Észak-Magyarország, 1985. november (41. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-13 / 266. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG A 1985. november 13., szerda Vendégeink a kulturális fórumon Beszélgetés Mario Verdonéval Olaszország egyik legismertebb filmkritikusa Mario Verdone. Sokoldalú tevékenységet folytat: a Római Egyetem Zenei és Előadóművészeti Tanszékének igazgató professzora; filmesztétikai. kritikusi tevékenysége mellett nagy tekintélyű színházi szakember, a Kortárs Színház című folyóirat munkatársa. s több zenemű szövegírója. Egyik művét, a Lamberto Gardelli zenéjéhez írt Az impresszárió című egyfelvonásos operát a Magyar Televízióban is láthattuk. Mario Verdone már többször járt Magyarországon. Ezúttal a fórum üléseinek szünetében beszéltünk olyan kérdésről, amelyhez a viták során ő is hozzászólt és több hasznos javaslatot tett: az olasz—magyar kapcsolatokról. Sajnos. Olaszországban igen kevés magyar filmet mutatnak be, ezért véleménye szerint legalább az egyetemi ifjúság körében megélénkülhetnének a cserekapcsolatok. Hallgatók és előadók cseréjére éppúgy gondol. mint az információ- cserére, a filmarchívumok anyagainak jobb megismerésére. amelyek mind a felkészültebb szakemberek képzését segíthetnék elő. Verdone professzor óráin ugyanis sohasem egy szűkén behatárolt témáról hallgathatnak és vitázhatnak a diákok. Pedagógiai és filmkritikusi módszeréről ezt mondja: — Filmkritika-történetet tanítok, de én másként nézem a filmeket, mint sokan mások. Mindig összevetem más művészeti ágakkal, s azok fényében vizsgálom. Természetesen nem én vagyok az első vagy az egyedüli, aki a filmet totális művészetnek tartja. De úgy vélem. a kritikusnak is olyan széles látókörű, „totális” kritikusnak kell lennie, mint magai a film. Vagyis jól kell ismernie a zenét, a képzőművészeteket. az irodalmat stb. Máskülönben a kritikus felszínes marad. — Ha olasz filmművészekkel találkozik az ember, előbb-utóbb kibukik belőlük a panasz: válságban az olasz filmgyártás. Véleménye szerint ez mennyiben anyagi és mennyiben ideológiai válság? — Hadd idézzem a híres színházi kritikust, Silvio D’ Mario Verdone Amicót — válaszolja. — Sok évtizede már annak, hogy ő azt mondta: „Mindenki panaszkodik. hogy a színház válságban van. De hát a színház azóta van válságban, hogy megszületett...” Nos, ez érvényes szerintem a filmre is, amely állandóan fejlődik. A filmművészet mindenkor igazodik a jelenhez. s ez örök változást jelent. E természetes válság mellett kétségtelen, hogy mostanában van egy másfajta válság is, amely részben azzal magyarázható, hogy a régi mesterek közül sokan meghaltak, s újak, még nem emelkedtek ki. Visconti, Pasolini. Rossellini. De Sica, Germi. a híres forgatókönyvírók közül Amidéi, Flaiano halála mind súlyos veszteség. A filmesek és a producerek pedig egyre ádázabb harcban állnak egymással. Nem jellemző ugyanis, hogy egy producer elolvasva egy jó szinopszist, felkiált: „Ah. ez az! Ezt meg akarom csinálni!” Ök arra mennek, hogy megszerezzenek hires színészeket. Vittit. Gassmanl. Mélától, s rájuk építik a történetet. Ez már eleve a színvonal rovására megy. — Vajon, mi az oka annak, hogy az új filmművész generációból még nem nőttek ki nagy mesterek? — Az olasz filmiskola a háború után a dokumenta- ristákkal kezdődött. Országom nevében önkritikát kell gyakorolnom: ma már sajnos nem készülnek dokumentumfilmek. Leszámítva néha egy-egy televíziós interjút, vagy ehhez hasonlót. Annak idején a dokumentumfilmek adták a nagy rendezőket: Antonionit, Masellit és a többieket. Ma már persze más időket élünk, másfajta filmstílusra van szükség. Talán nálunk. Olaszországban, a reklámfilmek jelenthetnek jó iskolát. Biztosan tudják, hogy olyan nagy mesterek, mint Fellini, a Taviani fivérek, Pontecorvo és mások rendszeresen készítenek reklámfilmeket. Egy ilyen film harminc másodperc alatt képes elmondani mindent. Ha ezeknek a mestereknek a reklámfilmjeit nézzük, azonnal látjuk, hogy szépek a képek, remek a montázs, nagyszerű az atmoszféra. Azt hiszem, az a különleges technika is, amellyel ezek a filmek készülnek, hasznára válhat egy újfajta filmnyelv kialakításának. Természetesen nem egyedül ebben látom a megoldást. de mint iskola, legalábbis nálunk alkalmas lehet. — A belső válságon kívül van még egy fenyegető veszély, amely egyre jobban aggasztja a filmeseket, s ez már nemcsak olasz probléma. hanem egész Európát érinti: az amerikai filmipar mind nagyobb térhódítása. — Valóban, nemrég készítettünk egy statisztikát, amely szerint ebben az évben országunkban 131 amerikai filmet mutattunk be, egy szovjetet, két-három magyart. A mérleg nagyon egyenlőtlen, amelyen változtatni kellene. De az igazsághoz hozzátartozik, hogy ezeknek az amerikai filmeknek jó része'kitűnően van megcsinálva. Úgyhogy lassacskán már csak mi, kritikusok panaszkodunk, a nézők nem. — Ha most visszatér Olaszországba. milyen munka várja? — Ezerféle. Most azonban még nem az otthoni feladatokkal foglalkozom, hanem sietek a délutáni vitára. Ez már nem a hivatalos beszámolókból áll, hanem kötetlen beszélgetés, vita lesz, amelyben kényes kérdéseket is feltehetünk egymásnak. M. J. Pályázati kiállítás a miskolci Fotógalériában A Miskolc Városi Műve-> lődési Központ immár hagyományossá váló pályázatának eredményeként jött létre az a Mozgás című fotókiállítás, amely a minap nyílt meg Miskolcon a Molnár Béla Ifjúsági Házban, a Fotógalériában és a hónap végéig látogatható. Az országos fotópályázat immár negyedik alkalommal hívja a fotósokat Miskolcra, és negyedik témakört jelöli meg a pályázat kereteként. Most a mozgás a téma. E hír hallatán hajlamosak vagyunk elgondolkodni: a fotó állókép, az élet, a valóság egyetlen pillanatát rögzíti. Miként ábrázolható fotós eszközökkel a mozgás, az élet folytonos változása, annak dinamizmusa? Nincsen valami ellentmondás ebben a kiírásban? Aztán, ha végignézzük a kiállítás gazdag anyagát, a száznál több lapot, amelyeknek némelyikén több, egymást éppen a változásban kiegészítő felvétel is látható, rájöhetünk, hogy lehet a mozgást állóképpel is igen markánsan érzékeltetni, akár különböző technikai — polarizációs, vagy a mozgás fázisait is érzékeltető, elmosódott kontúrokkal ábrázoló — eszközökkel, vagy akár éles kon- túros, de a mozgást, a mozdulatot megéreztető, a kép statikusságában is valamilyen mozgásra, időmúlásra asszociálni késztető felvételekkel. A kiállítási anyag bőven kínál erre igen jó példákat. A zsűri elvégezte munkáját. a fődíjon kívül három díjat és három plakettel adott ki (a díjak alacsony száma azok értékét mindenképpen emeli), s a díjazottak között üdvözölhetjük a miskolci Fejér Ernőt gazdag és értékes kollekciójáért, valamint a plakettel honoráltak között van a miskolci Kiss István, aki Talány című képéért kapta az elismerést. Az országos pályázatra egyébként hatvanöt alkotó 279 képet küldött be. a válogatás hát szigorú volt. Fejér kollekciójában két portrétanulmány, egy további tanulmány az elmosódott kontúrokkal jelzi a mozgást, három további lapján pedig a szinte felismerhetet- lenségig elmozdított fő témát filmszerű, kisméretű képsor egészíti ki, amelyeknek egyes darabjai minden mozdulatfázist külön rögzítenek, így érzékeltetve a mozgást. Kiss István plakettel honorált képe pedig talán arra jó példa, hogy a látszólagosan mozdulatlan kép — történetesen egy ki-bedőlt síremlékhalmaz, egy elhanyagoltnak tűnő zsidótemetőből — gondolatsorokat képes elindítani, sokféle kérdést fogalmaztat meg a szemlélővel. Kissnek egyébként éppen e kép szomszédságában látható két munkája, a Mozgásban és a Szél című, amelyeken a szélfútta növényzet érzékelteti a változást. Nem lehetünk azonban annyira túlzó lokálpatrióták, hogy az ország más részeiből jött fotósokról hallgassunk, a fődíjat a szegedi Dezső Mihály nyerte Mozgó tájkép című, érdekes megoldású sorozatával, és túl a díjazottakon megkülönbözA KISZ-tábor ónodi tanulságai Kis latin lecke Mintha a múlt századi táblabírák világában élnénk, olyan sok a latin szó beszédünkben. Nemcsak a tudományos vagy szakmai nyelvben, hanem a leghétköznapibb mondanivaló közlésére is. Igen gyakran olyankor is,, amikor bőségesen válogathatnánk a megfelelő, nem ritkán a fogalmat szebben, pontosabban kifejező magyar szavak közül. De nem tesszük, a tudós ember benyomását szeretnénk kelteni magunkról a hallgatóságban, pedig nevetségessé válhatunk — tudálékosságunk által. Mert bizony olykor a latin szavaknak nemcsak a jelentésével nem vagyunk tisztában, hanem még a kiejtésükben is hibát követünk el. Ahogyan a minap a rádióban hallhattuk a szug- gesztió szó esetében, amelyet helytelenül szuggesz- ciónak ejtettek. Méghozzá egy orvos-pszichológus, akinek a latin valósággal a „szaknyelve”. A szuggesztiót általában — helytelenül — szuggesz- ciónak mondják, olvassák. Bizonyára a fikció és a diákfülnek oly kellemesen hangzó vakáció mintájára. Mert igaz ugyan, hogy ha egy latin szóban a „ti” szótag után magánhangzó következik: fictio, vacatio, akkor „ci"-nek ejtjük: fikció, vakáció. De ha a „ti” szótag előtt s, t vagy x van: suggestio, Attius. mixtio, akkor változatlanul „ti”-nek kell ejteni: szug- gesztió. Attiusz, mixtió. (hej) Van talán két évszázada is annak, hogy építő kezek nyúltak az ónodi várhoz. Azóta csak pusztult, romla- dozott. 1985 nyara óta vége szakadt ennek a szomorú állapotnak. Elkezdődött a vár feltárása, állagmegőrzése és felújítása. Az, hogy ez a munka megindulhatott, a B.-A.-Z. megyei és a Miskolc városi KISZ által nyújtott segítségnek köszönhető. A Megyei Építési és Vízügyi Osztály, az Országos Műemléki Felügyelőség, a Herman Ottó Múzeum egyetértésével Ónodon középiskolai környezetvédő építőtábort szervezett. Július 1-től augusztus 2'5-ig működött a tábor a KISZ Miskolci Pedagógus Bizottsága által szervezett vezetőkkel. A különböző középiskolák diákjai érdeklődéssel és örömmel vettek részt a munkálatokban. Kéthetes turnusokban váltották egymást. 20—25 fő vett részt egy-egy turnusban. A helyi általános iskola termeiben laktak, a honvédségtől kapott fekhelyen aludtak, és a Postakocsi csárdában étkeztek. Szakirányítás mellett tevékenykedtek. A kutatóárkokat nagy lelkesedéssel ásták. Sok érdekes leletet gyűjtöttek össze, azokat megtisztították és rendszerezték. A táborozás során alkalom nyílt kirándulásokra, a környék részletesebb megismerésére, a helyi tájház megtekintésére és Ónod történetének megismerésére. Az Országos Műemléki Felügyelőség építőbrigádja ilyen irányú kutatómunka utón kezdte meg és végzi az idők folyamán kiömlött fallábazatok eredeti síkban történő kiépítését. November 4-én az Ónodi Községi Tanács termében a fenti KISZ-szervezetek meghívására került sor a nyári tábor kiértékelésére. Dobozy Zsolt első titkár a tábor megindulásának történetét, Fedor Vilmos titkár a tábor hangulatát, az elért eredményeket és lehetőségeket ismertette azzal a 30—40 fős résztvevő gyűléssel, amely ezen az összejövetelen megjelent. Mindkét KlSZ-veze- tő reálisan értékelte a tábor munkáját, de egyértelműen azokat az eredményeket emelték ki, amelyek az igen jelentős anyagi támogatáson túl a szemlélet kialakulásában ment végbe a diákok között. Révész László régész rámutatott, hogy a jelenlegi gazdasági körülmények között anyagi értelemben is fontos munkát végeztek a diákok, és a jövőben is más műemlékek védelménél is számítani kell az ilyen irányú jó kezdeményezésekre. Igen figyelemre méltó volt a tábort vezető pedagógusok hozzászólása, a tanulók körében máris tapasztalható következményekről. Legtöbben azt említették, hogy megnőtt az érdeklődés az Ónodon részt vevők körében a történelmi tárgyak és egyáltalán a történelem iránt. Barátit Mária tanárnő azt tapasztalta, hogy az általános tanulmányi eredményekre, valamint a szakköri munkára is jó hatással volt a tábor. A jelenlevők egyetértettek abban, hogy a kezdeményezés igen szép eredményeket hozott és szükség van további méltó folytatásra. Nemcsak az ónodi várnak, mint nemzeti kincsnek, nemcsak a KiISZ-tagoknak van szüksége erre a táborra, hanem Ónod községnek is. A község fejlődését, kulturális életét nem gyökerek nélkül, hanem igen fontos történelmi múltból, haladó hagyományokból kiindulva kell kimunkálni és megvalósítani. Ágoston István „Hol dolgozzak a gyes után?” Megyénkben, a fiatalok városának is nevezett Le- ninvárosban 1984-ben háromszáz édesanya vette igénybe a gyermekgondozási szabadságot. Ezek a fiatal mamák valamennyien a város üzemeiben, vagy intézményeiben dolgoznak, és szándékuk, hogy a gyes letelte után, munkahelyükre visszatérjenek. A városban, ahol a városi tanács illetékesei szerint igen nehéz a tetett figyelmet érdemel jó néhány kép, illetve sorozat. Például Chochol Károly Munka című, háromdarabos sorozata, meg az ahhoz negyedikként feltétlenül odasorolandó Cím nélkül. Az első három képen a mozgás fázisait jól láttató módon érzékelteti két fadarab megmunkálását, s a Cím nélkül egy egyszerű fakeresztet ábrázol, az előbbi munkafolyamat eredményeként. Túlzás lenne azt mondani, hogy minden kiállított lap remekmű. Akad elsősorban technikai bravúrokkal jeleskedő és olyan, amely mondandójával bizonyos közönségréteget akar megfogni. Jelen vannak az örök témák, a legkülönbözőbb megfogalmazásban. A nagy többség igen jól érzékelte a pályázat célját, a mozgás, a változások folyamatának, azok dinamizmusának ábrázoltatá- sát és ezért igen jó ez a kiállítás. A kiállítás megnyitásakor Végvári Lajos művészettörténész, egyetemi tanár tartott értékelő bevezetőt és az ő rövid tanulmánya olvasható a tárlat katalógusában is, s segít, hogy a látogató nyitottabb szemmel lássa és fogadja be a Mozgás című pályázati fotókiállítás kínálta értékeket. (bcnetlek) nők foglalkoztatása, a gyesről visszatérteket is számos probléma fogadja munkahelyükön. A kismamák gyakran keresik fel a városi tanács ügyfél-tájékoztatási irodáját, illetve a Munkaügyi Szolgáltató Iroda munkatársát is, hogy számukra megfejelő munkahelyet ajánljanak, ahol a munkabeosztásnál figyelembe veszik az ifjú anyák családi életét is. A gyesről visszatérő mamák közül azoknak ez nem jelent gondot, akik egy műszakban dolgoztak korábban, de akik kettő, vagy többműszakos helyen voltak, azoknak kevés hányada vállalja, pontosabban, tudja vállalni újra a „műszakolást”. Alakítanak ki Leninvá- rosban is új munkahelyeket a kismamáknak, például melléküzemágakban. de ezekben igen magas a norma, akadozik az anyagellátás, hosszú idő kell a betanuláshoz, és gyakran kevés a bér is. Így aztán nagy a fluktuáció. A családok gazdálkodását, tervezését pedig leginkább ezek a kérdések érintik, hiszen hiába töltötte el a kismama a gyes idejét hasznosan, nevelte gyermekét, vette igénybe azokat a kulturálódási lehetőségeket, amit a város művelődési intézményei mint gyesen levőnek ajánlottak: a gyermekneveléshez, családi boldoguláshoz, további gyermekek vállalásához elsősorban gazdasági háttér kell, amit a munkahely, gyermekeket nevelő anyák számára is megfelelő munkahely biztosításával alapozhatnak meg. Mások a tapasztalatok En- csen és vonzáskörzetében, ahol ä nők életformáját a falusi életmód határozza meg. Ezen a területen 1200 gyesen levő kismama él. Az itt élők között sok a cigánycsalád. akiknek eseten" f " ként nehézkes a társadalmi beilleszkedésük. Sokan nem dolgoznak közülük és gyakran meggondolatlanul vállalják az anyaságot is. Mindezek mellett a nők foglalkoztatása, a terület „aprófalvas” mivolta miatt, egyébként is problémás. A termelőszövetkezetek ugyan az utóbbi időben úgy telepítették melléküzemágaikat, hogy figyelembe vették a szabad női munkaerőt; de ez még mindig kevés; egyébként pedig a meglevők sem biztosítják a folyamatos munkát. Hátrány még, hogy az aprófalvakban nincs óvoda és bölcsőde. így a család növekvő anyagi szükségletét a férj többletmunkája mellett az asszonyok elsősorban a háztáji gazdaságokból egészítik ki. Ez a gyes ideje alatt is így van, különösen ősszel, illetve tavasszal, ami viszont a gyermeknevelés folyamatosságára, intenzitására is kihat. Az itt élők közül (akiknek magasabb iskolai végzettsége van, az más településen talált magának munkát), sokan töltenek több órát utazással, elvonva ezzel — kényszerből — a családtól az időt. Vagy pedig lemond korábbi munkájáról, beéri a helyi — szűkre szabott — lehetőségekkel. Hazánkban a gyest majdnem húsz éve vezették be Az azóta eltelt évek tapasztalatai szerint a gyesről visszatérőknek elsősorban a munkáját, illetve munkalehetőségét kellene figyelmesebben megoldani. Úgy, hog> a gyermeket nevelő anyáknak megfelelő munkalehetőségeket biztosítsanak. És ai is tapasztalat, hogy az üzemek, intézmények, vállalatok egy részében jobb szervezéssel könnyíteni lehetne munkájukon . . . (köpeczi) Széles látókörű lep a kritikus
