Észak-Magyarország, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-07 / 287. szám

1985. december 7., szombat

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3

Teljesítheti-e éves tervét a módi üzem?

Nincsenek könnyű helyzetben az alapanyag-szállítók. ez derül ki az Országos Érc- és Ásványbányák Hegyaljai Műve 1985. évi eddigi teljesítményéből. Az első tíz hónap részelemzésekor láthatóvá vált a tervektől való elmaradás. Pedig a mádi üzem számos iparágnak szállít a termékeiből, így egyebek között a kohászatnak öntödei bentonitotés kvarcot, az Olajkutató és Fúró Vállalatnak ugyancsak bentonitot, az építőipar számára perlitet, a kerámiaipar részére kaolint, a Tüzépnek duzzasztott perlitet, a növény védőszer-gyártáshoz kalcinált kovaföldet, a mező- gazdaság számára pedig zeo- litot szállít. Ez a széles körű vásárlópaletta azt jelenti, hogy a vállalat nincs egyik-másik, gazdasági nehézséggel küzdő iparág igényeinek kiszolgáltatva.

— Ezért ért váratlanul bennünket, hogy év közben a számítottnál lényegesen kevesebb volt a megrendelésünk, és a megrendelt termékek egy részét sem kérték tőlünk az igénylők — mondja dr. Hajdú Gyula, a mádi üzem igazgatója. — Ezek a nehézségek okozták, hogy a nyár végéig a tervezettnél mintegy 29 millió forinttal kevesebb árbevételt értünk el a hazai szállításokkal. Ezt módosította valamelyest az, hogy 3 és fél millió forinttal sikerült túlteljesítenünk a korábban exportra lekötött mennyiségeket.

ÚJ HELYZETBEN

— Mi volt az oka ennek a tetemes elmaradásnak és mit tett az üzem azért, hogy a veszteséget csökkentse?

— Az év közepén láttuk, hogy itt új helyzetről van szp és ezért a második fél évben intézkedési tervet dolgoztunk ki, ami átfogja a gazdálkodásunk teljes egészét. Az intézkedési terv lényege, hogy alkalmazkodjunk a szigorúbb követelményekhez. Az intézkedési tervben éppen ezért helyet kapott az anyag- és energiatakarékosság, a létszámgazdálkodás, a készletek szigorú ellenőrzése, valamint a kereskedelmi tevékenységünk bővítése is. Az intézkedési terv az eddig eltelt időszakban már megváltoztatta a gazdálkodás korábbi képét, igen határozottan javította azt és így biztosítékot jelent arra, hogy év végéig a tervezett eredményt, a 18 millió forint nyereséget elérhessük.

Az eddigi munkánkkal már sikerült csökkenteni az év- közbeni veszteséget és a tervek, illetve a szállításaink elmaradásából származó veszteséget 1,4 millió forintra csökkenthettük. Az elképzeléseink tehát jók, és ezt a munkát szeretnénk következetesen tovább folytatni a jövőben is. De tudjuk,

ez nem lesz könnyű, hiszen ennek a munkának számos feltétele van. Elsősorban a többletszállítás. A régiek mellett itthon és külföldön sikerült új partnereket találnunk, akikkel bővíthetjük a szállításaink körét, így mód nyílik mintegy 3 ezer köbméter duzzasztott perlit, 1100 tonna kalcinált kovaföld és 2 ezer tonna nyers perlit többleteladására. A felsorolt tételekből az első kettőt hazai cégeknek, a nyers perlitet pedig exportra szállítjuk.

NEM KÖNNYŰ FELTÉTELEK

— Megvan-e ennek a feltétele?

— Részünkről megvan, hiszen a technológiai berendezéseink a korábban lekötött mennyiségek mellett a többletszállítások tételeinek elkészítésére és kiadására is lehetőséget adnak. A legnagyobb gond a fuvar, mert ehhez a mennyiséghez az eddigieknél rendszeresebb vagonellátás szükséges. Igaz, a román megrendelésre szánt duzzasztott perlitküldemé- nvek szállításával eddig nem volt különösebb gondunk, hiszen Bodrogszegibe a MÁV igen pontosan, a kért időre állította ki a vasúti kocsikat. De a többi küldemény berakása már nehezebben ment. Nekünk ugyanis csak a módi üzemből naponta mintegy 250—300 tonna terméket kell elküldeni és ehhez 6—8 vasúti kocsira van szükségünk egy napra. Tudjuk, hogy a MÁV sincs könnyű helyzetben, de ennek ellenére bízunk abban, hogy a többletszállításokhoz a vasút időben ki tudja állítani a szükséges kocsikat.

TÖBBIRÁNYÚ

FÜGGŐSÉG

A munkák másik fontos feltétele az, hogy mi is időben megkapjuk a gyártáshoz szükséges alapanyagokat. Most például nekünk is gondjaink vannak az alapanyagok egy részével. Mintegy 270 tonna import am- móniákszódát várunk már hosszabb ideje, mert ennek a vegyszernek a szállítása valami okból késik. Márpedig az ammóniákszóda a bentonit gyártásához, az aktiválás folyamatához nélkülözhetetlen. Nagyon bízunk benne, hogy a szóban forgó szállítmány a közeljövőben beérkezik, mert enélkül sajnos nem tudjuk a kötelezettségeinket teljesíteni.

— A szállítási gondokon egyébként úgy próbálunk enyhíteni, hogy a közelebb levő és kisebb tételű fuvarokat a vasút helyett a közútra tereljük át. A közelmúltban így az LKM számára fontos öntödéi bentonitot a saját tehergépkocsinkkal szállítottuk el és ezt a módszert követjük minden olyan esetben, ahol a vasúti szállítás miatt alternatív megoldásként közúti fuvar is szóba jöhet.

Hajdú Gábor

Konferencia a szőlőtermesztésről

Országos konferenciát tartottak Kecskeméten a szőlő- termesztés jövőjéről. A Kertészeti Egyetem Szőlészeti és Borászati Kutatóintézete által összehívott tanácskozáson — amelyen több mint hatszáz szakember vett részt — egyebek között azt hangsúlyozták, hogy immár halaszthatatlan teendő a szőlőtermesztés megújítása. Sürgeti ezt a nagy veszteségeket okozó legutóbbi tél is, amely a terméskiesésen kívül 10 ezer hektárnyi területen a szőlő teljes kipusztulását okozta, 25 ezer hektáron pedig oly mértékben károsította az ültetvényeket, hogy újra kell nevelni a tőkék termőkarjait. A rekonstrukció során — mutattak rá — olyan szőlőfajtákat kell telepíteni, amelyek gazdaságosan termeszthetők, s amelyekből a hazai és külföldi piacokon keresett borok készülnek.

Év végén a talányok ágazatáról

I esztendő utolsó hónopjóba léptünk, még néhány hét és végleg magunk mögött hagyjuk nemcsak ezt az észtén - döt, hanem a VI. Ötéves terv időszakát Is. Nehéz, sok-sok ellentmondással, feszültséggel terhes periódus mérlegkészítése történik ezekben a napokban, közeli hetekben szerte az országban, a népgazdaság minden területén. Így a mezőgazdaságban is. Ez az utóbbi ágazat tavaly óta a talányok ágazatává vált szőkébb hozónk, Borsod-Abaúj-Zemplén megye életében. A talányok ágazatává egyrészt azért, mert amikor napjainkban az ország mezőgazdasága tovább őrzi az utóbbi esztendőkben kivívott nemzetközi rangját, hírét, megyénk agrárágazata „fulladozik1*, működési mechanizmusában sok a bénító elem; másrészt azért, mert ómig a tervidőszak első évei- ben az országoshoz hasonló, sót azt meghaladó dinamikus fejlődés jellemezte az itteni agrárszférát, szinte egyik évről a másikra törés, üzemeink nagy hányadában 180 fokos negativ fordulat következett be- Napjainkban az egyszerű újratermelés feltételei sem biztosítottak sok helyen, s nem kévés üzemünk pénzügyi gondja nyilvántartott tehertétele az á llamháztartásnak.

nehéz menetelés

A tavalyi évet 35 szövetkezetünk zárta összességében 560 millió forint veszteséggel. Ennek nagysága, illetve az itt-ott tapasztalt törvénybe ütköző pénzügyi manőverek miatt szakmai berkekben országos beszédtéma lett a borsodi mező- gazdaság. Sokszor nem is megalapozott konklúziókkal, pedig — és ezt azt hiszem, kiemelten le kell szögezni — ebben a megyében dolgozó agrár szakemberek — úgy erkölcsi, mint szakmai mércével mérve — állják a versenyt az ország más, ám sokkal kedvezőbb adottságú térségeiben munkálkodó kollégáikkal.

Akkor hát mi az oka, hogy a mezőgazdaság Borsodban napjainkban a talányok ágazata, s egyben — sokan nevezik így — válság- ágazat? A kérdésre többször kerestük már a választ. Ez évben is téeszben dolgozó szakemberek, illetve az irányítást végző vezetők mondták el e kérdéssel kapcsolatban véleményüket. Ezúttal olyan szakembert szólaltatunk meg, aki a tények, a számok függvényében, tükrében értékeli, elemzi ezt az ágazatot. Beszélgetőpartnerünk dr. Rózsa Ernő, a Pénzügyminisztérium Ellenőrzési Főigazgatóság B.-A.-Z. Megyei Igazgatóságának igazgatója, vezetője.

— Mint pénzügyi szakember, aki nyilván a számok igazában hisz, s lehetőleg nem hagyja magát szubjektív tényezőktől befolyásol- tatni, hol és milyen neuralgikus pontokat lát megyénk mezőgazdaságának elmúlt ötévi, rendkívül ellentmondásos fejlődésében?

— Valóban a számok embere vagyok, ezért a kérdésre adandó válaszomat számokkal kezdem. Borsod mezőgazdaságában az üzemi termelési érték 1979-től 1984-ig 6,2 milliárd forintról 13,6 milliárdra nőtt. Ezen belül az alaptevékenység 4,2 milliárdról 6,1 milliárdra, a melléküzemági tevékenység pedig 2 milliárdról 7,5 milliárdra. A számok önmagukért beszélnek. Azt mutatják, hogy a megye agrárágazatában, annak szerkezetében jelentős átrendeződés következett be ebben az időszakban. Ez pedig nagyon sok új feladatot, s egyben új szemléleti megközelítést kíván meg a mezőgazdasági vezetőktől. A konkrétan szakmaitól is, de még inkább a közgazdasági vezetéstől. A jelentős alaptevékenységen kívüli tevékenységnek — melynek nagy része nem is a székhelyen folyt — szóval ennek a közgazdasági átfo- gása, megszervezése hallatlanul nagy feladatot jelentett. Sokan felvetik: helyes volt-e ez az út? Mármint hogy üzemeink az ipari tevékenység ilyen mérvű ki- szélesítésére vállalkoztak. Ez — még a ,ma már ismert gondok ellenére — nem lehet vita tárgya. Az élet kényszerítette, ösztökélte erre üzemeinket. Vitatkozni legfeljebb azon lehet: Borsod miért az utolsók között választotta ezt az utat, itt miért utoljára kapott zöld utat a melléküzemág? Ugyanis a következménye

közismert: nekünk már csak az maradt, ami másnak nem nagyon kellett. De visszatérve az eredeti gondolathoz: erre a váltásra a megye szakemberekben, vagyis a személyi feltételekben nem készült fel. Elsősorban köz- gazdasági, pénzügyi szakemberekre gondolok. A szerkezeti váltás dinamizmusát a szervezés dinamizmusa, a személyi feltételek dinamizmusa nem tudta követni. Teljes egészében még ma sem tudja. És ez döntő ok véleményem szerint.

— Annak ellenére, hogy a megyében nem volt elég felkészült szakember (s a köz- gazdasági szemlélet kapcsán ez alatt nemcsak a közgazdászokat értem), a megye 1980—82 között, éppen az ipari tevékenység felfutásával pénzügyileg jó esztendőket zárt. A nyereség látványosan nőtt, jelentős összegeket tudott legtöbb üzemünk a melléküzemágakból az alaptevékenységbe beruházni. Ezek pedig azt látszanak bizonyítani: a szakemberek hiánya nem egyedüli oka a kedvezőtlen fordulatnak.

