mérésekben elektronikus műszerek sokasága vesz részt, miközben hatalmas erőket kifejtő terhelő berendezés igyekszik utánozni azokat a viszonyokat, amelyek a valóságos szerkezetekben előfordulhatnak.