Észak-Magyarország, 1985. november (41. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-05 / 260. szám
1985. november 5., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Bükk-kötvények H a az embernek van egy kis megtakarított pénze, s napi kiadási gondok nem gyötrik, akkor hasznosítani próbálja, azaz befekteti. Butikot, lángossü- től nyit, vagy beszáll egy magánpanzió építésébe. De az ilyesmihez nincs mindenkinek kurázsija. Marad a jó öreg OTP, amely szerény, de tisztességes kamatot ad a betét utón. Üj lehetőséget kínál a kötvény. Az állampolgár bemegy a bankba, leszurkol tíz-, húsz-, százezer forintot és vár. Évente kap mondjuk 11 százalék kamatot, s néhány esztendőn belül — a megállapodásnak megfelelően — a kibocsátó visszafizeti a kötvény értékét. Az akciónak természetesen egyéb fortélyai is vannak . . . Mindezt azért mondjuk el, mert tegnap reggeltől négy új kötvény jelent meg a piacon, köztük — egynek véve, mert egy célt szolgál — a Bükk Áruház elnevezéssel forgalmazott értékpapír. A nagyáruházát Miskolcon kívánja megépíteni a Borsodi Iparcikk Kereskedelmi Vállalat és a Borsodi Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat. Az Állami Fejlesztési Bank területi igazgatóságainak és fiókjainak pénztáránál tegnap kezdődött a kötvények értékesítése, azaz Budapesten, Szegeden, Veszprémben, Pakson, Pécsett és természetesen Miskolcon. A hétfői miskolci pénztárnyitás csendben, fegyelmezetten zajlott le, az ügyfél- forgalom a nap folyamán sem haladta meg a szokásost. A bankigazgató dr. Kádár László elmondotta, hogy a mostaniakkal együtt eddig mintegy hatvan kötvényt bocsátottak ki, s a közvélemény megszokta, tudomásul vette ezt az új befektetési, pénzügyi tranzakciót. Már múlóban van az első időszak látványos eufóriája, de ez korántsem jelenti azt, hogy ne számíthatnának vevőre a Bükk-kötvények. Óvatos becslések szerint a 75 millió forintos értékben kínált értékpapíroknak várhatóan egyharmada kel el majd Miskolcon, illetve Borsodban. De nem is ez a lényeg. A fölös lakossági pénzek bevonása nélkül aligha lenne közeli remény a régen várt Marx téri áruház megépítésére. Ugyanis •— és ez a kötvény haszna — a magánszemélyek megtakarítása közvetlenül finanszíroz majd egy végül is produktívnak minősíthető beruházást. Az állampolgárnak biztos helyen van a pénze, s a jelen esetben 11 százalékos évi kamat sem megvetendő. Jól jár a vállalat is, hiszen még így is „olcsóbban" jut pénzhez. mintha közvetlenül a banktól kérne kölcsönt. És van ennek az akciónak egy korántsem financiális, sokkal inkább érzelmi oldala is. A miskolci kötvénytulajdonos szinte napról napra nyomon követheti, hogy megtakarított forintjai hogyan hasznosulnak, ha majd emelkednek a falak, s tető alá kerül az áruház. A bonyolító szerepre vállalkozó bank is megkapja a maga percentjét, hiszen már él és működik az úgynevezett kötvénypiac. A kötvény ugyanis bármikor visszaváltható, s a másodlagos forgalmazásért két százalékot kasszíroz a pénzintézet. Jelenleg mintegy tízféle, egymástól némileg eltérő feltételű értékpapír kapható, s természetesen más-más a kötvények napi árfolyama. Pénzügyi berkekben nem titok, hogy az eddigi, döntően kedvező tapasztalatok nyomón ésszerűnek látszik közelíteni a kötvénykibocsátás és -forgalmazás szabályait a klasszikus részvényéhez. Azaz a vásárló nem fix ösz- szegü kamatot kapna majd, hanem „együtt sír, együtt nevet” alapon a kibocsátó szerv gazdálkodásától, a pénzügyi ügyességétől függően osztozva a kockázatban és a haszonban, osztalék jellegű, s mindenképpen változó kulcsszámú kamathoz jutna. (A Piértnek egyébként már ilyen feltételű kötvénye van.) És végezetül, de nem utolsósorban : a kötvényjegyzés titkos. Ezért is nem szólaltattuk meg a tegnapi premier egyetlen szereplőjét sem. A pénztáros csak a bankókat számolja meg, a személyi igazolványra nem kíváncsi... Brackó István Kemény talajon Még a négyfejü ekével 0 és a nagy teljesítményű John Deer traktorral is nehéz megművelni ezt a hegy alatti táblát Olaszliszka közelében. A talajmüvelés kulcsmunkája már a tavaszi vetéseket szolgálja, hiszen a megforgatott táblába legfeljebb áprilisban kerül csak mag. A kötött talaj alaposan megnehezíti Kéméndi Istvánnak az olaszliszkai Béke Termelőszövetkezet traktorosának munkáját. Fotó: Morvay Tamás Kerámia szalontáról A képen: Készül a miska- kancsóA Borsod Megyei Építőanyag-ipari \Aállalat hejősza- 0 lontai üzemében a hetvenes évek végén, 1979-ben kezdték meg a kerámia gyártását. Az induláskor Kása Klára népi iparművész irányításával, öt dolgozó sajátította el a mezöcsáti motívumokat. Az üzem azóta töretlenül fejlődött, jelenleg 175-féle kerámiát készítenek. Nagyobb tételeket és kisebb megrendeléseket egyaránt vállalnak az üzemben, ahol ettől az évtől exportra is dolgoznak. Október közepétől 24 ezer darab kerámiát szállítottak a világ különböző országaiba, köztük Ausztriába, az NSZK-ba, az NDK-ba, a Szovjetunióba, Csehszlovákiába. Jelenleg az NSZK-ba megrendelt áruk gyártása folyik, havonta mintegy tízezer darabot exportálnak belőle. Az egykori mezöcsáti fazekasok hagyományait megtestesítő kerámiák értéke megközelíti a 10 millió forintot, amit mintegy 73 fős létszámmal készítenek. A dolgozók hetven százaléka fiatal, akiknek átlagéletkora harminc év körül van. Az üzemben tevékenykedő tervezők Horváth Kálmán irányításával készítik az ízlésesen kivitelezett bu- tériák, miskakancsók, gyertyatartók és egyéb keresett kerámiák rajzait. L. L. Fotó: Kovács Endréné Szegedi mamut Barcikán, avagy... Évekkel ezelőtt Miskolcra kellett beutazniuk gyümölcsfacsemetéért — a létszámban esztendőről esztendőre gyarapodó — kazincbarcikai kertbarátoknak. Ez nemcsak többletidőbe és többletkiadásba került; a szaporítóanyag szállítása vonaton, autóbúszon, de még személy- gépkocsival is nagyon körülményes volt, nem kevés bosszúsággal járt. Hogy ezek a gondok megszűnjenek,! négy éve faiskolai lerakatót létesített Kazincbarcikán. a strand melletti kertészeti telephelyen a helyi városgazdálkodási vállalat. Mondani sem kell, a döntést osztatlan sikerrel fogadták a barcikai és a környékbeli kistermelők. Ősszel, tavasszal gyakori vendégei a telepnek, amely azóta minden évben kinyitja kapuit, s gazdag, a helybéliek igényeit figyelembe vevő választékkal várja vásárlóit. Így van ez az idei őszön is. Erről minap személyesen győződtünk meg. Az egyes fajokon belül érési sorrendet, sőt porzófajtákat figyelembe véve, egész fajtasorokat kínálnak. Például cseresznyéből kapható a korai Pomázi hosszúszárú, Jabolay, illetve a későbbi érésű, be- raknivaló Germersdorfi óriás és a Bigarreau hurlat. Körtéből különösen sok fajtával találkoztunk: így a legkorábbi Arrabitka G.-vel, a nagyon ritkán beszerezhető Avranchesi jó Lujzával, az újdonságnak számító Kornéliával, s a régi, bevált fajtákkal, a Clapp kedveltjével, a Hardy vajjal, a Téli esperessel és a Hardenpont téli vajkörtével. Az őszibarackfajták szinte mindegyike márka. Aki „őszibarackszakértő”, azoknak a nevek: Champion, Aranycsillag, Jerseyland, Madeleine pouyet, Mariska, Blazing gold, mindent elárulnak. Kajsziból a Magyar kajszi C 235-ös a legjobb, de van Paksi magyar, Ceglédi óriás, Budapest, Szegedi mamut is. A szilva iránt érdeklődők figyelmét két fajtára hívnánk fel külön is. Az egyik a régen nem kapható, igénytelen, de kiváló zamatú Zöld ringló, a másik egy új, jugoszláv fajta, a Cacanska lepo- tica, a Csacsaki szép. Ez utóbbi ellenálló fajta, augusztus elején érik, igen nagy gyümölcsű, bőven termő, öntermékeny fajta. Szó szerint újdonság. S ha már az újdonságoknál tartunk ... Nyilván sok kertbarát örül Barcikán is annak, hogy például kapható naspolya, konstantinápolyi birs és törökmogyoró, hogy csak néhány különlegességet említsek. A szaporítóanyagot forgalmazó városgazdálkodási vállalat kertészeti szakemberei jól tudják, a gyümölcsfatelepítés optimális ideje az ősz, ezért igyekeznek minél több nap nyitva tartani, hogy a kertbarátok még a tartós fagyok beállta előtt beszerezhessék és eltelepíthessék a szükséges facsemetéket. Így november 7-én, 8-án, 9-én, vagyis a háromnapos ünnepen is nyitva tartanak. Valószínű, hogy érdeklődőben nem lesz hiány. (ha) KGST-élelmiszerprogram A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának tagállamai felismerték: az élelmiszer-ellátást egy-egy ország saját erőből csak jelentős többletköltséggel tudja megoldani. Közismert, hogy a szocialista országokban jelenleg sem mennyiségben, sem minőségben nem kielégítő az élelmiszer-termelés. Ez annak ellenére így van, hogy az elmúlt húsz évben a közösség országai erőteljesen növelték részesedésüket a világ agrártermeléséből: jelenleg a világ gabonatermelésének 19, a cukorrépa- és a hústermelésnek 45—46. a tejtermelésének 28 százalékát adja. Egyidejűleg azonban nőtt a térség importtól való függése, mert különösen az állati eredetű termékek előállításában elmaradt az élei miszer-termelés a növekvő fogyasztási igényektől. A bécsi székhelyű Nemzetközi Gazdaságkutató Intézet pozitívan értékeli, hogy az idén Kelet-Európában a kedvező terméseredmények jóvoltából javul az önellátás. A KGST országai a hetvenes évek elején gabonaszükségletüknek mintegy 90 százalékát fedezték saját forrásból, tíz évvel később már csak 84 százalékát, amit a kedvezőtlen időjárási viszonyok mellett főként az agrárpolitika hiányosságai okoztak. A legtöbb országban csak a nyolcvanas évekre érlelődött meg a felismerés, hogy alaposan át kell értékelni a korábban mostohán kezelt agrárgazdaság jelentőségét, változtatni kell a sok évtizedes beruházási szerkezeten. Ennek a valóságos „agrárfordulatnak” a keresztülvitele napjainkra azért is különösen nehéz feladattá vált, mert rohamosan nőtt ff fejlesztés költségigénye. A mezőgazdasági fejlesztés az iparosítás korszakába jutott — ez indokolja a költségemelkedést. Szovjet szakemberek számítása szerint is például a gépvásárlások, az ipari nyersanyagok drágulása felerészben indokolja a termelői költségek növekedését és azt eredményezi, hogy romlik a mezőgazdasági termények önköltsége és a felvásárlási árak közti viszony, lanyhul a termelői érdekeltség. A korszerű technológiák elterjesztését, a fogyasztás szerkezetének javítását, a kölcsönös élelmiszer-szállítások növelését, a mezőgazdaság anyagi, műszaki bázisának kiszélesítését határozta el a tavalyi moszkvai tanácskozáson a KGST leg-- főbb vezetői testületé. E feladatok óriási fejlesztési igényeket támasztanak á tagországokkal szemben. A jelenlegi külgazdasági helyzetben ugyanis a mezőgazdasági behozatalra rendszeresen rászoruló országokban emelkednek az élelmiszerimport költségei, de növekednek a kemény devizakiadások a saját szükségleten felül termelő országokban, Bulgáriában és Magyarországon is. A különbség mindössze any- nyi, hogy ez utóbbiaknál a mezőgazdasági gépekre, a műtrágyára vagy a növényvédő szerre fordítható tőkés valuta mennyisége jelenti a fejlesztés korlátját. A szocialista országok közgazdászai egyebek között ezzel magyarázzák, hogy „gyengült a kölcsönös mező- gazdasági terménycsere”, vagyis, hogy a KGST-orszá- gok önellátási céljával gyakorta kerül ellentmondásba a konvertibilis devizáért való élelmiszer-eladás, a „kemény” áruk szigorú szem- beállítása a kölcsönös áruforgalomban. A KGST-tag- országok e dilemma feloldását abban látják, hogy „biztosítani kell az exportőr országok számára az ösztönzés gazdasági feltételeit”, amivel kiküszöbölhetők az együttműködés e zavarai. A ter- ményértékesítéshez fűződő érdekeltség fokozásától remélhető. hogy megoldódnak a gyatra minőségből, a szállítási határidő-elcsúszásból, a keresett, „kemény cikkek” hiányából, vagy a tőkés piacra történő értékesítésből fakadó gondok. Szakértők szerint a tagországok szállítási kedvét a fejlesztés közös finanszírozásával is lehetne fokozni. Az alma. vagy a hús vásárlója is érdekelt abban, hogy javuljon a szállítások színvonala és ezért ö is részt vállalhatna a szállító ország hűtőházi láncának vagy szállítási parkjának bővítésében. Másrészt — a szakemberek szerint — előre lehetne lépni az árrendszer korszerűsítésében. A KGST-tagorszá- gok az agrárkülkereskedelemben is az általános árképzési elveket alkalmazzák, vagyis a termények szerződéses árai alapjául a megelőző évek világpiaci árainak állagát veszik. így az elmúlt évtized mezőgazdasági árai is magukon viselik két olaj- és nyersanyag-árrobbanás hatását, de az agrárárak csak mérsékeltebben követték a mezőgazdasági termelőeszközök drágulását. Szélesebb körben lehetne alkalmazni az ösztönző, idényjellegű árakat, ami a friss zöldség és gyümölcs szállítása, termelése időtartamának meghosszabbodását eredményezheti. A beruházási, termelési együttműködés, a közös anyagi áldozatvállalás nemcsak a termelői kedvet javítja, de bővíti a vevő vásárlási lehetőségeit is, így valamennyi tagországnak érdeke. M. .1.