— Valóban nem, a probléma sokkal összetettebb. De a szakemberek hiányát és nem kevésbé magának a közgazdasági szemléletnek a hiányát mégis elsőként emelem ki, és többszörösen aláhúzom. Ezek hiánya a nehezedő években azt szülte, hogy a kedvezőtlen tendenciákat későn vették észre az üzemek, a válaszlépés elkésett, s nem elég hatékonyan történt. Üjra csak számok ... Például a hitelezési veszteség (ez azt jelenti, hogy a szövetkezet bizonyos teljesítményekért ellenértéket vár, de ez nem jön be) 1980-ban még csak 5,3 millió volt, 1984-ben már 42,3 millió. A kétes követelések (amelyeket a téeszek úgy számoltak el, mint teljesítést, ám azt a megrendelő vitatja, tehát nem fizet) 1980-ban még csak 7,7 milliót tettek ki, ellenben 1984-ben ezek összege már 63,3 millióra rúgott. Vagy mondjam a határidőn túli kintlevőségeket? Ezek összege 1984-ben már 620 millió forint volt. És említhetném a bankköltségeket, a különböző büntetéseket, büntető, késedelmi kamatok emelkedő összegét. E számok növekedése azt mutatja, hogy a gazdálkodás belső, kívánatos rendjével a szövetkezetek nem tudtak lépést tartani. Sok esetben nem vették észre, hol van tevékenységükben az ésszerűség határa.

— Szövetkezeti vezetők szájából gyakran elhangzik: abban, hogy a megye mezőgazdasága ide jutott, döntő tényező a szabályzók nagyfokú szigorodása. Ezek negatív hatása a kedvezőtlen adottságú Borsodot sokkal érzékenyebben érinti, mint Békés, vagy Csongrád megyét.

— Biztos, hogy ez is a tényezők egyike. Elsősorban a társadalombiztosítási járulék és a termelési adók módosításából eredően a szövetkezetek adóbefizetési kötelezettsége nagymértékben, 695 millióról 2145 millió forintra nőtt, miközben a támogatások 534 millióról csak 757 millió forintra emelkedtek. Mindezekhez még az is hozzájárul, hogy ugyan kibővült a támogatott téeszek száma, a korábbi 55 helyett 72 kap támogatást, ám ennek az az „ára”, hogy a valóban kedvezőtlen 55 üzemnek a konkrét támogatása emiatt lecsökkent.

— Azzal, hogy megállapítjuk a bajok, a gondok forrását, fontos lépést teszünk, de a diagnózis önmagában kevés. Tapasztalni: ma a mezőgazdaság területén is gyakran és nagyon keményen megfogalmazott „leletfelvétel” történik. Ám a kínált gyógyszer sok megnyilatkozásban csupán tüdőgyulladásra aszpirin, öntől is megkérdezem: van kiút? S ha igen, milyen irányba kell lépni üzemeinknek?

— A diagnózisnál még nem mondtunk el mindent. Mert amikor például veszteségrendezés során egy-egy üzem alaposabban megmérettetik, kiderül, nemcsak a szabályzók voltak szigorúak. Nem egy esetben bebizonyosodott: nem volt jó az agrotechnika, a termelési szerkezet nem racionális, nem vették figyelembe az adottságokat, a vezetés alkalmatlan a mai feladatok ellátására. Körül kell nézni a megyében. Nem könnyű egyik üzemünk helyzete sem, de azért szerencsére vannak évek óta kiváló eredménynyel gazdálkodó szövetkezetek, s nem egy közülük kedvezőtlen termőhelyi adottságú. Én most nem is a nagyokkal — Borsodszirákkal, Szentistvánnal, Hernádnéme- tivel, Mezőkeresztessel — példálózom. Hadd említsem Selyebet. Ennél az üzemnél annak idején sok gond volt. Mélypont, veszteségrendezések. Vezetéscserére került sor, s olyan vezetők kerültek a téesz élére, akik képesek voltak összefogni a tagságot, az ott dolgozókat, s eközben olyan módszereket vittek be a termelésbe, amelyekkel éppúgy mérlegelték a közgazdasági feladatokat, következményeket, mint a mezőgazdaságiakat. Ez az üzem évek óta nyereséges, sőt kétszer lett kiváló szövetkezet. Véleményem szerint egyebek között azért, mert itt a vezetésnek megvan az az igénye, hogy a szövetkezet gazdálkodásáról pontos, naprakész információval rendelkezzen. Szóval oda akarok én kilyukadni, hogy minden vezetőbe, ágazati szakemberbe bele kell plántálni a közgazdászszemléletet. Ma már egy mezőgazdász sem verheti azért a mellét, hogy ennyi meg eny- nyi búzát, ilyen meg ilyen rekordtermést ért el. Menynyiért termesztette, termeszti? — ez a döntő kérdés.

