Észak-Magyarország, 1985. november (41. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-13 / 266. szám

1985. november 13., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 A BVK és pvc egy fogalom A liliputi háztáji A műanyag-feldolgozás Alig Ifibb mini. tízéves múltra tekinthet vissza Ma­gyarországon az egyik leg­jelentősebb műanyagféleség- nek, a pvc-nek a nagyüzemi gyártása. A Borsodi Vegyi Kombinátban 1963-ban kez­dődött el e műanyagféleség készítése és nem sokkal ké­sőbb a feldolgozása is. Ek­koriban már világossá vált, hogy egy vállalat számára a költséggazdálkodás érdeké­ben nemcsak az alapanyag előállítása lehet a cél, ha­nem az is, hogy minél ma­gasabban feldolgozott termé­keket állítson elő, így az igen drága beruházási és fejlesz­tési költségek rövidebb idő alatt megtérülnek. A Borsodi Vegyi Kombi­nát is a pvc-gyár felépítése után hamarosan hozzáfogott a feldolgozó kapacitás bőví­téséhez, és ez a folyamat később is, a hetvenes évek­ben megtörtént PVC—II. és PVC—III. üzemek felépítése után tovább folytatódott. Sőt a gyár feldolgozó üze­meiben nemcsak a saját ké­szítésű alapanyagot, a pvc-t, hanem a vásárolt poliolefi- nek, polisztirolok és poliami- dok feldolgozását is szorgal­mazták. — Mintegy 15—20 éve dol­goztuk ki a vállalatnak ezt a stratégiáját — mondja Pászti György főosztályve­zető —, és ez a stratégia azóta is sikeresnek bizonyult. Az alapanyaggyártás mel­lett a feldolgozás követke­zetes fejlesztése ma is fon­tos területe a BVK tovább­fejlődésének. Ez az irány jól összecseng a központi el­képzelésekkel is. Bár 1982- ben az energiaárak gyors növekedése és azoknak a BVK-ra történt ráterhelése következtében nehéz hely­zetbe került a vállalat, a ,• * * diuii“ ban ezekben az években sem állt meg. A FELDOLGOZÁS EGYENLŐ A TÚLÉLÉSSEL E koncepció eredménye­ként a Hungária Vegyimű­vekben és a BVK-ban is je­lentősen, növekedett a pvc hazai feldolgozása. Lényegé­ben a feldolgozás fokozása biztosította a gyár számára a túlélést, hiszen a BVK-nak nem az. eladási nehézségek jelentették a gondol ebben az. időszakban sem, hanem az, hogy a megemelkedett alap- anyagköltségek ellenére csök­kent a pvc eladási ára, így porként, illetve granulátum­ként a terméket csak vesz­teségesen, vagy minimális nyereséggel lehetett eladni. Az 1982—83. évi mélypon­tot követően a pvc keresle- le-kínálata. valamint az ára stabilizálódott, így a világ pvc-ipara és egyben a BVK is sikeresen túljutott ezen a kritikus szakaszon. Ennek az időszaknak a ta­pasztalatai ráirányították a figyelmet a gyártás tovább­fejlesztésére. Ugyanis a pvc feldolgozása is igen komoly szakismereteket igényel, és így szinte magától értetődő dolog, hogy egy alapanyag- gyártó nemcsak az alapanya­got és készterméket, hanem a feldolgozással kapcsolatos ismeretanyagát, a tudását is igyekszik eladni. Ennek a felismerésnek, alapján, a Borsodi Vegyi Kombinátban a hetedik ötéves terv idő­szakában is tovább folytat­ják az ésszerűsítéseket, ener­giaracionalizálást és a fej­lesztéseket is. Konkrétan csak a gyártás energiaracio­nalizálása körülbelül 110 millió forint megtakarítást jelent, majd évente a gyár­nak és a gyártmányszerke­zet változtatása, azaz