Észak-Magyarország, 1985. november (41. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-15 / 268. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1985. november 15., péntek Szerencsiek fellépése Csehszlovákiában Dalos „szomszédolás” Külföldön szerepelni min­dig rangot jelent. Ám ah­hoz. hogy ezt egy kórus, vagy bármely más művészeti cso­port elérje, színvonalas elő­adást kell produkálnia, s olyan múlttal kell rendel­keznie. amivel hátuk mögött megfelelőképpen képviselik szőkébb pátriájukat, végső soron hazánkat. A szerencsi pedagóguskórus mindezt már elérte. amit egyértelműen bizonyít a november eleji csehszlovákiai vendégszerep­lésük is. Minden különösebb dicsérő szó • nélkül álljanak itt azok a tények, amire ezt a megállapítást alapozni le­het: négyszer kapták meg a Fesztiváldijas Diplomát, öt­ször a Magyar Rádió Kórus­pódiuma Aranyplakettjét (melyet a Magyar Rádió azoknak ad. akik a legszín­vonalasabb műsort készítet­ték). továbbá 1984-ben má­sodszor. s véglegesen kapták a Kiváló Együttes címet. Fennállásuk tizedik évfordu­lóján pedig a Szocialista Kultúráért megtisztelő kitün­tetést nyerték el. Nos, e „munícióval” tarsolyukban adtak műsort Bártfán, illetve a kassai Thália Színházban. A sátoraljaújhelyi határ­átkelőnél népviseletbe öltö­zött fiúk és lányok várták a vendégeket virággal, s a he­lyi szokásnak megfelelően, kenyérrel, sóval. A fogadta­tás után a busz Bártía felé vette az irányt, ahol délután műsort adtak a gyógyl'ürdő- hely egyik szállodájának ka­maratermében. Műsorukban többek közt Kodály-. Bár­dos-művek szerepeltek. A kórus tagjaiból álló kamara- együttes is fellépett, sikert aratva. Az előadást követően a kó­rustagok sétát tettek a szép környezetben fekvő fürdőhe­lyen, ahol a légi épületeken kívül korszerű új szállodák, gyógyintézetek; találhatók. Az ide beutalt betegek, s a ma­gánúton érkező vendégek többféle gyógyvízből válogat­hatnak — annak megfelelő­en, ki milyen betegségben szenved. E rövid séta , után a történelmi városmaggal is­merkedtek, amelyet most res­taurálnak. A régi házacskák — e munkálatok végeztével — eredeti állapotukban mu­tatják a régmúlt idők építé­szetét, hangulatát. Másnap este a tizennegye­dik alkalommal megrende­zett Fábry-napok keretében több kórus lépett fel a kas­Tetszett a műsor a közönségnek. sai Thália Színház színpa­dán: a komáromi kórus, a kassai Csermely-kórus (akik n.ajd december 13-án viszon­zásképpen Szerencsen lépnek fel), az Egerből érkezett fő­iskolai kórus, és a szerencsi pedagógus kar. A nézőtéren összegyűltek vastapssal ju­talmazták a színvonalas mű­sorokat. Nagy örömmel fo­gadta a közönség a négy kó­rusból kialakított „összcsa- patot”, akik két számot kö­zösen énekeltek el; ezzel is bemutatva egymás iránti ba­rátságukat. Az előadás után néhány nézőt megkérdezve a műsorról, szereplőkről, egy­öntetű vélemény alakult ki; mindenkinek tetszett, szere­tettel fogadják, várják a ké­sőbbiekben is a kórusokat Kassán. Erre minden bizony- nyál sor kerül majd, hisz a két ország közötti kulturális kapcsolatokban a vendégsze­replések, cserék sora nem merül: ki ezzel az egy talál­kozóval. S ahhoz, hogy egy kórus — akár most, akár a jövőt tekintve — „edződjön”, munkája még tovább csiszo­lódjon. szükség is van a sok szereplésre. mind itthon, mind külföldön. Mindezeken túl egy-egy ilyen külföldi fellépés még jobban össze­kapcsolja a kórus tagjait, s még jobban