Észak-Magyarország, 1985. november (41. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-25 / 276. szám

1985. november 25., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 avagy a sok bába közt elvész a „meleg” November 5-én felhívta szer kesztöségünket telefonon egy aggódó édesanya Ongáiól, panaszolva : az óvodában rossz a központi fűtés, a gyerekek fáznak. sok óvodás otthon maradt. Felkerestük az cngai intézményt (s utána az ügy­ben érdekelt cégeket is), mi is történt itt, miért nincs fű­tés? Hogyan állhatott elő t*z a „hideg" helyzet? Tizenöt fok A kívülről szép intéz­ménybe lépve két hiányér­zete támad az embernek: a? egyik a gyerekzsivaj, a má­sik pedig a meleg hiánya. A vezető óvónő, Dobrozsi Zoltánná kis szobájában az íróasztalon kisméretű hősu- gárzó, ám a hőmérséklet olyan, hogy az emberfia leg­szívesebben magán „felejti" a kabátot. Dobrozsiné is jó melegen öltözött, ö mór eh­hez — úgy látszik — hoz­zászokott. — Hát nincs valami me­leg itt önöknél! — Sajnos. Látja, ilyen elektromos hősugárzói mű­ködtetünk. de hát ez bi­zony kevés. A faluban ösz- szeszedtünk minden fellel­hető fűtőalkalmatosságot, de így is csak két foglalkoz­tatót tudunk úgy-ahogy be­fűteni . . . Ugyanis több ké­szüléket nem tudunk be­kapcsolni, mert az elektro­mos hálózat nem bírja a terhelést. — Ügy értesültünk, hogy több gyerek nem jár óvo­dába. — Ez így van. A száz­húsz kicsiből kilencven ott­hon Van. Mi, amikor bejött a hidegebb idő, a gyesen levő édesanyákat kértük, tartsák otthon gyereküket. Persze, jóval többen keres­tek valamilyen megoldást — nagymamához, rokonhoz vit­ték a gyermekeket, vagy szabadságot vettek ki —. hogy a gyerek meg ne fáz­zon. — Most hány helyiségben fittének? — A négy foglalkozta­tónkból kettőben; az egyik­ben alszanak, a másikban játszanak. Ellátogattunk a gyerekek­hez. A harminc ovis a jól felszerelt, korszerű bútorok­kal berendezett szobában játszik. Ök észre sem ve­szik, hogy nincs meg az elő­írt 21 fok. Mi megnézzük; tizennyolc fokot mutat a hőmérő. A másik szobában — ahol ebéd utón pihennek — 15 fokos „meleget" jelez a higan.yszál ... — Mivel sok gyerek hi­ányzik, és az ittlevök is kü­lönböző korúak — kis-, kö­zép-, és nagycsoportosak — hogyan tartják az előirt fog­lalkozásokat? — A foglalkozások elma­radnak. Ezt később, sűrítve ugyan, de pótoljuk l majd. Tálán ez a legkisebb baj, mivel még nem -nagy a le­maradásunk : -mindössze két- •három -hét. Ilyesmi .'járvány esetén is ellőadódhat. Csak már rendben legyen a fű­tésünk! -Ezzel a fűtéssel kap­csolatban már olyan halom papír gyűlt össze, hogy ha azzal befűtenénk, biztos me­leg lenne ... Semmiképp nem jó, hogy kevés á gye­rek. De most már bizako­dunk: a most dolgozó szere­lők azt ligérték, jövő héten meleg lesz. Onga fejlődő község. Ha a 37. számú út felől közelít­jük meg, -láthatjuk, hogy jócdkán ja -település helység- névtáblája előtt -új utcák, házak épültek. Tehát bővül, szépül Onga. Csak egy jel­lemző adat ennek érzékelte­tésére: az .elmúlt ni eszten­dőben több -mint kétszáz lelket alaki-lottak ki, melye­ken