kor­szerűsítése pedig újabb áru­kínálatot jelent majd a pia­con. GYÁRTÁS­KORSZERŰSÍTÉS A tovjihhi ayériú« fejlesz­téséhez részletes programot dolgoztak ki a nagyüzemben és ez magúba foglalja a hát­téripar irányításának kor­szerűsítését, az alkalmazott gépek és technológiák to­vábbfejlesztését és korszerű­sítését is. Ez azért is fontos, mert a kazincbarcikai gyár ma is az egyik legnagyobb műanyag-feldolgozó üzem, és itt évente 50 ezer tonna granulátumot és 30 ezer ton­na félkész, illetve készter­méket állítanak elő. Ezeknek a termékeknek a zömét el­sősorban az építőipar, a me­zőgazdaság és a csomagoló­ipar használja fel. Éj szovjet Hájntípost tesztelnek Néhány hónapja egy szov­jet kombájntípust tesztelnek a Kisalföldi Növénytermesz­tési Rendszer Közös Válla- látnál. A Don 1500-as típus­jelű betakarítógép prototí­pusaiból valamennyi KGST- tagország kapott egyet-egyet kipróbálásra, hogy a konst­ruktőrök széles körű nem­zetközi tapasztalatok alap­ján végezhessék majd el a szükséges módosításokat. Legutóbb a napraforgó- betakarításnál vizsgázott a gép, amely rendkívül magas, átlagosan napi 450 mázsás betakarítási eredményt ért el. A szakemberek vélemé­nye szerint a kiváló telje­sítményt egyebek között a kombájn adapterének merő­ben újszerű megoldása teszi lehetővé. Az adapter soros rendszerű. A terelő orron futószalagot helyeztek el, amely a kipattogó szemeket is begyűjti, ily módon gya­korlatilag kiküszöbölték az aratási szemveszteséget, öt­letes konstrukciós megoldás, hogy az adapterhez egy olyan szárazó segédberende­zés illeszthető, amellyel a betakarítással egy művelet­ben — időt, költséget kímél­ve — a növények szára is eltakarítható. A Don 1500-as nemcsak a magas teljesít­ményével múlja felül a ko­rábban ismert géptípusokat, hanem megbízhatóságával, minőségi mutatóival is. Hazafelé játszadozom a nevekkel. A falvakéval, melyeknek határát (balsze­rencséjükre?) magukénak mondhatják. Előzőleg Kiss Ernő, az általános elnökhe­lyettes sok gondot, küszkö­dést elsorolt, összességében kevés itt a „forint”, fogyat­kozik a lakosság, jó lenne több állami támogatás. Cso­da hát, hogy ezek ismereté­ben ilyesmikre áll a nyel­vem: Litka — ritka, Fuló- kércs — fullad, kér, Szala- szend — szalad kend, Sze­mere — nem erre. S végül Fáj, ennek nincs jobb párja, szóval fáj. Öreg ismerősöm, Subert Bandi bátyám Szalaszenden panaszolta: még az otelló, s a többi direkttermő is keve- sett termett. Alig lett egy­két vederrel — ahogy ő mondja — a Sabin-cseppnek való. Ami kicsiben kár e tájon, nagyban hatványozottan az. Kiss Ernő nem is rejtette véka alá bent a fulókércsi Üttörő Tsz irodájában.: nagy csalódás ez az év. Nyilván látniuk kellett volna azt az 523 hektár napraforgó-terü­letet, amelyet a vihar meg­jelene és jövője Mivel a pvc esetében• igen nagy . mennyiségekről van szó, ezért a gyár az egyedi termékek helyett komplett rendszerek gyártását (példá­ul pvc-ablak) szorgalmazza. A kooperációs kapcsolatok alapján ma széles választék­ban készítik az ország külön­böző tájegységein települt regionális ablakgyárak a műanyag ablakokat. Emel­lett a műanyag homlokzat- burkolók és ereszcsatornák, továbbá a mezőgazdaságnak szánt dréncsövek is