Észak-Magyarország, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-24 / 301. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 14 1985. december 24., kedd Akár a csillagszórógyújtás előtt, akár utána vagytok már gyerekek, ezekben a mindig szép vakációs napokban, bizonyára jut időtök egy kis olvasásra is. Veletek együtt persze mi is abban reménykedünk, hogy Tél apó megrázza nagy szakállát, s ti a karácsonyfa alól magatokra ölthetitek a meleg sapkát, sálat és kabátot, s usgyi, szaladtok a legközelebbi dombocskára a szánkótokkal. De ha mégsem, vagy ha még így is bekucorodtok egy meleg sarokba olvasgatni egy kicsit, olvassatok velünk együtt. Mert amikor mi elolvastuk ezeket a meséket és verseket, arra gondoltunk, nektek is tetszene. S hogy ne legyünk önzőek, még ötleteket is szeretnénk adni, a vidám, szórakoztató, okos (no, ne ijedjetek meg a szótól!) játékhoz. Amihez persze barátok is kellenek. Jó szórakozást gyerekek! A kis mozdony A mozdony amelyikről szólok, alighogy megszületett, a hatalmas pályaudvarra került. Csodálkozva nézte a szaladgáló embereket, a nagy forgalmat, a széles üvegcsarnokot, a sok társát, aki már mind beletanult a közlekedésbe. — Ej, de jó itthon — nyújtózott el lustán egy nagy dízelmotoros mozdony. — Miért, hol jártál? — kérdezte kíváncsian az újonc. — Zágrábban. — Mi az? Merre van? — érdeklődött tovább. — Zágráb egy nagy város Jugoszláviában. Tizenkét óláig tartott az út, míg visz- szaértem Budapestre — büszkélkedett a tapasztalt öreg masina. A kis mozdony szeme tágra nyílt. — Ó, ha egyszer én is elmehetnék Zágrábba! — Te még nagyon kicsi vagy — nézett rá megvetően. A kis mozdonyt először valóban nem vitték messzire. Alig egy órát utaztatták reggel, meg este. Egyszer aztán mosolygós- arcú vezető veregette meg az oldalát. Megnézték a kerekeit, megkopogtatták belsejét. — Minden rendben! — jelentették a gépészek. — Hát persze, hogy rendben — húzta ki magát a kis mozdony, örömmel látta a kora délelőtti napfényben, milyen szépen csillog ruhája. A vezető beszállt a mozdonyba. Néhány kapcsolás, és már el is indította. Mentek. mentek. Azaz hogy robogtak. A kis mozdony fürgén futotta a kilométereket. Időnként el-elcsodálkozott egy szépen zöldellő kukoricatábla láttán. Érdeklődéssel figyelte az úton sín nélkül futó autókat, motorokat. Megbámulta a hatalmas házakat. a füstölgő gyárkéményeket. Mikor késő éjjel visszaérkezett a pályaudvarra, a kis mozdony semmi fáradtságot nem érzett. A szerelők újból megvizsgálták, aztán elégedetten jegyezték be egy füzetbe: — a próbajárat sikerült. A vezető tekintetével megsimogat- la a kis mozdonyt, majd ő is elsietett. — Most már léfekhetek gondolta magában a kis mozdony, s már kezdett is alváshoz készülődni, mikor arra lett figyelmes, a mozdonyvezető jelentést tesz: — A kis mozdony bevált, semmi baj nem volt vele. Minden rendben. — Akkor holnap indulhattok is Zágrábba — hangzott a válasz. — Én Zágrábba? — ujjongott fel, azazhogy sípolt a kis mozdony. Hát ez csodálatos. S a többi mozdony csodálkozva, kissé irigykedve nézte az örömében rövideket fütyülő kis mozdonyt. Kádár Márta Készítsetek bábokat! Nemcsak időtöltés, de hasznos tevékenység is lesz, ha magatok készítitek el a bábokat. Egy-két műanyag flakon, fakanál, hungarocell, pingponglabda, újságpapír, olló, filc. filctoll, varróeszköz, ragasztó segítségével egész bábcsapat készíthető. Nagyobb gyerekek kis testvérük szórakoztatására is bábozhat- nak. Ötletek a bábkészítéshez: Újságpapírra filccel rá rajtolhatod a figurákat, kifesthetitek. Hungarocellre ragasztva, pálcára, botra erősítve kész is a színes bábfigura. A háztartásban használatos mosószeres műanyag flakonok is jó bábtestek. Filctollal megrajzolhatjátok az arcokat, a textíliából, filcből, szines papírból, újságpapírból készített ruhákba öltöztethetitek, ötletes bábfejeket lehet csinálni pingponglabdából. Ragasztással erősíthető a flakonból készült bábtestre. A mini bábszínház művészei között előkelő helyet foglalnak el a fakanálbábok. Különböző méretűeket