Észak-Magyarország, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-03 / 2. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1986. január 3., péntek Kutatások és feltevések Atlantisz _________ a z Adrián Filmlevél Lukáts Andor és Koltai Róbert a film egyik kockáján Sárospataki Pedagógiai Füzetek Tanulmányok a képzés múltjából és jelenéből Nem mondhatni, hogy túl szerencsésen indul a magyar film 1980-os találkozása a nézőközönséggel. Xantus János — két évvel ezelőtt jelentkezett első nagyjáték- filmjével, az Eszkimó asz- szony fázik cíművel — újabb filmje nyitja a magyar filmek bemutatóinak sorát, s bizonyos mértékig érthető a filmforgalmazók aggodalma, ha ezt a művet nem a legnagyobb mozikban tűzik műsorra. Más kérdés, hogy annál nagyobb nézősereget lehetne hozzá megfelelőbb propagandával toborozni, mint amilyen szűk körnek kínálják. Ugyanis eldugni, mint a család hülye gyermekét, nem kell. Ha már megszületett, nem kell szégyellni. A címe: Hülyeség nem akadály. (így, névelő nélkül. így olvasható a filmszalagon, illetve a mozivásznon, így adta meg a címét az alkotója és forgalmazója, így kell hát emlegetnünk.) A címbeli állításnak pontos magyarázatával a film adós marad. Mint ahogyan adós marad sok mással is. Xantus Jánosról mái' előző filmjénél megállapíthatta a néző, hogy birtokában van a filmcsinálás mesterségbeli fogásainak, tud szituációkat teremteni, tud képet alkotni, igen jó színészvezető. Ezek a tulajdonságai most is jelen vannak filmjében — amelynek forgatókönyvét Kóródy Ildikóval közösen írta —, kacagtató burleszkpil- lanatokat váltanak szinte teljesen érthetetlen mozzanatok, a groteszk olykor értelmetlenbe vált, és a jelenetek sorából nem áll össze a film, nem tapintható ki a szándékolt mondandó, amely megmagyarázná például a címet. Sőt úgy tűnik, hogy a filmbeli történések éppen ellentmondanak a címbeli állításnak. Hülyeség nem akadály —_ mondja a film címe. Minek nem akadálya? A film főszereplője ugyanis ügyvéd, de miután markánsan jelentkeznek nála bizonyos ideg- zavari tünetek, nem tudja tovább vinni korábbi életét. Igaz, nem tudjuk, lenne-e peres ügye. Egy elmeorvos, meg egy ugyancsak enyhén ütődött porcelánbolti eladónő társaságában csinál mindenfélét, családja alig-alig látja, legfeljebb idegeskedik miatta. Miben nem akadály hát a hülyeség? Ha egyáltalán hülyeségről lehet beszélni. A cím tagadhatatlanul bliclcfangos. De nincs mögötte tartalmi fedezet. Pedig kitűnő színészeket állított a rendező csatasorba Kaposvárról. meg Lengyelországból. Azok meg is tesznek mindent, talán csak Jan No- wiczki marad kívül ezen a „mindenen”, mert valószínűleg ö sem érti, mit is akart a rendező az ő figurájával, miért kellett neki ezért idejönni: láthatóan nem is törődik vele. A néhány év előtti Egymásra nézve című magyar film egyik női főszerepéből ismert Jadwiga Jankowska a másik vendég- művész, a kellően ideges és a férje változásait értetlenül néző feleség rokonszenves alakítója. A további főszerepekben kitűnő kaposvári színészek próbálják meg a lehetetlent: hihetővé tenni egy meg nem írt, nem létező történetet, megteremteni egy olyan légkört, amelyben ezek a figurák megélhetik mindazt, amit szerepük szerint meg kell élniök. Lukáts Andor most is ragyogó a megállapíthatatlan idegbetegségben éldegélő és mindenféle meghökkentő dolgot elkövető ügyvéd szerepében, Koltai Róbert pszichiáterbe is telitalálat. Hasonlóan elismeréssel kell szólni Csákányi Eszter nem tudni, mit akaró lányalakjáról, meg Máté Gábor fizikaőrült bejáró gyermekgondozójáról. Matkócsik