Észak-Magyarország, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-24 / 301. szám

1985. december 24., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 13 Barokk faragású padok A Minorita templom esti kivilágításban Miskolcot, különösképpen a belvárost számos műemlék templom teszi építészeti­leg gazdaggá. Ezek közül az egyik a Hő­sök terén levő Minorita templom. A kéttornyú, barokk stílusban megépült templom, s a közvetlen mellette levő egy­kori rendház, ma leánykollégium, 1729— 1734-ig épült. A mai épület helyén a XV. században Miskolc legnagyobb középkori kápolnája állt. A török uiralom idején, 1544-ben a kápolna leégett. A közelben folyó Pece-patak szabályozásánál bukkan­tak rá az egykori kápolna hatalmas mé­retű, faragott kövekből álló alapjaira. A ma már műemlékké nyilvánított temp­lom építésének gondolata Kelemen Didák, a minorita rend akkori tartományfőnöké­nek nevéhez fűződik. Az építéssel kapcsolatos előkészületi mun­kák 1729. február 24-én kezdődtek. A ki­rályi adománylevél kézhez vétele, vala­mint Károlyi Sándor, gazdag főúr támo­gatása lehetővé tette, hogy a tehetséges olasz származású, Egerben élő Carlone építész tervei alapján az 1729-es eszten­dőben a templom építése elkezdődjék, öt évvel később, 1734-ben Carlone építész irányítása mellett a templom elkészült. A gigantikus méretű építészeti alkotás belső méretei alapján a Hősök terén levő Mi­norita templom városunk legnagyobb temploma. A főhajó hossza a szentéllyel együtt 37 méter, szélessége 12 méter. A gazdagon díszített főhajóhoz, amely Ta­kács István, mezőkövesdi festőművész te­hetségéről tanúskodik, keletről és nyugat­ról három-három kápolna csatlakozik, ér­tékes oltárképekkel. Az egyházi épület­ben az 1843. július 19-i tűzvész jelentős kárt tett. A Balkay Pál által készített nagyméretű oltárkép megsemmisült, a rendház és a templom tetőszerkezete le­égett. A főoltár mai formáját az újjáépítés alkalmával nyerte el, a jelenlegi oltárké­pet, amely Mária mennybemenetelét áb­rázolja, Tiziano világhírű festménye nyo­mán Sajósy Alajos egri művésztanár 1867- ben készítette el. A főoltár kétszer három márványoszlopos barokk oltárszekrény, melyet Menner László építész tervezett. Bronzból készült a tabernákulum ajtaja, a rajta levő ötvösmunkákat Tomcsányi József ötvösművész készítette. A temp­lom legértékesebb részei a gazdag barokk faragású padok, valamint a rokokó díszí­tésű szószék. Mindkét munka, valamint a sekrestye bútorzata 1740—1748 között a sajóládi pálosok iparművész szinten dol­A szószék gozó műhelyeiben születtek meg. A szó­szék aprólékos, gondos munkákról tanús­kodik, készítője Piringer Ágoston szerze­tes. Mind a pálosok értékes faragott munkái, mind pedig az aranyhímzésű miseruhák az Országos Műemléki Felügyelőség védelme alatt állnak. Fojtán László Régi miskolci házak Nazim Hikmet: Á kutya ugat. a karaván halad Vannak közmondások, ame­lyek nem veszítenek szépsé­gűikből, frissességükből. Ezek 'közé tartozik: A kutya ugat, a karaván halad. Vafóh á n ys zo r gy enm e kiko - romiban ezt a közmondást h állottáim, szinte magam előtt láttam a karavánt: amint az izzó sivatagi éj­szakában elfúló lélegzettel, a csillagokig szálló csengety- tyűszóval haladt a menet, mindig csak előre. A kara­ván piihenés nélkül folytatta útját, távolról kutyák ugat­tak utána. A kutyaugatást maga mögött hagyva, pihe­nés nélkül továhiatadó kara­ván tisztelettel teli félelmet ébresztett kis szívemben, ilyenkor szerettem volna a szemem behunyni, és feje­imet anyám ölébe rejteni. Sok más félelemmel együtt ez a tisztelettel teli félelem Is elenyészett, mire felnőt­tem. Ezek a szavak legsöté­tebb napjaimban is fényt jelentenék számomra. A ku­tya ugat, a karaván hal'ad. Tüzes dal ez, hittel teli a hitéért küzdő ember ajkán. Ezt kiáltották a forradalmak hősei, amikor harcba indul­tak. Az emberiség története tulajdoniképpen nem más, mint az előre haladó kara­vánok és az ugató kutyák meg-megújuló, szüntelen el­lentéte. Jeles napok „Az olyan napot, melyhez évszázadok óta állandósult hiedelem vagy szokás fűződik, jeles napnak hevezik." A nagyobbik fiam néhány napja a Kiskarácsony, nagykarácsony kezdetű da­locskát gyakorolja hege­dűn. A gyerekek szobájá­ból zárt ajtón át is ki- áramlik a dallam, s odate­lepedik a fülbe. Mellettem a kisebbik srác ugyan autóit tologatja, de hallom, ő is a dallamot dúdolja. Ismeri, tanulták már az óvodában. — Apa, mennyit kell még aludni karácsonyig? — kérdezi hirtelen. Mon­dom, hogy még mennyit. Tegnap is kérdezte már, az azt megelőző nap szin­tén. S tudom, holnap is megkérdezi. Nagyon várja már a karácsonyt, akár­csak a két bátyja. Mi taga­dás, én is várom. Sőt, meg­győződésem, hogy nagyon várja mindenki. A kará­csony jeles nap. Talán-ta- lán a jeles napok legjele- sebbikje. Volt, van, lesz. Lássunk hát neki, egyszer volt, hogy is volt? — A karácsony többna­pos ünnep. Tulajdonképpen december 24-ével kezdődik, mely napot karácsony böjt­jének nevezték. Ezen a na­pon nem volt szabad reg­gelizni. Délben lehetett először enni, de akkor is csupán böjtös ételeket, szu- szinkalevest, mézes gubát. Járta is itt Kövesden egy mondás akkortájt: Kis Jé­zuska gyere nálunk, mézes gubát eszel nálunk. (Csör­gő Pálné, Mezőkövesd, 83 éves) — Karácsony előestéjén nem volt szabad elmenni a háztól. Aki megszegte e tilalmat, az pórul járt, inert az új évben annál a háznál nem kotyogott a tyúk, s a háziasszony nem tudott csirkét ültetni. (Har- da Mihályné, Pusztafalu.) — Karácsony böjtjének délutánján, estéjén a legé­nyek elmentek a lányos házakhoz, alhol ajándékba almát, diót kaptak. Ezzel az ajándékkal „dobálták” meg aztán az éjféli misé­ről hazafelé igyekvő lá­nyokat. (Takács József, Mezőkövesd, 86 éves.) — Akkor még nem volt fenyőfa, legfeljebb a gaz­dagoknál. Borókát szerez­tünk, aztán azt díszítettük fel. Altálfás volt akkor a szoba, szóval mestergeren­dás. Ebbe vert kampóra akasztottuk fel a borókát, majd nekiláttunk feldíszí­teni. Pattogatott kukoricát fűztünk fel cérnára, ez ke­rült rá, meg alma, dió. Az én anyám a legjobb tésztá­ból perecet is sütött, ezt is felraktuk ró. Ha akadt egy-két üres szaloncukor- papír a háznál, akkor ke­nyérhajjal kitömtük, azt is felraktuk dísznek. (Özv. Farkas Gáspórné, Mezőkö­vesd, 70 éves) — Nálunk a családban mindenkinek megvolt a törzshelye az asztalnál. Mi­előtt elmentünk volna az éjféli misére, mindenki elé az asztalra egy csipetnyi sót szórtunk. Amikor a mi­séről visszatértünk, első dolgunk az volt, hogy meg­nézzük, mi történt a sóval. Aki előtt megolvadt a só, az a következő esztendő­Betlehemezö iskolás gyerekek Komlóskón ben minden bizonnyal meghalt, aki előtt pedig megpuhult, azt az új évben betegség fenyegette. (Né­hai Bobaly István, Szög­liget) — Karácsony böjtjének délutánján szokás volt egy nagyobbacska hagymáról tizenkét héjat leszedni, mindegyikbe sót tenni. Éj­féli miséről hazatérve meg­néztük a sorba rakott ti­zenkét hagymahéjat. Ame­lyikben elolvadt a só, azt jelentette, hogy az új év­ben az a számú hónap csa­padékos lesz, (özv. Farkas Gáspárné, Mezőkövesd) — Már december 13-án hozzákezdtek a Luca szé­ke faragásához. Mindennap faragtak, csináltak rajta valamit, s december 24-re kellett elkészülni vele. Ha ezzel a székkel a készítő­je elment az éjféli misére, ráállva megláthatta ki a boszorkány. Ám a szék kö­ré célszerű volt krétával kört rajzolni, mert ellen­kező esetben a boszorká­nyok ellátták a kíváncsi ember baját. (Gyenes Jó­zsef, Mezőkövesd, 84 éves) — Karácsony előestéjén annyi szalmát, amennyi a liba alá elég, be kellett vin­ni a házba, s az asztal alá kellett rakni. Karácsony másnapjának reggelén a család eladó lányának ösz- sze kellett söpörnie ezt a szalmát és ki kellett vin­nie a kertbe. Ha eközben kakasszót hallott, az azt jelentette, hogy a követke­ző évben férjhez megy, mégpedig ahhoz a legény­hez, akinek a portáján megszólalt a kakas. (Fehér Dávidné, Komlóska.) — A karácsonyt megelő­ző napon nálunk mákos gubát csináltak az asszo­nyok. Ezt kellett megka­varnia az eladó lánynak, majd ezután ki kellett sza­ladnia a kapuba. Amelyik legényt elsőként meglátta, az lett a mátkája. (Szebe- rin Vendel, Bogács) — Kilenc nappal kará­csony előtt kezdtünk bet­lehemet járni, öten-heten, mikor mennyien voltunk, összeálltunk egy csapatba. Még mi lányok is. Csinál­tunk betlehemet, bele agyagból Jézuskát, pászto­rokat, állatokat. Ezt vittük házról házra. Bezörgettünk az ablakon, majd bekiabál­tunk: — Beengedik-e a betlehemeseket? Persze, hogy beengedtek. Odabent körülátltuk az asztalt, mondtunk köszöntőt, elját- szottuk a szent család szálláskeresését, Jézus szü­letését. Cserébe ajándé­kot kaptunk, néhány fillért. Hogy emlékszem-e még mi­ket mondtunk? Például ilyen köszöntőt: Szerencsés jó estét mondok a gazdának I nemcsak a gazdának az egész ház családnak sze­rencsés estét, igen boldog estét / hogy meghagyta élni Krisztus születését. (Ócsai Albertné, Mezőkö­vesd, 83 éves) — A betlehemezők.között volt egy öreg, három pász­tor, egy Jancsi gyerek és egy angyal. Például így biztattuk ajándékozásra a házigazdát: — Mán tán ti ettetek is? — kérdezte az öreg a pásztorokat. Azok meg: — Nem öreg, csak a varjú csontját szopogattuk. Az öreg megint: — Mán tán ti ittatok is? A többi pásztor: — Csak a kulacs száját szopogattuk. (Gyenes József, Mezőkövesd) — Nálunk így kívántak szerencsét a betlehemezők: Isten áldja meg e háznak gazdáját , ökrét, szamarát és minden jószágát / Tölt­se meg az Isten pincéjét, kamráját , Hordja el a gö­rény az apró jószágját. (Fülöp István, Lácacséke, 82 éves) — Az éjféli miséről ha­zatérve lehetett először zsíros, húsos ételt fogyasz­tani. Nálunk ekkorra leg­inkább hurkát sütötték. Ezt nevezték angyalhuhká- nak. (özv. Farkas Gáspár­né, Mezőkövesd) — Volt, aki karácsony első napján is böjtölt, mondván, így majd jobban üdvözöl. Csak szűzkenye­ret ettek. Karácsony nap­ján egyébként tilos volt seperni és főzni. (Öesai Albertné, Mezőikövesd) — Karácsony első nap­jának reggelén, ha férfi- vendég érkezett elsőnek a házhoz, akkor az új esz­tendőben bikaborjút, ha nő érkezett, üszőborjút várha­tott tehenétől a gazda. (Harda Miklósné, Puszta­falu) — Apa! Mit írsz már megint? Már ötödször kér­dezlek, s te ide sem fi­gyelsz. Mondd, hoz nekem a Télapó karácsonyra vi­deót? (Hajdú Norbert, Miskolc, 8 éves) Hajdú Imre Szaratovi matchboxok Megjelent a szovjet üzle­tekben a népszerű VÁZ sze­mélyautók típusának match­box változata. Szaratovban gyártók őket a gyerekek és a gyűjtők nagy örömére. A mini szerelőszalagokon köny-' nyű öntvényekből készülnek a mini alkatrészekből ösz- szeszerelt miniautók. Eddig kézzel szerelték össze a kis­autókat. most minirobotokat állítanak munkába a gyár­tók. Szaratovban jelenleg évi kétmillió matchbox ké­szíti. amelynek egy részét a világ 40 országába exportál­ják.

Next

/
Thumbnails
Contents