Észak-Magyarország, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-11 / 239. szám

1985. október 11., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Dr. Csehák Judit, a Minisztertanács elnökhelyettese beszél A BVK termékeinek értékesítésére Nemrég fejeződött be Budapesten az őszi BNV, amely köztudomásúan fogyasztói szakvásár. Bár a ke­reskedők, a szakemberek ezen a vásáron nemritkán olyan megállapodásokat is kötöttek, amelyek nem so­rolhatók azon nyomban fogyasrtói kategóriába. A vá­sáron részt vett termelő vállalatok kereskedői már „be­kasszírozták” az üzletkötéseket, ki-ki számba vette, mennyire volt eredményes az elmúlt időszak, hozott-e újabb, hasznos üzleteket, együttműködést. (Folytatás a 2. oldalról) felismerésben mi választ lá­tunk és megoldást remélünk kohászaink problémájára. A gazdaságtalan tevékenységgel fel kell hagyniuk, ez egyér­telmű. Arra a kérdésre azon­ban, hogy mi lesz a sorsuk a vállalatoknak, nem adhat­juk a bezárás, elsorvasztás leegyszerűsíthető válaszát. A gépipar, az építőipar ellátá­sának még jó ideig nincs más alternatívája, mint a hazai kohászat. Éppen ezért igazi érdekünk nem a meg­szüntetés, hanem az ered­ményessé tétel, az, hogy ké­pes legyen korszerű termé­kekkel szolgálni, segíteni a feldolgozóipar előtt álló fel­adatok teljesítését. A prog­ram azt a reményünket erő­síti, hogy a kormány folya­matosan gondot fordít a perspektívát jelentő megol­dások és feltételek kialakí­tására, és meghozza a konk­rét eredményekre vezető döntéseket. Számomra vonzó, ahogyan az előterjesztés elosztásbeli lehetőségeinket vázolja: jó­zan, mértéktartó. Megnyug­tató viszont és az egész tár­sadalom egyetértésével ta­lálkozik, hogy a legszeré­nyebb lehetőségek esetén is folytatjuk alapvető gondjaink megoldását, a lakásellátás, a pályakezdő fiatalok, az ala­csony nyugdíjunk, a több- gyermekes családok helyze­tének javítását. Ügy gondolom azért, mert a kormány ezt a feladatot — nagyon helyesen —' felvál­lalta, nem mondhatunk le saját, helyi erőfeszítéseink­ről sem. A lakosság életszín­vonalának, életkörülmé­nyeinek javítására fordítha­tó források szűkössége ter­mészetesen további próbaté­telt jelent, hiszen akár csak az én választókerületemben, annyi jogos igény fogalmazó­dott meg az elmúlt hónapok eszmecseréi alatt, amire egész Miskolc pénze kevés lenne. A városban is sok hiány­nyal küszködünk. Az ország vezetői közül sokan ismerik a miskolci lakáshelyzetet. Hogy mégis t szóba hozom, azért teszem, mert arányai­ban nálunk" a legsúlyosabb a feszültség, és van egy szá­mottevő nagyságú réteg, amelynek ma kilátástalan a helyzete. Ök azok, akik ala­csony jövedelmük miatt sem önerőből, sem helyi segítség­gel nem képesek belátható időn belül előteremteni a magánerős lakásépítés felté­teleit. Az ő gondjukra ma még nincs kielégítőnek ne­vezhető megoldásunk. Nyugtalanító számunkra a tömegközlekedés eszközrend­szerének leromlott állapota is. Tudom, hogy a Minisz­tertanács tárgyalta az öt me­gyei város helyi közlekedé­sének helyzetét, ennek ked­vező hatását azonban még nem érzékeljük, a kiutat nem látjuk. Forrásaink jelentős hánya­dát kényszerülünk 2—3, alapvető és tarthatatlan fe­szültség enyhítésére vagy or­voslására fordítanunk, mi­közben tekintettel kell len­nünk arra is, hogy a város lakói ma már egyre több, a tartalmasabb élettel kapcso­latos szükségletnek adnak hangot. Azon dolgozunk, hogy a meglevő értékek job­ban szolgálják gondjaink enyhítését. A város polgá­raival közösen a jó arányt kutatjuk az új létrehozása és a régi megóvása, korszerűsí­tése között. Múltbeli tapasztalataink és a kormány programja is ar­ra biztatnak és bátorítanak bennünket, hogy a különbö­ző érdekeket integráló tes­tületek olyan döntéseket hozzanak, amelyek érvénye­sítik a minőség, a kiegyen­súlyozottság, az igényesség, az értékőrzés és az újat te­remtés egységének gondola­tát és gyakorlatát — mon­dotta befejezésül Dudla Jó­zsef. A Minisztertanács elnök- helyettese elöljáróban utalt arra, hogy a beszámoló köz­vetve vagy közvetlenül érin­tette, de nem részletezte az egészségügy, a társadalom- biztosítás, az ifjúságpolitika, a szociálpolitika kormányzati teendőit. Mint mondotta, ezekre a sokakat — érthe­tően — szenvedélyesen és személyesen is érdeklő kér­désekre a VII. ötéves tervvel összehangolva szintén kidol­gozzuk és a nyilvánosság elé tárjuk a megfelelő progra­mokat. A gazdaság fejlesztésére irányuló javaslatok elsődle­gessége, a tudományos és technikai haladás fontossá­gának kiemelése, az oktatás, a hatékony foglalkoztatás, az ösztönző bérezés jelentőségé­nek hangsúlyozása nem csök­kentheti a többi terület tár­sadalmi szerepét, nem szo­ríthatja háttérbe azokat. A kormány a gazdaság teljesít­ményének javulását azért szorgalmazza, mert annak eredményét az egész társa­dalom érdekében és az egyes emberek életének okos job­bítására kívánja felhasználni. Egészségünk, tudásunk, csa­ládi életünk harmóniája, és megélhetésünk biztonsága változatlanul érték a szá­munkra, amelyet a jövőben is óvni kell. Értékeink erő­sítésére és védelmére, vala­mint az elkerülhető károsító hatások széles körű megelő­zésére olyan átfogó társadal­mi programot készítettünk, és tervezünk jóváhagyni, amit csak a vállalatok és in­tézmények, társadalmi szer­vezetek és tanácsok, közös­ségek és családok támogatá­sával lehet végrehajtani. Bár az orvosoknak, peda­gógusoknak, gyermekvédel­mi szakembereknek és szo­ciálpolitikusoknak már a je­lenleg betegek, rokkantak és vészhelyzetbe kerültek el­látása, illetve gondozása is egyre súlyosbodó feladato­kat jelent, mégis, azon is gondolkodniuk kell, hogy miként lehetne megelőzni ezeknek a károknak az új­ratermelődését a maguk esz­közeivel is. A dilemma te­hát nem más, mint az, hogy miközben az oktatás, a gyógyítás és a szociális gondozás napi feladatainak ellátásához sem áll minden rendelkezésünkre, hogyan fordulhatnánk jobban a jö­vő felé. — Köztudott, hogy az el­múlt öt évben az egészség­ügy fejlesztését kiemelten kezeltük. Ennek ellenére ko­moly gondokkal kell meg- küzdenünk ezen a területen. Az átlagot meghaladó mér­tékű támogatás sem volt elég, hogy az egyre drá­gább gépeket és épületeket megfizethessük, hogy vala­mennyi elöregedett kórhá­zunkat, rendelőnket rendbe­hozzuk, hogy az egyre na­gyobb számban jelentkező betegeket tisztességgel ellás­suk. A legtöbb fejfájást mégsem ez okozza. Sokkal inkább az, hogy a megfe­szített munkának nagyon lassan mutatkozik meg az eredménye. Az emberek egészségi állapota nem ja­vult, a halálozás mutatói rosszak. Az orvosok elkészítették az első olyan társadalmi­szakmai programot, mely­nek hangsúlyozott célja az egészség megőrzése, az egészséget veszélyeztető koc­kázati tényezők csökkentése és harmadsorban a gyógyí­tás. Azt ajánlják, hogy a kormány és maga az egész­ségügyi tárca is a jövőben az egészséges emberekre, az egészség ügyére fordítson több pénzt, több figyelmet. A szülők képzettségén, szaktudásán, lakáshelyzetén, keresetén, egészségi állapo­tán sok minden múlik. Csa­ládalapításuk feltételeit, gyermekeik ellátásának kö­rülményeit, együttmaradá- suk esélyeit kell anyagi esz­közökkel és szakszerű ta­nácsadással, szolgáltatások­kal javítanunk, hogy minél ritkábban kerüljön sor vá­lásra, intézeti elhelyezésre, állami gondozásra. A társadalombiztosításnak a rendelkezésre álló pénz­eszközöket nemcsak segé­lyekre, betegségi ellátásra, rokkantnyugdíjra kell elköl­tenie. Sokszorosan megtérül a nevelésre, a propagandára, az egészségvédelemre, az át­képzésre és a rehabilitá­cióra fordított összeg. A tár­sadalombiztosítás éppen ez­ért elsődlegesen a családok támogatását, a gyermekgon­dozási díj kiterjesztését, a családi pótlék értékállandó­ságának megteremtését, az átképzést, az egészségi álla­potnak megfelelő munkahe­lyek kialakítását szorgalmaz­za. 'Egy olyan, hosszú távra szóló, értéktartó biztosítási ellátást kell kimunkálni, amelyik jobban elismeri a munkát, a társadalmilag hasznos tevékenységet, ame­lyik szigorúbb feltételek alapján és nagyobb társadal­mi ellenőrzés mellett nyújt emberhez méltó és biztonsá­gos megélhetést idősnek, be­tegnek egyaránt. A rendezett családi élet sem vásárolható meg pénzért, a tudásért tanulni kell, a biztonságos munkahelyért dolgozni, a magasabb nyug­díjért többet teljesíteni. Nem hiszem, hogy minder­re lehetetlen volna rávenni az embereket. Meg kell ke­resnünk azokat a módszere­ket, amelyek az agitáció, az ismeretterjesztés eszközeivel segítik ezt — mondotta egye­bek között Csehák Judit. Csehák Judit beszéde után Hellner Károly (budapesti), Szálát Gyula (Fejér megyei), Sziráki András (Szolnok me­gyei), majd Fiiló Pál (buda­pesti) képviselő kapott szót, és ezzel az Országgyűlés őszi ülésszakának első napja — amelyen Sarlós István és Cservenka Ferencné felvált­va elnökölt — véget ért. A Borsodi Vegyi Kombi­nát kereskedelmi igazgató­ságának főosztályvezetője, Fazekas János is elvégezte a vásár utáni gyorsszámve­tést. Mint mondja, a kazinc­barcikai nagyvállalat legfon­tosabb üzletkötése most a vásáron az az új közös kül­kereskedelmi vállalat alapí­tása, amit a BVK a Chemol- impex-szel történt megálla­podása alapján 1986. január elsejével hoz létre. Hallhat­nánk valamit erről? — Ez az új külkereskedel­mi vállalat 50—50 százalék­ban BVK-, illetve Chemol- impex-érdekeltségű, és az a célja, hogy a világon érté­kesítse a BVK termékeit, illetve gondoskodjon a vál­lalat számára szükséges im­portról is. Az új külkeres­kedelmi vállalat megalaku­lását az tette szükségessé, hogy a nemzetközi kereske­delemben igen gyorsan vál­tozó piacokon kell a BVK áruféleségeinek versenyezni. Az új külkereskedelmi vál­lalat segítségével a gyár közvetlenül érzékelheti majd a piacokat és könnyebben tudja a termékeit eladni, hi­szen a Chemolimpex-nél a Borsodi Vegyi Kombinát ter­mékei az összes áruféleség­nek csak egy kis hányadát adták. Ennél a nagy külke­reskedelmi vállalatnál tehát igen nehéz volt megfogal­(Folytatás az 1. oldalról) látunk, no és azokon mun­kálkodó embereket. A hul­lott vakolatú, megrepedt, vagy egészen romba dőlt há­zak jelzik, hogy a termé­szeti katasztrófa nyomait nem lesz egykönnyű eltün­tetni. A teljes újjáépítés egészen a következő eszten­dő végéig eltarthat. Ez már Gyuricza László, az MSZMP Veszprém Megyei Bizottsá­ga első titkárának vélemé­nye, aki a dunántúli megye párt-, állami vezetőinek tár­saságában tájékoztatta a nem kisszámú, és az or­szág minden tájáról a föld­rengés helyszínére érkezett újságírókat. A válaszolók között ott voltak az Orszá­gos Takarékpénztár és az Állami Biztosító vezetői is. Mint emlékezetes, a föld­rengés 1985. augusztus 15- én, pontosan 6 óra 33 perc­kor történt, s a Richter- skála szerinti erőssége elér­te az 5-ös fokozatot. A földmozgás 100 négyzetkilo­méternyi területet érintett a megyében, közöttük Bala­tonalmádit, Balatonkenesét, Balatonfőkajárt, Balatonfűz- főt, Papkeszit, Berhidát és ez utóbbi község közvetlen közelében található pere- martoni gyártelepet. A te­rületen több mint 30 ezer ember él. A természeti csa­pás sokkhatást váltott ki a lakosságban, de pánik nem tört ki. Azóta egyébként to­vábbi másfél száz, szeren­csére jóval kisebb erejű mozgást észleltek a szeiz­mográfok. A mérések ered­ményét a helyi megyei lap naponta közli. Életet szerencsére nem ol­tott ki a rengés, ám az anyagi kár jelentős. Az ok­mazni a konkrét érdekeltsé­get. Az új vállalat a megala­kulása után fokozatosan ve­szi majd át a BVK összes export-import-forgalmának a lebonyolítását, és természete­sen az a cél, hogy bővüljön az export és az exportált áruk mennyisége is. Van-e erre esély? — Van — mondja a fő­osztályvezető —, a VII. öt­éves tervben intenzívebbé akarjuk tenni a piackutatást, és jelentősen szeretnénk fo­kozni a magasabban feldol­gozott termékeink körét is. Ezen belül elsősorban a mű­anyag termékek, a növény­védő szerek és a poliuretán- féleségek forgalmának növe­lésére gondolunk. A vásáron további megál­lapodások is születtek. Már eddig is exportáltunk nyu­gati piacra a gyárban ké­szült növényvédő szereink­ből, és most megállapodást kötöttünk a francia Rhone— Poulenc céggel, hogy tovább növeljük az együttműködé­sünket. 1986 évtől kezdődő­en együttműködünk majd a szovjet piacon, ahová a Mi­kéi nevű permetezőszerün­ket, továbbá az IP—50 ga­bonagyomirtó szert és a Rov- rál nevű, gyümölcs- és sző- lőszürkepenész elleni nö­vényvédő szert szállítjuk. Ennek a szerződésnek a ke­tóber 4-én lezárt adatok szerint a károk helyreállítá­sának becsült összege 1 milliárd 351 millió forint. A tanácsi intézményekben 385, az állami lakásokban 133, a vállalati, szövetkezeti va­gyonban 403, a személyi tu­lajdonú épületekben 300 millió forintos károk kelet­keztek. A termeléskiesés ér­téke 72, a közvetlen életve­szély elhárításának költsége és a segélyek összege 58 millió forint. A tájékoztatón elhang­zott: a települések helyi ön- kormányzati és társadalmi szervezetei némi fáziskésés­sel ocsúdtak csak fel a ter­mészeti csapást követően, de miután úrrá lettek a hely­zeten, a társadalmi segítség — országos megmozdulás révén — megindult. A kü­lönböző vállalatoktól és egyéb társadalmi felajánlá­sok alapján eddig 2,3 mil­lió forint érkezett meg a Berhidai Nagyközségi Közös Tanács V. B. letéti számlá­jára. A Minisztertanács úgy döntött, hogy a tanácsi in­tézményekben és állami la­kásokban keletkezett károk helyreállításához szükséges pénzt a központi költségve­tésből biztosítja. Ennek megfelelően a Pénzügymi­nisztérium és az Országos .Tervhivatal pótlólagos ösz- szegeket nyújt Veszprém megyének. A kitelepítéssel, a különböző intézmények működtetésével kapcsola­tos költségek fedezete ren­delkezésre áll, a helyreállí­tásra és az újjáépítésre is megvan már a pénz. A legtöbb kényelmetlen kérdésre az Állami Biztosí­tó igazgatójának kellett vá­laszolni. Olvasóink biztosan emlékeznek rá, hogy az el­retében 1986-tól kezdve je­lentősen növeljük majd az említett növényvédő szerek gyártását. Ez lesz egyébként az első ilyen megállapodás, amit külföldi céggel kötöt­tünk, és amely biztosítja, hogy egy új terméknek a gyártása, meghonosítása Ma­gyarországon gazdaságosan történjék. Tárgyalásokat folytattunk továbbá a műtrágya- és a pvc-termékeinket vásárló ve­vőkkel is a negyedik negyed­évi szállításokról. A pvc ára és a termék kereslete jelen­leg valamivel kedvezőbb, és a tárgyalások alapján sze­retnénk a korábbinál kedve­zőbb, jobb üzletkötéseket lé­tesíteni. Sajnos, ugyanez nem mondható el most a műtrá­gyával kapcsolatosan, hiszen ennek a piaci feltételei meg­lehetősen rosszak, és ma már látjuk, igen nehéz lesz eb­ből a termékből a korábban tervezett mennyiséget ex­portálni. Ugyancsak a vásár alkal­mával kötöttünk egy meg­állapodást az NDK-val a vinilklorid-pvc szállítási fel­tételekre. Eddig 6 millió ru­bel értékben kaptunk az NDK-tól vinilkloridot, és ennek az ellentételeként mi is 6 millió rubel értékben szállítottunk a baráti ország számára pvc-t. Az említett megállapodás természetesen kihat a mű­anyag-feldolgozás további fejlesztésére is. 1985-ben, te­hát az idén összesen 172 ezer tonna pvc készült a gyár­ban, és ezt a mennyiséget szeretnénk a jövő évben 180 ezer tonnára rpegppveln.i. Ehhez a növeléshez szállí^az NDK újabb alapanyagot^ A termelés növelésével égy időben fokozzuk majd a mű­anyag-feldolgozást is, első­sorban az exportpiac számá­ra kínálunk több feldolgo­zott terméket. Jelenleg a Borsodi Vegyi Kombinátban mintegy 50 ezer tonna fél­kész és kész műanyag ter­méket gyártunk, ezt a meny- nyiséget és a gyártmányfé­leségeket is szeretnénk 1986- ban tovább bővíteni. ső napokban a biztosító emberei vitatták a földren­gés erősségét, s a károk nagyságát. Központi intéz­kedésre rendeződött a hely­zet. A kiköltöztetett csalá­dok száma 205, amelyek tagjait Veszprémben, Várpa­lotán, valamint munkásszál­láson helyezték el. A terü­leten 14 553 épületkár-beje­lentés érkezett a biztosító­hoz, amelyből 11 130 lakás­ra, 3423 üdülőre vonatko­zott. Az ÁB eddig 71 mil­lió forintot fizetett ki a ká­rosultaknak, bár vitás kér­dések még ma is vannak, összesen 3808 magánlakás felújítása igényel jelentő­sebb munkát. A szociális helyzetük alapján rászorulók, akiknek megrongálódott a lakásuk, 100 ezer forintig terjedő, vissza nem térítendő állami támogatáshoz juthatnak. Az eddigi tapasztalatok alapján 715 család — közülük 590 nyugdíjas — van olyan helyzetben, hogy indokolt a segély kiutalására. Az igé­nyek elbírálására, s az ösz- szeg megállapítására társa­dalmi bizottságok alakul­tak. A hideg idő bekövet­keztéig — ha csak ideiglene­sen is, de — minden föld­rengés sújtotta Veszprém megyei lakos fedelet, lakást kap. A rossz szomszédság tö­rök átok. A földrengés súj­totta száz négyzetkilométe­ren — hallottuk — most nincsenek haragosok. A bajt követően még a legel­szántabb ellenségek is ki­békültek. Nem lesz tehát akadálya a kaláka megszer­vezésének. Segítő kézre, el­sősorban szakemberekré azonban még várnak. Udvardy József Hajdú Gábor Segítő kézre még várnak Ülésezik az Országgyűlés

Next

/
Thumbnails
Contents