András operatőr is jó képeket csinált a történet köré, mégis hiányzik valami kohéziós erő, ami összetartaná a részeket, ami valami támpontot adna a nézőnek, hogy onnan elindulva, felfejtse a mű szövetét, és rájöjjön a magvas, filozófiai mondandóra miért nem akadály a hülyeség. * A hét két másik új filmet is kínál. Ezekről előzetes tájékoztatásként elmondható: a Zűrös hétvége szovjet filmdráma, rendezője Igor Ta- lankin, egyik főszereplője Alekszej Batalov. Egy ezüstlakodalmát ünneplő család egy napja keretében tár fel évtizedeket. A másik film francia vígjáték, a címe Szenvedély végszóra, rendezője Michel Lang. Címéből kitűnően, kedves szerelmi történet. Benedek Miklós Atlantisz, az atlanti-óceáni legendás szigetország sorsa ma is megmozgatja a tudósok és a szépszámú amatőr kutató képzeletét, s ha alkalom kínálkozik, beható vizsgálatokat folytatnak a feltételezett óceáni térségben, miként azt a közelmúltban két szovjet kutatóhajó tudományos személyzete is tette. A lázas kutatásoknak és a különböző feltevéseknek az sem vet gátat, hogy Atlantisznak még az egykori megléte is vitatott! Létezését már az ókorban olyan tekintélyes személyiség tagadta, mint Arisztotelész (i. e. 384—322), s ezzel legalábbis kétségbe vonta a kor másik nagy bölcselője, Platón (i. e. 427—347) szavahihetőségét. Úgy vélte, Platón kizárólag a szenzáció, az érdekesség kedvéért találta ki a szigetet. Való igaz, Atlantiszról és sorsáról egyedül Platón tollából maradt dokumentum az utókorra. Timeión és Kritei- ón című dialógusaiban említi a hatalmas szigetet, amely Herkules oszlopain — Gibraltáron — túl emelkedett ki az óceánból, s amelyet az atlantok harcias, de kulturált népe lakott. S noha szüntelen hadat viseltek Európa és Ázsia népei ellen, s hódításaiknak csak az athéniek voltak képesek ellenállni, szerették és értették a művészeteket is. Hatalmas fővárosukban virágzott az építészet, gyönyörű templomot emeltek Poszeidonnak, de mindebből hírmondó sem maradt. A szigetet földrengés rázta meg, s végül elnyelte az óriási szökőár. Mindössze ennyi az Arisztotelész vitatta platóni elmélet, amely eddig valamennyi kutatás alapja volt. A már említett szovjet expedíciónak is — útban más tudományos célok teljesítése felé — Gibraltár magasságában kerestek bizonyítékot Atlantiszról. A Borisz Petrov kutatóhajó egyik tudósa, Lev Hit- rov geokémikus arról számolt be, hogy a tengerfenékről, négy és fél ezer méter mélységből hoztak felszínre figyelemre méltó leletet. A mindkét oldalán sima, krémszínű márványlap egyik peremét bevonó fekete réteg arról tanúskodik, hogy az emberi kéz megmunkálta tömb több ezer éve került a vízbe, abban az időben, amikor még nem szelték vitorlások az óceán hullámait. Ezért teljesen valószínűtlen, hogy hajó fedélzetéről csúszott volna a mélységbe — tette hozzá a tudós. Most azt elemzik, hogy a már- ványlap lehetelt-e az elsüly- lyedl Atlantisz valamelyik épületének burkolólapja. A Vityaz kutatóhajó tudományos személyzete viszont megállapította, hogy a Platón meghatározta körzetben található a víz alatt az Amper-hegység, amelynek teteje valamikor valóban szigetként emelkedett ki az óceánból. Miközben folynak az óceáni vizsgálódások, Blazo Kri- vokapic jugoszláv éremgyűjtő egészen különös elmélettel állt elő. A niksici amatőr kutató sok éven át gondosan tanulmányozva Platón szövegeit, úgy gondolja, hogy az Adriai-tenger körzetében kell keresni Atlantiszt. Meghökkentő feltevése igazolására segítségül hívta a régészetet, az éremtant, a legendákat, s húszéves