Észak-Magyarország, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-07 / 287. szám

1985. december 7., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 7 u T okajt nem lobogózták föl, nem húzták meg a harangokat, nem rendeztek fáklyás felvonu­lást, amikor a várossá vá­lás hivatalos hírét az el­múlt hét végén a sajtó és a rádió közölte. A várossá válás újbóli tényét a toka­jiak bölcs nyugalommal, a győzelem biztos tudatában várták és fogadták. Az eu­fórikus öröm sem hömpöly- gött végig a keskeny, ka­nyargós utcákon, mint ahogy a bánat árja sem lepte el a települést, ami­kor a megkopott patinát fényesítendő hiába próbál­koztak a városi cím elnye­résével. Dr. Zboray Gábor mond­ja: Ha nem lennék szíves- től-lelkestől tokaji, ha nem élnék itt, ha nem lenne szőlőm és pincém, ha nem én lennék a tanácselnök, akkor is örülnék annak, hogy Tokaj ismét város lesz. A BOROK KIRÁLYA SZÁZÉVES ÁLOM Hegyaljáról írni csak egyes szám első személy­ben szabad, Tokaj dicsősé­gét csak pincében poharaz- va-búsongva lehet elzenge­ni, a tokaji bor himnusz­ba való . . . Szép, gazdag, keserűen dacos ez a táj. Vol­taire száz palack aszút ka­pott egyik magyar tiszte­lőjétől: „... annyi gyö­nyört, mint ez az ital, csak a végtelen jóságú isten nyújthat.” Schubert zenébe álmodta a vulkános hegyek dalos nedvét. Anatole France nem mindennapi vallomást tett: „Fölhajtottam egy pohár­ral írás közben, és egy­szerre az édes nyugalom tündére kezdett velem ját­szadozni. A tokaji bor a feledés itala. Mily boldog lehet az a vidék, ahol ilyen mézédes források törnek fel a porhanyós anyaföld­ből! Milyen jókedvű, ki­egyensúlyozott, egészséges nép lakhatik a magyar To­kajban ! Mily derűs harmó­nia lakhatik ott! Mily forró szerelem, mennyi kultúra, hűség, barátság, értelem . . . Ülnek az aranyfolyó part­ján és kedvükre meríthet­nek belőle.” S nemcsak a bor teszi költővé az embert. Petőfi írja egyik úti levelében. „Szebbnél szebb tájakon járok, barátom; ma a Hegyalján jöttem keresztül. Szerencsnél legszebb a ki­látás. Délre hosszú, hosszú rónaság le egészen a Ti­száig; keletre az egykori tűzokádó, a tokaji hegy, mely magában áll, mint hadsereg előtt, a vezér. Ott áll magas fejével, kék kö­pönyegben, komoly méltó­sággal ...” Egyetlen valamirevaló útikönyvből sem hiányoz­nak ezek az elragadtatott szavak. És tudjuk azt, hogy a tokaji királyok bora és a borok királya ... Tudjuk, hogy a világ sok patikájá­nak polcán található Vi- num Tokayense feliratú medicina, tudjuk, hogy a Szép házak, szép kapuk, fiatal emberek városa lesz Hordóban van, ami rangot ad Tokaj állandó lakóinak száma ma nem éri el az ötezret (száz évvel ezelőtt, a hanyatlás kezdetén töb­ben éltek itt), de a lakó- népesség száma 5600-ra rúg. A foglalkoztatottak 13 százaléka a mezőgazdaság­ban dolgozik. 27 százaléka A régi hangulat maradt, csak a cim változott Balogh Imre felvételei föld túlsó felén, P.assade- nában van egy utca, ame­lyet úgy hívnak, hogy To- kayer street. Tudjuk, hogy XIV. Benedek pápa, ami­kor megízlelte a Mária Te­rézia küldte tokajit, igy fo­hászkodott: „Áldott a föld, amely téged termett, ál­dott a királynő, aki kül­dött és áldott vagyok én, aki megiszlak". Az a terület, amelyet Hegyaljának nevezünk, a Szerencs — Tokaj — Sá­toraljaújhely — Abaúj- szántó határolta négyszög­ben helyezkedik el. Az it­teni szőlőművelés története maga a történelem. Tolcaj alighanem egyidős az or­szággal, az országalapítás- sal. Anonymus tudni vél egy Turzol nevű vitézről, aki mindenki mást meg­előzve előbb vágtatott föl egy hegyre, amelyet „az­naptól fogva Turzöl hegyé­nek neveznek. Említett Turzol