többnyire fiatalok épít­keztek (-ntík). Éppen ezért a meglévő (óvoda ötven férő­helye kevésnek bizonyult. A helyi tanács úgy döntött. bővíteni káli az l!)IÍO-bun el­készüli intézményt. Kaptak erre az építésre kétmil­lió forintot. Ám a tervek szerint 4.5 millió kel-lett. Majd jött a versenytárgya­lás. s a teljes kivitelezés az átadásig (i,5 millióba került (ebben a pénzben már a -be­rendezési tárgyaik -is benne foglaltatnak!. Az ongai tanács lebonyo­lítónak a -Borsodi Beruházá­si Vállalatot bízta meg. Ki­vitelező a hernádnémeli „Hernácl völgye" Termelő­szövetkezet. míg a tervező a Borsodterv. Az első kapa­vágás. azaz a -beruházás kez­dete: 1983. július 25. A vál­lalkozási szerződésben ez áll: „Felek I. osztályú minősé­gű teljesítésben állapod­nak meg”. — Az átadást a következő év, vagyis 19(14. augusztus végére terveztük, ez szere­pelt a megállapodásban Azért, hogy a tanév kezde­téle minden rendben -legyen — mondja -Dobrozsi Zoltán vb-titkár. — A -műszaki át­adás meg is történt időben, de a központi fűtés kivéte­lével. Hiánypótlási jegyző­könyv készült, amiben dön­tő többségben a központi fű­téssel kapcsolatos problémák szerepeltek. A jelzett hiányt pótolták. Amikor jött' 'az el­ső komolyabb hideg, szétfa­gyott az ú j szárnyban a köz­ponti fűtés. A bonyodalmak ekkor kez­dődtek. Amit itodm kelt: több na­pos utánajárást, számtalan telefon-beszélgetést, szemé­lyes megkeresést igényelt ez az ügy, míg végre ez a dolgo­zat elkészülhetett. -Már csak azért -is, hogy az összegaba­lyodott szálakat valahogyan szétválasztva, tiszta képet all kothass-u nk „fűtésű gyben''. A hernádnémeti termelő­szövetkezetben Nyeső István tsz-elnöiköt kerestük meg. A termelőszövetkezetnek Óz- don van egy műszaki rész­lege. ők építették az új óvo­dai szárnyat, s ők szerelték be la központi fűtés beren­dezéseit. — A kazánnal volt a prob­léma. A tervezett kazán he­lyett másikat kellett venni. Ehhez viszont a meglévő ké­mény nem felelt meg — mondja. — ön szerint abban, hogy az első hidegnél szétfagyott a berendezés, nem játszottak szerepet esetleges szerelési hibák? — Igen, voltak ilyen sze­relési problémák . . . Nézze, nekünk ez az egész ügy veszteséges. Minimum, negy­venezer iforint pluszkiadá­sunk van. Most a Lalkép- szer végzi a javítást, s ők garanciát vállalnak mostani munkájukért. Remélem, idő­ben s jó minőségben adják át. — Most. Nem lett volna jobb ezt a munkát a nyári időszakban elvégezni? — Nem kaptunk céget, amely felülvizsgálta volna a fűtésrendszert. . .-Kicsit kanyarodjunk visz- sza időben: az elfagyást kö­vetően a tanács — hogy a helyzetet mihamarabb meg­oldja, jóhiszeműen 'kisipa­roshoz fordult: javítsa meg a tönkrement berendezést, mert a gyerekeknek óvodá­ba -kell járnli. Álékor ez meg Is történt, de csak oly mér­tékben, hogy1-a rendszer nem fagyott szét -ismételten. Ám a hőmérséklet kevésnek bi­zonyult ahhoz, hogy ott fog­lalkozásokat -tartsanak. így hál — mivel a régi szárny­ban jó volt a fűtés, .itt tar­tózkodott a gyereksereg. Jött a tavasz. — A kisiparostól kértünk előzetes költségvetést a hi­bák végleges 'kijavítására — ismerteti a továbbiakat a vb-titkár. — Ebben !!