erősíti közös­ségét. Ide kívánkozik még az is, ,amit Sándor Zol­tán karnagy mondott: „Több új taggal bővültünk, s ah­hoz, hogy jó közösségi szel­lem legyen, hogy minél job­ban összeszokjanak a kórus­tagok, minél több szereplési lehetőség kell”. A szerencsi pedagóguskó­rus (melyet a pedagógus szakszervezet, a MEDOSZ. a Szerencsi ÁG és a Szerencs Városi Művelődési Központ patronál), eredetileg kettős céllal alakult meg 1969-ben: részben a kórusművészet ma­gas szintű művelése volt a cél. részben az, hogy a pe­dagógus kórustagoknak mód­szertani képzését segítsék, így aztán az itt megszerzett tudásukat tovább adhatják tanítványaiknak. A csehszlovákiai vendég- szereplés is része volt e cél­kitűzéseknek. A kórustagok kissé elfáradva ugyan, de él­ményekkel gazdagodva tér­tek haza. Mészáros István Jugoszlávia népművészete A miskolci Herman Ottó Mú­zeum Papszer utcai épületé­ben látható a Jugoszlávia nép­művészete című kiállítás. (Ké­pünkön a kiállítás egy részle­te látható; cserépedények és textíliák idézik a régi falusi életformát.) Az októberben nyílt kiállítást eddig nagyon sokan keresték fel, s az év vé­géig minden bizonnyal még több ezren tekintik meg. A rep­rezentatív bemutatóra a két ország közötti kulturális együtt­működés keretében került sor. Fotó: Fojtán László Magyar filmkalauz Negyven év száz magyar filmje A tanítónő tői, Keleti Már­ton 1945-ben forgatott film­jétől A vörös grófnőig, Ko­vács András 1985-ben be­mutatott alkotásáig terjed a felszabadulásunk óta eltelt negyven esztendő alatt ké­szült magyar filmek közül ‘kiválasztott, pontosan száz mű listája, amelyeket a Ma­gyar filmkalauz című, a Ma­gyar Filmintézet és a Mag­vető Könyvkiadó közös gon­dozásában most megjelent hatalmas tanulmánykötet mutat be. Az eltelt negyven év alatt, illetve 1984. decem­ber 31-ig — a MOiKBP nyil­vántartása szerint — 649 fil­met készítettek hazánkban. A filmkritikusok ebből vá­logatták ki a legjobbnak tar­tott negyven művet. A Ma­gyar fi'lmkalauz már az idén készült, Illetve bemutatott filmeket is figyelembe vette, tehát mintegy 665—670 fil­met vett számításba. Ezek­ből emelték ki a kötetben szereplő százat, amelyek kö­zött a kritikusok negyven filmje is szinte kivétel nél­kül fellelhető. Reprezentál­hatja-e a fellelhető száz film negyven év teljes ter­mését? Minden bizonnyal. A válogatással, persze, lehet vitázni, hiszen minden film­barátnak vannak kedves filmjei, amelyeket igen szí­vesen látna a legjobbak, a mindig kiemeltek között, ám egy ilyen, negyven esztendő jellegzetességeit felmutató válogatásnál nem mindig csak a legkiválóbbak kell, hogy számításba kerüljenek, hanem azok, amelyek az adott korra, születésük ide­jére leginkább jellemzőek, a filmbarátnak, az intenzíveb­ben érdeklődőnek eligazítás­sal szolgálnak. A film nem múlandó cím­mel Nemeskürty István, a Magyar Filmintézet igazgató­ja írt bevezetőt a kötet elé, megállapítva benne, hogy a most kilencven esztendős film az első negyven esz­tendeje alatt is szédületes fejlődést ért el, hiszen mire negyvenéves lett, már javá­ban működött a hangosfilm, a mi felszabadulásunk óta eltelt negyven év alatt pe­dig ugyancsak sokféle tech­nikai és egyéb fejlődés ta­núi lehettünk. Számunkra azonban az a fontosabb, mennyire tükrözte a magyar film korunkat, az elmúlt negyven szabad esztendőn­ket és még inkább az, hogy mennyire segített alakítani is kora valóságát, társadal­mát. Gohdoljunk