jelentős tételekben készülnek a Bor­sodi Vegyi Kombinátban. A műanyag-feldolgozás ed­digi eredményei azt igazol­ják, hogy a Borsodi Vegyi Kombinátban csaknem két évtizede kijelölt fejlesztési út helyesnek bizonyult. En­nek alapján a jövőben is fő stratégiai iránynak tekintik az építőipar, a mezőgazdaság és a csomagolóipar részére szánt műanyagféleségek to­vábbi gyártását, fejleszté­sét. A korábban meghatáro­zott fő irányokat megtartva, azonban újabb termékfélesé­geket is készítenek majd. így például megkezdik a ha­bosított építőipari profilók, vagy a kombinált csomagoló­fóliák készítését is. Változás várható továbbá a termék­skálán is, hiszen a meglevő műanyag alapanyaggyártás és -feldolgozás mellett a BVK-ban meg akarják ho­nosítani a poliuretánok elő­állítását és feldolgozását is. A kazincbarcikai üzemben úgy vélik, hogy a poliuretán igen széles körben felhasz­nálható plasztikféleség, és ezért az előállításának van jövője, és az elterjedésében dinamikus fejlődés várható. Ez. a döntés azért is igen fontos — mondja a főosz­tályvezető —, mert a poliure- tánt a bútoriparban, az au­tóiparban, valamint a bá­nyászatban is fel lehet hasz­nálni és így kibővíthetjük a műanyagokat használó fize­tőképes« iparágak körét. Saj­nos jelenleg az építőipari kereslet nem növekszik, in­kább csökken. Éppen ezért a műanyaggyártás em,ik fon­tos kérdése a jövőben: a mit gyártsunk?... Ezért lel kell mérni, hogyan alakul­nak, változnak a fizetőképes keresletek a jövőben — mondja a fejlesztési főosz­tályvezető. — Erre a kérdésre meg kell találnunk a vá­laszt, hiszen ettől függnek a jövő fejlesztései. Hajdú Gábor Á platina húst eszik... Ketten a platina színében ... igaz, nem sokat. Mi­vel a táplálkozás nemesfém esetében meglehetősen ere­deti művelet lenne, gyorsan eláruljuk, ezt a platinát nem a fémtözsdén, hanem a leningrádi prémaukción jegy­zik. Ugyanis ez a platina mozog, ilyenkor tél felé szőr­gombolyagnak tűnik, s meg­lehetősen éles foga van. So­rolva tovább az állapotjelző­ket, azonnal meg kell je­gyezni — kellően gyanakvó, szimatolgatás után —, hogy nincs szaga, s ez már csak azért is lényeges, mert a ketrecben ide-oda rohangá- szó, néha szaltókat vető ál­latkához „illatot” jelentő név társul. Ügy hívják, hogy nor­vég görény. A tulajdonos ép­pen a farkát fogja. Kesztyűs kézzel bánik a szőrméssel, érthetően, hiszen a tunegyes fogak ellen valahogy véde­kezni kell. — Már csak a hecc ked­vűéit fogom a farkánál. Ma már puszta kézzel, a nyaká­nál kapom el. Természetesen kezdőknek nem ajánlom, de hároméves gyakorlat ele­gendő volt ahhoz, hogy ki­ismerjem minden fogásukat. Félreértés ne essék, ez a kis ragadozó teljesen veszélyte­len. Nem oroszlán, bár bá­tor. de mit tehet arról, hogy fogai ellen elég egv vastag kesztyű. Furcsa mondattal indult a beszélgetés Fejérpataki Fe­renccel, aki Ongán a község legnagyobb megrökön.vödésé- re- a családi ház udvarán eg.v görényfarmot alakított ki. — Ha a zöldség megte­rem itt, akkor a görény is. Az egyikből nagy szerencsé­vel ki lehet hozni hatezer forintot, amíg a másik leg­alább félmilliót ér. Micsoda különbség? Üjabban a falvakban épü­lő családi házak mellől a ter­vezők kihagyják az istálló­kat. Melléképületek a lakó­házhoz nem csatlakoztat­hatók. A kertek is egyre zsugorodnak, a tanácsok az optimális — közmű­vesítés miatti — telekha­tárt pár száz négyzetméter­ben jelölik meg. Követke­zésképpen a háztáji gazda­ságok kialakítása már-már szinte lehetetlen, hiszen a szomszédok a baromfiudva­rok „bűzén" is gyakran ösz- szevesznek. Vagyis, aki igényt tartana erre a mel­lékjövedelemre, csak azt tud termelni, ami környezetét nem kényszeríti gázálarcvi­selésre, vagy a még rosz- szabb bírósági pereskedésre. Ami annyira miniatűr, hogy a szűkre szabott udvarba befér. Természetesen így ki­marad az elképzelésből a sertés, a szarvasmarha, az filacaony jövedelmű zöldség. de még a legutóbbi csilla­gászati árai ellenére sem lehet megoldás a krizantém­termesztés. Nincs hozzá ele­gendő terület! — Ugyanezek a gondola­tok fordultak meg a fejem­ben, amikor a görényfarmot megalakítottam. — A tulaj­donos elmosolyodott. — Ter­mészetesen elsőnek én is az illat felől érdeklődtem, s csak akkor mertem belevág­ni, amikor közölték, hogy ez a norvég görény teljesen szagtalan. Nagyon hálás ál­lat ez. Magának az állo­mánynak a beszerzése igény­be veszi ugyan a pénztár­cát — darabja hatezer fo­rintba kerül —, de a tartás, s a farm kialakítása alig kerül valamibe. A ketreceket dróthálóból s deszkából há­zilag össze lehet barkácsol­ni, s megint a saját munká­ra alapozva, csak egy tetőt kell föléjük húzni, hogy az esőtől védjük. A húst tíz­forintos kilogrammonkénti áron egy Pest megyei ter­melőszövetkezettől lehet be­szerezni. A legnagyobb be­ruházás egy 200 literes mély­hűtő megvásárlása, de ezt is be lehet kéz alól szerez­ni. A norvég görénynek több színváltozatát tartják szá­mon. Fejérpataki Ferenc a legértékesebbet, az úgyneve­zett platinát választotta. Ma már állományának létszáma meghaladja a százat. És ez a legnagyobb problémája. De miért? — Mert sajnálom prémnek eladni. És nem azért, mert csak 1500 forintot kapok egy prémért, hanem mert egy­öntetűen jó — szakmailag is elismert — az állomány. Amit három év munkájával sikerült elérnem, arra rá le­hetne mondani, hogy kifo­gástalan tenyészállomány. És még sincs jelentkező, az emberek félnek belevágni ebbe az üzletbe, hiába mond­juk, hogy sokkal nagyobb hasznot hoz, mint például a sertés. A vidék, a hűvösebb északi éghajlat is elősegíti a prémképződést, a megye ha­tárain belül tenyésztett gö­rények szőrméje minden piacon keresett termék. Rá­adásul ez az állatka még nincs felfedezve. A nutriá- ra, mert túltermelés van, csak ráfizetni lehet. Mégis többen foglalkoznak vele, mint az igazi hasznot jelen­tő, s hosszú távon is igé­nyelt görényprémmel. Ez tényleg furcsa, hiszen egy anyaállat kétszeri ellés után tizenkét kölyköt nevel fel, amit tél kezdetén már eladásra lehet kínálni. Egy- egy tenyészetet öt nőstény­re, s egy kanra már tartó­san alapozni lehet, hiszen a 90 ezer forintos árbevétel mellett, csak 30 ezer - forint­ba kerül az állatok beszer­zése. Vagyis, minden számí­tás csak aláhúzza, még a leg­szebb családi ház udvarán is lehet eredményesen gaz­dálkodni, ha van olyan „mi­niatürizált” állat, amely ma­ximális hasznot tud termel­ni, teremteni. Mert, s írjuk le a lényeget, ami eddig ki­maradt, ennek a száz gö­rénynek az ellátása nem ke­rült többe, mint napi egy óra munka. — kármán — Fotó: Fojtán László Kevés itt a „forint” tizedelt. A földre hulló tá­nyérokat, a derékba tört szárakat! De látvány nélkül is érzékeltetik a számok a siralmas valóságot. Körülbe­lül 6 millió forint a káruk. A közel 20 mázsás ter­méskilátások, amelyek reáli­san ígérkeztek, egyik napról a másikra szertefoszlottak. Illetve lett belőle 6,2 mázsa hektáronként. Ez is úgy, hogy amit még meg lehetett menteni, általános iskolás gyerekekkel, tsz-tagokkal felszedették, megmentették. Régi megfigyelés, a baj nem jár egyedül. Másképp fogalmazva: esőstől jön. Az 1090 hektár őszi búza terü­letük csaknem egyharmadát, 300 hektárt az elmúlt téli rendkívül kemény fagy ká­rosította. Olyannyira, hogy ekkora területet szó szerint ki kellett szántani. Ott, hol termett már a gyenge ter­mőhelyi és kies éghajlati adottság ellenére 38 mázsa búza is hektáronként, idén szerény, 25 mázsás átlaggal kellett beérniük. S a vihar károsította a kukoricát is, a fagy pedig az almáskertjü­ket! A 74 hektár szalaszendi almáskertjükben idén mind­össze 70 vagon gyümölcsöt teremtek a fák. A kiesés 100 vagonnyi, s főleg a starking fajtánál jelentkezett. De ami megmaradt a fán, az is mi­lyen!? Deformált. Csupán 500 mázsát tudtak cseh ex­portra értékesíteni. A többi ipari célra, léalmaként kerül a Nyíregyházi Konzervgyár­ba. Az ürömben csekélyke öröm, hogy — ellentétben a napraforgó viharkárával — az alma tavaszi fagykárát téríti a biztosító. Így talán a gyümölcsös képes lesz nulla körüli eredménnyel zárni. Ám a növénytermesztés egyértelműen veszteséges! Olyannyira, hogy a kiesé­sek pótlására sem az állat­tenyésztés (elég a maga saját baja), sem a meglévő mel­léküzemágak (a tiszteletre­méltó igyekezet és eredmé­nyesség ellenére) nem képe­sek. A tavalyi esztendőt 3,6 millió forint nyereséggel zá­ró fulókércsi Üttörő Tsz bi­zony az idei esztendőt vár­hatóan 10—12 millió veszte­séggel zárja. Szegény embert még az ág is húzza. Kiss Ernő emlé­keztet, hogy amíg tavaly az államnak értékesített 350 vagon búza minden mázsája után 40 százalékos állami támogatást kaptak, ez a ked­vezmény idén 17 százalékra csökkent le. Csupán ez a változás többet kivesz a tsz zsebéből, mint a tavalyi nye­reségük. Nagyon kemény, száraz a föld idefent a végeken. A vetés, a szántás ottjártunk- kor erőlködve haladt, való­ságos rögtörő munka volt. Mindez elsősorban a sok­sok milliméter csapadék hi­ánya miatt. Az elnökhelyet­tes nem is volt biztos ben­ne, hogy a tervezett 1100 hektár terület mindegyikén földbe kerül a jövő évi ke­nyérnek való. A földnek eső kellene, az elvetett magnak ezenkívül még enyhe idő is. A csírázás, a kellő megerő­södés külső segítség nélkül nehezen képzelhető el. Litka — ritka, Fulókércs — fullad, kér, Szalaszend — szalad kend, Szemere — nem erre. Fáj — fáj. Más­milyen segítségre is rászo­rul ez a táj! Csak hát kér­dés: lesz-e időben elégséges eső, meleg... no és mind­az, ami ahhoz szükségelte­tik, mit úgy hívunk: népes­ségmegtartó erő, infrastruk­túra, termelési biztonság. Mi tagadás, az esőt, a me­leget könnyebb elintézni. (hajdú i.)

Next

/
Thumbnails
Contents