Észak-Magyarország, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-28 / 303. szám
1985. december 28., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Számítva az emberi unka hatékonyságára Országgyűlési felszólalások Mint tudósítottunk róla, a legutóbbi országgyűlésen — mely az új ötéves tervidőszak törvényjavaslatával foglalkozott, majd ezt a javaslatot elfogadta — megyénk két képviselője is felszólalt. Az alábbiakban ezeket a felszólalásokat ismertetjük, korábbi lehetőségeinknél bővebben. NAGYVÁROS ÉS APRÓFALVAK Ladányi József képviselő (a megyei tanács elnöke) bevezetőként gondjainkról szólt. A mezőgazdaság nehézségeiről elmondotta, hogy termelőszövetkezeteink az utóbbi két évtizedben háromszor kerültek válságos helyzetbe, ami a mezőgazdasági nagyüzemek jelentős részét szinte megoldhatatlan feladat elé állította. Jelenleg 105 szövetkezetünkből 65 „sorban áll” a banknál, a likviditási hiány eléri az 1,5 milliárdot, az egy éven belül lejáró hitel meghaladja a 4 milliárdot, a tartós adósságállomány pedig 1,7 milliárd forint. Mindez akkor következett be, amikor az előző tervidőszakhoz képest 63 ezer vagonnal növekedett a gabonatermés és 15 ezer vagonnal több vágóállatot értékesítettek nagyüzemeink. A központi korlátozások, a tervezettet meghaladó ár- és költségnövekedések miatt a tanácsi fejlesztési lehetőségek lényegesen csökkentek. Ennek ellenére sikerült elérnünk, hogy a lakossági alapellátás színvonala javuljon, zavartalan volt a tanácsi intézmények működése, fejlődött a megye infrastrukturális hálózata. Egyetlen tervidőszakban sem épült meg ennyi tanterem. Az egészségügy fejlesztésében ugyancsak nagy sikereket értünk el. A veszteséglistánk ugyancsak nagy. Például a tervezett több mint tízezer állami lakás helyett mintegy hatezret tudtunk felépíteni. Nagy reményeket fűzünk az elmaradott térségek fejlesztésével kapcsolatos programhoz. Megyénkben már az új tervidőszakban megfelelő eiőrehaladás lehetséges a társadalmi-gazdasági hátrányok mérséklésére. A gyönge termőhelyű adottságokkal küszködő termelőszövetkezetek sorsának rendezésében. El kell döntenünk annak ismeretében, hogy az elmaradott területen a tsz-ek legtöbbször a megélhetés egyetlen forrását jelentik, szükség van-e ezeknek a mezőgazdasági üzemeknek a tevékenységére. Ha igen, akkor többségüknek tartós kedvezményeket kell adnunk, hogy megteremthessék működésük alapjait. Ezért abban bízunk, hogy ez a program nem egyszerű juttatásokat, hanem a társadalmi gazdaságosság és a területfejlesztés problematikáját egészségesen ötvöző cselekvéssorozatot tartalmaz maid. A tervjavaslattól azt várjuk. hogy változnak a viszonyok a kohászatban és a bányászatban. Mire gondolunk? Modernizálásra, amely előtérbe helyezi a minőséget, a takarékosságot, mely számol az emberi munka hatékonyságának növekedésével. Mi. borsodiak reméljük, hogy sor kerül a dubicsányi bánya beruházására, megfelelő számú bányászlakás épül, és csökkennek a bányászat munkaerőgondjai. Fejlesztéspolitikánk területi súlypontjainak kijelölésekor előtérbe helyeztük a községeket, amelyekben elengedhetetlennek tartjuk az infrastrukturális ellátás javítását. Ennek érdekében beruházási forrásainknak mintegy egyharmadát a falvak fejlesztésére kívánjuk fordítani. Jelenleg 204 községünkben nincs közműves víz. Lotz Ernő képviselő (Ózd) arról beszélt, hogy a tervben előirányzott célok egy része akkor valósulhat meg, ha a kohászat ezeknek a feladatoknak meg tud felelni. Nagy felelősséget jelent ez annak a kohásztársadalomnak, amely évek óta — átmeneti állami beavatkozásokkal — jórészt saját erőből küszködik, hogy legyűrje a szakágazatot terhelő gazdasági nehézségeket. A kohászat alapvető gondjai a következő főbb okokra vezethetők vissza: — A metallurgiai fázisban mintegy 25 százalékkal magasabb az energiafelhasználásunk, mint a jó nemzetközi