Észak-Magyarország, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-20 / 298. szám

1985. december 20., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Uj pálya elején a BÁÉV A BÁÉV a megye egyik legnagyobb építőipari válla­lata, s az állami erőből megvalósuló lakásépítésben ma is meghatározó szervezet ÉszaknMagyarországon. Nem mindegy tehát, 'hogy ez a nagy építőipari cég hogyan dolgozik, gazdálkodik és ho­gyan vészeli át azt az átréte- geződési folyamatot, amelyet a korábbi extenzív fejlődési szakasz után — amely szin­te korlátlan mennyiségben adta az új építőipari megbí­zatásokat — az intenzív fej­lődésre vezető út első szaka­szának tekinthetünk. Ennek a nem könnyű át­menetnek akkor is meglenne a gondja, ha nem nehezíte­nék a külső körülmények a fejlődés korábbi ellentmon­dásaival terhes iparág hely­zetét. Az építőipar és benne a BÁÉV számára ilyen sú­lyosbító körülmény volt a tavalyi igen kemény tél, aminek hatásait, az elmara­dást csak a harmadik ne­gyedévben tudta pótolni a vállalat. Mit jelentett ez? Konkrétan azt, hogy fél év táján még veszteséggel küsz­ködött a vállalat és a feszí­tett munka révén csak a harmadik negyedév végén érte el, hogy a gazdálkodá­sában nyereséget könyvel­hessenek el. — Igen koncentrált, feszí­tett programot dolgoztunk ki a második fél évre — mond­ta Kocsán Lajos vezérigaz­gató-helyettes —, hogy az 1985. évi megbízói igényeket maradéktalanul kielégíthes­sük. Míg az első fél évben 630 millió forint volt az ár­bevételünk, a harmadik ne­gyedévben, tehát fele annyi idő alatt 512 millió forintér­tékű munkát végeztek el dolgozóink. — Az év második felében arra törekedtünk, hogy szer­kezetszerelésben és a lakás- átadásban is utolérjük ma­gunkat. Ez sikerült, meg­kezdtük Miskolcon az Ava­son a III. ütemhez tartozó területen újabb pontházak építését, a Korvin Ottó ut­cában befejeztük a tömbhá­zak szerkezetszerelését, hoz­záfogtunk a Győri kapuban, a Marx tér környékén az alapozáshoz, és a szerkezet­szerelésihez, és ugyanezt vé­geztük a Szentpéteri kapu­ban is. Emellett a megye több városban és Budapes­ten is dolgoznak a brigádja­ink. Csak ízelítőként: Sátor­aljaújhelyen 100 lakás szer­kezetszerelését fejeztük be. továbbá Sajószentpéteren, Ózdon és Budapesten is je­lentős számú lakás készült és készül el. Csupán a harma­dig negyedévben 463 lakás összeszerelését fejezték be a munkacsapatok, az éves ter­vünk pedig összesen 1580 la­kás. — A korábbi lemaradás ellenére van-e esély arra, hogy valamennyi tervezett lakás elkészüljön'! — Az első fél év ismert nehézségei után a második fél év programjának össze­állításakor úgy fogalmaztuk meg a feladatokat, hogy 480 millió forint értékű terme­lést mindenképpen el kell érnünk, hogy egyáltalán el­kerülhessük a veszteséget. Minden erőforrást mozgósí­tottunk, az előbb említet­tem, hogy a tervezett 480 millió forinttól végül na­gyobb lett a harmadik ne­gyedévi eredményünk, így nyereséget is tudtunk produ­kálni. De tudtuk, hogy a harmadik negyedévi munka után egy jó IV. negyed­évre is szükség van, ezért nem csökkenhettek a felada­tok. Ez azt jelentette, hogy ugyan több helyütt, például Sátoraljaújhelyen csak má­jusban kezdhettünk hozzá 100 lakás építéséhez, de a munkát az eredeti tervek­nek megfelelően, november­re mégis befejeztük. Mivel a tevékenységünk­nek a 70—80 százalékát a lakásépítés jelenti, rendkívül fontos, hogy a tervezett mennyiséggel elkészüljünk. Ennek érdekében az össze­torlódott feladatok időben történő befejezésére egyes szakmákban alvállalkozókat is foglalkoztatunk. Azzal, hogy ilyen feszített tempó­ban kell dolgoznunk, nem engedünk abból a minőségi színvonalból, amit az elmúlt években már elértünk, sőt, a lakóházak külső megjele­nését tekintve is igyekszünk előbbre lépni. Megértjük a fenntartást a panellel szem­ben, azt, hogy az emberek igénylik a változatosabb megjelenésű házakat, de en­nek határt szab a pénz. A lehetséges keretek között azonban többféle módon pró­báljuk megújítani az épüle­tek külsejét. így például Miskolcon a Korvin Ottó ut­cai tömbnél, továbbá Sajó- szentpéteren is magastetős, változatos formájú házakat építettünk. Ez nyilván még igényesebb munkát követel a kivitelezőtől és természe­tesen nagyobb ráfordítást is, ami sajnos, nem térül meg. — Korábban több gond volt az átadott lakások mi­nőségével. Ez a feszített munkatempó nem rontja-e újra a minőséget? — Az utóbbi időben sokat javult a lakások minősége, és úgy érzem, ezt most leg­feljebb az ronthatja vala­melyest, hogy nagyobb szám­ban foglalkoztatunk alvállal­kozókat, akikre csak áttéte­lesen tudunk hatni. — Az építőipar számára nem volt kedvező az 1985-ös év és várhatóan a jövő év sem lesz könnyebb. A vál­lalat hogyan tud megfelelni az építőiparra háruló köve­telményeknek? — Míg 1978-ban 5200 fő­vel dolgoztunk, az azt kö­vető években napjainkig ösz- szesen 1400-zal csökkent a létszámunk, mert nem tud­tuk megfizetni, hozzánk köt­ni a jó szakembereket. Saj­nos, olyanok is elmentek tő­lünk, akiket szerettünk vol­na itt tartani, de ezt a ren­delkezésünkre álló évi 3 szá­zalékos bérfejlesztés nem tette lehetővé. 1983-ra si­került megállítani az elván­dorlási folyamatot és ezután szelektív létszámgazdálkodást vezettünk be. Egy-két hi­ányszakma kivételével ma már megfelelő a munkáslét­számunk is, igaz ebben so­kat segített az utóbbi né­hány év, amikor összesen 23 százalékkal növelhettük a béreket. Továbbra is arra törekszünk, hogy a dolgozó­inknak megfelelő jövedelmet biztosítsunk, és ezért termé­szetesen megfelelő színvona­lú munkát várunk el tőlük. Tudjuk, hogy a jövő sem lesz könnyebb, csökken az építőipari megrendelés és nyilván nagyobb lesz a vál­lalatok közötti verseny is. Éppen ezért 1983-tól meg- kezdtünk egy intenzív fej­lesztőmunkát, amelynek az a célja, hogy új fazont ad­junk a BÁÉV-nek. E mun­ka alapján olyan új, előre gyártott szerkezetű épüle­tekkel szeretnénk megjelen­ni, amelyek nem hasonlíta­nak a jelenlegi panelházak­ra, de magukban hordozzák az iparszerű építés feltéte­leit. Hajdú Gábor A gondok ellenére 1 mii forint nyereség a HCM-ben A jövőbeni rézfelhasz­• nálás mértékét távla­tilag komolyan befo­lyásolhatja a száloptikás in­formációátvitel térhódítása. De hogyan lehet az elektro­mos jelátvitel egyik fő esz­köze olyan anyag — az üveg —, amely önmagában nem is vezeti az elektromos­ságot? Mint tudjuk, a fény — akárcsak a rádióhullámok — elektromágneses rezgésekből áll. De ha a hagyományos híradástechnikai készülékek­ben néhány milliárd a hul­lámok rezgésszáma, a fény­hullámok csak billiós nagy­ságrendű számokkal jelle­mezhetők. Márpedig jól is­mert elv a távközlésben, hogy minél magasabb a jel­hordozó hullámok rezgésszá­ma, annál több információ továbbítható velük. Ezt a le­hetőséget a technika nem is szalasztotta el. Szükség volt egy fénysugárra, amelynek szabályos rezgését a hang rezgésének megfelelően át­alakítani — modulálni — le­het, és egy olyan „vezeték­re”, amelyben ez a jelsoro­zat akadálytalanul végigszá­guldihat. Ez volt tehát az előzmé­nye az üvegszálakból font A Bükkábrányi Külszíni Bányaüzem ideiglenes szén­terének közvetlen közelében több száz tonna osztályozott lignit vár elszállításra. A helyszínről ma még gépko­csikkal történik a szén fuva­rozása; erre a célra építet­ték meg a széntértől a 3-as számú főútra csatlakozó mintegy 600 méter hosszúsá­gú aszfaltutat. Zsörtölődnek is a főúton közlekedő gép­járművek vezetői a nagyará­nyú sárfelhordás miatt. A bánya vezetői ígérik, rövide­sen minimálisra csökken a 3-as sz. főútvonal Bükkáb- rány és Vatta községek kö­zötti szakaszának szennye­zettsége, ugyanis a széntér­től kivezető út építésével a kivitelező megkésett, s mind­össze két hete adták át ren­deltetésének. Pontosan az esős időszak kellős közepén. SIKERES KÍSÉRLET A TISZAI ERŐMŰBEN A bányaüzemben a meg­nyitás előtt még azt tervez­ték, hogy 1985-ben, a szep­temberi üzembe helyezést követő néhány hónap alatt ötvenezer tonna lignitet ad­nak a fogyasztóknak. Köz­ben a terv módosult. Ennek pedig egyszerűen az volt az kábel megszületésének. Az üvegszálak maguk is több rétegűek: egy erősebb fény- törésű belső magból és egy kisebb törésmutatójú kö­penyből állnak. Ez az üveg­szál persze, nem lehet túl­ságosan vastag, mert akkor nem lenne kellően hajlé­kony. Milyen vastag legyen tehát egy üvegszál? A ma ismert legjobb fényvezeté­kek aktív magjai ötszázad milliméter átmérőjűek. Rop­pant szigorú feltétel, hogy ennek a melegen húzott vé­kony üvegszálnak teljesen tisztának, zárvány- és bubo­rékmentesnek kell lennie. A mai gyakorlat szerint az üvegszál egyik végén bebo- csátják a modulált lézer­fényt. másik végpontján pe­dig megfelelő berendezéssel felfogják. Képünkön: erős nagyítás­ban — kötegekbe fogott üvegszálakat láthatunk. Egy- egy kvaroüvegszál átmérője 0,12 milliméter, magváé azonban csak 0,06 millimé­ter! E hajszál vékonyságú optikai szálak mindegyikén egyidejűleg több mint 6 ezer telefonbeszélgetés folytatha­tó. NSZK-beli szakemberek készítették optikai távközlé­si kutatásaik számára. oka, hogy szóba került a lig­nitnek széntüzelésű erőmű­ben való hasznosítása. Zagyvái Béla, a Tiszai Erőmű Vállalat vezérigaz­gatója: — A Mátraaljai Szénbányák vezetőivel még a bükkábrányi bánya üzem­szerű termelésének megkez­dése előtt megállapodtunk, hogy a lignittel kísérletet folytatunk a régi széntüze­lésű erőművünkben. Ezt megelőzően ugyanis a tárca vezetőinek egyetértésével olyan álláspontot alakítot- tun ki, hogy energiaforrása­ink egy részét, jelen eset­ben a nagy lignitvagyon bi­zonyos hányadát indokolt vülamosenergia-termelésben hasznosítani. Erre a célra kétszáz tonna mintát kap­tunk Bükkábrányból, a kí­sérletet annak rendje-mód- ja szerint elvégeztük. S az eredmény? — kérdezhetné valaki. — Kisebb gondoktól elte­kintve, a barnaszénnel ke­verve a lignit alkalmasnak bizonyult villamosenergia­termelésre. A kísérlet egyben igazolta is, hogy ha a szi­lárd energiaforrásaink közül a lignitet helyesen, mintegy 20 százalékos arányban ke­verjük más, nagyobb kaló­riatartalmú szénfajtákkal. A közelmúltban a Ce­ment- és Mészművek Hejő- csabai Gyárában is meg­kezdődtek a pártalapszerve- zeti beszámoló taggyűlések. A technológiai üzemrész 50 fős. III. számú pártalapszer- vezetének tagjai az elmúlt héten, csütörtökön tartották tanácskozásukat. A beszámolóból kitűnt, hogy az a gazdasági kör­nyezet, amely az alapszerve­zet tagságának gazdasági és politikai feladatát meghatá­rozza, igen összetett, hiszen az ide tartozó üzemek a nyersanyagfogadástól a kész cement legyártásáig fogják át a gyári technológiát, s mintegy 500 dolgozó érintett a mindennapi munkában. Fekete László, a pártalap- szervezet titkára elmondot­ta: a nagy területi megosz­tottág miatt nem volt köny- nyű feladat a kapcsolódó egységek összehangolt mű­ködésének biztosítása. A négy üzem vezetőjét az év során két alkalommal szá­moltatta be a pártvezető­ség, s annak eredményéről folyamatosan tájékoztatták a tagságot; A helyi feladatok megoldását hátráltató ténye­zőkről informálták a gyár gazdasági és társadalmi ve­zetését. s a vezetők a vég­rehajtáshoz mindenkor meg­adták a kellő segítséget. En­nek is köszönhető, hogy az év eleji gondok ellenére is sikerül teljesíteni a mennyi­ségi előírásokat, s a gyár mintegy 260 millió forintos nyereséggel zárhatja majd az 1985-ös esztendőt. A beszámoló azt is érzé­keltette, hogy az utóbbi években mind nagyobb je­lentősége van a gyárban a környezetvédelmi előírások betartásának. Területükön 5 nagy teljesítményű elektro­mos porleválasztó és 4 zsá­kos porleválasztó működik, ezek mindennapos karban­tartása, a technológiai elő­írások szerinti üzemeltetése komoly erőpróbát jelent a kollektívának. E téren ket­tős feladatot kellett megol­dani az idén is: egyrészt a gyár külső környezetének védelme — ezen a terüle­gazdaságosan fel tudjuk használni. Eddig több mint tizenötezer tonnát tüzeltünk el kazánjainkban, de az év végéig még legalább tízezer tonnát várunk belőle. — S mit terveznek jövő­re? — Mivel óriási lignitva- gyonnal rendelkezik Bükk- ábrány térsége, a népgaz­daságnak jól felfogott érde­ke, hogy éljünk a lehetőség­gel, és megbecsüljük ezt a szilárd energiahordozót. Ép­pen ezért határoztuk el, hogy jövőre .lemondunk a Dunántúlról származó jobb minőségű barnaszén egy ré­széről — hogy ezáltal több jusson belőle a lakosságnak — és 1986-ban helyette mint­egy 400 ezer tonna alacsony fűtőértékű szenet veszünk a Bükkábrányi Bányaüzemtől. Ugyanakkor előkészületeket folytatunk annak érdekében, hogy a következő ötéves tervben is tartósan fel tud­juk használni a lignitet energiatermelésre. JÖVŐRE 60 EZER TONNÁT TERMELNEK Mit mond Izsvák Antal, a külszíni bányaüzem vezető­je? ten kedvezőek az eredmé­nyek —. másrészt a gyá­ron belüli szennyezőforrá­sok megszüntetése, a mun­kakörülmények javítása. A beszámoló néhány gon­dolat ereiéig foglalkozott a karbantartási feladatokkal is. Kitűnt, hogy e téren igen sikeresen álltak helyt a dolgozók. A gázenergia­korlátozás miatti „kényszer- állás” alkalmával a termelő­berendezések döntő többsé­génél sor került nagyobb ja­vításra. s ezek a munkák igen tetemes időt és ener­giát igényeltek. A karban­tartó részleg munkáját di­cséri, hogy a javításokat kö­vető hónapban a felújított berendezésekkel rekordered­ményeket tudtak elérni a termelőüzemekben. Szó volt- arról, hogy a eaz- daságpolitikai feladatok végrehajtása mellett, a párt­tagság fokozottan érdeklő­dött az új vállalatirányítási rendszer tervezett bevezeté­séről. A kollektíva a tröszti felállástól azt várja, hogy az általuk megtermelt nyere­ségből több realizálódjon a gyári beruházások és mű­szaki fejlesztések terén, ön­állóbbá váljon az értékesí­tés. A pártalapszervezet titkára elmondta: arra törekedtek, hogy minden területen biz­tosított legyen a párt kép­viselete, s a legutóbbi vá­lasztások alkalmával végre­hajtott személycserék javí­tották a pártalapszervezet cselekvési erejét; jelentősen fejlődött például az agitációs és propagandamunka. Ked­vező változás tapasztalható az oktatást illetően is, egy­re többen érzik, hogy szük­ség van a folyamatos kép­zésre, s mind többen kapcso­lódnak be a tanfolyamok munkájába. A beszámolót követő vi­tában nyolcán szólaltak fel s mondták el munkát job­bító észrevételeiket, javas­lataikat. Cs. Gy. — December 17-ig 55 ezer tonna lignitet hoztunk fel­színre, amelyet ma már sa­ját szénterünkről forgalma­zunk. Osztályozás után a na­gyobbik hányadát, több mint 35 ezer tonnát a lakos­ság és a különböző intéz­mények kapták, közel húsz­ezer tonnát pedig Leninvá- rosba, a széntüzelésű erő­műbe továbbítottunk. — Olyannyira sikeresnek bizonyult az elmúlt három hónap termelése — jegyezte meg a bányaüzem vezetője —, hogy vállalkozhattunk az eredetileg előirányzott 50 ezer tonnás terv túlteljesíté­sére. Természetesen erre a megnövekedett igények is késztettek bennünket. Elkép­zelésünk az, hogy az erőmű részére az év végéig leszál­lítjuk a kért 30 ezer tonnát, ugyanakkor a Tüzépnek is szállítunk, ha újabb megren­delés érkezik hozzánk. — A pillanatnyi helyzet alapján 1986-ban mintegy 650 ezer tonna lignitet kell termelnünk, melynek nagy része a Tiszai Erőműbe ke­rül. De számolunk a Gaga­rin Hőerőmű mintegy 200 ezer tonnás igényével is. Ezen felül természetesen a lakosság részére több tízezer tonnás nagyságrendben szál­lítunk — mondta a bánya­üzem vezetője. — lovas — Rézhuzal helyett üvegszál

Next

/
Thumbnails
Contents