kutatómunkával arra a következtetésre jutott, hogy Atlantisz nem más, mint a Pannon-síkság Délkelet-Európá- ban. Ugyanis Atlantisznak a Platón által stadionban megadott méretei megegyeznek a Pannon-síkság méreteivel. Az Atlantiszt átszelő folyó hosz- sza és mélysége pedig a Dunáéval, de nem a fekete-tengeri torkolatig, csak a Dzserdap-szorosig. Krivokapic Atlantisz fővárosát az adriai-tengeri Ti- vat-öböl három szigetének egyikére helyezi. Nemrégiben ezen a helyen merült le tengeralattjárón egészen a fenékig. A víz alatt felfedezett egy emberi kéz szabályozta folyótorkolatot. Hétezer évvel ezelőtt a tengerszint 27 méterrel volt alacsonyabb. A tudós amatőr arra is felhívja a figyelmet, hogy Platón szerint Atlantisz fővárosának terei, utcái fekete, fehér és vörös kőlapokkal voltak burkolva. Márpedig a Tivat-öbölhöz közeli Kamen- jar kőbányájában is ilyeneket bányásznak, s ugyanilyenekkel borítják Kotor és Hercegnovi utcáit mind a mai napig. Az öbölben a tenger gyakran vet ki ilyen maradványokat. Krivokapic szerint a tengerfenéki iszapréteg alatt tíz méterre lehetnek a templom és a várfal romjai. S végül a környéken Petrovciban, Niksicben és Budvában 37 bronzfejszét találtak. Ugyanilyet használtak például az egyiptomiak is az időszámításunk előtti 13. században. Az elmúlt esztendő végén jelent meg a Sárospataki Pedagógiai Füzetek legfrissebb, ezúttal a 9-es sorszámot viselő száma. Ebben adják közre Köpeczi Béla művelődési miniszternek az 1985—86-os tanévet megnyitó (főiskolai tanévnyitó) beszédét, s Földy Ferenc főigazgatónak a negyedszázados felsőfokú pedagógusképzést méltató, ugyancsak a tanévnyitón elhangzott előadását. E két előadás mintegy felvezeti a Füzetek hagyományos rovatanyagait, azokat, amelyek a képzés mai problémáival foglalkoznak, s azokat, amelyek a művelődés sárospataki múltjából merítik témájukat. Rendkívül gazdag, érdekes ez a most megjelent szám. Csak ízelítőül sorolnánk fel néhány témát. A művelődéstörténeti anyagok foglalkoznak Kazinczy Ferenc hatásával Zemplén szellemi életében (dr. Kováts Dániel), a zempléni szabadművelődéssel (Homonnayné dr. Jób Klára), a matematikatanítás múltjával (Kalló János), a sárospataki tanítóképzés tárgyi feltételeivel (Magi Antal), az önképző ének- és zenekar történetével (dr. Derda Istvánná Tóth Ildikó), a főiskola testnevelés és sportéletének 1900-tól 1914-ig való történetével (dr. Csajka Imre), Erdélyi János könyvtárával (Balázsi Zoltánná dr.). Ebben a rovatban olvasható két sárospataki pedagógus portréja. Majoros Andrásról, az első sárospataki magyartanárról dr. Fenyvesi András, Lázár Károly tankönyvsorozatáról pedig Szabóné dr. Fehér Erzsébet írt. De olvasható az 1813-as sárospataki diákköltők antológiájáról is egy tanulmány, dr. Komáromy Sándor tollából. E puszta felsorolás is jelzi a témagazdagságot, s azt a nagyon komolyan felvállalt, és folyamatosan teljesített feladatot. hogy a főiskola kutatja a múltat, saját történetének egyes állomásait, fejezeteit, s ezzel egyszersmind a sárospataki művelődéstörténet pontosabb megismerését is szolgálja. Sőt, az egyetemesebb művelődés- történethez is hasznos adalékokkal szolgál, hiszen a pataki tanítóképzés (művelődés) hatása alól a magyar művelődéstörténet sem tudta kivonni magát. Az innen kikerülő tanítók magukkal vitték azt a szellemet, szellemiséget. amely a haladás ügyének szolgálatát jelentette. Természetesen mindig izgalmas kérdés a múlt mellett a jelen is. A tanítóképzés története csak a mával teljes, s míg az előző anyagok a hagyományok megismerésére