átlag. — A korszerű és közel százéves technikai színvonalú berendezések együttélése miatt termékstruktúránk csak részben felel meg a feldolgozó- ipar egyre fokozódó minőségi igényeinek. — Az ugrásszerűen megemelkedett anyag- és energiaárak, valamint az a tény, hogy a korábban végrehajtott fejlesztések megnövekedett kamatterhei miatt a termékek árában nem térülnek meg a ráfordítások. A kiutat keresve, példaként vállalatunkat, az Ózdi Kohászati Üzemeket hozhatnám fel — mondotta a képviselő —, ahol a ma is nemzetközi színvonalon és gazdaságosan üzemeltethető termelőberendezéseink in- tenzifikálásával a korszerű termékek részarányát a jelenlegi 40 százalékról 60 százalékra kívánjuk növelni, a fajlagos anyagfelhasználás csökkenéséből jelentős Ezen az állapoton is javítani kívánunk. A következő években föltétlenül szükséges megyénk lakásellátásának javítása. Nagy figyelmet kell fordítanunk Miskolcra, hiszen a megye 15 ezres lakásigényléséből több mint tizenegyezer miskolci. Miskolcon mindebből következően szükséges az intézményhálózat bővítése, minőségi fejlesztése. Növelnünk kell a kommunális szolgáltatást, a tömegközlekedés színvonalának fejlesztését. Megyénkben a tanácsok VII. ötéves tervkoncepciója számol a lakások nagyobb arányú felújításával, korszerűsítésével, az egészségügyi intézmények rekonstrukciójával, és jobb ellátottságával, műszerezettségével. Nem utolsósorban csaknem négyezer középiskolás diák fogadásával. Végezetül a helyi önállóság növelésének feltételeiről, a kezdeményezőkészségről szólt. Elmondotta. hogy a helyi tanácsok jogosítványai még tovább szélesíthetők, ennek útját- módját keresnünk kell. önköltségcsökkentést tervezünk elérni, és legalább két elavult hengersort leállítani. Ezzel egyidejűleg a meglevő infrastruktúra felhasználásával olyan új acélgyártási eljárás adaptálásával foglalkozunk, amellyel viszonylag kis ráfordítással a Siemens—Mariin technológia kiváltható, és mintegy felére csökkenthető a fajlagos energiafelhasználás. Ebbe a munkába bevontunk jó referenciával rendelkező külföldi szakcégeket is, együttműködésünkből más területeken is eredményeket várunk. Véleményem szerint egy egész szakágazat jövőjének eldöntése ügyében az idő nem nekünk dolgozik, az ellentmondások feloldásának elodázása csak elmélyíti azokat, sokszor nehezen visszafordítható következményekkel járhat. Döntési rendszerünk bonyolultsága, időnként bürok- ratikussága miatt az a szólás járja már, hogy nálunk mindent könnyen meg lehet akadályozni, de valamit elintézni igen nehéz. A törvényjavaslat és a minisztertanácsi határozat ösztönzi a vállalatokat a vállalkozások különböző formáinak alkalmazására, a pezsgőbb gazdasági életre, a piacorientált cselekvésekre. A jó üzleti lehetőségek kihasználásának azonban egyik lényeges tényezője az idő. A gyors döntés sikert, a lassú döntés kudarcot hozhat. A GYORS DÖNTÉS SIKERT HOZ Korszerű termék Hagyományos, sikeres terméke a Tiszai Vegyi Kombinátnak o Cordel-zsinár. A polipropi lénből készült műanyag termékből évente több száz tonnát használ fel a hazai ipar és me' tógazdaság. Elásva kamatozik! Ami ősz elején történt, azt biztos sokáig nem fogják elfelejteni a megyei Agroker Vállalat szakemberei. Egymás után érkeztek a termelőszövetkezetekből a telexek, táviratok, levelek, amelyben sorra csökkentették idei műtrágya-megrendelésüket. A lemondások összege végül minden rekordot megdöntött több tízmillió forint értékű műtrágyára nem tartottak igényt. A meny- nyiségből könnyű volt utánaszámolni: a kevesebb tápanyag már-már a jövő évi tervezett kalászos hozamokat veszélyezteti. A kereskedelem szinte azonnal megtette az intézkedéseit, kedvezményesen jövő évi fizetésre adott kemikáliát, aminek meg is volt a hatása. De a tény azért tény maradt, mezőgazdasági üzemeink az indokoltnál kevesebb műtrágyát fognak felhasználni, s