pedig Árpád vezér kegyelméből azon hegy tövében, ahol a Budrug a Tiszába szakad, földet szerze s azon helyen föld­várt építe, melyet most, a jelenben Hymesuduornak neveznek... A vitézek a hegyen mindennap lerésze- gedének.” A névtelen szerző után pár száz esztendővel jegy­zi föl a krónikás, hogy itt a hegy levét nemcsak ter­melik, hanem bőven fo­gyasztják is, s „a hegyaljai városokban is sokan túl­élnék a századot, ha a Bac­chus barátságát mérséklete- sebben élveznék”. Isznak persze most is, de mivel a fő megélhetési forrás már nem a szőlő; a legfőbb gond sem a boré. A Ko­pasz-hegy táján néhány éve még egy jobb doboz cigaret­ta áráért bérelhető, vagy vásárolható volt egy négy­szögöl szőlő. A fiatalok fé­lik, az idősebbek már nem bírják a régi regula szerin­ti munkát. Nevezetesen: nyitás, metszés, venyigeel- hordás. karózás, első, azaz mélykapálás, aggatás, első permetezés, második kapá­lás, kötözés. csonkozás, visszavágás, harmadik ka­pálás, újabb permetezés, szüret, fedés, trágyázás, Az állami gazdaság — a gé­pesített műveléssel — le­szorult a vulkános szik­lákról a szelídebb völgy­be, a szoknyára. Hiába fi­gyelmeztet a régi szabály; „az aljban a szüretet ke­rüld és csak a meredeken termettet igyad”! HÍRE ÉS NEVE VAN Ne rontson a turistásko­dó, Hegyalját látni vágyó kedven ez a múltidéző, ha­gyománymentő, jelent elemző monológ. Az ország első történelmi borvidéke: az országé. Nemzeti kincs! Tokaj — szőlőjével, hí­rével együtt — olyan va­luta, amely mindig is ér­vényes fizetőeszköz volt. A tanácselnök 1969-ben Olasz­országban járt, s lerobbant a kocsija. Szaladgált fű- höz-fához, mondta, hogy magyar, s emlegette Buda­pestet, a Balatont. Csak hümmögtek a mediterrán vérmérsékletű taljánok. Már ráesteledett, amikor végső érvként azt mond­ta, hogy Tokaj. Bizonyí­tékként a csomagtartóból előhúzott néhány palackot. Az aranyszínű ital meg­tette a hatását. A híresen borivó olaszok kézről kéz­re adták a hegy levét, s a Tokajból jött embert. A kocsi még napszállta előtt elkészült... Az első, még a XI. szá­zadból való krónikákban Tokota, Tochol, Tokoliyd, Tucota néven szerepel. Az etimológusok még mindig vitatkoznak. Talán a zsíros, tokhalban gazdag víz miatt lett tok-háj, azaz Tokaj? Vagy a szláv sztokaj, két folyó találkozása az ős­anya-név? Mások arra es­küsznek, hogy a honfoglaló kabar törzsfő személyneve ez. Tény, hogy a XIII. szá­zadban Tokajt már keres­kedelmi fontosságú út kö­tötte össze a földközi-ten­geri Levante kikötőjével. A vidék bora külföldön is keresett, Tokajnak vásár­tartási joga, italmérési jo­ga, vámszedési és révjoga, s nem utolsósorban pallos­joga volt. Az 1500-as évek krónikája arról ad hírt, hogy a városnak levéltára, s 28, emeletes épülete volt. A házak is, a szőlők is többször elpusztultak. To­kaj a nagy emelkedések, nagy zuhanások települése. Konok, szívós emberek él­tek, élnek itt. Ha nem ment a szőlő (a peronoszpóra, a háború, vagy az osztrák védővám miatt), akkor ko­nyakgyárat, gyufagyárat, bőrgyárat, papucsműhelyt, szappanfőző üzemet, fű­résztelepet nyitottak. Volt idő, hogy a rózsaolaj-készí- tésre tértek át, mert va­lamiből csak élni kellett. Honnan ez a keménység, honnan ez a találékonyság? Hegyalja sohasem adta in­gyen a bort. Kemény em­bernek kellett lennie an­nak, aki fejét szőlőműve­lésre adta. Az áldozat méltó az ered­ményhez. Méltó? Tokaj kincs és kincsesbánya le­hetne. De Tokaj szegény, nem tud megélni a borá­ból. A takajiért hajdan arannyal fizettek. A toka­ji bort jelenleg félszáznál több országba exportálják, a Hegyalja szerelmesei, a márka féltői csaknem száz­féle, külföldön hamisított „tokajit” tartanak nyilván. Tokajban ezer évre vissza­menően minden, borral, szőlővel kapcsolatos iratot megőriztek. Sokszor és sokan a világ másik végéből zarándokol­nak ide, a Kopasz-hegy alá, hogy lássák azt a helyei, amelynek természeti érté­ke semmivel sem kisebb, mint a Niagara vízesésé, ismertsége nem marad el a Szent Márk tér mögött, s idegenforgalmi vonzereje is lehetne akkora, mint mondjuk az Eiffel-toro- nyé.,. Tokaj ismét város lett Hz aranyfolyó partján az iparban, a többi (és ez a legnagyobb hányad) az úgynevezett egyéb ágazat­ban, azaz a kereskedelem­ben, az oktatásban, az egészségügyben. Tokaj a látszat, illetve a világhír ellenére nem gazdag tele­pülés. Nem gazdag, a szó­nak abban az értelmében, hogy lakói tehetős polgá­rok. A személygépkocsik száma háromszáz körül van, telefonnal kétszázan rendelkeznek. A hely nevét viseli az eddig tizenhárom alkalommal megrendezett írótábor is, s literátus em­berek, tollforgatóik, politi­kusok évről évre viszik, hozzák a híreit Tokajnak. A hosszú távú, s a gyor­sabb ütemű fejlődés lehe­tőségét kínáló tervtanul- mányt a Magyar Tudomá­nyos Akadémia Földrajz- tudományi Kutató Intézete készítette el 1977-ben. A neves szerzői kollektíva ki­mutatta, illetve újra kimu­tatta, hogy Tokaj rang nélkül is rangos hely. To­kaj szeretne előrébb ruk­kolni a települési rangsor­ban, élvezve az ezzel járó előnyöket. Erre minden le­hetősége adott. Nemcsak azért, mert kereskedelmi központ, nemcsak azért, mert jeles oktatási intéz­ményei vannak, s nemcsak azért, mert kulturális cent­rum ... Egyébként ez a páratla­nul pontos, szi'kárságában is megrázó dokumentum képezte az alapját annak az 1983-4580 keltezett pá­lyázatnak, amely a város­sá válás tényét — 100 évi álom után — újra élesz­tette. DÍSZTÁVIRAT SZERENCSRŐL A két folyó találkozásá­nál épült település fennál­lásának 900. évfordulóján, 1973-ban címeres meghívó­val invitálták a meghívot­takat a rendezvényre. A címer a régi időket idézi, s bár döntés még ninds, heraldikai szokásaikon most sem akarnak változ­tatni a tokajiak. Nem kí­vánnak cifra címert, de legyen benne szőlő, kétke­zi munkát végző ember, s a kereskedők hagyományos szimbóluma, a Merkur embléma. Táblát, zászlót, pecsétet kell cseréim január 1-től. Szívet nem. A tokaji ta­nács ebben a tervidőszak­ban mintegy 57 millió fo­rint értékű fejlesztési alappal rendelkezett. A társadalmi munka értéke elérte, eléri, vagy éppen tetézi ezt. Tokaj nemcsak külsőségeiben változott és épült az elmúlt, évtizedben. Ha ásóra, kapára kellett kapni, akkor a lakosság egy emberként mozdult. A városi rang dicsőség és kö­telesség is egyben. Az ed­dig kétharmad arányban megszavazott településfej­lesztési hozzájárulás (éven­te ötszáz forint az elő­irányzat) a tornaterem építését segíti majd. Jó lenne új helyre költöztet­ni a könyvtárat és a mű­velődési házat, lakáshoz juttatni a fiatalokat, poli­technikai műhelyt építeni, s tetőt húzni háromszáz kollégista fölé. A nagy álom a sípálya. A Kopasz­hegy jó lehetőséget kínál. S talán megmenekül a végső pusztulástól a zsi­nagóga is. Ha elkészül, megújul, akkor egy olyan borbarát társaságnak ad­hat otthont, amelyben dű­lők szerint palackozzák a bort. s az úgynevezett Bor- lovagrend Világhálózat öt földrészen reklámozza, ter­jeszti. forgalmazza majd a tokajit. A tokaji elöljárók a vá­rossá válás hírét, először és nem hivatalosan, Sza­bolcsból hallották. Aztán — talán nem véletlen ez — Szerencsről és Encsröl küldtek dísztáviratot. Az új városok köszöntötték az egyik legrégebbi ;magyar várost. Brackó István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents