Észak-Magyarország, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-28 / 303. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1985. december 28., szombat MAGYAR FILM, Véget ért az 1985-ös esztendő, érdemes visszatekinteni, miként alakult a magyar filmművészet a lezárult esztendőben, hogyan mutatkozik meg ez az alakulás az elkészült, illetve bemutatott magyar filmek tükrében. A mérlegelésnél mindenképpen vissza kell tekinteni a február elején tartott XVII. magyar játék- filmszemlére, s nem oktalan felidézni annak néhány megállapítását; nevezetesen, hogy feltűnő a gazdasági nehézségek között a nagy tömegeket mozgató kosztümös, költséges filmek készítése, a koprodukciós művek helyzete és a magyar film sajátos nemzeti jellegének felritkulása, az ötvenes évekre visz- szfltekintö elemzések sora, a történelmi érdeklődés. Ezek olyan kérdések, amelyek most is figyelmet érdemelnek. A most záruló évben 26, egész estés új magyar művet, illetve felújítást tűztek műsorra premier-filmszínházaink. Ebben a számban nincsenek benne a gyermekek részére, néhány perces kisfil;mekből készült meseösszeállítások. Tizenhat játékfilm, öt dokumentumfilm, egy egész estés rajzfilm, egy gyermekfilm, valamint két televíziófilm- átvétel (Abigél, Süsü, a sárkány) és egy régi magyar film felújítása (Egy asszony visszanéz) található a leltárban. Vizsgálódásaimnál e legutóbbit, valamint a Süsü, a sárkányt és a Szaffi című rajzfilmet alighanem figyelmen kívül hagyhatjuk, hasonlóképpen kizárható a további vizsgálódásból Kollá- nyi Ágoston állatfilmje, az Álmodik az állatkert, .mert annak társadalmi vonatkozásait nehéz lenne elemezni. És magam részéről e szempontból figyelmen kívül kell, hogy hagyjam a Hazánk című dokumentumfilmet, Kis József munkáját, amely a felszabadulás 40. évfordulójára készült és csak ez ünnepi alkalom tükrében vizsgálható mű. Elöljáróban elmondandó, hogy a maradék 21 film tematikai megoszlása jó. Mai társadalmi témákkal foglalkozik 7, de ide kell sorolni nyolcadikként a Gyerekrablás a Palánk utcában című gyermekfilmet is, sőt Sándor Pál Csak egy mozi című „közérzet-filmjét” is. Történelmi témát érint nyolc új film, s ugyancsak ide sorolandó a televíziótól átvett, s már említett Abigél. Művészi életrajzfilm volt egy (Egy élet muzsikája), krimi egy (Valaki figyel) és fikciós politikai-bűnügyi történet szintén egy (Megfelelő ember kényes feladatra). A fenti számsorok tükrében kitűnik, hogy az 1985- ben bemutatott új \magyar filmek két legjellemzőbb vonása a történelmi érdeklődés és a ma iránti fogékonyság. Ez természetesen csak a témaválasztásra vonatkozik, hiszen ebből még nem tűnik ki, milyen színvonalú az e témákkal való foglalkozás, milyen a megközelítés, egyáltalán milyenek a filmek. De tény, hogy kilenc film nyúlt a történelmi múltba, illetve közelmúltba, s ugyancsak kilenc fordult a mához. Voltak valóban nagy létszámú, költséges kiállítású filmek, minimálisra csökkentek a koprodukciók (Redl ezredes, Sortűz egy fekete bivalyért, Megfelelő ember kényes feladatra), és eltűnt, mint téma az ötvenes évek története, ami a korábbi éve1985 két igen markánsan jellemezte. Nézzük, miként közelítette meg a magyar film a történelmet. A bemutatás időrendjében elsőként a Szirmok, virágok, koszorúk című, Lugossy László rendezte film a levert szabadságharc utáni időkben egyfajta forradalmi megmozdulást, újra- felkelési kísérletet ábrázolt. Szabó István filmje, a Redl ezredes az Osztrák—Magyar Monarchia utolsó időszakába adott érdekes bepillantást. Gazdag Gyula dokumentumfilmje, a Társasutazás a túlélők emlékezésében idézte meg Auschwitz borzalmait. Kiemelkedő történelmi időszakot és eseményt mutatott be Kovács András filmje, A vörös grófnő, amely And- rássy Katinka és Károlyi Mihály házasságában láttatta a Monarchia utolsó évtizedeit és szétesését. Bacsó Péter filmje, a Hány az óra, Vekker úr? a felszabadulást közvetlenül megelőző epizódot ábrázol sajátos megközelítéssel. A magyar nép nevében címmel Róna Péter dokdmentumfilmje a magyar háborús főbűnösök perének tükrében idézte fel a nehéz és sok áldozatot kívánó múltat. Sortűz egy fekete bivalyért a címe Szabó László filmjének, amely a felszabadulást követő időszakban egy. falu változásait láttatja sajátosan, az iskolásgyermekek szemével, A tanítványok pedig — Beremé- nyi Géza filmje — Teleki Pál és Magyary professzor ismert összetűzését dolgozza fel úgy, hogy annak tükrében érzékeltesse a mindinkább fasizálódó Magyarországon meglévő és egy másfajta kibontakozást kereső értelmiségi réteg jelenlétét. Végül az Abigél, mint ismeretes, egy kollégiumi zártságban is jelenlevő politikai ellenállás érdekes történetét ábrázolja a negyvenes évek elejéről. Színes hát a történelmi paletta, a múlt század második felétől századunk negyvenes éveinek végéig. És miként látjuk a mát? Tarr Béla filmje, az Őszi almanach volt időrendben az első, sajátos, zárt légkörű, nem különösebben mára jellemző történettel. Az Észter- láncban, Péterffy András filmjében a szétesett családok és részben az iskolai nevelés gondjai tükröződtek. Ugyancsak a szétesett családok gondja állt a Higgyetek nekem című, Mihályfy IJlszIó rendezte film középpontjában. Sajátos történet volt, bár nem kifejezetten jellemző napjainkra Gárdos Péter első filmje, az Uramisten, egy kiöregedett artista és egy, annak a titkát megszerezni akaró ifjabb artista párharca. Alighanem az év legderűsebb és napjainkra legjellemzőbb filmje volt Gyarmathy Lívia Egy kicsit én... egy kicsit te... című munkája, egy háromgenerációs család tagjai életének, a különböző életvitelből, élet- felfogásból adódó konfliktusainak derűs ábrázolása. A dokumentumfilmek közül napjaink kérdését a legélesebben Magyar József műve, A mi családunk boncolgatta. A sok vitát kiváltott film azt elemzi, hogy napjainkban, amikor mindkét szülő dolgozik, milyen a gyermek helyzete, hogyan él, nevelődik az ifjú nemzedék, egyáltalán megváltozott körülményeink között milyen, vagy milyen lehet a családi élet. Mai volt, legalábbis a környezetéből érezhetően Sós Mária művész-értelmiségi közérzetet ábrázolni kívánó Városbú jócskája és Sándor Pál rendező valamiféle tükörbenézést, rendezői közérzetet kifejezni akaró Csak egy mozi című munkája. Végül elválaszthatatlan a mától a Gyerekrablás a Palánk utcában; derűs, mai történet, gyermekekről gyermekeknek szól, de a felszíni rétege alatt ennek is a széteső család gondjával találkozunk. Ez a számbavétel nem vállalkozott a bemutatott filmek minősítésére. Elvégeztem azt év közben, a