— Több üzemünkben, ahol időközben vezetőcsere történt, úgy tapasztaljuk, megvan a szándék, a képesség, szóval minden pozitív tényező ahhoz, hogy a kátyúból kilábaljon a gazdaság. De a vállukon ott a múlt súlyos pénzügyi terhe, s e terhek alatt, e súlyokkal a jószándék ellenére sem képesek talpra állni. Hacsak nem ...

— Véleményem szerint a népgazdaságnak napjainkban

illúziókhoz nincsen pénze. A kiutat elsősorban a szövetkezeteknek maguknak kell megkeresni. Mégpedig a kibontakozás földön járó, reális lehetőségét! Ha elindulnak egy úton, és annak helyessége igazolódik, akkor meggyőződésem, lesznek partnerek minden szinten. Az alaptevékenység termelési szerkezetét a természeti adottságokkal összhangban kell kialakítani. S az összhang megteremtésénél mindig a költség- és árviszonyok elemzéséből kell kiindulni. Meggyőződésem, hogy az üzem- és munkaszervezés, a bérezés, a belső érdekeltségi rendszer kialakítása terén sürgősen lépnünk kell. Ami a melléküzemágakat illeti, nem az az út, hogy felhagyunk velük. Igenis kellenek, de csak azok a tevékenységek, amelyeket előzetes, alapos elemzés indokol, alátámaszt.

— Tavaly nagyon súlyos pénzügyi helyzetbe került megyénk agrárágazata. Szűk egy hónappal az év vége előtt lehet-e már következtetni az 1985-ös várható pénzügyi eredményekre?

— Sajnos az idei eredményt több tényező befolyásolta negatívan. Például támogatás címén kevesebb pénzt kapott a megye, mint tavaly. Az alaptevékenység mintegy egymilliárd forint összeggel maradt el a tavalyi eredményektől, elsősorban az időjárás okozta elemi károk, terméskiesések miatt. A melléküzemági tevékenységben is várható körülbelül 14 százalék körüli csökkenés az elmúlt évhez viszonyítva. Az úgynevezett gyorsjelentések adatai alapján (ezek a jelentések az első három negyedév adatai, tényei alapján készülnek) ez évre 38 téesz vár veszteséget, összesen 359,7 millió forint összegben. Ezzel szemben Ő9 téesz 293,5 millió forint összegben nyereséggel számol. így az összevont eredmény megyei szinten 66 millió veszteség.

— A szövetkezetek által „saját kezűleg készített” gyorsjelentések mennyire fedik a valóságot? Nem úgy tűnik, hogy egyik-másik üzem esetében lakkozottabb a kép, szebb a menyasszony a valóságnál?

— A tapasztalataink, konkrét ellenőrzéseink azt látszanak igazolni: a kép ettől már jobb nem lehet, kedvezőtlenebb viszont igen. A mostani gyorsjelentések pontosságával — akárcsak tavaly — vannak gondjaink, a költségek nem teljes körű számbavétele, a fel nem osztott költségek szám-figyelmen kívül hagyása miatt. Például van olyan téesz, amelyről meggyőződésünk, hogy veszteséges lesz, ám ők a jelentésben mégis nyereséget mutattak ki. Kedvező jelenségnek értékeljük, hogy több üzem, amelyik tavaly súlyos pénzügyi gondokkal küzdött, idén kevesebb veszteséggel számol, így Bekecs, Hernádkércs, Pálháza, Encs, Taktaharkány. Sajnos azonban akad tíz olyan üzem, ahol korábban nem voltak pénzügyi gondok, most viszont — a gyorsjelentés alapján legalábbis — problémákkal számolnak, ösz- szességében úgy tűnik, megyénk mezőgazdasága a tavalyihoz hasonló nehéz esztendőt zárt.

Hajdú Imre