Észak-Magyarország, 1985. november (41. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-13 / 266. szám
1985. november 13., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Érdemes-e fenntartani? Régi bérlők #« f-r* * ti/ di/ai Ismerősöm, hogy megkapta az értesítési, nem volt rest; papírt, ceruzát fogott és számolni kezdett. Lássuk csak, mennyivel fizet többet ezért a négy négyzetméteres, közös használatú pincerekeszért? Számításainak végeredménye meghökkentette. Pincehasználati dija ezentúl évente 1440 forint lesz, a havi húsz forintról tehát 120 forintra ugrott. A négyzetméterenkénti 30 forint pedig pontosan a duplája a távfűtéses, összkomfortos bérházi lakás egy négyzetméterre eső bérének! Kérdések és kétkedések A magyar ember természettől fogva kétkedő, gyanakodva vesz ál minden hivatalos papírt. Az elmúlt hetekben volt min morfondíroznia, a postai küldemények országszerte ontották a tájékoztatásokat a „nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérleti dijának az emeléséről”. A miniszteri rendeletről annak idején mi felhívási tettünk közzé lapunkban. A tanácsi bérlakásban élő, pincével, lomo- lóval, garázssal, műteremmel stb. rendelkező embereket azonban nem elégítette ki a hivatalos tájékoztató. A feszültség egy része szerkesztőségünkben csapódott le néhány kérdés formájában. „Valóban központi rendelkezés ez, vagy például a miskolci emberek ki vannak téve a helyi szervek önkényeskedésének? Nem igazságtalan-e, hogy némely pincék négyzetméterre kisvn rríjfntt gasabb, mint a lakásoké? A nagy hasznot hajtó butikokat miért veszik egy kalap alá például egy lomolóval. És egyáltalán ... miért volt az emelésre szükség?" Ezekre kerestük mi is a válaszokat. Nem magánügy! — A személyes véleményemre kíváncsi? — kérdezte Hámori Atliláné, a Borsod Megyei Tanács előadója. — Nézze ... én is tanácsi lakásban lakom, nekem is van pincém. Hogy ezentúl többet fizetek érte, nem örülök neki, de a rendelkezés szükségességét elfogadom. Aki húsz éven keresztül tanácsi lakásban lakott, aránytalanul könnyebb volt a helyzete. Nem akarok kiselőadást tártani az egyenletesebb teherviselésről. Aki ebbe nem nyugszik bele, legfeljebb lemond a bérleményéről. Ehhez joga van. ez a magánügye. — Nem magánügy viszont a szolgáltató ágazat. A lakosságot ellátó zöldségesek, cipészek stb. ügye. A periférikus területeken a gyér forgalom már kétségessé teheti, hogy a bérleti dij tetemes emelkedése után is érdemes-e fenntartani az üzletet. Ezekben a boltokban néhány szoknya vagy blúz eladásával már nem lehet behozni a hátrányt. — Ez kétségtelen, de mindezeket a legutóbbi városi tanácsi vb-határozatok figyelembe vették. Nem véletlen. hogy A1-, A2, B-, C- és D-övezetekre osztották fel Miskolcot. Mindezeknél húszharminc százalékos eltérésre van lehetőség: lefelé és felfelé. A díjak megállapítását alapos felmérések előzik meg. Megvizsgálják, hogy szociális helyzetük alapján hány magánbérlő (kisiparos, kiskereskedő) részére indokolt a béremelésből származó többletkiadások „ellentételezése”. Figyelembe veszik azt is, hogy a köz- szolgáltató, illetve fogyasztási szolgáltató ágazatokban — a szakaszos fizetés ellenére — milyen a hatása a béremelésnek, és milyen területeken veszélyezteti a lakossági ellátást. Szó sincs tehát egy kalap alá vételről! Más az emelés mértéke településenként (főváros, megyei város, város és község) és bérleménycsoportonként. Budapest és Miskolc egy kategóriába tartozik, így magasabb lesz az emelés „mércéje”, mint például Szerencsen. — Mennyi az emelés megengedhető mértéke? — Száz százalék. A rendeletben tudniillik van egy kitétel, miszerint a bér nem haladhatja meg a korábbinak a kétszeresét. De — mint már említettem — a tulajdonosnak van bizonyos eltérési lehetősége lefelé és felfelé... Miskolcon öt övezet /\ Szóbeszéd szerint a miskolci Kossuth mozi évi bérleti díja a jelenlegi 7tifi ezer forintról több mint 2 millió forintra emelkedik. A „tulajdonos” a Hungar Hotels. Mindebből persze a magánembert legfeljebb az érdekli, több lesz-e a mozijegyek ára. Sokkal inkább a figyelem középpontjában áll egy másik tulajdonos, a Miskolci Ingatlankezelő Vállalat. Dr. Kiss Lajosné igazgatóhelyettes elsőként a hozzájuk tartozó kategóriákat sorolja. — A-kategóriában a Széchenyi utcán levő „Dollárosbolt'' a miénk. Az új rendelkezés szerint ennek a bérleti díja négyzetméterenként 2400 forint lesz. A B- be tartoznak a műhelyek, vendéglátóipari helyiségek, irodaépületek, kisipari műhelyek, szolgáltató helyiségek és szociális otthonok. Ezeknek persze csak egy része a miénk. Annál több van viszont a C-kategóriából, hiszen ide sorolandók a garázsok, műtermek, gazdasági helyiségek, így a pincék és a lomolók is. — Miskolcon hány övezetet állapítottak meg? — A vb-halározal alapján ötöt. Az új díjtétel megszabásánál növelő tényező, ha az A-bérleménycsoportba tartozó helyiség a város főutcáján van, és az utcafrontra néz. Nálunk ez csak a „Dollárosboltra” vonatkozik, a „mi" butikjaink ugyanis nem utcafrontra néző helyiségek. Ugyanez az övezeti felosztás a peremterüleleken a B- és C-csoportoknál húszszázalékos csökkentést tesz lehetővé. Például a Bábonyi- bércen, a Forrásvölgyben, a Martintelepen, Perecesen stb. Hol a plafon? — A rendelet kitétele legfeljebb a duplájára emelést mondja ki. Hogyan lehetséges akkor, hogy némelyik lakónál a pincebér a korábbinak a hatszorosa? — Lehetséges. Mégpedig azoknál a bérlőknél, akiknél a bért korábban tévesen állapították meg, akár alapte- rülelből, akár számítási hibából adódóan. Vagy azért, mert 1979-ben a MIK nem sorolta át ezeket a helyiségeket az E-bérleménycso- porlba. A rendelkezés ugyanis összevonta, pontosabban megszüntette a D- és E-cso- portokat. A D-be tartozó bérlemények egy része mostantól a B-be került. — Október közepéig érkeztek meg az értesítések. Sok volt a reklamáció? — Több mint (i ezer levelet küldtünk ki. Rengeteg volt a szóbeli észrevétel, és csaknem kétszáz írásbeli reklamáció érkezett az elmúlt hétig a címünkre. Főként a garázsok és pincék miatt. — Ezek szerint megindul a pereskedések lavinája ... — Nem biztos. Először is azért nem, mert ilyenkor újólag felmérjük a helyiséget, és előfordulhat, hogy a bérlőnek van igaza. Másrészt kétszer is átgondolják majd az emberek, érdemes-e egy tévésdobozért fenntartani a helyiséget, fizetni az emelt díjat. Ha lemond róla, visszakerül hozzánk, és kiadhatjuk közhasznúbb célokra. Perre végül is csak akkor kerül sor, ha a jogszabály semmilyen módosításra nem ad lehetőséget. Keresztény Gabriella Mit mond a paragrafus? Jogászunk válaszol HOL KELL ÉRDEKLŐDNI AZ ELVESZETT POSTAI KÜLDEMÉNY MIATT? P. J.-né miskolci olvasónk utólag arról értesült, hogy részére ajánlott levelet adtak fel Özdról, de azt 2 hónapja nem kapta meg. Arra kér választ, hogy hol és miképpen érdeklődhet az elveszett levél után? A kérdésre választ kaphatunk a közlekedés- és postaügyi miniszter által rendelettel kiadott postaszabályzatból. A szabályzat foglalkozik — a többek között — a postai küldemények utáni tudakozódással. A postai küldemény (beleértve a levelet és csomagot is) sorsának megállapítását az erre a célra rendszeresített nyomtatványon kell kérni, majd a küldemény sorsát a Posta az érdekelt kérelmére megállapítja. A közönséges levélpostai küldemény sorsának megállapítását a feladástól számított egy éven, a könyvelt küldeményét (ajánlott, távirat) 15 napon belül lehet kérni elvileg bármely posta- hivatalnál, de legcélszerűbb a küldeményt felvevő posta- hivatalnál. A könyvelt küldeményre vonatkozó tudakozódáskor a tudakozódó köteles a feladóvevényt (feladójegyzéket, feladókönyvet, csekkbefizetésre vonatkozó elismervényt) felmutatni, a küldemény pontos címét megadni, tartalmát és burkolatát részletesen leírni. Ha a küldeményt tértivevénnyel adták fel, akkor a tudakozódásért nem kell fizetni, más esetekben a posta tudakozódási díjat számít fel. A tudakozódás eredményét az érdeklődővel közölni kell. Ha a tudakozódási eljárás során a Posta a könyvelt küldemény sorsát igazolni nem tudja, a tudakozódás eredményének közlésekor a tudakozót tájékoztatni kell arról, hogy kárigényét bejelentheti. Ha a Posta a befizetett utalvány vagy beszedett utánvételi összeg sorsát igazolni nem tudja, az összeg megtérítése iránt hivatalból intézkedik, mert az utalványozott összegért a Posta felelősséggel tartozik. Az ajánlott küldeményért a Posta 100 Ft-ig terjedő kártérítést fizet. Értékküldeményeknél általában az igazolt kárt fizetik korlátokkal. JÁR-E A KISIPAROS DOLGOZÓJA RÉSZÉRE MUNKARUHA? — kérdezi Szamosi Sándor leninvárosi olvasónk. Az ipari miniszternek négy évvel ezelőtt kiadott rendeleté szerint a kisiparos a dolgozói részére nemcsak munkaruhát, hanem védőöltözetet és egyéni védőeszközt is köteles biztositani. A juttatás általában hasonlít az állami vállalatok, szövetkezetek és más gazdasági egységek rendszeréhez, de a kisiparosnál nem a kollektív szerződés, vagy a munkaügyi szabályzat szerint jár a munkaruha és a védőfelszerelés, hanem a jogszabály akarata alapján. A jogszabály melléklete felsorolja, azokat a kötelezően adandó munkaruhák jegyzékét, amelyeket az ott feltüntetett kihordási idővel a kisiparos köteles biztosítani az alkalmazottnak, a szakmunkástanulónak, az alkalmi munkavállalónak és segítő családtagjának. Pl.: az autószerelőnek 18 hónapi juttatóéi időre jár a munkaruha, az akkumulátor töltő-szerelő-kezelő munkakörben sav ellen védő ruha, gumi védőkesztyű, gumicsizma, gumikötény, sav ellen védő szemüveg, arcvédő, sav ellen védő sapka, védőöltözet és egyéni védőeszköz jár. A kőműves munkakörben bélelt meleg ruházat, orrmerevítős védő lábbeli, téliesített védősisak jár védőruhaként és 18 hónapi kihordással munkaruha. A juttatási időt egész hónapban kell számítani. A munkaruha kiadásával egyidejűleg közölni kell a dolgozóval a ruha juttatási idejét, hónapokban meghatározva. A juttatási időt a munkaruha átvételének elismervényén fel kell tüntetni. Ha a dolgozó a hónap első felében válik munkaruhára jogosulttá, a juttatási idő kezdő időpontja a hónap első napja, ha a hónap második felében, a ruha juttatási idejét a következő hónap első napjától kell számítani. A munkaruha a juttatási idő elteltével a dolgozó tulajdonába megy át. A munkaruha mosása és rendbentartása a dolgozó kötelessége. A védőfelszerelés nem megy át a dolgozó tulajdonába. Az egyéni védő- felszerelés szükség szerinti szakszerű tisztításáról, karbantartásáról, tárolásáról, valamint cseréjéről a kisiparos gondoskodik. Dr. Sass Tibor ÄlfPiliPiÄl Valószínű, nem egyedül én kaptam meg azt a kis, maroknyi tájékoztatót, amit a Borsodtávhő küldött ki fogyasztóinak. Ritkán szoktam végigböngészni az ilyen és ehhez hasonló füzeteket, hiszen — ritka kivételtől eltekintve — megbízom a szolgáltatókban. Azt sem mondhatom, hogy több bajom lenne a központi fűtéssel, mint az átlagos városlakónak, sőt talán még az átlagosnál kevesebb esetben dohogtam a tavalyi télen, hiszen nem igényiem az egészségtelenül magas hőfokot a panelházban. Talán a sokat emlegetett energiahelyzet az oka, de most végigolvastam a tájékoztatót ... és ezt nem hagyhatom szó nélkül. A szolgáltatás — miként sok egyéb Hőfogyasztásmérők a lakótelepeken A fővárosban, valamint Pécsett, Szegeden, Tatabányán és Debrecenben több lakótelepi épülettömb hő- központjában felszerelték a Ganz Műszer Művek hőfo- gyasztásmérö készülékeit, amelyek segítségével pontos képet kaphatnak a lakóépületek melegvíz-szükségletéről és -fogyasztásáról. Mindez a szolgáltatás díjának megállapításához pontosabb alapot nyújt, egyben ösztönöz a takarékos fogyasztásra. A Ganz Műszer Művekben — összhangban a népgazdaság energiatakarékossági törekvéseivel — két évvel ezelőtt honosították meg az elektronikus hőfogyasz- tásmérő-rendszer gyártását osztrák licenc alapján, majd azt a vállalat mérnökei tovább fejlesztették, igazodva a hazai körülményekhez. Az idén eddig 1500 ilyen komplett rendszert készítettek és szereltek fel különböző lakóépületekben, kommunális intézményekben — olyan helyeken, ahol hőközpontok üzemelnek. más az életben — az adok és veszek kétoldalú piaci törvényére épül; amit kapok, azért fizetek, s közben megfelelő összhang alakul ki a szolgáltató és a szolgáltatást élvező fogyasztó között ... ha egy nyelven beszélnek. Csakhogy ezt a tájékoztatást két nyelven írták. No nem valamelyik idegen nemzet anyanyelve vegyült a magyar mondatok közé . .. nem! Egészen másról van szó. Figyeljünk csak! „Fűtési idényben úgy kell fűte- nünk...” — kezdi a szolgáltató kötelezettségeinek felsorolását a füzetecske, majd később folytatja: „A méréseket úgy kell végeznünk ...” — vagyis nem azt mondja, hogy így, vagy úgy csináljuk, hanem, hogy miként kell csinálni ... Akár úgy is érthetem; ha nem sikerül, az sem baj, attól még ők tudják, mi a helyes, hogyan kell csinálni, és ez legyen elég a fogyasztónak. Ha mégis akad valami kifogás, akkor „az épületen belüli rendszerelemek meghibásodását a legrövidebb időn belül az épület üzemeltetője felé ... lehet bejelenteni” — adja a tanácsot a tájékoztatás. Az már más kérdés, hogy ha valami, valaki felé jelentünk be vala'■'• mit, hogy az eljut-e a címzetthez...? Ugyancsak ilyen körülhatárolatlan, kissé célját vesztő, ha a „szolgáltatás minőségének romlását a területileg illetékes egység felé” akarja jelezni a fogyasztó. Sokkal egyértelműbb viszont a szöveg, amikor a fogyasztók kötelezettségéről beszél. Sőt, már-már katonásan parancsoló a tájékoztató nyelve: „a szekunder fűtőrendszer tulajdonosa, illetve a lakó, köteles tűrni vállalatunk dolgozóinak beavatkozását a lakás fűtő- rendszerébe” — adja a megfellebbezhetetlen ukázt, ahelyett, hogy a mindkét fél érdekeit szolgáló együttműködésre biztatna, a fentebb használt óvatosabb fogalmazással. Forgatom a füzetet, többször hasonlítgatom a két passzust, benne a szolgáltató és a fogyasztó kötelezettségeiről és újra meg kell állapítani, hogy ami emitt lehetséges és kell, az amott kötelesség, parancsba adott törvényszerűség... s már nemcsak a fűtésen jár az eszem, hanem sok-sok adható, kapható, megfogható, elérhető, kihasználható dolgon, melyekért köteles vagyok adni, fizetni, tűrni... (szendrei)