filmek bemutatásakor. Nagyon széles a skála, amelyen az említett filmek mozogtak. Ha most, egy év tükrében kellene számot vetnem arról, mely filmeket emelnék ki a 26 közül az első három helyre, nagyon nehéz lenne. Mindenképpen a dokumentumfilmek közül A mi családunk, az egyéb filmek közül a Redl ezredes, a Sortűz egy fekete bivalyért, az Egy kicsit én ... egy kicsit te ... kerülnének a sor élére. A szakmai mérlegelést a magyar filmkritikusok testületé a közeljövőben elvégzi. Ekkor, az 1985. januárjától 1986. januárjáig bemutatott filmek — tehát nem a XVII. magyar játékfilmszemlén vizsgáltakkal egészében azonosak — kerülnek a serpe„ r* • nyokbe. Benedek Miklós Esztergályos Cecília és Lukáts Andor a Gyarmathy Lívia rendezte Egy kicsit én ... egy kicsit te egyik kockáján. Az év e9yik legtöbbet foglalkoztatott filmszínésze: Eperjes Károly. Képünkön az Uramisten egyik jelenetében. Hány emberért érdemes? A klub nemcsak disco Még a karácsony előtti napok egyikén ifjúsági klubvezetőkkel, KISZ-alapszervezeti „kultúrosokkal” beszélgettem. Encs vonzáskörzetéből jöttek össze, voltak közöttük diákok, munkásfiatalok, hivatásos népművelők. A téma — már az összetételből is sejlik — az ifjúsági klub- mozgalom volt, pontosabban az, hogy miképpen lehet segíteni a fiatalok művelődését, szórakozását, hogyan lehet és kell (pontosabban kellene!) a feltételeket megteremteni hozzá. A városi KISZ-bizottság kezdeményezésére szervezték meg — a városi művelődési központ a helyet adta hozzá — az egész délutánt betöltő programot, amelyben könyvkiállítás és fórum jellegű beszélgetések, könnyítésül pedig vetélkedő és műsorbemutató kapott helyet. Ez utóbbi azért is említést érdemel, mert az egyik KlSZ-szerve- zet patronálta létrejöttét, s úgy hírlik, „kölcsönzik is” ha szükség van rá. Ennek apropójaként kérdezte meg — már a beszélgetés végén — az egyik résztvevő, tulajdonképpen hány emberért érdemes klubot szervezni, vagy olyan programokat, amely az ifjúságnak szól? A kérdéshez egy magyarázat is tartozik. Amit a kérdés feltevője is érzett s ezért elmondott, hogy ő egy egészen kicsi faluból jött, ott dolgozik, s bizony kevesen maradtak fiatalok. Akik maradtak, azok is olyanok, akik még szakmunkásig sem tudták felvinni, s jószerivel egyedüli szórakozásuk a kocsma. * A beszélgetéshez vitaalapot egy film nyújtott. Egy szakmunkásképző intézet fiataljai és egyik nevelőtanáruk beszéltek először. Lényegében az derült ki, hogy a fiatalok szeretnék, ha a klubba bejárhatnának, de annak ajtaja többnyire zárva van. S ha nyitva mégis, akkor sem olyan, mint amilyennek a filmben láthatjuk, mert azt csak most, a felvétel kedvéért rendezték át nagy sebtiben. Egy „ideiglenesen zárva” ifjúsági klub nagy dilemmája volt, hogy kiknek is „készült”. A vállalatvezetés a néhány értelmiségi, mérnök, technikus fiatalnak szerette volna, a népművelők pedig azoknak a melós fiataloknak, akik ide mozdulhattak ki a munkásszállásról. Amit láttunk belőle, az nagyon sivár volt, de egy fokkal jobb, mint a fiúk körülményei. És szerettek is ide járni. Azután voltunk a Hobo-klubban, a „rossz fiúk” törzshelyén. A KISZ KB kezdeményezésére jött létre ez a klub, akárhogyan is, de valamiféle „melegedőhely” lehet — nem a hőmérsékletre akartunk ezzel