() ezer forint szerepelt. Gondolko­dóba estünk: most fizettünk ki (i,5 millió forintot, hát ezt a pluszkiadást sokallot­. luk. |A beruházási vállalat­tól kaptunk egy levelet, ami­ben értesítettek a szavatos­sági lehetőségről. — önök egyébként nem tudtak erről a lehetőségről? — Nem tudtunk — mond­ja Mázik Ferenc -tanácsel­nök. — S az első levélre azért nem reagáltunk, mert akkor még nem kaptuk meg a kisiparos ajánlatát. A má­sodik levélre már válaszol­tunk, kértük a hibák kija­vítását. Ekkor már július 9-e volt. . . Most álljon i-tt a Borsodi Beruházási Vállalat nyilat­kozata az ügyben. Nagy Ol­tó, műszaki igazgatóhelyet­tes : — A kazánnál kezdődtek a problémák. (Négy darab Totya kazán szerepelt a tervekben. -A tanács a tsz­szel megbeszélte, hogy e he­lyett két lengyel kazánt épí­tenek be. Ehhez a tervező is hozzájárult, aki akkor már nem dolgozott a Borsodterv- nél, s |magánúton tervezett az ongai tanáccsal megegyez­ve. A kazáncsere nem volt szerencsés. Ez okozta a prob­lémát. — Hogyan vették át a lé­tesítményt, hiszen a közpon­ti fűtéssel probléma volt, nem? — Nem tudunk róla, hogy •ilyen problémák merülték volna fel a műszaki átadá­son. , Papíron sehol sincs nyoma,áttanulmányoztam az -iratokat. Az átadás-átvétel, re 19(14. augusztus -211-án ke­rült sor. ahol jelen volt minden érdekelt fél. A jegy­zőkönyv nem tartalmaz hi­bákat. A hiánypótlásokat el­végezték. — Mégis, ön hogyan látja, miért húzódott — időben — idáig ez az egész? Végül is miért nem .járhatott ki­lencven gyerek óvodába? — Azzal magyarázom, hogy a tanács saját maga próbálta elintézni a problé­mát. Nekünk nem jelezte a gondokat. 'Mi először május 27-én, majd válasz híján július másodikán kelt leve­lünkben kértük a tanácsot, értesítsenek arról, élnek-e szavatossági igényükkel. Jú­lius 9-én- keltezett levelük­ben tették meg ezt, -mire mi augusztus hatod-ilkára tűztük ki a bejárást. Pusztán a teljesség kedvé­ért álljon még itt a hely­színen 1 dolgozó Laképszer brigádvezetőjének. Molnár Gusztávnak a nyilatkozata, (kelt november 5-én). — A szakember milyen hibákat talált, végül is mit kellett javítaniuk? — A kazán nem a leg­jobb, s a kéményt is ezért kelllett megma-gasi-ta-ni. Nem ide valók az elzáró berende­zések, gőzfűtéshez jók. Ki­vitelezési, szerelési hibák is voltak: -például a légedények hiányoztak, a két kazán nem volt szakaszolható, a csővezetékele esése nem megfelelő. Hétfőn kezdtük a munkát, túlórával együtt szerda estére végzünk. — összesen hány napos munkáról volt itt szó? — Ha a Ikémény építését ■is -hozzávesszük, durván egy -hét. Pont. Vagy felkiáltójel, netán kérdőjel következik ■itt az írásban? Az (ongai óvodában no­vember 10-én reggel kelle­mes meleg fogadta a gyere­keket. Mészáros István Hímzett függönyök Kilátások A Paszományárugyár him- zöüzemében mintegy 4,5 mil­lió forintos költséggel felújí­tottak három nagy teljesít­ményű hímzögépet. Ezeken gyártják legújabb termékü­ket. a hímzett függönyöket. A vállalat évente csaknem hatmillió négyzetméter la­kástextíliát készít, de eddig hímzett függöny előállításá­ra nem volt lehetősége. Hi­ányzott az ehhez szükséges modern, gyors himzögép. A mostani korszerűsítés ered­ményeként a gépek kapaci­tása 30—40 százalékkal bő­vült. Javítja a termelékeny­séget az is, hogy a gépekre úgynevezett fonalőr-szerke- zetet is felszereltek, amely fény- és hangjelzést ad. ha a több száz tűs gépen vala­melyik szál elszakad. A fel­újított gépeken a korábbi 40 centiméter helyett 70 centi- méteres függönyrészek ké­szülhetnek átállítás nélkül. Ez pedig lehetővé teszi a most divatos nagymintás, bordürös függönyök hímzé­sét. A beruházás a vállalat szakemberei szerint három­negyed év alatt térül meg, mert igen nagy az igény a belföldi piacról eddig .hiány­zó. hímzett függönyök iránt. A felújított gépeken az idén 12 ezer négyzetmétert, jövő­re ennek tízszeresét. 120 ezer négyzetmétert készítenek di­Ha én kútásó lennék, akkor csöppet sem izgatna, hogy lentről, a gödörből fölfelé tekintve csak a lyuk száját és az ég egy darabkáját látom. De mivel a vízfakasztáshoz sem szakértelmem, sem pedig prófétai képességem nincs, így kénytelen vagyok más szempontból, más perspektívából vizsgálni a világot. Milyenek a kilátásaim nekem, a sta­tisztika szerint átlagos magyar állampolgárnak 1985 végén, negyven évvel a felszabadulás után, s éppen negyedszá­zaddal az ezredforduló előtt? Nyakunkon a kettős ünnep, kezdődik a versenyfutás a bejglibe való mákért, a kocsonyához illő disznóaprólékért, az ilyenkor mindig túl népesnek tűnő família ajándékaiért. A külkereskedelmi miniszterhelyettes a televízióban nyug­tatott meg, hogy játék és déligyümölcs nem lesz kevesebb, mint amennyi tavaly voll. Tartjuk tehát a színvonalat. Ez, a korábbi dinamizmushoz szokott országunkban látszólag nem sok, de a jelenlegi gazdasági körülmények között nem is kevés. Gondoljunk csak arra, hogy évközben még riasztó hírek érkeztek a külkereskedelmi mérleg egyensúlytalan­ságáról. Hogy mi köze a konyhapénzt beosztó háziasszony­nak a külkereskedelmi mérleghez? Semmi és minden! A sertéshús tonnájának világpiaci ára ezerről hétszáz dollárra csökkent. Amennyivel kevesebbet kerestünk az egyik leg­fontosabb mezőgazdasági exportcikkünkön, annyival keve­sebb jutott olyan termékek behozatalára, mint a banán, a francia kölni, az olasz csizma, a svéd borotvapenge és a japán magnetofon. A kérdés persze nemcsak úgy merül fel, hogy mit kínál­nak nekem az üzletek ünnepek előtt, hanem úgy is, hogy nekem miből telik majd ... A legendás 13. fizetésben csak néhány szerencsés szakma szerencsés művelői reményked­hetnek. Felspannolt igényeinket a szokásosan rendelkezésre álló keretből kell, kellene kielégítenünk. Biztosan nem futja majd mindenre. Ez nem pesszimista jóslat. Ez a realitás. A lakáscseréhez gyűjtött pénzhez, a kocsira spórolt taka- tékbetéthez aligha nyúl hozzá egy pazarló dinom-dánom miatt a család. így aztán megeshet, hogy egy arasznyival rövidebb lesz a karácsonyfa, a gyerek nem kvarcjátékot kap, hanem csak Legót, s az asszony a kinézett irhabunda helyett beéri egy műszőrmével is . . . Végül is nem rosszak a kilátások. A genfi csúcs után biztonságos örömmel, az öröm biztonságával tekinthetünk az ünnepek elé, abban az egyre izmosodó reményben, hogy jövőre is gyertyafényes, csillagszórós lesz a karácsony. vatos, új termékükből. Brackó István Az eladási A vásárolni szándékozó bosszankodik, s van is mi­ért. Ha példának okáért meg meri kockáztatni abbéli ész­revételét, hogy más város­ban az általa keresett cikk létezik, máris ott az eláru­sító csúfondáros tromfja: akkor miért nem vette meg ott? Bizony irritálják a hangu­latot a kereskedelempoliti­kai felületességek, a keres­let alábecsült mennyisége, a választékösszetétel szűkössé­ge. De — hogy a bosszúság ne rekedjen meg egyszerű alapfokon — jönnek az ör­dög tudja honnan, a ki­agyalt és citált (egyáltalá­ban: létező?) rendelkezések­re való hivatkozások. Például: elmegy a rende­letekkel hadilábon álló egy­szerű halandó — mondjuk szeptember 8-án, kedden délelőtt a Tanácsház tér Ki. szám alatti háztartási bolt­ba. önkiszolgáló egység lé­vén, kosarat emel, majd szép komótosan rakosgatja bele a vásárolni szándékolt áruféleségeket. (Fogkrém. kultúráról hintőpor stb.) Azután nem találván egynémely dolgot, a pultnál ácsorgó kiszolgáló kisasszonytól érdeklődik lé­tezésük felőh Például az egyszer használatos borotvá­ról. — Hogyne! Van! És máris megmutatják a hőn óhajtott, szépen csomagolt árut. Vá­sárlónk boldogan kap utána. (A kis naiv.) Visszarántják az orra elől, mint a kutya elől a kolbászt. — Majd megkapja a pénz­tárnál, ha kifizette — így az eladó. Emberünk szerényen emel­getni kezdi a kosarát — je­lezvén, hogy ő tudja mi fán terem a szabály —, ám fö­lényesen leintik. — Rendelet van rá, mi­szerint a pultnál árult dol­gokat csak a pénztárnál le­het átvenni, mert ugyebár, lehet, — igen lehet! — hogy a kedves vevő kosarába te­szi és uccu neki, vesd el magad, fizetés nélkül „meg­lép” az áruval. — És ha ezeknél a 42 lő- rintot érő borotváknál sok­kal nagyobb értékel képvi­selő kölnivizeket, sprayket, s egyéb — talán ezer forin­tot is meghaladó — áru- mennyiséget rakok a kosa­ramba? Azzal nem szököm meg? — érvel logikusan a vásárló. A kisasszony — aki nem ismeri a logika alapszabá­lyait — vállát vonogatva kis­sé türelmetlenül ösztökél. — Kell, vagy visszategyem? — Kell, hogyne kellene — bólogat emberünk riadt ér­tetlenséggel. Bólogatás köz­ben észreveszi a kisasszony háta mögött a 8x4 golyós desodort. Nos, rendelettel idomított tisztelelteljességgel kéri, hogy azt is csatolják a számlához. — Ezt el le­het vinni a kosarában is! — mondja kegyesen az eladó. — De hát ezt is a pultnál árulják — csodálkozik a ve­vő. — Márpedig így van — hangzik a fellebbezést nem tűrő kereskedelmi érv, s a kisasszony már indul is a pénztárhoz a 42 forintos bo­rotvacsomaggal. Tessék mondani. Mi az ör­dögnek az ilyen semmire sem jó, csak a vásárlókat bosszantó rendelkezés? Nincs egyéb dolgunk? Thl.v A göcseji falumúzeumban előtérben az 1871-ben épült Kávási-ház. Fotó: Pásztor Károly

Next

/
Thumbnails
Contents