sarkallhatnak, addig a képzés mai problémáival foglalkozók a közoktatás jobbítását célozzák meg. S úgy gondoljuk, ezek az írások a gyakorló pedagógusok számára is hordoznak mondanivalót magukban, érdemesek a megismerésre. Nos, ez a rovat sem kevésbé sokszínű. mint a másik. Törőné Kovács Jolán a mikroszámítógépeknek a tanítóképzésben való alkalmazásának lehetőségeiről ír. (Mindenképpen időszerű téma!) Három szempont miatt is fontosnak tartja alkalmazásukat, melyből kettő kifejezetten a képzés hatékonyságát húzza alá. Egyrészt a mikroszámítógépek sokoldalúbbá tehetik az ismeretek közlését, másrészt a hallgatók megismerkednek egy új oktatástechnikai eszközzel és néhány olyan program készítésével, amelyekkel gazdagabbá, színesebbé tehetik az alsótagozatos tanítást. Ez utóbbi rendkívül fontos, mert aláhúzza a mikroszámítógép használatának legfontosabb célját. Azt, hogy vele és általa az oktatás hatékonysága növelhető. A számítógép nem cél, hanem eszköz, s akkor járunk el helyesen, ha a használhatóságára hívjuk fel a tanulók figyelmét, illetve erre tanítjuk meg őket. Talán nem véletlen, hogy az új oktatástechnikai eszközzel foglalkozó tanulmány után közvetlenül dr. Csuhaj V. Imrének az olvasóvá nevelésről leírt gondolatait ajánljuk a Füzetek olvasóinak figyelmébe. „Az alsó tagozatos osztályokban világosan megfigyelhető, hogy a nem humán jellegű tárgyak eredményes tanításához mennyire szükségesek a gondosan kimunkált nyelvi gyakorlatok, továbbá a szövegek befogadása, értelmezése, az emlékezetből való, világos visszaidézése, a mese hallgatása, olvasása, az irodalom hatása alapján kialakult készségek” — írja. Az olvasástanítás sem öncél, nem pusztán egy tárgy belügye. Épp ezért az olvasástanítás — pontosabban az olvasóvá nevelés — sem szűkíthető le csupán a szépirodalomra. Az olvasást a különböző szak- tudományokhoz tartozó tárgyakkal kapcsolatban is szorgalmazni kell! A további írások közül megemlítjük még dr. Gönczy Ákos tanulmányát, amely „A rendszerszemlélet a gyakorlati képzésben” címmel jelet meg, valamint Horváth Ferenc tanulmányát a gyermekmozgalmi vezetőképzésről a főiskolán. A hagyományokhoz híven ezúttal is rövid összefoglalókat olvashatunk a főiskolai hallgatók legjobban sikerült tudományos diákköri dolgozataiból, amelyek ugyancsak a sokszínű érdeklődést jelzik. S azt, hogy nagyon sokan valóban komolyan készülnek a pedagógus, a tanítói hivatásra. (csutorás) Ti Árpád-ünnepségek Debrecenben Tóth Árpád, az első Nyugat-nemzedék nagy költője, születésének századik évfordulójáról ünnepi rendezvény- sorozattal emlékeznek meg az idén Debrecenben. A társadalmi emlékbizottság által elfogadott program szerint a centenáriumi ünnepségek megnyitóját április 14-én, a Bartók-teremben tartják meg. A Déri Múzeumban kétnapos tudományos tanácskozást rendeznek a költő munkásságáról. Az évfordulós emlékkiállítás színhelye a Kossuth Lajos Tudományegyetem könyvtára lesz. Egy kocka a Zűrös hétvége című szovjet filmből Ma este a képernyőn A Alain Delon filmjeinek 0 kedvelői örömére ma este az első műsorban 21.05-kor kerül sugárzásra a népszerű sztár 1967-ben készült A szamuráj című, francia-olasz koprodukciós filmje. Delon ebben a filmben egy Jeff Costello nevű magányos bérgyilkost játszik, aki érzelem nélkül öl, mindig a megbízó kívánsága szerint. Még a szeretője sem jelent sokat a számára. És mégis, egyszer életében érzelmeire hallgat, olyat cselekszik, amit azok diktálnak. Erről szól a Jean-Pierre Melville rendezte film. Annak egyik kockája a képünk. Hülyeség nem akadály