utalni! — ezeknek a mindenünnen kivetett (vagy magukat kivető) fiataloknak. Ha úgy tetszik, ahol még utánuk lehet nyúlni... Az utolsó helyszín egy azóta már várossá lett nagyközségben volt, ahol a fiatalok maguk csináltak maguknak klubot, „építettek”, de ahol tulajdonképpen két táborra szakadtak, s csak az egyik részük fért be. Amolyan látlelet ez a film, akár borsodi helyszíneken* is forgathatták volna. Csak ünnepi alkalmakra ajtót nyitó ifjúsági klubot itt is any- nyit találhatunk, hogy két kezünk tíz ujja kevés lenne megszámolni, akinek a klubkérdés ismerősen cseng. A Hobo-klub kivételével akad mindenre példa, sőt olyanabb is talán, mert sorolhatnánk klubokat, ahol valóságos tanóra rendben folyik a klubdélután, szigorú felügyelet alatt. A film azt sugallta, hogy „leült” az ifjúsági klubmozgalom, ami részint igaz is. Legfeljebb azt lehet még hozzátenni, hogy nem egyedül. A klubmozgalom és nagyon sok amatőr művészeti mozgalom is nehézségekkel küzd, amiből azért nem lehet és nem szabad azt a következtetést levonni, hogy idejétmúlta, nincs rá szükség, dobhatjuk a „letűnt dolgok zsákjába”. Sőt, ma talán jobban szükség lenne rájuk, mint bármikor is volt, mert az embereknek — a fiataloknak is — szükségük van a valahová, valakikhez tartozásra. Az említett városi klub kinnszorult fiataljai fogalmazták meg; ők csak beszélgetni akarnak, mert jó beszélgetni, s együtt akarnak lenni, mert együtt jól érzik magukat. Az persze lehet vita tárgya, hogy tényleg mindig szükséges-e, hogy a fiatalok csak maguk között legyenek, nem jelent-e ez valamiféle hermetikus bezártságot? Mert tudok olyan borsodi falut, ahol szinte egyetlen egy rendes helyiség van közösségi célra, az a fiataloké. Ott az okozza — okozta a feszültséget —, hogy nem nyitottak volna ajtót senkinek és semminek. Őrizték a maguk birodalmát. Mert ilyen is van. Mint ahogy olyan is — erre az egyik beszélgető utalt kesernyésen —, hogy fiatalok is, lelkesedés is lenne, csak segítség nincs. Azaz, süket fülekre találtak, amikor klubügyben a helyi vezetőknél jártak, pedig meghallgatást, kétkezi munkát mindig kaptak a fiataloktól ugyanezek a vezetők és a falu, ha társadalmi összefogásról volt szó. Számomra azért volt érdekes ez a beszélgetés, mert olyan kérdések is felvetődtek, amelyeket érdemes továbbgondolni. Például, hogy ki mindenki segíthetné a fiatalokat. A klubmozgalom legfőbb gazdája, patrónusa, szervezője természetesen az ifjúsági szövetség, de sem a népművelők, sem az okos pedagógusok nélkül nem nagyon lehet a kibontakozás útját megtalálni. S minden bizonnyal a helyi népfrontszerveknek is lenne, lehetne tennivalójuk. Abban például, hogy a formák gyarapodjanak. Bár fontos például a disco — minden fiatal szeret általában táncolni, s sok helyütt csak az ifjúsági klubban nyílik erre lehetőség —, de nem biztos, hogy ez az egyetlen dolog, ami összetarthatja őket. A különböző — de mégis sok-sok fiatalt foglalkoztató — érdeklődési körök is jelenthetnék a klubok tartalmát. Példaként említem a több mint évtizedes olvasótábori mozgalmat, a honismereti mozgalmat. Megteremthetnék a magunk klubjait, megyei, városi vonzáskörzettel. A kivezető utat ott is érdemes lenne keresni, ahol nemcsak az életkor az egyetlen összetartó kapocs. * Adós maradtam