csak arra az alapvető változásra, hogy a felszabadult nép már nem a két világháború közötti vá­rosi meséket, a gépírónő­vezérigazgató szerelméket, a mulatós urak históriáit lát­hatta a filmvásznon, hanem a saját életét, a kora hazai valóságát — legfeljebb most filmmúzeumi keretben tér­nek vissza a harmincas évek filmjei, szinte kísérteni s ez új filmek már új gatartásformákat is sut tak, példákat adtak, m később, a hatvanas évek például az új gazdaság nyitási rendszer előkészi során rendkívül hatéi társadalomformáló erő jelentkeztek. Gondoljunk említett koriból Bacsó Pt Kovács András és m; műveire. Napjainknak h nikása és formálója égj a magyar film, s ha némi adóssága, úgy te nelmünk tisztább látása kellene még többet ten segítenie. A kötetben található filmről a Filmintézet ti rnányos munkatársai í értékes tanulmányokat, n lelhetők a művek filmoi fiái, a korabeli hazai ésd földi kritikákból való v gatások és a filmet felic fotók. Nem felesleges e vasni az egyes tanú Imái kát azoknak sem, akik e mek jó ismerőinek tue magukat. Azok szerzői : féle megközelítésben fog koznak a művökkel, b nyos történelmi távla visszatekintve azokra, isn ve már a filmek utóélete A kritikai részletek vis; a film megjelenésének id bői valók. Nem érdelet összevetni ez írásokat. Még egyszer röviden a logatásról: magam is szí Vatta, valaha Borsod vár­megye egyik jelentős tele­pülése vöt: 1848-ig a mis­kolci, szendrői és csáti mel­lett a negyedik járás szék­helye. Itt született Szemere Bertalan. Miskolc és Borsod —Gömör—Kishont várme­gyéről 1929-ben megjelent monográfiában ez olvasha­tó: „Hosszabb ideig lakott Vatta községben és itt is halt meg Tóth Endre költő, ki itt írta halhatatlan költe­ményeit és dalait.” A túl­zástól nem mentes jellem­zéssel szemben hely-, s iro­dalomtörténetünk hosszú­hosszú évtizedek óta nem tartja számon a költő vattai számos esztendeit, munkál­kodását, halálát. Csorba Zoltán 1942-ben megjelent, egyébként kitűnő könyve: Miskolc és Borsod az irodalomban — két-há- romszor is átlapozom — nem tartja számon Tóth Endrét. A II. Rákóczi Ferenc Me­gyei Könyvtár kiadásában 1969-ben megjelent, hézag- pótlóan dicsérendő könyv, az Irodalmi emlékhelyek Borsodban szintén nem tud Tóth Endréről. A Pallas, Révai, Magyar Irodalmi, s a Magyar Élet­rajzi Lexikonok viszont igen. Szembeötlő részletes­séggel foglalkozik a költő­vel és munkásságával a Ma­gyar irodalomtörténet (IV. kötet, 1965). Zárt, lefojtott életpálya a szabolcsi Petriben született Tóth Endréé, ki a Petőfi születését követő évben lát­ta meg a napvilágot, 1824. november 30-án. Tóth Endre az egri jog­líceum elvégzése után hu­szonegy éves fővel leteszi az ügyvédi vizsgát, de csak rö­vid ideig fiskáliskodik, két év múlva, a szabadságharc előestéjén már Borsod vár­megye tiszteletbeli ügyésze. Ekkor kerül először tájaink­ra. Hivatala bizonyára föl­menthette volna, ő azonban önként bevonult katonának, s a szabadságharcban a bor­sodi önkéntes honvédzász­lóaljnál szolgált negyvenki­lenc januárjáig, a kassai tá­borozáson lábai megfagytak és már csak tábori külde­tésben teljesíthetett szolgá­latot. A szolgálat — Világos után — bujdosásra fordult. Ékkor vetődött ismét Vattá­ra, ahol karácsony napján feleségül vette Okolicsányi Krisztinát; a vele kapott kis földbirtokon élt halálá­ig .. . Innen minden Vattáé, csa­ládé, gazdaságé. S a költé­szeté persze. Versei már