vegyetek a piacon, háztartási boltban. A rongyoszsákból előkerült színes anyagokból, pamutdarabokból jól díszít- hetők. Például, ha egy rókát akarsz csinálni, piros anyagból kivágod fejének, farkának kontúrját, körülvágod szemeit is. A fejet a fakanál fejére ragasztod, bajszot pamutból erősítesz rá. A fa- roldapot előbb kartonra ragasztod, majd a fakanál nyelére — fejétől arányos távolságban — erősíted fel. A babáknak papírból vagy rongydarabkákból szabhatod, varrhatod a ruhát. Mi legyen a díszlet? A legegyszerűbb díszlet a kartonra, hungarocellre festett, melynek hátán hurkapálcára bot kerül, amellyel mozgatod. (Erdő, falu, város, táj. épületek ábrázolására a legjobb.) De ötletes megoldás, ha gyufásdobozokat színes papírral bevonsz, jellegzetes rajzokkal díszíted — jó bútordíszlet. Jó díszlet a hurkapálcára cérnával felerősi- tett növény, állat, és olyan absztrakt figurák, melyek a légáram mozgására megmozdulnak. Elevenebbé, élőbbé teszik a bábelőadást. Vedd elő a fantáziádat, és te is találj ki bábokat, díszleteket! Ha készen vagytok, erősítsetek egy lepedőt két széktámla közé, s mögé bújva elevenítsétek fel a mesét. Jó szórakozás, a kicsik alkotó kedvének fokozását szolgálja, ha a bábokkal ők „találhatnak ki” mesét vagy történetet. Meglátod, nagy siker lesz, s ez örömet okoz neked is, kistestvérednek is. «» f I m •• 1 ** Üstökös Égre sietnek mór lelve nem néznek, ívelő fény nem hírnöke vésznek. Nap közelébe üstökös tér be, nyúlik a pólya távoli térbe, régidőn járja, hosszú az útja, s meg se pihenve újra befutja. Fényes a csóva, Nap Szele fújja, jatt sietön és elrohan újra. Sulibál Illan a lányok lába a táncba míg toporognak a medvefiúk. Májusi szélben villog a málna: itt a melóknak semmi se jut. Dúsa Lajos V betű az égen A gyerekek az osztályban a betűkkel ismerkedtek. A tanító bácsi hirtelen a nyitott ablakhoz lépett, ahol az októberi nap utolsó sugarai hullottak be a tanterembe. — Gyertek ide gyorsan — fordult az osztályhoz. —• Mutatok nektek egy élő V betűt! A gyerekek valamennyien az ablakhoz tódultak, és arrafelé néztek, amerre a tanító bácsi a kezével mutatott. A kék égen, magasan, ott ahol máskor a felhők járnak, vadludak repültek. Mint amikor a repülőgépek rendeződnek szabályos sorokba, úgy szálltak szorosan egymás mellett szép ék alakban. Pontosan olyan volt ez, mintha egy nagy nyomtatott V betű úszott volna odafent az égen. A tanító bácsi megvárta, amíg a vadlibák eltűnnek a távolban, és amikor már ■ a hangjuk sem hallatszott, visszaterelte a gyerekeket a padokba. Még egyszer kinézett az ablakon, azután megkérdezte: — Tudja-e valamelyikőtök, honnét jönnek ezek a vadlibák minden ősszel? Várt egy darabig, de amikor a gyerekek nem válaszoltak, a térképhez lépett. — Nézzétek — mondta, és egy hosszú pálcával a falon függő térkép felső részére mutatott. — Ez itt Észak- Európa, és erre tovább Észak-Ázsia. Itt, a tengerpartok közelében költenek ezek a ludak, a lilik és a vetési lúd, amelyek minden ősszel nagy csapatokban érkeznek a Hortobágyra, a Duna, a Balaton és a Velencei-tó környékére. — És nálunk maradnak egész télen? — kérdezte Jóska kíváncsian az első pádból. — Az a téltől függ — válaszolta a tanító bácsi. — Ha sok hó esett, hideg van, és befagynak a vizek, tovább vonulnak dél felé. De ha enyhébb a tél, gyakran lehet velük találkozni decemberben vagy januárban is Kora hajnalban indulnál* táplálkozni a nagy legelők- ra, vagy a vetésekre, és este húznak be ismét a vízre ahol az éjszakát töltik. —• Nem fáznak ott? — kérdezte Jancsi, és önkéntelenül is megborzongott, amint a jeges decemberi vízre gondolt. A tanító bácsi mosolygott. — Jó meleg tollruhájuk van, nem fáznak alatta — mondta, azután hozzátette — tollaikat pedig a kacsák és libák is „zsírmirigyük váladékával kenik be, hogy egy csepp vizet se eresszenek a bőrükhöz. így azután nyugodtan tölthetik az éjszakát a vízen úszkálva, nemcsak a hideg víz, de a parton sompolygó róka sem fér hozzájuk. Schmidt Egon Rendezhettek klubdélutánt! A házban lakó barátok, iskolatársak, ismerősök számára rendezzetek klubdélutánt ! Ezek a rendezvények jó közösségformálók, a máskor félrehúzódók is szívesen részt vesznek a közös játékban, ha ügyesen megszervezitek. Ilyenkor még jobban megismerhetitek egymást, esetleg új barátságok is szövődhetnek. A helyszínt színes papir- csíkokkal. vagy ha felnőtt segítő is van, lampionokkal díszíthetitek. A helyszín lehet egy lakás, a lépcsőház előtere, őrsi búvóhely, vagy az iskola, kultúrház kölcsönkért terme is. Osszátok lel egymás közt a feladatokat; legyen gazdája a meghívóknak, a teremnek, a játékoknak, a büfének (ezt önként — kis irányítással — összeadhatjátok: zsíros kenyér. lángos, pogácsa, limonádé). Ügyeljetek arra, hogy az egész összejövetel a játékosság jegyében leljék el! Játszani mindenki szeret: gyerek, felnőtt egyaránt. Már a belépő is lehel meglepetés. A meghívóra írjátok rá, hogy a belépő egy „ajándék”. Ez az „ajándék”, egy új játék, egy tréfás vers. találós kérdés is lehet. Ezzel azt éritek el, hogy a „műsor” egy részét már készen kapjátok, s mindenki szerepel — még azok is, akik félrehúzod« ak. A vendégeket a kijelölt házigazda fogadja. A programot pedig írjátok le, sőt már az előre elkészített plakát mellé is kifüggeszthetitek, hogy mindenki lássa. Míg a társaság gyülekezik, a mókamester játszhat az ottlevőkkel. Ha új játékötletet hozott „ajándékba” valamelyikőtök, arra jó alkalom ez az idő, hogy bemutassa, megtanítsa a többinek. Keressetek a játékkönyvekben olyan ötleteket, amelyeket az adott helyen a társaság eljátszhat. Készítsetek műsort is, de ez 20 percnél ne legyen hosszabb. Állhat vidám jelenetekből, villámtréfákból, játékos vetélkedőkből. Ha kicsik is vannak, lehet egy szép mesét elmondani. A hangulatot emeli, ha közösen énekeltek egykét dalt. A tánchoz a zenét; szolgáltathatja magnó, lemezjátszó. Ügyeljetek arra, hogy sose legyen közietek unatkozó! Bármennyire vidám a mulatság, egyszer be kell fejezni. Már előre közöljétek,; hogy meddig fog tartani, s állj átok a szavatok! így a vendégek is jó érzéssel távoznak, s a szülők is elégedettek lesznek. A teremben illik rendet hagyni, a díszítést, a büfé maradványait eltakarítani, a kölcsönkért eszközöket visszaadni, a segítőknek megköszönni munkájukat. Horváth Edit A kakas és a héja öreganyám mesélte, ő is az öreganyjától hallotta. Elmondom hát a kakasról szóló mesét. Elkószált egyszer a baromfiudvarból a kakas, a tyúkanyóval meg a kiscsi- békkel. Messze, kint a réten kapirgáltak, szedegették a bogarakat, csipkedték a zöldet. Arra figyeltek föl a szorgos szöszmötölés közben, hogy valami nagy madár kering a fejük fölött. — Nini, mekkora felhő! — mondta az egyik kiscsibe. Felpislantott az égre félszemmel a tyúkanyó is. — Nem felhő az, csibécs- kém, hanem héjamadár! Gyertek ide rögtön a szárnyam alá, mert felkap benneteket és elvisz! Megriadtak a kiscsibék. Kétszer se kellett mondani nekik, rögtön bebújtak anyjuk szárnyai mögé. Tyúkanyó meg odakotkodúlta a kakast. — Szaladj haza gyorsan, hívjad a kutyát, hogy kergesse el a héját! Futott a kakas, ahogy a lába bírta, még a szárnyát is lebegtette, tolláit is felborzolta futás közben. Átrepülte' az udvar kerítését, egyenesen a kutya elé poty- tyant. — Na, mit akarsz? — vak- kantott rá mérgesen a kutya. — Kot... kot. .. kot... azt akarom, hogy kotkot. . . — csak ennyit tudott kinyögni a kakas. Annyira meg volt rémülve, hogy egyetlen értelmes szó nem jött ki a torkán. A kutya meg csak sürgette. — Halljam hát! Halljam hát! De a kakas csak forgolódott, toporgott, meresztgette a szemét, nyújtogatta a nyakát. — Ha nem mondod meg, mit akarsz, megtépázom a itolladal! — vicsorgott a kutya. A kakas végre kibökte: — Kukurikú! — Micsoda? Mit mondasz? — Kukunikú . . . kukuri- kú-ú-ú! — ordította kétség- beesetten a kakas. Egy értelmes kukk nem sok, annyit nem tudott szólni. Csak kukorékolt egyfolytában, amíg bírta szusszal, s amíg végül a kutya el nem zavarta. Nem is tud mást, csak kukorékolni, ha valami nagyon fontos mondanivalója van. Szénié Varga Mária
