Észak-Magyarország, 1985. november (41. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-30 / 281. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG * 1985. november 30., szombat Beszélgetés A. G. Kornyilovval, a Vologda megyei tanács elnökével Ha barát kopogtat, asztalhoz ültetjük. Borral, kenyérrel, jó szóval tartjuk. Koccintás és disputa közben emlékezünk és tervezünk, együtt mosolygunk örömével és átérezzük gondját. A baráttal lehet évödni, viccelni és a barátra lehet számítani szorult helyzetben. A barátot illik köszönteni születése napján és a baráttal szemben időnként megengedhetünk magunknak kisebb ugratásokat, sőt az igazán jó barátságok még a kemény kritikát is kiállják. Az igazi barátságok történetéhez kevés a papír, botladozó a szó... gesztusokban mérhetők a legjobban. Mégis, néha beszélnünk kell a barátságról, mert vannak generációkat összekötő, generációkon át tartó barátságok, melyekben egymásra öröklődnek az értékek. Miskolc város felszabadulásának évfordulójához közeledve, ezért hívjuk a barátság asztalához vologdai testvéreinket. Az elmúlt napokban megyénkben járt testvérmegyei delegáció élén üdvözölhettük Miskolcon Alelc- szandr Grigorjevics Kor- nyilovot, a Vologda Megyei Tanács elnökét. A zsúfolt hivatalos programok általában nem sok időt hagynak egy előre nem tervezett beszélgetésre, a Vologda Megyei Tanács elnöke mégis szívesen szakított időt arra, hogy kérdéseinkre válaszojlon. — Kornyilov elvtárs évekkel ezelőtt járt már megyénkben a Vologdai Területi Pártbizottság másodtitkáraként. Milyen változások jellemzik azóta a vologdai ipari, mezőgazdasági üzemeket, a testvérmegye lakóinak életét? — örömmel mondom el, hogy a vologdai terület gazdaságai az elmúlt öt év alatt számottevő fejlődést érlek el, több mint húsz százalékkal nőtt a termelés az előző tervidőszakhoz képest. A gazdaság egészében 23 százalékos termelékenység- emelkedést mutathatunk fel, és ez az iparban ifi százalékos. Jelenleg minden figyelmünket a mező- gazdaság fejlesztésére fordítjuk, ezen belül is a hústermelésre, a termékfeldolgozásra. — Milyen volt az idei esztendő? — Az 1985-ös év nagyon sok gondot okozott nálunk, mert még a mi viszonyaink között számítva is, igen kemény volt a tél és nagyon csapadékos a nyár, így a tervezett termésátlagokat ebben az esztendőben nem értük el. A hektáronkénti gabonatermés átlaga három mázsával maradt alatta a tervezettnek, kevés burgonya termett, gyümölcsből is kevesebbet takaríthattunk be, mint amennyit szerettünk volna. Ám a csapadékos idő kedvezett a takarmánytermelésnek, ebből most bőven van és ennek kedvező hatása megmutatkozik a tej- és tojástermelés rekordjaiban. — Mint tanácsi vezető, hogyan összegezné a területfejlesztés utóbbi éveinek törekvéseit? —• Ipari létesítmények egész sorát építettük fel a XI. ötéves tervben, emellett gazdagodott a szociális intézményhálózat is. Új kórházak, gyermekintézmények készültek el az utóbbi években és a tervidőszakban 2,5 millió négyzetmétert kitevő lakást adtunk át. Dinamikusan fejlődött a vasúti, közúti és a légi közlekedés, területünkön figyelmet érdemlően nőtt az iparban, a mezőgazdaságban dolgozók jövedelme. Településfejlesztési munkánkban első helyen áll a lakásépítés. Ehhez a programhoz mi is szeretnénk megnyerni a lakosság hatékonyabb