rö­vid pesti ügyvédeskedése idején megjelentek a lapok­ban. Feltűnést is keltettek. Igazában azonban a szabad­ságharc éveiben vált ismert­té, s lett az ötvenes évek egyik sokat olvasott, kedvelt lírikusa. Petőfi kivédhetetlennek tűnő hatása alól ő sem me­nekülhetett. A népies hang­hoz olykor túlzott érzelmes- séget kever, de nem sértőn, nem bántóan. Vattai magányában mi köti Pest-Budához, azaz a „világhoz” Tóth Endrét? Huzamos időn át szívesen ad helyet munkáinak a Hölgyfutár. Ez az egyetlen orgánumunk ekkor, melyben Arany János, Tompa Mi­hály. Vajda János versei is megjelennek. Főként azon­ban az ellenzéki, Petőfit utánzó fiatalok tömörülnek a lap köré. Ami korántsem nyereség. Ide sorolhatjuk Tóth Endrét is? Igen, de szerencsére, erős fenntartás­sal. Erénnyé kovácsolta azt, ami más költő számára a dőreségei, bukást jelentette. Olvassuk csak a már emlí­tett és Sőtér István-szer- kesztette Magyar irodalom- történet róla írt jellemzé­sét: „Előnyére szolgált, hogy vidéken lakott, nem érte el a fővárosi élet, a »kulisszák mögötti irodalom« nyugta­lanító hullámverése. Termé­szete a kontemplációra haj­lott, mondanivalóit higgad­tan, s aránylag gondosan fo­galmazta meg.” Életében három verseskö­tete jelent meg (Zengő bo­kor, Űjabb költemények, Ha­rangvirágok), s a kitűnő Angyal Bandi költői be- szély. Prózai elbeszélései (Bokor Erzsi története, s a Két kis libapásztor) halála után, 1898-ban láttak napvi­lágot könyv alakban. A világtól elvonult köl­tőt a „hivatalos irodalom” is jól számon tartotta: a Jó­kai elnökségével 1876-ban megalakult Petőfi Társaság Tóth Endrét már alakulá­sakor tagjai sorába válasz­totta. Erdélyi János túl-, Gyulai Pál aláértékelte je­lentőségét. A szigorú Tolnai Lajos halála után ezt írta róla: „Neve sokáig fennma­rad.” A Magyar Irodalmi Lexi­kon őrzi arcképét: nyílt, ki­csit merengő tekintet, ma­gas, szép homlok, hevenyén rendezett hullámos haj, ba­jusz, s körszakáll közé búj­tatott enyhe, bölcs mosoly. * Valaha egy délutánt szán­tam rá, hátha föllelném sírját a - vattai temetőben. Mind­hiába, nem találtam. A sír r helybeli köztudat szerint sincs már meg. De nincs meg az anyakönyv sem, melybe ha­lálát bejegyezték június 5- én, kereken száz éve. Vatta így sem maradt hűtelen köl­tőjéhez: az ötvenes években egyik legnagyobb utcáját ró­la nevezték el. Kiss Gyula sen látnék a száz között hány, a kötetből hiányzó met, de tudóm, valahol r kellett határozni a válogr darabszámát, s ha alapo átnézzük a száz művet, lóban érvényesül a kötet logatóinak és szerkesz nek — Karosai Kulcsár ván és Veress József vég te e nem könnyű mun — az a törekvése, h olyan műveket mutasson a kötet 630 oldala, amel; legjellemzőbbek voltak adott korra, egészében négy évtizedre. Nemeskürty bevezetőjé végén Kosztolányi De; idézi, aki már 1911-ben írta a filmről: „Lélek n két a mozgóképen. Szi kottára van szedve a m dulat, a test muzsikája Amit bölcselők és köl kétezer évig nem tud megoldani, egyszerűsíti e. rugókra és csavarokra j álom-élet. A hűség töl nem probléma. A nők m csalhatnak. A film hű r rád hozzánk.” Hetvenn év telt el Kosztolányi m állapítása óta. A film sze pe azóta megnőtt, de vál zatlanul hű marad hozzá Ezért van igaza Nemesküi nek is, amikor beve tője címéül, mintegy a ki alapgondolataként ezt lasztotta: „A film nem n landó.” (benedek Együtt a négy kórus

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents