Észak-Magyarország, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-12 / 240. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 8 1985. október 12., szombat M apok teltek el. Egyszer azzal a kérdéssel állt elém Zoli, teljesen váratlanul, hogy nem féltem én a tanyán? — Mért, mitől féltem volna? — néztem rá csodálkozva. — Mondtad, hogy a házra kellett vigyáznod, mikor egyedül voltál. Mért kellett rá vigyáznod? — Hogy be ne menjen senki. A házból el ne vigyen valamit. — Kik voltak azok, akik arra jártak? — Kik is? — bizonytalanodtam el. — Ha akarod, sorba szedhetem. De előbb gondolkodnom kell, kikre emlékezem. Akárki volt is, aki arra járt, vagy valamiért bejött hozzánk, az mindig eseményszámba ment, nekem legalábbis. Hiszen sokszor napokba, télen hetekbe is belekerült, amíg valaki feltűnt a tanyába beforduló úton. — Olyan ritkán? — Nem egészen, mert előfordult azért, hogy huzamosabb ideig voltak, még aludtak is nálunk idegenek. Mint a háború alatt, s utána is még egy-egy csapat azon a tájon átvonuló orosz, kozák katona. — Azokra is emlékszel? — Nem vagyok biztos benne, hogy emlékszem-e vagy anyám mesélte, s tőle tudom, hogy dél körül nem is egyszer a gémes- kútnál hámozták a krumplit, gyúrták a tésztát, főztek a tábori tűzhelyen. Arra azonban határozottan emlékszem, hogy amíg eltek, géppisztolyaik a ga- najrakás vagy az ól előtt voltak sorba lerakva a földre, s nem volt szabad a közelükbe mennem. A lovaik pedig, hogy azok se maradjanak éhen, feldűtöt- ték a szénakazlat. Nem kínlódtak a szénahúzással. — És azután? — Azután? Mielőtt az istálló épült volna, vályogvető cigányokkal volt tele a petrence, fészer környéke. A lanyaház két-három évvel épült előbb, abban az esztendőben, amikor én .születtem. A vályoggödör akkor „került” a trágyadomb mögé, s a cigányok abból ásták megint vályogoknak a sárgaföldet, s engedték bele vödörszám a kútvizet, kosárral hordták a töreket, s taposták, kapával forgatták, gyúrták a sarat. Utána föllapátolták a gödörpartra, ahol a deszkából készült formába belenyomkodták, elsimították a tetejét, majd fölemelték róla a keretet. A vályogok hosszú sorokban, majd gúlákba rakva szikkadtak, száradtak a napon. Abban az időben gyakran lehetett látni, hogy hol az egyik, hol a másik irányba gyalogolt valaki a vasút mellett. A vonatról maradtak le, aminek akkoriban még a tetején is utaztak, vagy a kalauz szállította le őket, mert nem volt jegyük, s\ gyalog vágtak neki az útnak. Esetleg vonatra se szálltak, s Szolnokról, Budapestről, vagy még messzebbről igyekeztek valamerre: háborúból, hadifogságból, vagy akik Nyugatra menekültek, a front elől, s nagyon sok kétes személy is, akiknek semmi jó nem volt írva az arcára. Éjjel nemegyszer arra riadtunk, hogy rettenetesen ugattak a kutyák, mert jött valaki hozzánk. — Ki az? — kiáltott ki apám az ajtón. Nem láthatta a sötétben, ki áll odakint. A jövevények többnyire szállást kértek, de volt úgy, hogy kenyeret is. Apám vágott nekik egy karéjjal, s közben kikérdezgette, mi a nevük, honnan jönnek, hová mennek? Aztán lefektette őket a kiskonyhában, az istállóban, vagy annak a kamrájában. Ha valaki gyanús volt neki, egész éjjel virrasztóit, mert ki tudta, milyen szándékkal van. A malacot is elvihette volna, vagy a tyúkokat, össze- kapkodva a fészerben. Meddig tart az? Előfordult, hogy mikor apám egyszer szelte valakinek a kenyeret, az kikapta a kezéből az egészet, s elszaladt vele. Kiabálhatott utána, hogy álljon meg. Fenézett. Másoknál, ahol a házban fektették le őket, megtörtént, hogy a szekrényből elvittek mindent: fehérneműt, kabátokat, még a dunnát is kihúzták az ablakon, amivel takaróztak. Reggelre ki volt „takarítva” a szoba. Óvatosságból, ha napközben csak én voltam egyedül otthon, mert szüleim elmentek szénát gyűjteni, kukoricát ritkítani (fialni), minden ajtót bezártak. — Akit nem ismersz, be ne ereszd a kapun, akárhogy hízelkedik! — parancsoltak rám. — Ha nem tágít, engedd el a kutyát, majd az elzavarja. Azzal elbicikliztek. Én meg föl a háztetőre, a kazalra. Onnan figyeltem, kik jönnek-mennek a dűlőkön, vasútparton. Legtöbbször azokat láttam, akik a két legközelebbi bakterházban teljesítettek szolgálatot. Reggel leszedték az előjelző szemaforokról a petróleum- lámpákat, estefelé pedig, üvegüket kipucolva a koromtól, petróleummal feltöltve, visszavitték. Mindennap jött-ment a vonalbejáró is, oda-vissza Üjszász és a zagyvarékasi állomás között. Néha láttam sinautót elrobogni a kátrányszagú telefonkarók mellett. Aztán hajtányt, amit egy ember a kezével és a lábával is hajtott. A másik, a pályamester csak nézelődött vagy bóbiskolt hátul. Ilyenre sose sikerült fölkéredzked- nem, akárcsak sínautóra. Annál inkább sikerüli sin- kocsira (szerkocsinak is mondják), amivel a pályamunkások: a krampácso- lók vonultak ki a munka- területre. Kettő közülük hajtotta, egyik lábukkal a kocsi hátuljából kinyúló deszkán térdelve, a másikkal pedig taszítva a sínen. A többiek fönt ültek a szerszámok közt, beszélgettek, fütyörésztek. — Fogadjunk, nem tudsz lehagyni bennünket! — serkentettek futásra, ha megláttak a vasút mellett. — Dehogyisnem! — S beleadtam minden erőm: majd én megmutatom! Egy ideig bírtam is szusz- szál a szaladást a kocsi után, de végül csak lemaradtam. Máskor, ha nem messzire mentek, fölvettek maguk mellé, s a lábukra vagy a táskájukra ültettek. Azt a boldogságot! Az örömtől majd kicsattant az arcom. Belekapaszkodtam a kocsi oldalába, s onnan figyeltem, kik látnak engem. Látja-e valaki, hogy én hol ülök? Nem a szekéren, vagy anyám háta mögött, a bicikli csomagtartóján, hanem sínkocsin. Nem akárhol! Amíg nem nőttek magasra a kukoricák, láttam a csőszt is, merre, hol jár a dűlőkön. Szinte évenként más és más volt, aki elvállalta az állandó őrködő határjárást. A más terméséhez nem nyúltunk, így nemigen kerültünk összeütközésbe velük. Kivétel az az egy-két csősz, akiket az ötvenes években sikerült fölbérelni a tanyasiak ellen, hogy „a kint lakók lopásból élnek, állataik a mások földjét bitorolják. így könnyű sok jószágot tartani, lehet gazdagodni. Meg kell velük keseríttetni az odakinti életet, majd akkor sikerül el- tirhítani őket a határból!” Mint ahogy sokakat sikerült is elijeszteni, any- nyira megfélemlíteni, hogy elköltözzenek. Szájról szájra járt a hír: aki a tanyáját nem bontja le szépszerével, traktorokat eresztenek neki, s dűtik össze. Mezey István rajza — Miért? — hökkent meg Zoli, amin nem is csodálkoztam, hisz ezekről ő honnan tudna? — Akkoriban az volt a terv, hogy a tanyákat meg kell szüntetni, mert azok a múltat tartósítják, az elmaradottságot. Meg hamarosan egybeszántják úgyis a határt, megszűnnek az egykét holdas nadrágszíj-par- cellák, s az ezeken a földeken megalakuló szövetkezeteknek a kültelki házak útban lesznek. Annak, aki mégis megkötötte magát, s nem lépett be a téeszcsébe sem, mert félt a közöstől, a bizonytalantól, utat se hagytak, amelyen a tanyából ki-be járhatott volna. Mehetett a szántáson keresztül, amiért viszont, ha meglátta a csősz, vagy valaki ellensége, rosszakarója, s bejelentette, keményen megbüntették. Aztán elvették a kertjét, hogy még krumplit, zöldséget se tudott vetni, semmit. Abban az időben tizszer- hússzor is körülszaladtam naponta a házat. Résen kellett lenni: egy tyúk, csirke se szökjön ki a kerítésen, pedig „mikörülöt- tünk” még egyéni parasztok földjei voltak. De „ránk volt téve a cél”, s piszkálni kellett. Nem lehetett tudni, a csősz mikor, hol leselkedik a kukoricákban. Rögtön jelentette volna a tanácsházán, ha észreveszi, hogy kiszaladt egy-két jószág. A tanya körüli földek gazdái sose törődtek vele, hogy kimennek-e, csak kárt ne csináljanak. S a házunk se volt sose az útjukban. — Legalább van hova bemenni, ha jön egy zivatar — mondogatták —, nem ázunk bőrig. Megesett, hogy egy-egy szaladós zivatar alkalmával tízen-húszan is futottak az úton, keresztül mindenen, be a fészerbe, a gádor alá. Mikor elállt az eső, s a felhők elvonultak a ház mögé vagy a csatornaparton túlra, ha nem hűlt le nagyon a levegő, kimentem az útra. Ahol sarat gyúrtam, s laposra formázva, mint a fánkot, közepére kis mélyedést nyomva, földhöz csaptam. A közepén megszorult levegő szétdurranlotla a sarat, ami nagyot szólt. A kacsák riadtan rezzentek össze az udvaron, ahol egy-egy jó zuhé után bokáig érő víz állt, s amiben a szárnyukat rázva fürödlek. Máskor, akik a határban dolgoztak, ebédidőben, a kert fái alá húzódtak be. Az árnyékban csak jobb volt leülni, megpihenni, mint a forró dűlő mellett vagy a tarló közepén — aratáskor. S behozták a lovakat itatni a kútra. Húztak nekik pár vödör vizet a vályúba, s amíg ittak, ők letelepedtek a taligára, a fejőszékre, téglalépcsöre, ki hová. Elbeszélték, a faluban ki halt meg, ki a nagybeteg éppen, milyen termés ígérkezik, hogy haladnak a munkával, lesz-e háború. S bejöLlek valamilyen szerszámot kérni, mert az övékét otthon felejtették. Vagy vizet kértek, mert elfogyott nekik. Mások aludttejért jöttek, amiért, ha éppen kapállak, a ku- koricaritkitást nekünk adták. Másnap mentem összeszedni, behordani a teheneknek. Egy évben egyszer-kél- szer beállított a kéményseprő is. „Épp őt vártuk, ugye!” Igyekeztem távol kerülni tőle, mert azzal ijesztgetett, hogy a fülem is kikotorja. A kerítéstől figyeltem, mit csinál. Amikor még a nagyházban volt a konyhában a kemence, onnan lehetett fűteni, a kangyi ajtó körül összeko- szolt-piszkoll mindent. Mikor elment, anyám nem győzte szidni. Néha betévedtek tollas cigányok a tanyába. Ha nem volt toll, pehely eladó, jó volt nekik használt ruha, rossz cipő is. Adtak érte lábast, kis fazekat. Drótos-bádogos is 'el-el- kiáltotta magát a léckapu előtt: van-e valami javí- tani-foltozni való? Anyám, hogy mégis adjon neki valami munkát, ha már valahonnan a Felvidékről ilyen messzire elgyalogolt, a ház végéről, ahová egy helyre, a rossz edényeket, törött üvegeket kidobáltuk, keresett egy lukas fazekat, hogy tessék, foltozza be, bácsika! — Jó lesz még a malacoknak krumplit főzni benne a télen. A bácsika leemelte hátáról a fatáskát, amiben szögek, szerszámok voltak, még tán mirmijó is, ahogy ő mondta, valamint két- három tábla bádoglemez, amit letett a földre, s akkurátusán elhelyezkedett a téglajárdán. Az ollóval vágott két egyforintosnyi nagyságú bádogdarabot, a közepét kilukasztotta, s az egyiket belülre téve a fazéknak, a másikat kívülre, a lukba nittszöget tett, s azt ügyesen elkalapálta. A bádogra is ütött még kívül-belül néhányat, s már készen is volt, „biztos nem folyik ki belőle a víz!” Öntött is bele a vödörből, hogy győződjünk meg róla. S valóban, nem szivárgott ki abból egy csöpp sem. S nemcsak én, még a kutya is eltátóttá a száját! Jelesebb ünnepek alkalmából, húsvétkor, búcsúkor meg-meglátogattak bennünket apám testvérei, akik leszállva a pesti vonatról, először begyalogoltak a faluba, az ottani rokonokhoz, s csak másnap, mikor már utaztak vissza, jöttek ki hozzánk. Ilyenkor anyám sütött-főzött. Be nem lehetett menni a nyári konyhába, mert olyan meleg volt. Én fűtöttem a kemencében, hordtam teleaszár- izikkévéket. Apám az udvart söpörte, az istállóban, a malacos ólban takarított. Közben én a gádorfára fölállva néztem, jönnek-e már a vasút mellett? A kapu elé, az útra kimentünk elébük. S ha szüleim nem is vettek nekem játékot, mert mindig gyűjtötték valamire a pénzt: adóba, földvásárlásra, tőlük kaptam ilyenkor ezt- azt: dugós puskái, fokost, kis kardot, s csokoládét, cukorkát is. — örülsz-e? — kérdezték. — Azt meghiszem! —feleltem, s szaladtam a csirkéket, libákat lövöldözni a puskával, kaszabolni őket a karddal. Meneküllek előlem. mint a veszedelemtől. Szállt a por, tyúktoll a tanyából ! Időnként a tanácsházától jelent meg egy-két hivatalnok, biciklivel vagy lóháton. Jöttek összeszámlálni a jószágokat: hány baromfi, tehén, malac van. A jövő évi búza, kukorica, árpa, cukorrépa vetésterületét rávezetni egy kartonra: miből mennyit tervezünk vetni. Nehogy szabotálni tudjunk! — Mért, az mi? — állított meg kérdésével Zoli. — Nehogy azt hidd apa, hogy ezeket értem. — Mit nem értesz? — akadtam fel ezen. — Azt nem értem, minek kellett összeszámlálni, meg összeírni, amit mondtál? — Azért, hogy a tanácson tudják, kinek mije van, az után mennyi adót, s kötelező beszolgáltatást vethetnek ki. Nehogy letagadja vagy kevesebbet je- lentsen be bárki is, mint amennyi jószága van, s amennyit ebből vagy abból a terményből vetni akar, s azt esetleg ne vesse el, mert az szabotálás! ,.— Minek néznek ezek bennünket?! — dühöngött apám, mikor a „fene elvitte őket a háztól”. — Munkakerülők vagyunk mi, hogy nem végezzük el a munkát, amit kell, azt hiszik ezek? Majd azzá leszünk, csak ne hagyjanak békét az embernek, csak forgassák ki mindenből, vegyék el az élettől is a kedvét! Káromkodva járkált le s föl az udvaron. A galambok elriadtak a tetőről, kint ültek a szántáson, a kanálispart felé, amerről nyár végén, ősSzel hosszú csapás vezetett a házunkhoz. A traktorosok taposták, akik napjában többször is bejöttek hozzánk a kúthoz, vizet vinni a motor hűtőjébe. Este aztán, mikor abbahagyták a munkát, vagy ha nagyon nekikeseredett az idő, esett az eső napokig, a traktorral beálltak a kert végébe. Jobban biztonságban volt a gép, mintha kint hagyták volna a barázdákban. E zenkívül más nemigen jött mifelénk. Még a csősz se ilyenkor már, mert fölszabadult a határ. Késő ősszel, télen meg mégúgy sem, esetleg csak a madarak, s a nyulak keresztül a sáros földeken, gazos árkokon.