hozzájárulását. Szorgalmazzuk, hogy a kolhozok és a szovhozok minél több új otthont építsenek fel. — Kornyilov elvtárs borsodi beszélgetései során többször beszélt arról, hogy az SZKP kongresszusára való felkészülés sokirányú feladatai jelen vannak a tanácsi munkában is. — Elsősorban arra gondolok, hogy a jövőben tovább növekszik majd a tanácsok önállósága, es általában jobban számítunk a helyi kezdeményezések kibontakoztatására. A fejlődés, a korszerűsítés a helyi államigazgatási munkát sem kerüli el. Visszatérő rendszerességgel kölcsönösen kicseréljük tapasztalatainkat a borsodi tanácsi vezetőkkel, a megyeszékhely és a kisebb települések vezetőivel, mert ez mindegyikünk számára hasznos. Másrészt úgy van ez, hogy a régi barátoknak különben is mindig van különösen szakmai, tanácsi kérdésekben fontos mondanivalója egymásnak. Vologdaiak, cserepoveciek, azok, akik már jártak Borsod megyében és itt barátokra leltek, azzal az útra- valóval köszöntek el tőlünk otthon, hogy tolmácsoljuk köszönetüket a baráti érzelmekért, ami ittjár tűkkor a fáradhatatlan kalauzolásban, segítőkészségben mutatkozott meg. Neveket soroltak ipari üzemekből, termelőszövetkezetekből, azok neveit, akikkel baráti nyíltsággal kicserélhették gondolataikat, szakmai ismereteiket. Alapvetően magam is ezt látom a legfontosabbnak barátságunk fejlődésében: minél többet tudunk egymásról, a munkánkról, vágyainkról, örömeinkről, kultúránkról, annál közelebb kerülünk egymáshoz. Nagy József A csipke hópelyheket idéz. Vologda asszonyai évszázadok óta pörgetik a horgolótűt, és a vékony fonallal kirajzolják az Ar- hangelszktől Jaroszlávig, Cserepovectől Vologdáig tartó erdők, mezők újra- és újraéledő világát. Ebben a tipikusan orosz tájban már a 12. században építették a faházakat és ka- ravánutakat, mesterek formálták a nyírfákat, hol ivócsanaknak, hol halászcsónaknak, nagy erejű kovácsok pengették a vasat az üllőn, hol fejszéket, hol hazát védő kardokat edzve az ütések alatt. A kemény vidék kemény embereket szült, és itt esett át emberi és elvi nagy próbatételén több száműzött: Lenin testvére, Marija Uljanova, a szovjet hatalom későbbi diplomatája és publicistája; V. Vo- rovszkij. Itt tanult bölcsességet, kitartást Batyuskin, a költő, Gilarovszkij, az író, itt álmodott először a November végén a testvérmegyei kapcsolatok keretében a Vologda Megyei Pártbizottság meghívására pártdelegáció járt a szovjetunióbeli Vologdában. A küldöttséget Fejti György, a megyei pártbizottság első titkára vezette. Tagjai voltak Schmidt Zottánné, a Diósgyőri Gépgyár dolgozója, Újlaki Miklós, a Borsodi Szénbányák Vállalat vájára, a megyei párt-végrehajtóbizottság tagjai és Mészáros László, a pártbizottság munkatársa. A küldöttség tagjai közül csillagokról Beljajev, az űrhajós, és itt vezette először rohamra képzeletét G. Vasziljev, a világhírű Csa- pajev-film rendezője. A kereskedőutak — Szentpétervár felépülése után — elkerülték Vologdát és szerencsére nem esett a város’ a hadiutak gyújtópontjába, ám a terület több száz fia fogott fegyvert a nagy honvédő háború Kaukázustól Leningrádig terjedő frontszakaszain. Hősi emléküket örökmécsesek őrzik, világítják. Vologda mai fiai a Cse- repoveci Acélműben birkóznak az anyaggal, a tűzzel 1955 óta. A diósgyőri Lenin Kohászati Művek testvérvállalata a világ 50 országába küldi termékeit. Hajókba, hidakba, bányákba, vasutakba építik be a kohók, acélművek termékeit, s ezek a hajók, vonatok viszik a vologdai emberek szakértelmét, tudását, szorgalmát... azt a Schmidt Zoltánnét kértük meg: válaszoljon kérdéseinkre, szóljon tapasztalataikról. — Mindössze három napol töltöttünk Vologdában, de így is sok mindent láttunk ebből az országnyi megyéből, hiszen területe 146 ezer négyzetkilométer. Két nagy városukban, Vologdában és Cserepovec- ben, ezenkívül egy mező- gazdasági szövetkezetben jártunk. — Vologda és Cserepo- vec teljesen más karakterű két város. Milyen benyomásai voltak a városokról és a meglátogatott nagy ipari vállalatokról? — Vologdában különösen megfogja a látogatót a sok emlékhely, amely a történelmet idézi. Régen a XV—XVIII. században e város nagy kereskedelmi központja volt az orosz birodalomnak. A hajózható folyók lehetővé tették a hajóépítő ipar korai meghonosodását. Minden emléket, emléktöredéket nagy gondossággal őriznek a régi századokból éppen úgy, mint a század elejéről. Például az a ház, ahol Lenin nővére és édesanyjuk volt száműzetésben, ma gyakran látogatott múzeum. Vologda is rendelkezik nagy ipari vállalatokkal — golyóscsapágygyá- ruk Európában az egyik legnagyobb — Cserepovec- ben mégis szembetűnőbb az ipar dinamikája. Méretei láttán is lenyűgöző a cserepoveci kohászati kombinát, amelyben 44 ezer ember dolgozik, és most fejezik be Európa legnagyobb kohójának építését, három és fél millió tonna nyersvasat állít majd elő. Tapasztalhattuk: milyen munkaszeretetei, ami nemcsak a kemény kohászokat, hanem asszonyaikat is jellemzi. A hengerészek, acélgyártók asszonyai a lengyárban, a csipkeműhe- helyekben végzik feladataikat, és a kezük alól kikerülő vásznak és csipkék a Szovjetunió számos vidékén díszítik az asztalokat. Vologda város utcáit járva, nemcsak az üzletek, hanem a történelmi időket Idéző táblák feliratait is sűrűn olvashatja az utazó. A „kinő”, a „teatyer”, az „unyivermág” neonok mellett több helyen szembe- ötlik a könyvtár, a múzeum, a szálloda'7 vendéghívogató táblája. A színházban megfordultak már miskolci művészek is, miként az ottani társulat eljutott hozzánk. A múzeumokban nemcsak a világhírű ikonok, hanem a modern pik- lúra nagymesterei is megtalálhatók, és a szállodák, éttermek pincérei a hagyományos orosz ételek mellé akár tokaji bort is tudnak kínálni. A barátság asztala így teremt újabb és újabb találkozókra alkalmat. És ezt az asztalt hol Miskolcon, hol Vologdában terítik meg. A diósgyőri kohászok és gépgyártók mellett a kultúra munkásai is megismerkedhettek egymással az elmúlt években. A vasúti kerékpárok eljutottak a vologdai pályaudvarra, de nagy becsnagy gondot fordítanak a dolgozóik szociális ellátására. Saját üdülőjük, kórházuk, sok bölcsődéjük és óvodájuk van. Egy nagy sportkombinátot is működtetnek jégpályával, uszodával. Büszkén mutatták, hogy szinte minden üzemben van egészségügyi bázis és szauna. Náluk is nagy gond viszont a lakáshiány, most kezdik el egy új városrész építését, amelynek a tervek szerint 200—250 ezer lakosa lesz. Az ipar dinamikus fejlődését érzékelhettük az Amafosz Egyesülésben is. Fiatal — 34 éves — vezér- igazgatójuk V elmondta, hogy jövőre a vállalat egy új, a gazdálkodás önállóságának erősítését szolgáló kísérletben vesz részt. — Világhírű a vologdai csipke. Bizonyára ellátogattak a csipkegyárba is. — Hat és fél ezer dolgozója van a vologdai Sznye- zsinko Csipkegyárnak. Hatezren bedolgozók. A világ minden részébe exportálják a len alapanyagból kizárólag kézi technikával készült csodálatos csipkekölteményeiket. — A megye klímája nem kedvez a mezőgazdaságnak. Milyen tapasztalatokat szereztek e téren? — A klíma valóban nem kedvez a mezőgazdálkodásnak. Vologda megye területének kétharmadát erdőségek borítják. A mocsaras, tundrás szinte átha- lolhatatlannak tűnő területeken speciális, nagy teljesítményű erdőirtó gépek segítik az ott dolgozók munkáját. Földművelésre alkalmas szántóterületek csak a megye déli részén találhatók. A gazdálkodás feltételei azonban i ti is ben őrzik a megyénkben élő képzőművészek alkotásait is a vologdai múzeumok. És a bekeretezett képek mellett a modern világ új művészete (a film Is) ott volt az ajándék- csomagokban, amikor például a mozisok kínálták egymásnak megismerésre a két nép filmművészetét. Vologda utcáin több gyermek forgatja a bűvös kockát. A kibernetika, az űrtechnika világában eligazodni akaró új nemzedéknek kedvenc játéka a magyarok kockája. Amikor a logikát próbára tevő játékot forgatják, talán az e vidéken tanult repülőgéptervezőre, Iljusinra gondolnak ... és bár nem valószínű, hogy valamennyi mai gyermek a felhők fölé tud emelkedni egyszer, a vologdai szülők sokat tesznek azért, hogy fiaik, lányaik életben tartsák a cserepoveci kohók tüzét, hosszú időkig szőjék a barátság lenvásznát, és testvéri mosollyal üljenek a közösen megterített asztalhoz. Szendrci Lőrinc igen mostohák, jellemző, hogy tíz hónapig tart' r ír fagyveszély. Mi egy kiemelkedő teljesítményeket nyújtó szövetkezetben, a „Rogyina” kolhozba# jártunk. Eredményeiket tré- fásan-meghökkentően így foglalták össze. Csak eny- nyi: háromszor öt. Tudniillik ötezer liter tej, öt tonna gabona és ötmillió rubel nyereség. Az elnök nem véletlenül kapott kétszer állami díjat. — Schmidt Zoltánná gyakorló politikus, a megyei párt-végrehajtóbizottság tagja. Milyen tapasztalatokat szerzett Vologda megye társadalmi-politikai életéről? — Tanulságos időszakban jártunk Vologdában. Ismeretes, hogy országszerte készülnek a párt XXVII. kongresszusára, most folynak a pártértekezletek. A tájékoztatók nyomán azt tapasztaltuk, hogy nagy az aktivitás. A gazdasági kérdések szerepelnek előtérben, főként a munka termelékenységének a növelése. Pontosan a genfi csúcs- találkozó előtti napokban jártunk testvérmegyénkbe. Nagy érdeklődéssel találkoztunk. Az volt a benyomásunk, hogy a szovjet emberek enyhülést várnak, de nem számítanak gyors változásra. Először jártam a Szovjetunióban, Vologdában. Nagy hatással volt rám a vologdaiak vendégszeretete. Szívmelengető, amilyen komolyan veszik és ápolják a magyar—szovjet barátságot, a testvérmegyei kapcsolatokat. Túl azon, hogy számon tartják, megörökítik a politikai, kulturális, gazdasági delegációk látogatásait, megkapó, amilyen őszintén érdeklődnek munkánk, sorsunk alakulása iránt. Végig úgy éreztük, hogy a vologdaiak az emberi, baráti kapcsolatokban végtelenül nyitottak. Nagy Zoltán // Őszintén érdeklődnek inkánk, sónk iránt Beszélgetés Schmidt Zoltánnéval, a Vologdában járt pártküldöttség tagjával Az ősi orosz építészet remeke, Vologdóban