a várható újabb áremelés megint nem fogja növelni a vásárlási kedvet. Az indokok sorakoznak. Megyénk kétharmada kedvezőtlen adottságú. Gyenge ter- mőképességűek a földek, s ha még fel is sikerülne tölteni tápanyaggal, még akkor is beleszólhat az időjárás, s előfordulhat, hogy a műtrágyázásra fordított milliók ablakon kidobott pénznek bizonyulhatnak. Előszeretettel használják elnökök, agronó- musok azt az érvet, hogy meg kell találni azt a hozamhatárt, ameddig, a műtrágyázás gazdaságos. Ha az adottságok háromtonnás termést diktálnak, akkor fölösleges négytonnás várható termésre betáplálni a táblákat. Ez így igaz is lenne. De az már annál jobban vitatható, aminek alapján eldöntik a várható kilátásokat. Hiszen ők maguk sem tagadják, hogy kedvező időjárású évben a három tonnásra adagolt műtrágya, hektáronként négytonnás hozamot is biztosíthat. Egyenes arányosan a hatóanyag növelésével a termés is nőni fog. Ám ehhez kockáztatni kell.... Ezért spekulálnak — elnézést, de ettől jobb szót erre a módszerre nem találtam — üzemeinkben is. Ha idén, s jövő tavasszal kevesebb műtrágyát használnak fel, az közepes év esetén nem fog meglátszani a terméseredményekben. Azt pedig, hogy mennyi teremhetett volna, nem fogják megkérdezni. Ráadásul: az üzemek pénzügyi helyzetének romlása, a műtrágyák árának emelkedése bizonyos fokig indokolja a visszamondást. De marad a nagy kérdés: az ilyen takarékosság takarékosság-e? Mert van ellenkező vélemény. Például a hejőkeresztúri Hejö menti Termelőszövetkezetben, ahol kétmillió forinttal több műtrágyát használnak fel a termésfokozás érdekében. Nem becsülik le az előbb elhangzott indokokat, mert hozzátették: a hektáronkénti 3,5 tonnás kenyérgabona-hozamot, könnyebben, s kevesebb kockázattal el tudnák érni, mint az öt tonnát, mégis a nagyobb átlag mellett döntöttek. Hogy miért? Ez a válasz a legmeglepőbb: a kedvezőtlen adottságok miatt. Itt a Bükk árnyékában, a kavicstenger felett, a vizet gyorsan elnyelő homokon öt éve számolják már az aszályos napokat. Éves átlagban négyszáz milliméter alatt volt az évi csapadék mennyisége, ami nem sok jóval biztat. Viszont felfigyeltek1 egy érdekes jelenségre — amit tudományosan persze nem tudnak bizonyítani —, hogy a nagy hatóanyaggal műtrágyázott táblákban jobb a növények aszálytűrő képessége, s többet is fizetnek. Kukoricánál néha két- tonnás különbség is volt a táblák termése között. És ez az alapja annak a meglepő, s az idei szokványtól homlokegyenesen eltérő véleménynek, hogy a műtrágyázást itt növelni kell. A kockázat ténylegesen megvan. Hiszen a kétmillió forintos ráadásköltség öttonnás búza-, s kilenctonnás kukoricahozamnál (hektáronként) válik igazi haszonná. De a tapasztalatokra alapozva vallják, egy mázsa kevert műtrágya három, három és fél mázsa terményt „fiadzik”. Vagyis, kamatos kamatot hoz, s rendkívül rövid idő alatt, hiszen a búzára fordított pénz tíz hónap, a kukorica alá adott műtrágya fél év alatt olyan kamatot, nyereséget ad a szövetkezetnek, amilyet a legjobb ipari ágazatok sem tudnak. Ha pedig az időjárás jó szokása szerint közbeszól, aszállyal, faggyal, belvízzel terhes kezét rakja a vetésekre, a nagy adagú műtrágyára a „védőnő” szerepe vár. Ápolása a növényeknek. Hiszen a foszfor és a kálium nem használódik el a talajból, benne marad a jövő utáni termések ígérete is. —kármán— Vitatkozzunk és alkossunk A** t j\ “ *e> I A vita a kommunista pártok életének természetes és nélkülözhetetlen jelensége. Nem azért, mintha a kommunisták mindenáron vitatkozó, a kákán is csomót kereső emberek lennének, hanem azért, mert a vita lehetősége és gyakorlása a pártélet számára nélkülözhetetlen. Olyan értékeket hordoz, amelyek indokolják, hogy megkülönböztetett figyelmet fordítsunk érvényesülésére. „A párttestületekben, a pártfórumokon folytatott szabad vitának, a nézetek szembesítésének, a pártszerű kritikának lényeges szerepe van a politika formálásában, az egység létrehozásában, a közös cselekvés alapjainak megteremtésében” — húzza alá az MSZMP XIII. kongresszusának határozata. A vita a pártdejnokrácia szerves része, annak fontos kifejeződése. Egyik funkciója, hogy biztosítsa a kommunisták, illetve a testületek tagjainak érdemi részvételét a politika alakításában, a döntések meghozatalában, hogy elősegítse a pártegység újrateremtését. Ennek kapcsán alapvető szerepet tölt be a párt életében jelenlévő, s a vitákban is kifejeződő ellentmondások feloldásában. Részét képezi a Lenin által feltárt autonóm rendszernek, amely biztosítja, hogy a keletkező ellentmondások a párt természetének megfelelően demokratikusan, pártszerűen oldódjanak meg. A viták elfojtása — mint ezt számos történelmi tapasztalat igazolja — zavarokat, konfliktusokat teremt az ellentmondások feloldásának folyamatában, és súlyos követkeAné- nyekhez vezethet. A vita a kollektív alkotó tevékenység egyik megnyilvánulása. Olyan színtér, ahol különböző elképzelések, s a mellettük szóló érvek ütköznek meg, ahol a bírálat feltárja az előterjesztés, vagy az elhangzott javaslatok gyengeségeit, ahol kiegészítő javaslatok születnek, esetleg új megközelítést, és más megoldást is javasolnak. így érik. fejlődik a megoldásra váró kérdés, alakul ki a közös álláspont, születik meg a döntés. Kiemelkedő szerepet játszik a vita a meggyőzés és a meggyőződés kialakulásának folyamatában, a döntés utáni egységes cselekvéshez való felzárkózásban. Vannak, akik ezt az összefüggést nem ismerik fel, vagy lebecsülik. Ügy érvelnek, hogy ez felesleges, hiszen a határozatok végrehajtása a kommunisták számára kötelező, még akkor is, ha azzal ne|m értenek egyet. Mennyivel más azonban annak a párttagnak a hozzáállása a végrehajtáshoz, aki nemcsak a pártfegyelem, a végrehajtás minden párttagra egyformán kötelező volta alapján, hanem meggyőződésből, a hozott döntéssel való belső azonosulásból vesz részt a végrehajtásban. Az ilyen párttag tud határozottan kiállni és igazán eredményes, meggyőző munkát kifejteni a pártonkívüliek megnyeréséért, bevonásáért. Nagy jelentősége van a vitának a demokratikus magatartásra való nevelésben is. Elősegíti a kozéleti- ség demokratikus szabályainak megismerését és alkalmazását, fejleszti a résztvevők ismereteit, vitakultúráját. Olyan magatartási normákkal gazdagodnak, amelyeket magukkal visznek, és érvényesítenek munkahelyi, közéleti tevékenységükben is. Pártunkban a vitában résztvevők egyenlő jogúak. Nem szabad, hogy a hangerő, vagy a beosztás határozza meg egy-egy képviselt álláspont értékét, helyességét, hanem annak belső tartalma, bizonyító, meggyőző ereje. Nélkülözhetetlen, hogy a vitában résztvevők tiszteljék egymást, kellő bizalmat, tárgyilagosságot és türelmet tanúsítsanak vitázó partnereik iránt. Abból szükséges kiindulni, hogy a vitapartner is azt az ügyet szolgálja, ő is a legjobb megoldásra törekszik, ha másként is látja a tárgyalt kérdést. Ezért a vitában nem személyeket támadunk — ez egy demokratikusan működő pártban megengedhetetlen —, hanem általunk hibásnak tartott felfogásokat, nézeteket, s ennek védelmére felhozott érveiket cáfoljuk. ha tudjuk. A pártban érvényesülő vitakultúra szerepe és jelentősége túlnő a párt keretein. Vezető szerepéből következik, hogy a pártdemokrácia, s ezen belül a vita érvényesülésének színvonala kihat a társadalom életére. A párt saját életének demokratikus megszervezésével, működésével példát ad, mintát mutat a közélet számára. Az általa kialakított és alkalmazott demokratikus elvek behatolnak társadalmi életünk minden területére. Ez a párt társadalmi szerepének egyik legfontosabb megnyilvánulása. A vezető szerepből fakadó példaadás a szocialista demokrácia kibontakozásának viszonyai között még inkább előtérbe kerül.
