Észak-Magyarország, 1985. november (41. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-16 / 269. szám

1985. november 16., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Megkezdődnek a beszámoló taggyűlések Á pártmunka mérlege A helyi mérleg- és prog­ramkészítés, a beszámoló taggyűlések négyhetes idő­szaka kezdődik el novem­ber közepén. A kommu­nista közösségek értékelik egész évi politikai tevé­kenységüket. körvonalaz­zák a leglontosabb jövő évi tennivalókat. A vizs­gálódás a pártmunka csak­nem minden területére ki­terjedő elemzést célozza, s ez a mindenre kiterjedő | értékelés az, ami a többi, évközi egy-egy. vagy csak néhány kérdéssel foglalko­zó taggyűlések sorából ki­emeli az év végi beszámoló taggyűléseket. A hagyományos, minden évben megismétlődő szám­vetéseknek idén az ad kü­lönös jelentőségei, hogy el­kezdtük a XIII. pártkong­resszus határozatainak szé­lesebb körű, alaposabb fel­dolgozását. A kongresszus határozatai, dokumentu­mai természetesen nem­csak a jövő évi tervek ké­szítésének alapját, de a cselekvés vezérfonalát is jelentik a kommunisták számára. A kongresszusi dokumentumokban tükrö­ződlek a szocialista társa­dalmi fejlődés új tényei, eredményei. hiányosságai és tapasztalatai. Ennek a változó valóságnak a tuda­tos alakítása a politikai munka bevált módszerei mellett új cselekvési mó­dokat is követel. A kong­resszusi időszak, s az azóta tartott taggyűlések egyik fontos tanulsága. hogy alapszervezeteink többségé­ben megvan az alkalmaz­kodásnak és a megújulás­nak az a készsége, amely elengedhetetlen ahhoz, hogy a jövőben eredményeseb­ben dolgozzanak. Egy ne­hezebb és bonyolultabb időszak megköveteli a ha­tározottabb. aktívabb kiál­lást és az egységes cselek­vést minden alapszervezet - töl, minden jobbítani aka­ró, nemcsak a jelszavakat, hanem a cselekvést is vál­laló kommunistáktól. Egy új ötéves tervidő­szak kezdetén nyilvánvaló és szükségszerű, hogy a mostani taggyűléseken el­hangzó és megvitatandó beszámolókban a legtöbb helyen a gazdasági mun­kán lesz a hangsúly. A termelő és szolgáltató munkahelyek pártszerveze­teiben ez magától értetődő követelmény, de közvetve azonban minden más mun­kahely dolgozóinak tevé­kenysége is kapcsolódik a gazdasághoz. Az a lény, hogy elsősorban a „miből élünk”? — emellett termé­szetesen a ..hogyan élünk?” — kérdéseire keressük a választ, és az elmúlt évek­hez hasonlóan a gazdasá­gi kérdésekre fordítjuk fi­gyelmünket. nem jelenthe­ti azt. hogy a taggyűlések valamiféle termelési ta­nácskozás jellegét öltsék magukra. A gazdálkodás ered menyeiről. h iá ny ossá­gairól és az elvégzendő feladatokról szólva az em­beri tényező szerepéi; az egyének és a kollektívák, a vezetők és beosztottak munkáját, személyes erő­feszítéseit politikai és er­kölcsi magatartását legye szigorú mérlegre a taggyű­lés. Eleget tett-e mindenki feladatának? — erre a kér­désre kell reális, kritikus ás önkritikus választ adni. A valós helyzet szépítése nélkül, a jót és a rosszat, íz eredményt és az ered­ménytelenséget egyaránt' értékelve kell levonni a tanulságokat ; a tapasztala­tok így segítik megfelelő­en a jövő évi tervek ké­szítését. A politikai és gazdasági tevékenység szerves és sze­mélyes egysége a pártmeg­bízatásokban testesül meg. A taggyűlések most is számon kérik és értékelik a megbízatások teljesítését, elismerve a jót és bírálva a mulasztásokat. Gondosan kell mérlegelni a tömeg­szervezetekben dolgozó kommunisták munkáját, hi­szen nem kis részben az ö munkájukon múlik a tö­megek — mindenekelőtt a fiatalok — bizalmának megnyerése és megtartása. A beszámoló taggyűlések támogassák a kezdeménye­ző. az erélyt és a demok­ratikus stílust egyaránt al­kalmazni tudó vezetőket és a kibontakozó innovációs fo­lyamatokban aktívan ré­szes dolgozókat. Sokszor elmondtuk, leír­tuk. hogy a korábbiaktól nehezebb időket élünk, de a már elég régen tartó és nehézségekkel' terhes idő­szak eredményei azt is su­gallják: igenis van értelme m u n ká n knak. erőfeszi lése- inknek. Nem valamiféle megalapozal lan derűlátás ez, hanem a nehézségekkel továbbra is számoló rea­lizmus. amelyet bizonyára a személyes beszélgetések után kollektív munkával jj készült beszámolók alap- | hangja is tükröz majd. Az f ily módon készüli reális számvetések bizonyára jó alapot adnak a nyílt, ér­demi vitához, s az így ki­érlelt hasznos javaslatok újabb mozgósító erőt je­lentenek munkánk továb­bi. eredményesebb végzé­séhez. Megyénk több mint 1900 alapszervezetének most k ez.dödö szá m vetései bű 1 nemcsak egy helyzetkép rajzolódik majd ki. hanem egyben a közeljövő leg­fontosabb tennivalói is. Az elmúlt időszak új kezde­ményezései azt mutatják, hogy a pártszervezetek egv része távolodik a forma­lizmustól és szakít a nap­jainkban már nem elég eredményes politikai mód­szerekkel. Egészséges szem­léletváltozás kezdődött, új formák és célravezetőbb eszközök keresése jellem­zi megyénk párlalapszer- vezeteinek az elmúlt idő­szakban végzett munkáját. || Az eredményesebb gaz- I dálkodásl előmozdító mun­ka értékelése mellett a taggyűléseken szó lesz az eszmei, ideológiai munká­ról is. Az alapszervezetek egy részében az elmúlt egy-kél évben — elsősor­ban a társadalmunkban je­lentkező. szocializmustól idegen, negatív jelenségek hatására — érezhető volt egyfajta ideológiai elbi­zonytalanodás is. De az is tény. hogy a kommunis­ták és a párlonkivüliek többsége bízik pártunk po­litikájában. a nehezebb helyzetből való eredmé­nyes kibontakozásban. Ha a tanácskozásokon a párt­tagság reálisan értékelte saját munkáját és alkotó módon alakította ki állás­pontját az elvégzendő fel­adatokról. akkor ezzel is példát, ösztönzést adhat a szocialista demokrácia más helyi fórumainak tartal­masabb működéséhez. A beszámoló taggyűlés az adott munkahely politikai életének jelentős eseménye. | Petra József Még a kisvasút is elkerülte... Morolvák, nádasok, tóvá váló táblák, maggal együtt sodródó futóhomok — java­részt ez a Nagyrozvág.vi Rá­kóczi Termelőszövetkezet bi­rodalma. Válogatotlan rossz adottságok, de mégis az utolsó négy ével nyereség­gel tudták zárni, itt a Bod­rogközben 1 Rokkant épületek, ósdi géppark, itt szinte minden árasztja az avultság hervasz- tó „illatát”, a maradiságot. Tíz év alatt egy árva fillért nem ruháztak be — a szük­séges eszközpótláson kívül. Olyan láthatatlan fallal vet­ték körül magukat, amelyen megtört minden, ami korsze­rű. Eltek egyik napról a má­sikra, de hozzá kell tenni, eredményesen. Óriási ellentmondás ez, hi­szen azt látszik bizonyítani, a 'legkedvezőtlenebb feltéte­lek között is meg lehet élni, ha az üzem ragaszkodik a hagyományokhoz, s elfelejt beruházni. Veres László főkönyvelő ma már nyugdíjas, de még továbbra is intézi a szövet­kezet ügyeit. — Nem ilyen egyszerű a kép. Lábon tudtunk marad­ni, mert hihetetlenül ala­A halált járva, közel az italbolthoz, egy üres istállóra hívja tel az elnök a figyel­met. Nem titkolt iróniával tette hozzá: — Itt fordult, elő az a cso­da, hogy négy éven át hiz­lalták a szarvasmarhákul, de súlyuk még akkor sem érte el a négyszáz kilót. Viszont a bolt forgalma jelentősen gyarapodott, mert itt ... meg itták a zab árát! Az egyszerű áruforgalmat lebonyolító, takarmányt ital­ra cserélő munkások száma erősen lecsökkent. Az álla­tokat „inkvizítoraik” elől el- menekitették, a nem dolgo­zók egy részének meg úti­laput kötöttek a talpára. A revizor ironikusan fo­galmaz: — A vezetők talpá­ra azért nem tudtak, mert hol volt itt vezető? Az elnök visszamasiroz: — Nem áll szándékomban az elődeimet bírálni. Csak cso­dálni tudom, hogy ebből a posványból meg tudtak élni. De az én célom más: fejlő­dő szövetkezetei, fejlődő fa­lut szeretnék látni! így tég­lánként szétbontom azt a fa­lat, amit a megcsontosodott szemlélet eredményeként emeltek. Ennyi eg.v jó évben a sző­ve! kezelünk teljes nyeresége. Mit fogunk tudni akkor fej­leszteni 7 Szívesen közbevágtam vol­na a tényeket a belvízmen­tesítés hasznáról. Elvégre azért vezetik el csatornák­kal, alagcsövezéssel a szán­tóról a vizet, hogy azok töb­bel teremjenek. Az elnök megszakítás nélkül folytatta: — Már a tervezésnél is óriási hiba csúszott a kör­nyék rendezésébe. (Lapunk­ban erről számot is adtunk — a szerk.) A tervező és ki­vitelező most vitatkozik. Őszinte legyek? Azt szeret­nénk, hogy egyiknek se le­gyen igaza. Hogy miért? Én nem vagyok meliorációs szakember. De pár dolgot hadd említsek meg. Nem tu­dom, miért kell mélyebb csatornát ásni, mint a beve­zető főcsatorna. Nem tudom, miért kell belvíztározót úgy építeni, hogy a víz oda foly­jon vissza, ahonnan ered . .. Meghiúsult nyerészkedés Az elnök köti az ebet a karóhoz. Ha többszöri átgon­dolt, s ennek fejében meg­valósított tervezés után sem bízik, hogy a kijelölt nyolc­csony béreket fizettünk, mert több évtizede épült létesít­ményeink után nem kellett fizetni értékleirást. mert az állam támogatott bennünket, így a víz színén tudtuk tar­tani magunkat, vagy ahogy szokták mondani: még bír­tuk cérnával, de nem volt előttünk titok, az ár előbb- utóbb összecsap a fejünk fö­lött. A gépek egy része már ócskavassá vált, az ártámo­gatás csőkként, nehézségeink fokozódtak. Minket, vezelő­— Vagyis kidobta az iro­dából az ágyat? Elmosolyodott: — Ezek szerint maga is hallott róla. Nos, befért az ajtón, repüli az ablakon. Ez a bútor nem irodába való. Az elődöm be­járt, nem vállalta az ideköl- tözést. Én pedig nem tartom szerencsésnek egy irodába helyezett ággyal kifejezni azt, hogy nélkülözhetetlen vagyok, hogy nélkülem nem kezdődhet és végződhet a munka. Kértem a tanácstól egy üres lakást, s áthurcol- kodtam. Mert itt hét végén is megtalál az, aki keres. száz hektár belvízmentes lesz. De ha még az is lenne? — Annyira későn térülne meg, amit a jelenlegi köz- gazdasági helyzet nem indo­kol. A mi termelőszövetke­zetünket pedig teljesen tönk­retenné, mert nem rendelke­zik ipari háttérrel. Mondjuk ki őszintén, a melléktevé­kenység ebben a körzetben — annak ellenére, hogy töb­ben buktak bele — az iga­zi irányszabó! De a meliorá­ció olyan alaptevékenvség­ket csak egyvalami foglal­koztatott (engem, a volt el­Hét év múlva fejlesztésre kötelez, amely­nek nyeresége a távlatokban nököl, a párttitkárt), hogy a nyugdíjig valahogy kihúzzuk. Vagyis ... jubileum rejlik, közel-távoi csak ráfi­zethetünk. Vagyis ez nekem, nekünk, most felvett, lakást semmit nem kockáztattunk, sőt... . . . óvatosságunk már-már a termelés rovására ment. Tóth Sándor, a szövetke­zet újonnan választott elnö­ke erre az utóbbi mondatra megcsóválta a fejét: — Mondták, hogy rossz az egyetlen nagy teljesítményű traktor, s azért nem szántot­tak fel a múlt éven. Még azt is hozzátették, hogy teljesen tönkrement. Nem álltam meg, én is megnéztem. Negyed­órán belül tisztázódott: csak a motort kellene kicserélni. De sajnáltak félmillió forin­tot a vásárlásra, inkább az utódok nyakába varrták az egészet, a szánlatlan parlag- területeket. A főkönyvelő: — Biztos, hogy mindenki rajtunk fog derülni, de akkor is elmon­dom az igazat. Azért állt a traktor, mert nem tudtuk, mi a baja. Nem volt szak­ember, aki a hibát meg tud­ta volna állapítani. Ez. volt az utolsó furcsa­ság ebben a kis termelőszö­vetkezetben? Várkonyi Ist­ván. a bevételi igazgatóság revizora így fakad ki: — Nincs olyan üzem, ahol millió helyre ne kellene a pénz. Itt szép csendben ösz- szegyűjtöttek több év alatt 2,5 millió forintot, amit sem­mire sem használtak fel. Pe­dig ismerve a gazdaságot, nincs olyan ágazat, ami ne szorulna fejlesztésre. Ez az. eljárás nem takarékosság, pazarlás . . . — Tényleg! — csodálko­zott rá az elnök. — Bár fur­csa évszámol területhez köl­ni. De tény, hogy ez az 1992 hektár, amit birtokunknak mondhatunk, nem sok sze­repel fog játszani a szám­egyeztetésben. Itt a mezőgaz­daságban nem sokat lehet csinálni. Az állattenyésztés­ben koncentráltuk az állo­mányt, fokoztuk a fegyel­met, a szigort, megrendeltük egy 300 férőhelyes tehené­szeti telep terveit, de ezzel ki is fulladtunk. Az ágazat jövedelmezősége rossz, hu nem változik a támogatás, akkor csak romlani fog. A növénytermesztés! Ott in­kább a belvizet kérdezze, miért nem hagy nekünk bé- kéh? — De hát most készül je­lentős támogatással a Bod­rogköz meliorációja? — Több elnöktársammal, kollégámmal ellentétben szkeptikus vagyok. Nem bí­zom az elképzelésben. Sze­rintem nem nyerünk annyit a vámon, mint amennyit el­vesztünk a réven. Jelentős ugyan a belvízvédelemre adott állami dotáció, de a beruházás harminc százaléka továbbra is a termelőszövet­kezeteket terheli. Ez Nngy- rozvágy esetében 18 millió forintos alap előteremtését jelenti. Ennyi pénzünk csak a holdban van, vagyis hitel­ből kellene ezt biztosítani. Aminek hiteltörlesztése meg­közelíti az évi kétmilliót kapó vezetőknek, akiknek nyereséget kell teremteni, nem biztosíték. Sőt . . Adódott a kérdés. Mit le­hetett volna tenni? Ha egy­szer mindenki a belvízmen­tesítésben látja a térség gondjainak megoldását, s csak a nagvrozvágyiak nem! Adjuk el magunk alól a földet Mert van más lehetőség! Az új elnök régi ember a szakmában, megfelelő kap­csolatokkal. Néhány hét után például ilyen egyszerű kö­vetkeztetésre jutott: a belvíz akkor nem tudja elúsztatni a tábláinkat, ha eladjuk a tócsák alól a földet. — Nagy üzletnek ígérke­zett. Mintegy 230 hektár szinte használhatatlan táb­lánkon van (>5-70 em-es ko- tutalaj. vagyis elsőrendű tő­zeg. A bemutatott minták alapján felcsillant a Főváro­si Kertészeti Vállalat üzlet­kötőjének szeme, hiszen ez a virágföld jobb, mint az im­portból beszerzett hasonló anyag. Ugyanígy megfelelő volt a lignitbányák meddői­nek lefedésére, termővé té­telére. Tizenöt-húsz forintot kérhettünk volna el a föld mázsájáért, amelynek helyé­re nyárfást telepítettünk vol­na. Évi másfél millió forin­tos nyereségtől esünk el azért, mert ránk kényszerí­tenek egy olyan meliorációt, amelyet elődeink ugyan el­fogadtak. de amelyen sem­miképpen nem nyerhetünk. Egy osztrák üzletember várta — s táviratban hívta fel az elnököl — arra a Bu­dapesti Nemzetközi Vásárra, ahol a csatornák nádtöme­gének devizális feldolgozását segítették volna elő. Bebizo­nyosodott, hogy a bemutatott minták alapján, az itteni asz- szonyok munkájára, nádke­rítésekre, -szövetekre reális exportigény van. Az üzlet elmaradt, mert a kötelezett melioráció a nádat is ki­pusztítja a csatornák part­járól. Ha ipar, akkor Rába tg.v a mezőgazdasági elvá­rások helyett, kötelező a vá­lasztás: az ipar erősítése. Pontosabban: megvalósítása. — Próbálkoztunk sok min­dennel. Az asszonyokkal lab­dát akartam varratni, nem sok sikerrel. Maradt, hogy a férfiakat hazahozzuk, olyan munkakörbe, amelyen nyer­nek ők, s a termelőszövet­kezet is. Ilyen nem sok van. Kilincseltem én is pár tu­catnyi helyen, bár tudtam, hogy mit akarok. Jó part­nere egy kisüzemnek csak egy hatalmas, állandó piacot biztosító nagyüzem lehet. A Rábánál kopogtattam. Nem véletlenül. Két sze­lepkarika került elő. Nem vagyok szakember, csak any- nyit. tudok, hogy a motorok­hoz kell. Ha az egyiket gyártják, már azon is ha­szon van, de nem álltak meg, besüllyesztették a pe­remet, így akár kétszeres ár­bevételt is elérhetnek éven­te. Az elnökből most először kitör a gépészszakember: — Jó üzlet ez. Köszönhető a gyár kooperációs főosztá­lyának. öt esztergapaddal, három műszakban, ötszáz­ezer ilyen perselyt gyártha­tunk. De itt nem szabad megállni! Ez csak főpróba egy előadáshoz. További al­katrészek gyártása egy 50-60 milliós üzlet az, amely elő túdná mozdítani ezt az üze­met. Hogy mi kell ehhez? Futóverseny cipő nélkül — És ezt komolyan gon­dolom. Ha a környék üze­meiből elhozom a szükséges létszámot — Kis- és Nagy- rozvágy lakossága mindösz- sze 1350 fő —, akkor a kör­nyék szövetkezeteiből is je­lentkeznek ide a szakmun­kások. Már előre el tudom képzelni, hogy hány jelen­tést kell írnom a munkaerő elcsalogatása miatt. De előre mondom, nem érdekel! Ha nekem az üzlet beüt. akkor nem törődök sirámokkal. Mint ahogy nem foglalkozom azzal sem. ha előlünk szív­ják el a munkaerőt. A piac fog dönteni, a haszon, hiszen úgy fizethetjük embereinket. Vállalom a versenyt, még akkor is, hu jelenleg nincs megfelelő versenycipőm, s alapom. — És ha megbukik az el­képzelés ? — Nem tudom — mondta az elnök. — Felmagasztalni biztosan nem fognak. De az állóvizet is fel kell korbá­csolni, mert különben a két faluban nem marad ember. Kérem 'szépen, amikor egv álesz-elnöknek felvetettem, miért nem építenek itt ABC- boltot, azt felelte: miért ker­getek hiú ábrándokat? Lé­nyegében ez igaz, mert min­ket még a hajdani kisvasút is elkerült. Viszont a maga­sabb árrésű kocsmák átala­kításáról, születéséről, avagy indokáról már nem nyilat­kozott. A tanácselnökkel, a falu lakosságával együtt sze­retnénk elérni, hogy itt is lehessen kulturáltan élni, s tudtommal ezt semmilyen szabály nem tiltja. Kármán István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents