Észak-Magyarország, 1985. november (41. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-30 / 281. szám
1985. november 30., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 9 Munka és tisztesség — Pályafutásomban nincs semmi rendkívüli — mondta beszélgetésünkkor Tóth József —, képességeim alapján és a lehetőségeken belül igyekeztem mindig a legjobban dolgozni. Életútját részletesebben is megismerve arra gondoltam, hogy pályafutásában talán az a rendkívüli, hogy a fényes szelek nemzedékéhez tartozó sok pályatársa ugyancsak meggyengült egészséggel érte el nyugdíjas éveit. az SZMT most nyugalomba vonult vezető titkára pedig az egykori kovácslegény vasegészségét — ma már persze kicsit testesebben — megőrizve tekint a csendesebb nyugdíjas időszak elé. A megérdemelt pihenés évei következnek, persze korántsem munkátlanul, hiszen jó néhány társadalmi tisztsége maradt, amelyek értelmes elfoglaltságot jelentenek számára. Bizonyára nem is tudná másképpen elképzelni az életét, hiszen tizenévesen eljegyezte magát a mozgalommal. Pályafutása tipikus, ha a felszabadulás után indult, s a fordulat éveiben lendületet kapott, s a később sem megtorpanó generáció más munkáspolitikus tagjaihoz hasonlítjuk. Persze, nehéz hasonlítani, hiszen az emberek saját létükkel, személyes életükkel élik meg a történelmet. Tóth József sokgyerekes diósgyőri munkáscsalád fiaként született. Nehéz életük volt és sok sorstársához hasonlóan a nyári szünetekben ő is a vasgyári villamosvasút, meg a perecesi út építésénél krampácsolt. Miután kitanulta a kovácsmesterséget és belekóstolt a hen- tességbe is — mivel a mestere gyógykovács is volt — természetes volt, hogy gyárista lesz. A Diósgyőri Gépgyárba, az akkori Űjgyárba került, ahol természetesen belépett a szakszervezetbe és a pártba, közelebbi kapcsolatba került a munkásmozgalommal. Már akkor is jónevű, ma már híres-neves vasgyári szakik nevét említette, akikből később országgyűlési képviselő és vezérigazgató lett. Velük dolgozott, ők nevelték, tanították nemcsak a szakmára, hanem a munkásember tisztességére is. Mint ahogy édesapja is, akinek több évtizeddel később is eszében tartotta, soha el nem tiagyta útravalóját: „Fiam, bármilyen vezető beosztásba kerülsz, úgy dolgozzál, hogy a régi munkatársak — ha úgy hozza a sors — visszafogadjanak a gyárba.” A tanácsot megfogadta és bárhová került — márpedig a felszabadulás után az ő életében is felgyorsultak az események —, mindig így dolgozott. A párt javaslatára 1947-ben az akkori Csille Szövetkezetbe, később a Népbolt Vállalathoz, majd a Gyümérthez (a mai Zöldért elődjéhez) került. Volt felvásárlási főnök, főraktárvezető, osztályvezető, később igazgató. Katona volt és tisztként bent akarták tartani a hadseregben, de nem vállalta. Amikor 1951-ben hazajött, a sátoraljaújhelyi pártiskolára került, és ott is tartották előadónak. Később a megyei pártbizottság munkatársa, majd osztályvezető-helyettes lett. Azok az ötvenes évek ... Közelmúltunknak ez a szakasza a történelmi horderejű változások időszaka volt, nagy történelmi tanulságokat hordozó hibákkal. Amikor Tóth Józseftől azt kérdeztem, hogy mi volt életében a legnehezebb, két dolgot említett. Egyiknek az indulás éveit, amikor fiatal, tapasztalatlan munkásként egy egészen más területen lett párttitkár, és vezető, másiknak ; az ellenforradalmat mondta. Beszélt az ötvenes éveknek arról az időszakáról, amikor hittel és lelkesedéssel járta a falvakat, agitált és segítette a begyűjtést. Hiszen verseny volt, és az volt a tét. hogyha ennyi és annyi sertést, vagy gabonát be- gyűjtenek, akkor a megye az elsők közé kerül az országban. Persze, a nemes és jó célok érdekében is előfordult azonban, hogy hibás módszereket is alkalmaztak, de néha talán már a célok is eltorzultak. De tiszta letkiismerettel idézi fel a nehéz időket. Amikor vállalati igazgatóként 1600 forintot keresett — akkoriban nagy pénzt —. pártmunkásként 950 forintot vitt haza, a felesége azt kérdezte tőle: a pártban havonta kétszer fizetnek? Bizony, csak egyszer fizettek. Szegény emberként agitált az új világ mellett. Az ellenforradalom alatt védte a nép hatalmát, az élete is veszélyben volt. Nem szívesen beszélt ezekről a hetekről, de annál többet a konszolidációról. Az ellenforradalom után vörösdiplomával végezte a pártfőiskolát, majd élete egyik, talán legszebb időszaka következett. A Sátoraljaújhelyi Járási Pártbizottság első titkára lett. Ezekben az években raktuk le a szocializmus alapjait — olvashatjuk a történelemkönyvben. A párt és a szocializmus megújulásának és megerősödésének időszakában járási párttitkárként a gyakorlatban, az emberekkel közvetlen kapcsolatban naponta lemérhette munkája eredményeit. Az újhelyi évek után 1968-ban lett a Szakszervezetek Megyei Tanácsának vezető titkára. Az új gazdasági mechanizmus bevezetésének időszaka volt, sok szép feladattal. Mostanában nyugdíjba vonult munkatársait említette, akikkel a feladatokat megosztva, kialakították a szakszervezeti mozgalom megyei irányításának munkamódszereit, munkastílusát. Tagja lett a megyei pártbizottságnak, végrehajtó bizottságnak, később a SZOT elnökségének. A múllkorában mérlegel készített, miszerint órákban sosem számolt munkaidejének felét különféle értekezleteken, tanácskozásokon töltötte. Volt olyan időszak, amikor hét testületnek volt tagja. Sohasem volt ellensége az újnak. Ezekben az években, ha elment a SZOT-ba, már volt, aki így fogadta: na megjött a borsodi újító. Tudta, hogy az élet. a gyakorlat változásai megkövetelik a mozgalmi munka megújulását is. Jó munkatársai voltak és jó kapcsolatokat épített ki az állami és a társadalmi szervekkel. Sokat vitatkozott, de meg lehetett győzni, és vezetőként sem ragaszkodott körömszakadtáig a maga vélt igazához. Szerencsés embernek tartja magát, hiszen mindig azt csinálta, amit szeretett. Sokszor el akarták vinni a fővárosba, különböző vezető tisztségekbe, de úgy vélte, hogy itt a helye a megyében. Az SZMT-nél töltött tizenhét év alatt és a közelmúlt választásain a testület is megfiatalodott. Tisztségében magasztalták, de úgy vélte, helyesebb, ha még jó erőben, fiatalabbaknak adja ál a stafétabotot. Nyugalomba vonulása alkalmából a Szocialista Magyarországért Érdemrenddel tüntették ki. Munkássága alatt részletes feljegyzéseket nem készített, emlékiratokat nem akar írni. Napjaink gondjairól, feladatairól azt mondta, úgy érzi, hogy az idősebb generáció jobban megedződött és ezért talán köny- nyebben éli át a mostani éveket. Nehezebb időket már megéltünk, de bonyolultabbat talán még nem — mondotta. A lényeg a részletekben van. Csak úgy jutunk előre, ha a részletekre is ügyelve dolgozunk; így áll össze és lesz kerek az egész. Persze, ez — ha úgy tetszik — dialektikus logika, nem azt jelenti, hogy el kell veszni a részletekben. De azt igen, hogy mindenki naponta tisztességesen végezze el a munkáját. Mint ahogyan ő tette ... Petra József A „Bükk ékköve" 55 éves 1942-t mutatott. Húsz évvel később. 1962. augusztus 25-én fiatal írókkal néA Palotaszálló titkai pesedett be a ház. Főként arról vitatkoztak a résztvevők. hogy ki számít fiatal írónak . . . József AttiA Palota-szálló társalgójában nagy az élet. Van, aki a frissen kötött ismeretséget bővíti barátsággá, akad, aki sört kortyol, más pedig levelet ír, haza. Mint általában mindig, most is telt ház van. A vendégek száma 310, s nincs megye az országban, amelynek lakói — a szakszervezeti beutaló jóvoltából — ne képviseltetnék magukat a rövid történetében is viharos múltú épületben. Nemcsak pihenésre, hanem emlékezésre is csábít ez a hely. A hó, mint a közelítő tél megtépázott hírnöke, csak a napfénytől védett szögletekben maradt meg. Lillafüreden sok ilyen hely van. Csendes a táj, moccanatlan a Hámori-tó tükre is, a vízesés sem felesel a nyárról ittmaradt madárfüttyel. Szinte már szentségtörésnek számít, ha eg.v-egy autóbusz brummog át az alagúton. énekelte a „Kisperjésen lakom én kint, a pusztai karámba ...” kezdetű dalt. A korabeli sajtó dicsért is, fanyalgott is, de végül is úgy voltak a „Bükk ékkövével”, hogy ha már megépült, akkor legalább hasznosuljon. A szálló egyébla emléktáblájára — a tokaji írótábor lillafüredi portyájának jóvoltából — minden évben legalább egyszer friss koszorú kerül. A jeles eseménynek szemlélői, tanúi a szálló vendégei is. A vendégA Palotaszállót az a Lux Kálmán tervezte, akinek nevéhez többek között a Vajdahunyad-vár restaurálása és a visegrádi palota feltárása fűződik. Báláz 1961-ben elhunyt Ybl- díjas a Műemlékek Országos Bizottságának vezető építészeként is tevékenykedett, műve egyetlen műemlékkatalógusban sem szerepel. Az építészközvélemény elfuserált lovagvárként tartja számon a Mátyás korabeli stílust utánzó épületet. A palota egyébként rekordidő alatt épült fel. Az első kapavágás után három évvel, 1930 pünkösdjére tűzték ki a megnyitót. A diósgyőri kapui vámsorompónál 1930. június 7-én, 621 francia, német, török, cseh, amerikai, angol rendszámú autó haladt el Lillafüred irányába. A csabai kapunál 420 gépkocsi után rótták le a 68 fillér kövezetvámot. Minden szobát lefoglaltak, tele voltak a környék magánlakásai is. Tizenötezer vendég számára főztek, s a temérdek étel másnap estig mind elfogyott. Az ötvenöt évvel ezelőtti avatóünnepségen, a várakozással ellentétben, gróf Bethlen István nem vett részt. A miniszterelnök csak madártávlatból látta az elkészült Palotaszállót, amikor 1930. július 7-én Miskolcon át repült Debrecenbe. Bethlen bizonyíthatóan egyszer sem lakta meg a luxusszállót, de egy aranybetűs emléktábla mégis hirdette elévülhetetlen érdemeit ebben a „hárommillió-négyszázezer pengős pazarlásban”: „Épült öfőméltósága vitéz Nagybányai Horthy Miklós kormányzósága alatt, gróf Bethlen István miniszter- elnök és Meyer János földművelésügyi miniszter működése idején.” Egyébként följegyezték, hogy Meyer miniszter az avatáson elA december végi ünnepekre már minden szoba foglalt, kinézték a karácsonyfának való fenyőt is, s a 120 főt számláló szeHölgykoszorú, a mostani turnusból Laczó József felvételei mélyzet reméli, hogy a pirosbetűs napokra fehér lesz a táj. Brackó István A társalgóban mindig történik valami, ként a legkényesebb luxus- és technikai igényeknek is megfelelt. A toronyban berendezett stúdiót a Phi- lips-cég szállította. A hatvan kilométer huzalt igénylő fényjelző berendezéssel külön lehetett hívni a pincért, a hordárt vagy a szobalányt... Az apartmanokat nemcsak telefonnal szerelték föl, hanem széfekkel is. (Ma a szobákban nincs telefon, a tűzbiztos acélkazettákat az 1977-ben befejezett felújítás után eladták a MÉH- nek, s a széfek helyét befalazták.) Télen síparadicsomot, nyáron vadászparadicsomot ígértek az idelátogatóknak, s a Hámoritavat, az ínyencek kedvéért rákokkal telepítették be. (Ám, a tízezer remek rák, amint arról a házi sajtó, a Lillafüredi Fürdőújság is beszámolt, egy pestisjárvány következtében elpusztult.) Persze, maradt azért még látványosság. Az alagsorban (ez szolgált óvóhelyként a háború alatt) iszapfürdőt rendeztek be, a tavon pedig alkalmanként tűzijátékkal egybekötött lampio- nos csónakázást tartottak. Most, meglehetősen tartózkodó érdeklődés mellett, szauna várja itt a vendégeket. A palota háború ^őtti történetének voltak másfajta előjelű fejezetei is. József Attila 1933. júniusában döcögött fölfelé a kisvonattal, s néhány nap múlva megszületett az Oda ... Móricz Zsigmond tartott nevezetes előadást az első írótalálkozón. Kilenc évvel később Veres Péter — talán elsőként az írók és a hazáért aggódó magyarok közül — felvetette a „katonai vereség lehetőségét is”. A naptár Nemcsak a táj, a házon belüli környezet is szép. könyv őrzi az elragadtatott bejegyzéseket, s a turnusonként megírt vélemé- nyezőlap kéthetenként minősíti a szállót. A titkok nyomába szegődtünk Öcsai Márton igazgató segítségével. A direktori szobát elismerő oklevelek díszítik, s az igazgató megelégedettséggel nyugtázhatja, hogy a lillafüredi SZOT-üdülő a felkapott helyek közé tartozik, a tájról és a szakácsok teljesítményéről a vendégek felsőfokban nyilatkoznak. Január 1-től új, másfajta év kezdődik. Az eddigi színvonal csorbítat- lansága mellett erősödik majd a palota szállodajellege. A központi utasítás szerint 14-ről 12-re csökken a beutalás ideje, így aztán a szabadnapokkal a vezetőség szabadon rendelkezhet. Azaz, mint eddig is, vendégeket fogadhatnak, akiknek pénze (a napi önköltséges díj, szak- szervezeti tagoknak 190 forint) a bevételt növeli. Az évente 28 millió forinttal gazdálkodó ház készül, gyűrkőzik és remél.