az elején feltett kérdés válaszával. Ami tulajdonképpen nagyon sok kistelepülésen gondja a népművelőknek is, a KISZ- alapszervezet kultúrfelelősé- nek is. Hogy tudniillik hány emberért érdemes szervezni bármit is. Két ember nyilvánvalóan kevés egy klubhoz. De ha akad két fiatal, aki szeretne leülni beszélgetni, hajlandó két verset megtanulni, amelyet elmondanak mondjuk a községi ünnepségen, már nemcsak érdemes, de kell is, hogy akinek tiszte s dolga, az foglalkozzon velük. Még akkor is, ha egy ideig várni kell a harmadik jelentkezésére ... Csutorás Annamária Űj irodalmi lap Van-e elegendő publikációs fóruma a legújabb magyar irodalomnak? Van-e annyi új, értékes, a mara- dandóság igényét bizonyító irodalmi alkotás, amennyi betölti a publikációs fórumokat? E látszólag ellentmondó két kérdés korszakról korszakra felvetődik irodalmi berkekben, hol új lap alapításával próbálkoznak a legifjabb nemzedék tagjai, hol a hagyományos, nagy tekintélyű . orgánumok hasábjait ostromolják, hol döm- pingérzetünk támad, hol pedig növekszik hiányérzetünk. Mindezzel együtt mindig új értékek felbukkanását és talpon maradását bizonyították az új lapok. Így volt ez a századelőn bemutatkozó Nyugattal, majd később a röv.idebb életű Szép Szóval, a felszabadulás után indított Kortárssal és Üj Írással és legújabb múltunkból, a Mozgó Világgal. Valamennyi irodalmi lap a fővárosban ütötte fel szerkesztősége sátrát, ami alá odahúzódhattak az azonos, vagy közeli szellemi munkálkodásra gyürkőzök. A napokban eljutott hozzánk egy új irodalmi folyóirat. Két különlegessége is van: Veszprémben adják ki és folyóirat jellege ellenére újság formájú. A neve: Visszhang. A fentebb említett két különlegesség mellé egy harmadik újdonság is társul: kiadója a KISZ Veszprém Megyei Bizottsága. Átlapozva és némileg elmélyedve a közölt írásokban, első látásra megállapíthatjuk: színvonalas munkát adtak közre a szerkesztők. Tanulmányok, esszék, szociográfiák, interjúk, kritikák, recenziók, versek és széppróza sorakozik a hasábokon. Az első értékmérő a magyar nyelv... a nyelv, mint kifejezési eszköz, magatartás, kultúra, történelem. Erről gondolkodik a beköszöntő cikk, amely az anyanyelvi konferencia tapasztalatait összegzi. Nem véletlen, hogy a vezető tanulmány az ifjúság értékorientációs gondjai ról beszél. De találunk a lapban orvostörténeti dokumentumot, vagy míves elemzést Bolyai Jánosnak a matematikában és történetírásban betöltött szerepéről. Torokszorító és higgadt egyszerre a Harag György színházi rendezőről írt emlékezés, miként felfedezésre érdemes Ion Barbu román költő méltatása és verseinek fordítása. A kitekintés, a kö- zépkelet-európai összefogás igénye is kicsendül a Balázs Attila, vajdasági íróval folytatott beszélgetésből. És a múlt — Sarkad! Imre hangjátéktöredéke közlésével jelenik meg a lapban. Talán nem erőltetett a párhuzam, ha ideilleszkedőnek érezzük Hamvas Béla „Karnevál” című regényéről írt dolgozatot Czákó Gábor tollából. Visszhang címet választolttá magának az új lap. Egyelőre még csak elvétve jut el Veszprémből az ország más pontjaira, de reméljük, hogy az első szám után hamarosan eljön az idő, amikor az egész országban ismertté válik és kivívja magának a megérdemelt, elismerő visszhangokat. (szendrci)
